Petőfi Népe, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-20 / 66. szám
A hitel egyáltalán nem alma Én nem tudom, önök hogy vannak vele, de engem mindig páni félelem fog el és a jeges rémület szorítja össze szívemet, ha a feleségem a következőképpen szól hozzám: figyelj egy kicsit rám, mert fontos dolgot akarok mondani! Az holtbiztos, hogy ilyenkor szerényen hátrahajlított bal csuklóját előrelendíti, s a markában ott egy számla. Ez az esetek többségében átutalási betétre vonatkozó követelés, ritkábban biztosítás, esetleg valami új, jelentősen megnövelt helyi adó. Lényeg, hogy fizethetek, mint a köles. Hogy melyik bankkal állok a financiális ügyletek révén kapcsolatban, azt bizonyos reklámetikai megfontolásokból itt nem említem. Mindenesetre az a női kézben tartott, a szivárvány bármely színében játszó, az indulatok bioenergiájától kissé remegő nyomtatvány számomra olyan, mint reformátornak az idézés az ink- vizítor kezéből. Lent a mélyben valahol már fényesítik a spanyolcsizmát. A továbbiakban ennélfogva nincs más hátra, mint hogy fizetek, mint a katonatiszt, legombolom, kiizzadom, leperkálom stb. Nem tudom, megfigyelték-e, hogy a magyar nyelv színekben-zamatokban mily gazdag tud lenni, amikor egy nyomorult adóstól behajtják a pénzt? Nem csodálható tehát, hogy ha én egy kamatlábat látok, akkor legszívesebben belerúgnék, vagy rálépnék a tyúkszemére, vagy legalább is átmennék a másik oldalra. Csakhogy félek tőlük, mert nagyok ezek a lábak. Meg magasak. Persze mindenki tudja, hogy a kamatlábak nem azért nőnek mert már az apjuk is nagylábú volt, hanem azért, mert a bankoknak is meg kell élni. Ezt én el is tudom fogadni, sőt, amikor a bankokra gondolok, titkon mindig ki kell morzsolnom egy könnycseppet a szememből, mert hajlamos vagyok elérzékenyülni a szegénységet látván. A tisztes haszonra igényt tartó hitelezők és az ugyancsak tisztességes kétségbeesésbe került adósok viszonya jelenleg harmonikus. A pénz forog, egy adós meg ne éljen lelki életet, mert az adóst meg az alanyi költőt egybemosni nem helyes. Lakásépítéshez hitelt kell fölvenni. Mostanában ez az egyetlen, s tulajdonképpen abszolút logikus megoldás. Csak hát a hitelt vissza is kell fizetni. Éppen ezért fölöttébb furcsa, hogy az emberek nem ismerik föl azt végtelenül egyszerű igazságot, hogy a hitelt nem fölvenni kell, hanem nyújtani. Ehelyett mindenki - vagy legalábbis az olyan nehéz felfogásúak, mint én - mindenféle butaságra, például lakásvásárlásra, kölcsönt kér, aztán meg szidja a bankot, a kamatot, az egész világot! Úgy kell neki! Emberek, inkább alapítsatok bankot! Nagyon érdekes megoldás még az, amikor az adós egyszerűen nem fizet. Ez a fajta tranzakció általában a szolgáltatási hiteltípusoknál népszerű: lakbér, gáz, villany, vízdíj. Ilyenkor aztán rezegtetheti az adós orra előtt bárki a bármilyen színű számlát, az rá se bagózik, sőt gúnyos mosollyal fordít hátat. A végrehajtó emlegetése pedig olyan hatással van bukszájának megnyitására, mint betonfalra a tolisöprű. Nagyon jól tudja, hogy a végrehajtónak nincs mit elvinnie, mert vagy tényleg nincs már semmije, vagy már rég átíratta minden ingóságát az unokaöccsére, aki aztán egy elegáns gesztussal visszaajándékozza majd neki, hadd használja. Sok lakbérnem- fizetőnek van ilyen krisztusi unokaöccse. Sok lakbérnemfizető viszont tényleg nyomorog, csak ember legyen a talpán, aki megkülönbözteti a kettőt. A hitelkonstrukciókkal kapcsolatban egyébként érdekes, a fontiekkel ellentétes adalékkal szolgálnak a vidéki kiskocsmák, ahol a pult fölött egy táblán az áll, hogy: hitel alma. Én most már csak azt nem értem, hogy miből élnek a kocsmárosok. Hámori Zoltán A TARTALOMBÓL Húsvéti ötletek 4. oldal SORMINTA A KERTBEN 6. OLDAL EZ EGY KÉSZ CIRKUSZ 8. OLDAL X-LÁBAKON 10. OLDAL A SZÉK ÚJ RUHÁJA! 11. OLDAL Gyermeki impresszionisták 14. oldal Csuklóból kék 16. oldal Tojásból kelt virág 18. oldal Csempe nélkül könnyebb? 19. oldal Változatok tulipánra 20. oldal Kedvenceinkkel fűszerezve 21 . oldal Francia narancsos palacsinta 22. oldal / / r SZEPITESZET 3
