Petőfi Népe, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-22 / 68. szám

PETŐFI NÉP E ALMANAC H Csikéria Nevét a Csík érről kapta, mely annak idején a Tiszába ömlött. A nagyszámú magyarság mel­lett 325 éve élnek itt bunyevá- cok. Az első világháború után került 15-20 sváb család erre a részre, ezeknek a családoknak leszármazottai ma is itt élnek. 1921. augusztus 20-án Csikéria határában, a hajdani szabadkai külvárosrésznél húzták meg a csonka Magyarország határait. A határ irányát az akkori nagy­gazdák, mint például Balázs-Pi- ri János birtokának szélét figye­lembe véve szabták meg. A ha­tár cikk-cakkos kanyargásai Csikériánál ettől a toll- és határ­vonástól származnak. • Csikéria a Szabadkától elsza­kadt, szétszórt tanyákból a szerb megszállás után, 1924- ben lett önálló település. A ko­rabeli anyakönyvi adatokból megállapítható, hogy Csikéri- ának 1926-ban 2006 lakosa volt. Laktak itt magyarok, svá­bok és bunyevácok. Akkortájt nemigen szívelték a különféle nációk egymást, a vegyes, keve­redést előidéző házasságok pe­dig egyenesen tiltólistán szere­peltek. Ilyen körülmények kö­zött pedig nem csoda, hogy ál­landóan növekedett a nemzeti­ségek közötti ellentét. Korabeli elbeszélő írásokból kiderül, hogy a nációk egymást egysze­rűen csak svábnak vagy vadrác­nak titulálták. Amikor összekü­lönböztek és anyanyelvükön vi­táztak, mindig akadt valaki, aki figyelmeztette őket: „Csak ma­gyarul, ha lehet!” Ez a szólás olykor ma is elhangzik, de már csak mosolyognak az emberek. Az idők során a falu lakossága olyannyira összekovácsolódott, hogy idegen szót alig hallani és nemzetiségi füstölgésnek sin­csenek nyomai. • Az első iskolát 1911-ben építet­ték a hajdani tanyavilágban, amikor a terület még Szabadká­hoz tartozott. Az 1930-as évek­ben épült az úgynevezett Koncz-iskola, majd a 70-es évek elején a ma is használatos és jól funkcionáló iskolaépület. • A képviselő-testület: Neszvecs- kóné Bugán Erika polgármes­ter, Korbély László alpolgár­mester, Kuluncsics Márkné, Hebők Sándorné, Szarvas Ró­bert, Kovács Éva, Marancsik Andrásné, Pallagi József. Hor- vát Kisebbségi Önkormányzat: Piukovics Milos Márk elnök, Osztrogonácz Zita, Kuluncsics Márkné. Német Kisebbségi Ön- kormányzat: Koch János elnök, Marancsik András, Freidinger Jánosné. ■ A TELEPÜLÉS LÉLEKSZÁMÁNAK 1931 1990 2000 2003 Forrás: Polgármesteri Hivatal, Csikéria Óvoda, iskola és templom Harmadszor bízták meg a község vezetésével Neszvecskóné Bugán Erikát. Kilenc évvel ez­előtt mind többen győzködték, hogy induljon a választásokon, s azóta töretlen iránta a bi­zalom. A kezdeti időszakra nehéz szívvel em­lékszik vissza.- Mi volt az első élménye, amikor elfoglalta tiszt­ségét?- Amikor megnyertem a választásokat, bejöt­tem dolgozni. Mint minden ember első nap a munkahelyén, én is elkezdtem tájékozódni. Majdnem megállt a szívverésem, mert a falu kasszájában mindössze 17 ezer forint volt. Ez ki­lenc évvel ezelőtt is porszemnek számított a falu „zsebében”! Akkor az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések pályázatán nyertünk pénzt az intézmények működtetésére, de nagyon hú­zós időszak volt. Elindult egy kiíratási hullám, szinte divat volt más település iskolájába járatni a gyerekeket. Ezt a folyamatot meg kellett állítani. Ma már minden csikériai kisgyerek itt jár iskolá­ba, stabil a helyzet.- Ebben az időszakban vágtak bele Kunbajával és Bácsszőlőssel közö­sen a gázközmű-beru­házásba. Ettől meny­nyivel lett kényelme­sebb az embereknek élete?- Mondhatom, sok­kal. Nagyon nagy elő­relépést jelentett, hogy a kályhákat gázkon­vektorokra lehetett le­cserélni. A falu lakos­sága többnyire idős emberekből áll. Egy részük egyedülálló, ezért az életminőségük és a komfortérzetük nagyobb lett a gáz bekötésével. Szintén abban a cildusban elkészült a hosszú idő óta első önkormányzati finanszírozású kövesút, ami a falu két részét köti össze. Szerencsére egy jól összekovácsolódott hivatalt örököltem meg. Akartak és szerettek dolgozni, ez azóta sem vál­tozott.- A kevés pénzből milyen intézményeket tud­nak fenntartani?- Rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk az in­tézmények fenntartására és működtetésére. A mindenkori testület első dolga, hogy az iskolát és az óvodát maradéktalanul megtartsa a gyereke­ink számára. Mi egy ilyen régi vágású település vagyunk, ahol azt valljuk: egy falu addig falu, amíg van iskola, óvoda meg templom. így aztán évente súlyos 10 milliós pluszkiadást jelent az is­kola fenntartása. Ezt mindaddig vállaljuk, amíg bírjuk és fel sem vetődik az iskola megszünteté­sének gondolata. Jelenleg alig több, mint 60 diá­kunk van. De csodálatosak a pedagógusaink, na­gyon sokféle pályázatot adunk be és valahogy csak eldűlőzünk.- Hozott-e valami újdonságot a második ciklus?- Nagyjából 10 milliós forráshiánnyal kezd­tünk, ami a költségvetésünk tizedét tette ki. A fo­lyamatos működést ismét csak az átokként emle­getett „önhiki”-vel tudtuk átvészelni. Mindezek ellenére elkezdtük a fűtéskorszerűsítést, mert a magánházakban már ez megvalósult, de az isko­lában még mindig szénnel fűtöttünk. A közel 30 milliós beruházást követően az összes önkor­mányzati ingatlanban is ott volt a vezetékes gáz. A Petőfi és a Rákóczi utcában épült egy-egy út.- Hol tartanak most?- Ma az utak háromnegyede szilárd burkolatú. A maradék lekövezése vár ránk. Minden utcában legalább az egyik oldalon van járda. Nagyon várjuk a szennyvízhálózat ki­építésének lehetősé­gét, ám ehhez renge­teg pénz kell, jelenleg az önerőt sem tudjuk felmutatni. Viszont tervezzük a 7000 kö­tetes könyvtár meg­nyitását. Jelenleg ket­ten dolgoznak ennek előkészítésén. Maj- zik Istvánná és Kuluncsics Márkné ingyen, társa­dalmi munkában vállalta a munkát. De más ügyekben is törekszünk egyedi megoldásokra. A szemétszállítást is kissé különc, de olcsó módon szerveztük meg. Ötszáz méterenként gyűjtőedé­nyeket raktunk ki, mindenki ebbe viszi a szeme­tét, így évi 6000 forint helyett csak 3000 a fizetni­való.- Milyennek látja a község jövőjét?- A városok, a döntési központok távol vannak tőlünk. Szinte csak egymáshoz vannak közel az itt élők. Itt csaknem mindenkinek azonos a sor­sa, sajátként kell megélni bárki örömét vagy ép- pen bánatát.________________________■ NESZVECSKÓNÉ BUGÁN ERIKA 1961-ben született Szabadszállá­son. 1980-ban érettségizett a bajai Türr István Közgazdasági Szakkö­zépiskolában, utána előadóként dolgozott a vízügynél, majd beru­házóként a Kunbaja-Bácsszőlős ÁG-nél, illetve élelmezésvezetőként Csikérián. 1994-től polgármester. Férjezett, két gyermek édesanyja. Egyszeri fellépés helyett Tizenkilencedik éve működik a Rokokó Néptáncegyüttes. Veze­tője, oszlopos alapító tagja Piu­kovics Milos Márk. Mint elmond­ta, nevük egy bunyevác táncfajtát jelent. Első fellépésük 1984. ok­tóber 12-én volt, akkor ünnepel­ték a falu felszabadulásának negyvenedik évfordulóját a mű­velődési házban. Erre a rendez­vényre készülődve még úgy tűnt, az együttes élete tiszavirág életű lesz. Később Rudics Gábor - aki jelenleg Tataházán pedagógus - segítségével elkezdtek különféle hagyományőrző dalokat magnó­ra venni. A többi pedig jött magá­tól, a magnetofon szalagja alap­ján megtanulták az együttes tag­jai is a dalokat. - Vuity Antus bá­csi is sokat szorgoskodott mellet­tünk az eredetiség megőrzésében - meséli a régi történetet Piuko­vics Milos Márk. Az 1985-ös prélón már kész koreográfiával léptek fel, s innen csak felfelé ve­zetett az út. A táncegyüttes azóta csiszolódik, a Rokokó tagjai vall­ják: minden út Csikériára vezet. A vagyonosoknak pad járt A templom építését a plébániá­val 1927-ben határozták el, majd Molzer Sándor kapta fel­adatul. A torony magasságát 40 méterben határozták meg az építtetők. Az alapkő letételénél jelen volt Zichy kalocsai érsek és Szitovszki ■ belügyminiszter is. Az építési költség 169 ezer 895 pengőre rúgott. Az 1929 májusában felszentelt templom építéséhez Gyukics István Kos­suth utca 58. szám alatti lakos adta a 61 holdas helyet. Az ön­zetlen adományozó 1957-ben halt meg, s a templom alatt lévő kriptába temették el. A neoro- mán stílusban épült templom első plébánosa, Varga József, 43 éven át misézett itt és a temp­lom alatti kriptába helyezték örök nyugalomra. A templomban az új padokat a vagyonosabb gazdák megvásá­rolhatták maguk és a családjuk számára. Mivel a szegény több­ség - vásárolt pad híján - még csak le sem ülhetett a templom­ban, kezdett elmaradozni a mi­sékről. Emiatt aztán eltávolítot­ták a névtáblákat. A templom építését követően 1929-ben vi­rágvasárnap 3 harangot szentel­tek fel és helyeztek el a templom tornyába. A harangszentelést a kereszt feltételével fejezték be, amit a 40 méter magas csúcsra kellett felerősíteni. Egyedül egy mélykúti bádogos vállalkozott a veszélyes munkára, amiért egy öltönyre való szövetet kapott. ■ A klubvezető Kenyeres Mi- hályné az Őszi Alkony Nyug­díjasklub ve­zetője: - A je­lenleg 76 főt számláló klub létszáma egy­re növekszik. Marika néni pedig szervezi a jobbnál-jobb ki­rándulásokat, fürdőzéseket. El­sősorban közeli városokba szok­tak elutazni. Mint Marika néni mondja: sok szép látnivaló talál­ható, igyekeznek megismerked­ni minden város nevezetességei­vel. A klub egyik büszkesége a Margaréta asszonykórus, amely­nek műsorával gyakran állnak közönség elé. A 17 hölgy mellett három férfi is kórustag. - Kellett egy harmonikás, ő meg hozta magával két barátját. Nagyon jót tesz a férfihang. A közös éneklés pedig mindnyájunknak örömet és lelki békét jelent - fogalmaz a klubvezető. ■ A vállalkozó Vízin Antal a rendszervál­tás után lett kényszervál­lalkozó: - A boltos felesé­ge segítségé­vel vágott be­le az üzletbe, ám elmondá­suk szerint a falusi élet és „ku- peckodás” nem kényezteti el a magukfajta vállalkozókat. A la­kosság öregszik, nemigen vásá­rolnak mást, mint a megélhe­téshez nélkülözhetetlen dolgo­kat. A boltos eleinte, a kilenc­venes évek elején hetente há­romszor ment árubeszerző körútra, mára egy kanyar is bő­ven elég. A lakosság száma ezer fő alatt van, s erre négy bolt is jut. Nem csoda, ha a ke­reskedők szinte a létfenntartás­hoz szükséges pénzt is alig ke­resik meg. Bár segély- és nyug­díjosztáskor egy kicsit mindig megnő a forgalom. _________■ A pedagógus Marancsik Andrásné 1975 óta él Csikérián és mintegy har­mincéves pe­dagógusi pá­lyát tudhat maga mögött:- Régóta sze­rettem volna idekötni a gye­rekeket. Egy kisközségben ugyan kisebbek a lehetőségek, de mi megvalósítottuk a zene­oktatást, a szolfézs képzést, valamint működik kézműves szakkörünk, angol szakkör, valamint horvát- és német tánc. Jelenleg 64 iskolásunk és 44 óvodásunk van, rendszere­sen szervezünk kiránduláso­kat. Nagyon fontos az iskola és a szülők között fennálló jó kapcsolat, ennek egyik eszkö­ze az iskolai alapítványunk. A legfontosabb mégis a szeretet, amit a tudás mellett adhatunk a gyerekeinknek. _______■ Az alpolgármester Korbély Lász­ló, a falu egyik mezőőre az al­polgármester:- Immár öt éve járja a környé­ket, ismer minden bok­rot, ezért azt mondja: néha a természetet jobban ismeri, mint az embereket, ám mindket­tőt egyformán szereti. - Az alpol­gármester sosem ült bársony­székben nálunk - meséli Korbély László. - Télen felülök a hótú­róra, kimegyek a tanyavilágba, megnézni az időseket - teszi hozzá. Mindezek mellett ha kell, ebédet hord vagy segít bármi­ben, amire megkérik. Azt mond­ja, sok a róka a környéken, ezért résen kell lenni, nehogy elhord­ják a faluban lévő szárnyasokat. A szemétszállítást követően pe­dig ügyelni kell arra is, hogy visszaszoruljon az illegális sze­métlerakás a falu külterületén. ■ A háziorvos Dr. Faragó Zsuzsanna négy éve dol­gozik a köz­ségben. Ennyi idő bőven ele­gendő volt ah­hoz, hogy a közkedvelt doktornő megjegyezze minden betege ne­vét, lakcímét, életkorát, előző betegségeit és állandóan szedett gyógyszereit. Pécsről érkezett a kis faluba, mint mondja: nagyon jól érzi itt magát. Szerinte mára eltűnnek a távolságok az autók, mobiltelefonok és az internet vi­lágában. Ezért nem érzi úgy, hogy Csikérián az Isten háta mö­gött lennének. Nemrég született kislánya, Petra, akit a falubeliek szinte körberajongnak. A dok­tornő akkor érezte igazán, hogy számítanak rá a betegei, amikor a szülési szabadsága után úgy­mond kivárták azt az időt, ami­kor újra rendelni kezdett. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents