Petőfi Népe, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-15 / Különkiadás

|i(| 2003. Március 15., szombat N E M Z E T I Petőfi Népe - 5. oldal ÜNNEPÜNK Kecskemét is kiállította katonáit Pákozdnál 318 kecskeméti honvéd vett részt a csatában - Jellasics tábornok fel akarta gyájtatni a hírős várost Kecskemét nem várt 1848-ig. A város a forradalom előtt 14 évvel már megvál­totta magát a földesúri kötöttségek alól. Ahhoz azonban, hogy a polgáro­sodás folyamata kiteljesedjék, a feu­dális rendszer egyéb elemeitől is meg kellett volna szabadulniuk a polgárok­nak. így például a fejlődést gátló ne­mesi vármegyétől is. Ehhez azonban ’48 március idusáig kellett várniuk. Hogyan is érkezik el Kecskemét a for­radalomhoz? Miként is fogadja a tele­pülés közönsége a nagyszerű esemé­nyeket? A másfél éves forradalmi idő­szak egyes eseményeiről kérdezte la­punk munkatársa Dr. Iványosi-Szabó Tibor történészt. Interjú nyéknek. A lakosok ugyanis azt szeret­ték volna, hogy a településsel szembeni hátrányos feudális megkülönböztetés megszűnjön, hiszen a nemesi vármegye alá tartozott a város. Egy szabadabb ön- kormányzatot akartak kiépíteni, s ezért támogatták a forradalmi központi kor­mányt. Illetve azért is, mert a nemesi vármegye házipénztárába komoly ösz- szeget kellett minden évben befizetni­ük, ezzel csökkentve a helyi költségve­tést. A lelkes kecskemétiek mindent megtettek a forradalom győzelméért. Amikor nemzetiségi villongások veszé­lyeztették az ország déli részén a köz­rendet, polgárok százai léptek be a nem­zetőrségbe. 1848. július 17-én 595-en vonultak a kiskőrösi gyülekezőtáborba, majd innét mentek Szabadkán át a dél­szekre? Hisz Jellasics horvál bán a dél­nyugati határon keresztül hatolt be ha­daival az országba.- Ez egy érdekes kérdés. Mindenek­előtt meg kell jegyeznem, hogy az or­szágos történetírás nem fordított jelen­tős figyelmet a környék eseményeire. Kossuth toborzó körútját úgy mutatják be, hogy az emberek a hazafi személyes varázsának hatására tódultak a katonai zászlók alá. A történészek azt írják: ’48 őszén azért mozdult meg a lakosság, hogy megvédjék az áprilisi törvények eredményeit a császári haderőkkel szemben. Ehhez lökést adtak a szep­temberi reformok. Ha ezt komolyan ve­szi a történész, akkor mindenekelőtt fel kell tennie a kérdést: Kossuth miért nem a Dunántúlra ment előbb toborozni? Mi­magyar kormányt. Szeptemberben Kecskemét és Nagykőrös közösen kül­dött levelet, melyben felháborodottan kérdezik: miért nem lépnek már fel a horvátokkal szemben? Miért hagyja a kormány, hogy Jellasicsék bevonulja­nak. Érdekes, hogy nem a Dunántúlról mentek a kormányt erőteljesebb fellé­pésre ösztökélő levelek, hanem a mi környékünkről. Azaz nem Kossuth lel­kesítette fel az alföldi népet, hanem az elszánt emberek miatt jött Ceglédre, Nagykőrösre és Kecskemétre. Fegyverforgatók Ozoránál, Pákozdnál Kossuth szeptemberi toborzója után Szentes, Tiszaalpár és Kecskemét térsé­Roth tábornok horvát katonái leteszik a magyar csapatok előtt a fegyvert Ozoránál 1848. október 7-én. ■- Kecskemét a történelmi Magyarország legnagyobb magyar mező- és a harma­dik legnépesebb városa 1848-ban. A ta­nyákon élőkkel együtt 40 ezer lakos tar­tozott a közigazgatási egységhez. Szem­ben az ún. kulcsos szabad királyi váro­sokkal a mezővárosok nyitottak voltak, könnyebb volt letelepülni, mint ott, ahol a feudális kiváltságaikat védték a fallal körülvett helységek - mondotta dr. Iványosi-Szabó Tibor. - Nálunk a töme­gek jelentős részét a viszonylag szegé­nyek rétege alkotta. Ennek az volt az oka, hogy az állattartáshoz, szőlő- és gyümölcsműveléshez rengeteg munkás­kézre volt szükség, s a város az olcsó munkaerőt évtizedeken keresztül szívta magához. Kecskemét, a befogadó város A túlnépesedett területekről - pl. a Felvi­dékről - rengeteg cseléd érkezett, akik néhány évtizeddel később birtokos gaz­dák lesznek. A XVIII. század közepétől gazdaságilag megerősödik a város. Ez mindenekelőtt azoknak a szorgos, vál­lalkozó kedvű embereknek köszönhető, akiket a társadalmi felemelkedés lehető­sége csábított a településre. Ez a vállal­kozó szellem egyébként ma is érezhető a településen. A gazdag város 1834-ben megváltja magát földesúri terheitől, s a polgárosodás folyamata felerősödik.- Mit jelentett Kecskemétnek 1848 ta­vasza? Mit vártak a lakosok a polgári át­alakulást sürgető forradalomtól?- Természetesen nálunk is örültek a polgárok a 12 pontnak s az áprilisi törvé­vidéki területekre, hogy megvédjék a bácskai magyarságot a szerbek ellen - mondotta a kecskeméti történész. Kossuth Lajos toborzó körútja- Kossuth Lajos szeptember 24. és 27. kö­zött Cegléden, Nagykőrösön s Kecskemé­ten toborzó körúton kérte a polgárokat, hogy védjék meg a forradalom vívmá­nyait a császári támadástól. Miért az Al­földre indult, miért nem a dunántúli rá­ért nem oda ment, ahol közvetlenül érte a támadás az országot s a felszabadított parasztokat? Miért felénk jött, amikor a mi vidékünkön s a Jász-Kunságon belül nem voltak jobbágyok, a robotot, a sző- lődézsmát sem kellett eltörölni, mert nem volt. A politikus mégis idejött. Ennek oka az volt, hogy márciusban a kecskemétiek hihetetlen lelkesedéssel fogadták a forradalmat. S miközben ’48 nyári hónapjaiban a kormány és a fővá­ros között feszültség alakult ki, az alföl­di nép messzemenően támogatta az első géből körülbelül ötezer ember fogott kapát, kaszát, puskát. Őket Mészáros Lázár hadügyminiszter is megszem­lélte Szalkszentmárton alatti táboruk­ban. Gőzössel keltek át a Dunán s Ozoránál más csapatokkal együtt meg­adásra kényszerítették október 7-én Róth tábornok kilencezer fős csapa­tát. Ez az alakulat Jellasics seregét biztosította dél felől. így a magyarok ér­tékes hadifelszereléshez, köztük 12 ágyúhoz is hozzájutottak - tette hozzá dr. Iványosi-Szabó Tibor. DR. IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR 1952-ben végez a JATE-n, történelem szakon. 1956 és 73 között a kecske­méti Katona József Gimná­zium tanára. 1973-tól 1996- ig a megyei levéltár igazga­tója. 1992-ben kandidál, 2002-ben aka­démiai doktori címet szerez. Az őszi toborzás során 318 kecske­méti vállalta, hogy a háború végéig szol­gál a honvédségnél. Ők uniformist és pénzt is kaptak Kecskemét tanácsától. Ezek a fegyverforgatók Pákozdnál kerül­tek szembe Jellasics horvát bán serege­ivel. A 318 kecskeméti katona dereka­san helytállt az ütközetben, majd a schwechati csatában is részt vettek. A szabadságharc során több mint 800 olyan férfi ment katonának, akik 1849 nyár végéig hűek maradtak a hon­védséghez. A kecskemétiek mentalitá­sára jellemző volt, hogy a szabadság- harc utolsó heteiben is képesek voltak lelkesedésre. A plébános megóvta a várost- Megszenvedte-e Kecskemét az ellen­ség csapásait?- Jellasics horvát bán csapatai 1849 február végén, március elején Cegléden, Nagykőrösön és Kecskeméten táboroz­nak. A tábornok bosszút akart állni a Kossuthoz hű város polgárságán. Fel akarta égetni a települést. A horvát tiszt a parókián szállt meg. Hoffman János plébános győzte meg a tábornokot, hogy ne gyújtássá fel Kecskemétet. Per­sze a bán bosszúja nem maradt el. A polgároknak sokkal több kenyérrel, zab­bal, szénával kellett ellátni a csapato­kat, mint az indokolt volt. Naponta 22 ezer porciónyi kenyeret, 20 ezer porció- nyi zabot, 20 ezer részlet szénát kellett biztosítani a megszállóknak. A Czollner téri kis templomban 88 ezer porciónyi kenyeret halmoztak fel. A horvátok még a lovakat is ezzel etették. Mivel igen nagy sár volt, a könnyebb átkelés érde­kében kenyérből készítettek járdát a ka­tonák. A nemzeti hadsereg, az idegen katonák ellátása szinte a nyomor szint­jére juttatta a várost - mondotta végül dr. Iványosi- Szabó Tibor. BARTA ZSOLT Csapra verték a hordókat Kalocsán a forradalom hírére Helytörténet Kalocsán és környékén minden­ki örömmel fogadta a ’48-as már­ciusi forradalom hírét. Az érseki mezőváros tanácsa 1848. márci­us 22-én „számos lakosok jelen­létében” lefolytatott ülésen hatá­rozott arról, hogy az úrbéri tör­vények megszüntetésének öröm­teli hírére a város négy pontján „húsz akó bor a népnek kieresz- tessen”. A kalocsaiak e nemes hagyományt elevenítették fel a rendszerváltás utáni években, s azóta minden március 15-én csapra vernek egy hordót. A bor idén sem marad el, a szervezők azonban ezúttal egy különleges és látványos meglepetéssel ké­szülnek. Kossuth Lajos 1848. május 24- i felhívására a városi tanács el­rendelte a nép „segedelem adá­sára való buzdítását”. Hétszáz nemzetőrt írtak össze, kiképzé­sükre Jakab Péter kapott megbí­zást, dobosnak pedig Vörös Jó­zsefet fogadták fel. A nemzet­őrök többségének puska helyett csak kasza jutott, ezért június 11-én a tanács elrendelte a város­ban található összes puska számbavételét, begyűjtését, kija­vítását, s ily módon a kalocsai Ünnepélyes külsőségek között, 2002. szeptember 19-én, a Negyvennyolcasok terén avatták fel a Kossuth-szobrot. fotó: m. i. nemzetőrség felfegyverzését. Naponta gyakorlatoztak az érse­ki uradalom majorja mögötti szabad térségen, az úgynevezett Tyúkmajor mellett. Feladatul kapták a belső rend biztosítását, illetve a város környékének és a Duna vonalának a figyelését. Az úgynevezett mozgó nemzetőr­ség megszervezésében nagy ré­sze volt Ács Károlynak, aki a sza­badságharc kitörése után, 1849 januárjában az előretörő császá­ri csapatok elől menekült Kalo­csára. A szabadságharc bukása után tíz hónapig bujdosott, majd elfogták, halálra ítélték, amit ke­gyelemből hatévi várfogságra változtattak. MIKLÓS IMRE A forradalom hadügyminisztere Mészáros Lázár a katonai tudományok kiváló ismerője volt Baja A forradalom híre - köszön­hetően a dunai hajóközleke­désnek - már két nap eltelté­vel megérkezett Bajára. Büsz­kék vagyunk rá, hogy eleink azonnal csatlakoztak a szent ügyhöz. Annak a városnak polgárai, mely szülőhelye Mé­száros Lázárnak, az első fele­lős magyar kormány hadügy­miniszterének, és akit Baja népe országgyűlési követévé választott. Nemesi családból született 1796-ban. Apja korán el­hunyt, anyja betegeskedett, ezért nagybátyja, a katymári plébános nevelte. A napóleo­ni háborúk ideje volt, így ér­deklődése korán a katonaság felé fordult. A képzett tiszt gyorsan emelkedett - vi­szonylag egyszerű származá­sa ellenére - a ranglétrán. Vi­tézül szolgált Eszéktől Mode­náig, Európa sok városában. Radetzky tábornagy szemé­lyesen ajánlotta ezredessé és ezredparancsnokká való ki­nevezését. A katonai szolgá­lat mellett a tudományt is művelte. Érdeklődése közép­pontjában a hadügy és a gaz­daság, jelesül a mezőgazda­ság állott. Olyan sikerrel, hogy 1844-ben a Magyar Tudomá­nyos Akadémia levelező tagjá­vá választotta. Hadtudományi munkái hazafias érzésektől át­hatott, tartalmas művek. Batthyány Lajos kérésére azonnal hazaindult Veronából, hogy a hadügyi tárcát átvegye. Szülővárosa képviselőjévé vá­lasztotta. Hadügyminiszterként - ezt a tisztét 1849. május 6-ig töltötte be -, törvénytervezetet készített 200 ezer honvéd, eb­ből 40 ezer újonc azonnali kiál­Mészáros Lázár, az első magyar kormány hadügyminisztere. lítására. Mindent megtett a sza­badságharc győzelemre juttatá­sa végett. A bukás után emig­rált. Távollétében halálra ítél­ték, ezért életében soha nem térhetett haza. Hamvai azonban igen: 1991. március 15. óta itt nyugszanak szülővárosában, a Rókus-temető kápolnájának fa­lában. Emléktáblájánál is, nyug­helyénél is kegyelettel emlé­kezünk reá, a tudós katonára, a szabadság ügyének fáradha­tatlan munkására. GÁL ZOLTÁN A bajai Rókus-temető kápolnájában nyugszik a politikus._________________fotó. g. z.

Next

/
Thumbnails
Contents