Petőfi Népe, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)
2003-08-21 / 194. szám
4. oldal - Petőfi Népe MEGYEI KÖRKÉP VÉLEMÉNYEK 2003. Augusztus 21., csütörtök Szerkesztőségi nézőpont Hová megy a cigánykaraván? Kunszentmiklóson félnek az emberek. „Fortélyos félelem igazgat” - írta a költő vagy nyolcvan évvel ezelőtt. S hogy miért lehet érvényes e baljós verssor ma, Kunszentmiklóson? Mintegy ötven fős tömeg - mondjuk ki: romák - fenyegette a kunszentmiklósiakat szombat éjszaka. Hogy miért és mi okból, nem tudni, azt viszont igen, hogy a rendőrség sem tudta megfékezni őket. A hivatalos közleményből szinte süt, hogy a rendőrség is fél. Kik által, mitől, miért, és mi okból történnek ezek az eddig csak Amerikából ismert zavargások? A többes szám azért indokolt, mert kunszentmiklósi olvasóink beszámolói szerint ez nem egy kivételes eset a városban. Kisebbségi terror? - kérdezik olvasóink? Hogyan engedhető ez meg, miért nem lép fel határozottan a rendőrség? Vagy ennek így kell lenni, mert mindenki rasszistának bizonyul, aki nyugalmat szeretne maga körül? Mi nem tudjuk a választ, csak elképedve látjuk, hogy Bács-Kiskun egyik legszebb kisvárosában amerikai külvárosokat lepipáló közbiztonság hoz félelmet lakóira. „Csak a nevemet meg ne írják, mert nekem gyerekeim vannak!” - mondja a telefonban egyik olvasónk, - „ami itt folyik, az már nem emberi, este félünk kimenni az utcára. A cigány kisebbség átvette a hatalmat. Csak nem tudni, mit akarnak. Mindenesetre nagyon félünk.” Mi ez? - kérdi döbbenten minden józan gondolkodású ember. Mi történik Kunszentmiklóson? Mi lesz ennek a vége? Fel kell készülnünk az amerikai színesbőrűek és fehérek közötti faji zavargásokhoz hasonló helyi háborúkra? Kirobbanni készül a romák és nem romák közti, lappangó, a hivatalos szervek által váltig tagadott ellentét? Nem kezdet, inkább figyelmeztetés A történtek hátborzongató következményekkel járhatnak. A most megindult hivatalos vizsgálat remélhetően meg fogja állapítani, mi indította el az éjszakai incidenst, ki és milyen mértékben felelős a történtekért. Vannak azonban az eset- nek messzebbre mutató tanulságai. Alig néhány hónapja írtuk a Petőfi Népe hasábjain, hogy Kunszentmiklóson szülte törvényszerű, hogy valami hasonló eset történjen. A nagy arányú munkanélküliség, a nagy számú roma lakosság életformája, és beilleszkedési képtelensége törvényszerűen hevítik a meglévő feszültséget - robbanáspontig. Ami a napokban történt a település belvárosában, az nem a kezdet. Utolsó figyelmeztetés. Figyelmeztetés mindazoknak, akik még mindig azt hiszik, hogy szőnyeg alá lehet söpörni a kisebbség és a többség együttéléséből származó problémákat. Akik még mindig azt hiszik, hogy csak az egyik félnek kell engedni, a másik fél pedig azt tehet, amit akar. Utolsó figyelmeztetés mindkét félnek, hogy a törvényeket betartva, és józanul igyekezzen rendezni az ellentéteket. Ez azt jelenti, hogy ha a rendőr igazoltatni akar valakit, akkor az nem kapja elő a vasvillát, nem támad a rendőrre, mert ezt a világ egyetlen civilizált államában sem tűrik el senkinek. De ez azt is jelenti, hogy a kisebbség valós gondjai iránt az eddigieknél nagyobb megértést és türelmet kell tanúsítani mindenkinek, aki eddig nem tette. A kisebbség most még többnyire csak panaszkodik. Tagjai sokszor nehezen értik meg, hogy amíg ők maguk be nem tartják a törvényeket, addig nem hozakodhatnak elő azzal, hogy nekik ehhez van joguk, meg ahhoz van joguk. A törvényeket mindenkinek be kell tartani. Aki nem tartja be, az számoljon a következményekkel! Aki rendőrökre támad, és csaknem kisebb vérfürdőt rendez egy nyugalomra vágyó kisváros központjában, az csak a legszigorúbb következményekre számíthat. Akár roma, akár nem. Nyilvánvaló, hogy a romák és nem romák együttélése nem oly egyszerű, mint ahogy azt az emberi jogok jóindulatú, de romákat csak festményről (vagy jobb esetben Arany János Nagyidai cigányok című eposzából) ismerő képviselői gondolják. A valós helyzetről szinte senki sem beszél. Nem mer, vagy nem akar. A valós helyzet viszont nem a jogvédők légkondicionált irodáiban, hanem azokon a településeken keseríti meg a polgárok életét, ahol nagy számban élnek cigányok, együtt a nem cigányokkal. Ideje, hogy ne elméleti síkon, hanem a valós helyzetet ismerve gondolkodjunk a problémán, és cselekedjünk, mielőtt még késő lenne! Nyereményjáték! Vásároljon SO OOO Ft értékben, és nyerje meg Ön az új Citroen Cvatt! Hozzon eredményt a munka! Balogh László: Az idén nehezebben gyűlt a termés a magtárakba Első királyunk emlékének tisztelete mélyen gyökerezik a magyar nép hagyományaiban, szívében. Szent István napja a magyar államiság ünnepe. Erre emlékeztek tegnap Solton is, ahol dr. Balogh László ország- gyűlési képviselő, a Bács-Kis- kun Megyei Közgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. Solt A szónok augusztus 20-a kapcsán emlékezett azokra a milliókra is, akikről nem készültek emlékművek, képek, szobrok, nem őrzi vonásaikat semmi, csak tudjuk - ők hozták meg évszázadok során a legnagyobb áldozatot: itt éltek, dolgoztak, harcoltak, és itt is haltak meg. Ők a mi őseink, az ismeretlenségben, a névtelenségben. Majd a közgyűlés elnöke a máról így folytatta:- Befejeződött egy hosszú, forró nyár, amikor igazából nem tudtunk örülni gazdag aratásnak, amikor nehezebben gyűlt a magtárakba az ország kenyere. Egy olyan megyében, ahol mindig nagy a szárazság kockázata, ahol egy évtizede küzdünk a vízhiánnyal, a sivatagosodás reális veszélyeivel, és aggódva lessük az esőt hozó felhőket, nem könnyű felhőtlenül ünnepelni - mondNem volt gazdag az aratás, de már az idei búzából sütött kenyérrel köszönthette az ünnepet Gál József polgármester. FOTÓ: B. R. ta. Ezután dr. Balogh László a fontos, közös dolgainkat sorolta: ipartelepítés, munkahelyteremtés a Bácskában, a Duna-mentén, út, közművek, oktatás, egészség. Megemlített, hogy Dunaújvárosnál új híd épül, s új lendületet kap a megyei kórház felújítása. Aztán, otthon érezve magát, elmondta: tudom, szülővárosomban az emberek tisztelik az ételek ételét, a kenyeret, majd eképpen köszönt el: hozza- meg eredményét a hétköznapok munkája, legyen öröme városom minden lakójának a gyarapodásban, a boldogulásban. Az ünnepi ceremónia végén két kisgyermek átadta Gál József polgármesternek a nemzetiszínű szalaggal átkötött, új kenyeret. A város elöljárója pedig a jó sportolókat díjazta. Ezt követően a több mint ezer embert megmozgató egész napos programsorozat különféle versenyeinek eredményhirdetése volt. A Szent István-napi megemléke- zés tűzijátékkal fejeződött be. _________rs. D arázsfészek Bácsbokodon Egy ember meghalt - néhányan az orvost hibáztatják * Jurinák István meghalt. A 36 éves férfi hozzátartozói szerint nem kellett volna végzetessé válnia egy darázscsípésnek. Dr. Majláth Árpád viszont nem talált csípésnyomot a férfin. Úgy érzi, mindent megtett, amit tehetett. PN-riport Odor Edit és édesanyja szomorúan gyászolja a halottat.- Nálunk Pityu családtag volt - mondja Szalma Péter és elsírja magát. A tolókocsihoz kötött férfi nehéz mindennapjain sokat segített Jurinák István. - Azon a reggelen négyen mentünk ki autóval a horgásztóhoz. Van ott egy kis házikóm, azt akartuk szétszedni. Ott ültem tolókocsimban a stégen, amikor Pityu az utolsó pala utolsó csavarját akarta elvágni és rátalált a darázsfészekre. Rögtön lejött a létráról és szólt, hogy megcsípte a darázs. Úgy láttuk, egy lódarázs szállt a tarkójára, amire rácsapott. Aztán hamarosan szólt, hogy rosszul érzi magát, és allergiás a darázscsípésre. Erről nem tudtam, pedig korábban méhészkedtünk együtt. Leült, aztán lefeküdt, szólt, hogy nem kap levegőt. Felhívtuk a doktor urat, közölve, hogy mit történt és kocsiba szálltunk. Persze ez nekem nem megy gyorsan, másik segítőnk lekapcsolta az utánfutót, én meg a gázba tapostam. Pityuval ketten voltunk a kocsiban, és ahogy bírtunk siettünk a rendelőhöz a három kilométeres úton - idézi fel könnyek között Szalma Péter, akit nagyon megviseltek a történtek.- Pityu allergiás volt a darázscsípésre. Mesélte, hogy gyerekkorában bedagadt a keze, a lába, ha megcsípte egy rovar. Most viszont a fejét támadta meg - meséli Odor Edit, aki élettársát veszítette el.- Telefonáltam, hogy mikorra legyen kész az étel. Péter vette fel, és mondta, hogy Pisti meghalt. Biciklire ugrottam, az orvosi rendelő előtt láttam a földön fekvő párom. Üvöltöztem, hogy nem mehet el, jöjjön vissza! Soldcos állapotba kerültem, aztán hazatérve a nagynénémnél összeestem - mondja maga elé meredve a fiatalasszony.- Ő már nem jön vissza, de nem szeretnénk, ha mással is hasonló történne - folytatja Odor Józsefné, Edit édesanyja. - Nem voltam itthon, amikor történt az eset, de mindenkivel beszéltem. Az emberek szerint a doktor úr nem tudta, mit kell csinálni. A szívét masszírozta, miközben nem kapott levegőt - fogalmaz Odor Józsefné. Szerinte egy injekció vagy a gégemetszés megmenthette volna a férfit. Úgy véli, ezzel betelt a pohár! Sokan elégedetlenek az orvossal. - Befogadtuk a faluba, amikor átjött Romániából. Ezért adni kellene valamit az embereknek. De nem tud - mondja Ódorné. Úgy tudja, hogy az orvos ellen akciót szerveznek a községben. Ennek részleteiről azonban senki, sem ő, sem más tud. Talán a kábeltévén tesz közzé valaki egy felhívást, és név nélkül lehet majd panaszkodni. Névtelenül ugyanis többen előállnak történetekkel. Elkeseredetten mesélnek az egészségügy állapotáról. Ömlik belőlük a szó kórházi körülményekről, vélt orvosi hibákról, összefonódásokról, elfogadhatatlan stílusról, pénzekről.- Ugye, nem gondolja komolyan, hogy egy ilyen kis faluban névvel vállalja az ember a véleményét? - kérdeznek vissza az anonimitás okát firtató felvetésre. A polgármester segített kiemelni a kocsiból Jurinák Istvánt.- Épp az orvosi rendelőnél jártam, amikor láttam, hogy a doktor úr a kocsiban ülő férfi mellét nyomkodja. Aztán segítséget kért tőlem. A férfi szája szederjes volt, úgy láttam, nem kap levegőt. Nem vagyok orvos, nem akarok okoskodni, hiszen az ellátás szak- szerűsége az orvos felelőssége. Lefektettük a földre, aztán megjöttek a mentősök. De már nem tudtak segíteni. Később megnéztem a bontásra ítélt bódét. Lódarázs-fészek volt, olyan nagy, amilyet még sosem láttam - fogalmaz Mészáros István. Hozzáteszi: a több mint egy évtizede Bács- bokodra települt orvos házaspár munkájával kapcsolatos írásos panasz, kritika sem a hivatalhoz, sem a képviselő-testülethez nem érkezett. Dr. Majláth Árpád azt mondja, fölkavarta az eset. Fáj neki, hogy a hozzátartozók tőle nem érdeklődtek a történtekről, a halál okairól.- Nem voltam ügyeletben, de felhívtak, hogy rosszul lett egy ember, akit állítólag darázs csípett meg a bácsbokodi halastónál. Rögtön értesítettem a mentőket és a rendelő ajtajában vártam a beteget. Amikor megérkeztek, azt állapítottam meg, hogy az illető klinikai halál - szívstop és légzésstop - stádiumában van. A férfi nem szuszogott, ernyedten, tipikus halott pózban volt. Egy perccel később érkezett polgármester úr, aki segített kiemelni az autóból. Segített az újraélesztésben. Lefektettük a fűre. Rögtön, rutinszerűen leellenőriztem, hogy a felső légutak át- járhatók-e. Semmi dagadási nyom, duzzanat nem volt rajta. Intubálni próbáltam, lenyúltam a torkába: a gége nem volt be- duzzadvá! Az utcán kezdtek ösz- szeseregleni az emberek. Próbáltam éleszteni, rövidesen a mentő is megérkezett. Igaz, nem az esetkocsi, mert az egy másik sürgős esetnél volt. Négy perc után agyhalál áll be, de néha vannak csodák, ezért folytattuk. Nem sikerült. A mentősök is azt véleményezték, hogy kiérkezésük előtt meghalt. Széna e m r e hányják, hogy nem volt gégemetszés. A polgármester úr is erre biztatott a helyszínen. Laikusként azonban nem tudhatták, hogy a szakma szabályai szerint átjárható légutaknál, tüdőödémánál a gégemetszés nem indokolt. Kerestem a csípésnyomot, az sem volt rajta. Ha mégis megcsípte egy vagy több darázs, és kialakult az anafilaxiás sokk, akkor azt egyszemélyes beavatkozással nem lehetett volna megállítani. Bennem felmerült, hogy van másvalami is a háttérben. Ezért is kértem kórbonctani vizsgálatot. Mint utólag kiderült, elég súlyos betegségei voltak az elhunytnak, aki nem az én betegem volt. Szív érintettség, májbetegség és agyödéma. Utóbbi nem illik a kórképbe, ugyanis allergiás jelenségeknél nem szokott megjelenni. Ha egy szakember, azt mondja, hogy ezt a férfit meg lehetett volna menteni, akkor én holnap visszaadom a diplomámat! Amit tehettem, megtettem. Ebben a körzetben 1992. óta dolgozom. Úgy érzem, elfogadtak az emberek, letelepedtünk, itt szeretnénk megöregedni és békésen dolgozni - sorolja dr. Majláth Árpád. Jurinák István kinnt fekszik a temetőben. Talán csak neki van nyugalma. kubatovics tamás- Majláth doktor munkájával kapcsolatban megalapozott panasz nem érkezett hozzánk az utóbbi években. Azon a napon pihenőidejét töltötte, szinte véletlen, hogy a faluban volt. Saját hatáskörömben úgy döntöttem, megvizsgáltatom a területi szakfőorvossal, hogy . az elvárható módon járt-e el. Ebben nincs semmi rendkívüli. Nem ritka az ilyen ellenőrzés - nyilatkozta lapunknak dr. Makáry Péter, bajai tisztifőorvos.