Petőfi Népe, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)
2003-08-19 / 193. szám
II. oldal - Petőfi Népe ÜNNEPI MEGYEGYÜLÉS ELISMERÉSEKKEL 2003. Augusztus 19., kedd Az ünnepi közgyűlés pillanatai Ezúttal is a kecskeméti Katona József Megyei Könyvtár impozáns épülete adott otthont a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés ünnepi ülésének, amit - a kialakult hagyomány szerint - minden esztendőben augusztus 20. alkalmából tartanak. Ahogyan az lenni szokott, a tegnapi, Szent István napi megyegyűlésen is díjak és díjazottak játszották a főszerepet: a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat kitüntetését vehették át azok, akiket idén érdemesnek találtak az elismerések valamelyikére, íme, néhány pillanatkép az eseményről! ■ .> V ‘ ■ .; Az ünnepi megyegyűlésen a Novus együttes is muzsikált. Berecz András István királyról énekelt. Dr. Balogh László, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke Szent István napi köszöntő Énekek, versek, épületek, szobrok emlékeztetnek ország- és megyeszerte Szent Istvánra és művére. Megmutatkozik bennük mindaz, amit ez a nép tudott és hitt első királyáról. Hozzátenni szinte lehetetlen. Szent István valóban „magyarok fénye” és „ország reménye” volt, akkor is, amikor ritka történelmi pillanatainkban kiderült az ég felettünk és akkor is, amikor vigasztalanul elsötétült előttünk a láthatár. Az utókor mindig tudott ebből a páratlan életműből erőt meríteni. Minden nemzedék megtalálta benne a példát, amelyet maga elé állítva teljesíthette küldetését. Szent István napja mindenekelőtt a magyar államiság ünnepe. Első királyunk erős, évszázadok viharát álló államot hagyott ránk, beteljesítve apja, Géza fejedelem művét. így az ezredforduló egy nagy nemzet felemelkedésének volt a nyitánya. Akkor kemény leckék során, súlyos vereségek árán tanulta meg a nép, hogy ne lépje át a határokat, zabolázza meg ösztönét, és ne kirabolni, szétdúlni akarja a Dunától nyugatra élő népek otthonait, hanem maga kezdjen el építeni földből, fából, kőből várat, falut és templomokat. Lassan nemzetté forrt össze, más népeket és szokásokat befogadva bontakozott ki élete ezen az évszázaddal előtte meghódított földön. Megőrizte és gazdagította nyelvét, kultúráját, lassan alkotó részesévé és formálójává vált Európa történelmének. Ne feledjük: ezer évvel ezelőtt más népeknek és országoknak sem lehetett könnyű elfogadniuk azt, hogy az addig kegyetlenségéről, fosztogatásáról elhíresült, azután Lech mezején szétvert magyarokból ellenfél helyett jó szomszéd és önfeláldozó barát is válhat! Első királyunknak a saját népével is el kellett felejtetnie az előző évszázad harci dicsőségét, a nyugati hódításokat éppúgy, mint a később elszenvedett súlyos és megszégyenítő vereségeket. Nem volt könnyű, mert tudta: ahogyan az őt felnevelő fejedelmi udvarban emlékeztek arra, hogyan végeztette ki Regensburgnál Henrik király a magyarokat vezérestül - alig hagyva meg belőlük annyit, amennyi hazavihette a gyászhíreket -, ágyaz elvesztett apák, fiák és rokonok okán emlékezett erre az egész ország. István számára nem volt kétséges: mindenáron békét kell teremteni a környező népekkel, békét kell teremteni a maga országában, és aki nem akar vele együtt haladni, azt le kell győzni. A politikai viták eldöntése István király korában meglehetősen egyértelmű módon történt, a csatákban elveszettek, Koppány négyfelé szabdalt teteme volt a jel: a magyar népnek erős királya van. Könyörtelennek kellett előbb lennie, hogy később kegyelmes lehessen. István királynak meg kellett tanítania a népét arra, hogy a múltat egyszer le kell zárni! Csak így szabad a jövő felé fordulni, csak így tudnak együtt indulni azon az úton, amely az ország megerősödéséhez és felemelkedéséhez vezet. Amikor ezen az úton járt az ország, a haladás útján járt, és a nép békében, biztonságban élhetett. Valahányszor pártoskodás, széthúzás bontotta meg, szétszakadt, tönkrement, idegenek uralkodtak rajta. Történelmünk számos példája igazolja, hogyan vetette vissza, fosztotta meg lehetőségeitől, emelkedésétől hazánkat az egymás elleni harc, a gáncsoskodás. Hadd említsek meg egy példát! Nemrégiben olvastam, és tanulságosnak tartom. Amikor az 1848-as szabadságharc leverését követően Kossuth Lajos Amerikába ment, szónoklatai, személyiségének varázsa meghódította a népet. Befolyásos támogatókra talált, akik segítették volna a magyarok ügyét. Ugyanakkor történelmünk egyik legnagyobb alakja kerülte a találkozást a New York-i magyarokkal. Ugyan miért? Mert összefogás helyett csak vitatkoztak, veszekedtek egymással, és Kossuthot rágalmazták. Nem hiába írta akkoriban kétségbeesetten a költő, hogy mi magyarok: „...pusztulunk és veszünk, s mint oldott kéve, széthull nemzetünk. ” Intő jel és figyelmeztetés kell legyen számunkra ma is, hogy a békét kereső, egymással összefogásra képes Európában ne mi legyünk a békétlenek, az összefogásra, párbeszédre képtelenek! István király intelmei ugyan a leendő trónörököshöz szóltak, de minden nemzedék kiolvashatja belőle az évszázadokon átívelő fontos mondanivalót. Békétlenségben, széthúzásban elveszhet az ország. Különösen fontos intelem ez ma, amikor a belső békétlenség hangjai túljutnak a határainkon, itthon pedig veszélyeztetik a jövőt, a gyerekeink jövőjét. Belső béke kell, hogy fejlődhessen az ország, okos kompromisszumok kellenek, hogy ne mi legyünk Európa békétlenjei. Megyecímerrel díszített aranygyűrű Gergényi Péter Megyecímerrel díszített aranygyűrűt adományozott dr. Balogh László megyei közgyűlési elnök Gergényi Péternek, Bács-Kiskun korábbi rendőrfőkapitányának, így fejezte ki köszönetét a megyei önkormányzat a rendőr dandár- tábornoknak itteni, odaadó munkájáért, így - a többi közt - a szolgáltató, ügyfélbarát rendőrség kialakításában szerzett múlhatatlan érdemekért is. Mint az közismert, a volt Bács-Kiskun megyei főkapitány a budapesti rendőrség vezetője lett - új megbízatását július 1. óta tölti be.- Nagyon nehéz feladat a fővárosi főkapitányság irányítása, rengeteg a munkám, de nem felejtettem el Bács-Kiskun megyét. A kiemelt, fontos bűncselekményekről és történésekről mindig értesülök - nyilatkozta lapunknak Gergényi Péter. - Habár Budapesten születtem és nőttem fel, nagyon a szívemhez nőtt Kecskemét. Mivel a lakásom is a hírős városban van, amikor időm engedi, hazalátogatok. Tisztelt Ünneplők! Szent István kemény kézzel, határozottan vezette népét korának európai országai közé. Volt hozzá ereje és tehetsége. Emberfeletti küzdelmet vállalt. Ehhez támaszra volt szüksége, hűséges és kitartó harcostársakra. A magyar nép, amely mindennél többre tartotta hagyományait, szabadságát csak egy közülük való embernek tudott engedelmeskedni. Ehhez kellett első királya törvényadó szigora és megtörhetetlen akarata. A sors - ahogyan ellenfeleket - úgy barátokat is adott neki, akik segítettek, hogy a nemzet jövőjével, a kor vezéreszméjét jelentő kereszténységgel és a korszerű államszerkezet megteremtésével végzett történelmi feladata teljesítésében ne maradjon egyedül. Nem tudjuk voltak-e kétségei? Biztosan voltak. Nem tudjuk, hányszor tette fel magának a kérdést: Megéri-e? Megéri-e a saját vérei ellen hadakozni, megéri-e eltörölni az ősi szokásokat, hitet, hagyományt? De hisszük: nem volt kétséges előtte, hogy ha nem Európával tart a magyarság, ha nem a jövő felé indul ismeretlen és járatlan utakon - akkor a hősi múlt romjain utoléri a haladni nem tudó népek sorsa, és a történelem kérlelhetetlen logikája szerint eltűnik erről a földről. István, első királyunk választott: és Európa választása akkor a jövőt jelentette. Európa választása most megint a jövőt jelenti. Nemcsak egyszeri döntéssel, hanem naponkénti kitartó és gyötrelmes munkával kell eljutnunk - sikerekre építve és kudarcokból tanulva - a jelen és a jövő Európájába. István után bölcs királyok sora erősítette meg az országot, és tette tekintélyes, hagyományaival és kultúrával felfelé ívelő birodalommá. Uralkodásuk nyomán Európa szellemiségét befogadó és gazdagító országgá váltunk. Ilyen uralkodó volt Szent László, aki az anarchiából emelte ki az országot, megszilárdította a törvényes rendet, megerősítette az ország határait, békét teremtett többek között itt, a Duna és a Tisza által határolt tájon - folytatva tovább és építve az Istváni életművet. Ezért kezdeményeztük, hogy a nemrégiben átadott új Duna-hidat Szent Lászlóról nevezzék el. Mostanra Budapest alatt három híd köti össze a Dunánál Nyugatot és Keletet. És épül majd új híd, épülnek majd új utak is, mert ezt a megyét úgy lehet csak felemelni, ha minden irányból elérhetővé válik. Mi, a közgyűlés tagjai valamennyien azt akarjuk, hogy aki ebben a megyében él, az itt találjon munkát, gyarapodást és boldogulást. Ezért hoztunk ide eddig és fogunk ezután is hozni milliárdokat a megye gazdaságának, egészségügyi, szociális, oktatási és kulturális intézményeinek fejlesztésére. Csak néhány példát említek: a megye déli részén megújultak Bácsborsód, Gara szodális otthonai, Kecskeméten a megyei kórház központi műtője. Megkezdődött a Cifrapalota műemléki rekonstrukciója. Reményeink szerint folytatni tudjuk a számunkra legfontosabb egészségügyi fejlesztést: tovább épül az onkoradiológia és megújul a hotelszámy a megyei kórházban. Természetesen nemcsak a megyeközpont fejlődik, lesz majd pénz a kiskunfélegyházi kórház fejlesztésére, a kunfehértói intézményünkre, a bajai és dunavecsei családotthonok kialakítására - hogy csak néhány példát említsek. Bíznunk kell abban, hogy a magunk területén előbbre tudjuk vinni ezt a megyét. Nem lehetünk kishitűek, mert nincs rá okunk! Ellenkezőleg - van okunk a bizakodásra, mert sokan munkálkodnak megyénk előrejutásáért. Optimisták lehetünk, hiszen annyi tehetséges ember él közöttünk. Immár hagyomány, hogy évről évre köszöntjük megyénk kiválóságait. Ilyenkor mindig számba vesszük ki, mit és mennyit áldozott munkássága során Bács-Kiskun megyéért. A létrehozott szellemi, tudományos, művészi értékek, a kultúrában, a sportban elért eredmények, a betegágy mellett eltöltött évtizedek, a köz szolgálatában eltelt élet, egy városén, egy közösségén vállalt és viselt, évtizedeken át tanó felelősség igazolódik vissza egy-egy kitüntetéssel. Pályája kezdetén lévő, nemzetközi hírnévvel övezett művészt, sponolót, alkotó ereje teljében dolgozó, közéleti emben és életművének, szolgálatának befejezéséhez közeledő személyiséget egyaránt köszönthetünk. A kitüntetettek között olyanok is vannak sajnos, akiknek személyesen már nem tudjuk elismerni a munkásságát. Helyettük családjuknak fejezzük ki a már lezárt, befejezett életművük iránti tiszteletünket és megbecsülésünket. Tisztelt Kitüntetettek! Tudjuk, az Önök érdemei felülmúlják az általunk adható elismerést. Messze meghaladják azt a néhány mondatot is, amely a kitüntetés átvételének perceiben indoklásként elhangzik, és amely épp csak jelzi, hogy egy közösség figyel a rendkívüli tehetségekre és az értékes teljesítményekre. Elismeri, hogy mindig vannak emberek, akik elsősorban nem kapni akarnak a hazájuktól, hanem azt nézik, mit tehetnének érte. E szűkebb haza, Bács-Kiskun megye képviseletében köszönjük most mindnyájuknak a tudást, az alkotást, a tetteket, az érdemeket. Hölgyeim és Uraim! Szent István királyunk szellemiségében, múltunk szép hagyományait követve augusztus 20. ünnepén kívánom Önöknek és családjuknak, a megye minden polgárának a mindennapi kenyér biztonságát, a kiszámítható és emberséges jövőt, amelyet csak akkor érhet el nemzetünk, ha arra épít, ami összeköt bennünket, és ez: a haza szeretete.
