Petőfi Népe, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-08 / 57. szám

P E T Ö F I NÉP E ALMANACH Településtörténet A város a hajdani nagy Ős-Du- na törmelékkúpján épült. Az el­ső településeket a tatárjárás után a Balkánról visszatelepí­tett kunok létesítették. A lakos­ság számának növekedése kö­vetkeztében 1877-ben lett önál­ló település Jász-Lajos-Mizse Nagyközség néven. Az ezer- nyolcszázas évek végén már hétezer lakost és több mint öt­száz tanyát számláltak. A ró­mai katolikus templomot 1895- 96-ban, a református templo­mot pedig 1903-ban épíük. A te­lepülés mai formája 1902-ben alakult ki, s földrajzi elhelyez­kedésének köszönhetően jelen­tős fejlődésnek indult. A jól ki­épített oktatási, sport-, egész­ségügyi és idegenforgalmi léte­sítményei országos hírnek. Lajosmizse egyébként Lon­don és Isztambul között éppen félúton van. ■ A képviselő-testület Zsigó Viktor polgármester, Só­lyom János alpolgármester, Baski András, Csillik László, Kiss Attiláné, Csorba József, Oláh Attila, Halminé Sebők Má­ria Márta, Rubos János, Gáspár Vilmos, Sápi Tibor, Kisjuhász József, Apró Ferenc, Silek Lász­ló, dr. Ádám Pál, Zsikla Béláné, Marton Ferenc, dr. Cserényi Péterné képviselők. A cigány kisebbségi önkor­mányzat képviselői: Keskeny József, Kucsera János, Patai Anikó, Patai József, Kolompár László. ■ A régmúlt fotókon Az a nép, amely múltját nem is­meri, hagyományait, kultúráját nem ápolja, elődeit nem tiszteli, az az idő múlásával elvész. E mottó igazát nézve a lajosmiz- sei nép örökéletű lesz. Ugyanis a Történelem és emlékezet cí­mű kötet igényesen „átöleli” a régmúltat. Kürti László, a kiad­vány írója és szerkesztője vizu­ális keresztmetszetét adja a tele­pülésnek. A jövő nemzedéké­nek is rendkívül érdekes anya­got rejt a könyv, amiben - négy­ezer darabból válogatva - négy­száz képet talál az olvasó-néző. A szép kiadású képes történe­lemtár aligha hiányozhat a Lajosmizséhez bármikor is va­lamilyen módon kötődő polgár könyvespolcáról. Város a fejlődés útján A Szent István-szobor ékessége a művelődési ház előtti térnek. A Duna-Tisza közén mindig a fejlettebb régióhoz tartozott Lajosmizse. Tizenhárom év­vel ezelőtt, amikor Zsigó Vik­tor átvette a nagyközség irá­nyítását, akkor sem válság­programon kellett gondolkod­nia, hanem „csak” a tovább­fejlesztésen.- Az idén éppen tíz esztendeje, hogy a szigorú paramétereknek megfelelve megkapták a városi rangot. Ám a cím nemcsak elis­merés, hanem kötelez is.- Mondhatni, újabb lendüle­tet kaptunk a fejlesztéshez. Az­zal, hogy néhány éve sikerült az elkerülő útszakaszt kiépíte­ni, megoldódott a tranzitforga­lom és a városon áthaladó ren­dezett belső főút. Ugyanis erre mintegy ráfűztük a virágosítási programunkat, amelyet - min­den tekintetben szép eredmé­nyekkel - négy év alatt fejez­tünk be. Azt azért máris hozzá­teszem, a befejezés nem végle­ges, csak a parkok, a virág­ágyások helye, hiszen a szépről soha nem lehet lemondani.-S ha a szépnél tartunk, foly­tathatjuk a sort azzal az épület­tel, amire e jelző kívül-belül ráil­lik, s több építészeti szakfolyóiratból „visszakö­szönt”.- Valóban szép lett a művelődési ház és könyv­tár, ami az intézményrendszerünk fejlesztésének része. Az impozáns létesítménnyel megszűnt a két intézmény mostoha sorsa és megtörtént az összevonása. Ugyanakkor méltó helye lett a há­zasságkötéseknek, a szakköröknek, a társadalmi szervezeteknek és a testületi üléseknek. Emellett a város központjának egyik meghatározó épülete lett a kultúra háza. Az pedig úgymond hab a tor­tán, hogy előtte kapott helyet a Szent István-szo­bor. Innen kicsit távolabb, az Iskolatóval szem­ben folyamatosan alakítottuk ki az új sportcent­rumot, ami a megye egyik legszebb ilyen létesít­ménye. Természetesen ehhez gyakorlati tevé­kenység, vagyis sport és játék is kell. A múlt év­ben komoly eredményeket értek el az ifjú focis­ták. Göteborgból „aranylábúakként” jöttek haza.- Ha lenne városfejlesztések versenye, akkor bi­zonyára Lajosmizse is csillogó érmet kapna.- Több éves spórolás eredménye az új város­háza építése. Magában az épület elnevezésében is benne van: ez mindenkié. A statisztika sze­rint egy embernek élete során legkevesebb negyvenkilencszer kell ügyet intéznie a város­házán. A településen 11,5 ezren élnek. Hát jó néhányszor átlépik a küszöböt. Természetes, hogy a tervezéskor az esztétika mellett azt is fi­gyelembe vették, itt már eurókomform közigaz­gatási, hatósági munka várja az ügyfeleket. A fő cél a szakmaiság volt. E településrész egyébként erről a középületről kapta a nevét: Városháztér. A tér másik oldalán több ütemben átadták azo­kat a lakásokat, amelyek magánberuházásban készülnek. A sorház néhány éven belül kiér a Mizsei utcáig. A tér akkor lesz megnyitva, per­sze nem az autóforgalomnak. Arra törekszünk, hogy tipikus lajosmizsei hangulatot árasszon e terület. Reményeink szerint lesz itt majd közté­ri szobor s élményszökőkút is, s még hátravan az Iskolató rendezése.- Milyen teendők maradnak a várossá válás ju­bileumi ünnepe után?- Még ebben a választási ciklusban megvalósí­tásra várnak az intézményeink felújításai, állag­megóvási munkálatai. Szeretnénk elérni, hogy valamennyi névvel ellátott utca aszfaltos legyen. Most 85 százaléknál tartunk. Azt viszont tudo­másul kell vennünk, hogy az önkormányzat a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítését állami pén­ZSIGÓ VIKTOR 1956-ban Szentesen született. A kecskeméti kertészeti főiskolán 1977-ben szerzett diplomát. Dolgozott kertészként, agronó- musként, faiskolai ágazatveze­tőként. 1990-től Lajosmizse pol­gármestere. Felesége Kátai Éva kertészmérnök. Két gyermekük közül Nóra a kecskeméti főiskola műszaki főiskolai karának hallgatója, Anett szoftver-üzemeltető. zek nélkül nem tudja felvállalni. Hiszem, hogy az unió megadja majd azokat a forrásokat, amelyek­hez nekünk a költségvetésből, illetve a lakosság pénztárcájából kisebb részt kell hozzátenni. A nagy kassza is csak úgy gyarapodik, ha fejlődik az ipar, vannak gazdasági eredmények, s akkor több lesz az adóbevétel. Az ásványvíz üzem ide- települése is több okból jó a városnak. A korsze­rű mezőgazdasági alapokra jó lenne, ha feldolgo­zóipar is települne. A hűtőházi kapacitásnak is több száz hektáron meg vannak az alapjai. De tudvalevő, hogy a hosszabb távú fejlesztés már túlmutat a választási cikluson. De mi bízunk ben­ne, hogy terveink megvalósulnak. Legalábbis úgy készülünk, hogy amikor Lajosmizse már nemcsak magyarországi tekintetben, hanem uni­ón belül is megmérettetik, hát megállja a helyét - fejezte be reményt keltőén Zsigó Viktor. ______■ A klubvezető Prágai Angé­la, a nyugdí­jasklub elnö­ke: - Negy­venöt eszten­deje élek Lajosmizsén. Hitoktatónak jöttem ide. Időközben megüresedett a kántori állás, s végül onnan mentem nyugdíj­ba. Tanítottam az iskolában éneket, történelmet és erkölcs­tant. Egyházi és községi ének­kart is vezettem. Mindig szeret­tem foglalkozni az emberekkel. Ugyanakkor feladatomnak ér­zem, hogy elősegítsem hazánk értékeinek, kultúrájának meg­ismertetését is. Sok országjáró kirándulást is szerveztem. A nyolcvanas években kértek fel a ma száz tagú nyugdíjas klub vezetésére. Azóta is célom az idősebb korosztályt kondíció­ban tartani úgy, hogy ne legyen terhe sem önmagának, sem családjának, de még a környe­zetének sem. ■ A jegyző K u t a s i n é Nagy Katalin Lajosmizse és Felsőlajos jegyzője: - A helyi közigaz­gatásban 1972 óta dolgo­zom, jegyző­ként pedig a rendszerváltástól. E szakmát élethivatásomnak tekintem, s egyben a közszolgálat elkötele­zettje vagyok. Hiszem, hogy a jelen kihívásai között nem le­het sem szakmailag, sem embe­rileg helyes döntéseket hozni, ha nincs elég elhivatottság, ta­pasztalat, pártatlanság és egy kis életbölcsesség. A jegyző mindig a frontvonalban harcol, az operatív döntéseiben, teve- kénysége során lojálisnak kell lenni a választott szervekkel szemben, elkötelezettnek a tes­tület, a polgármester program­jával kapcsolatban, függetlenül politikai beállítottságuktól. Az, hogy lajosmizsei vagyok, előny és hátrány is. ______________■ A vállalkozó Gombkötő Márk, a GOMÉP Kft. ügyvezető igazgatója: - Paraszti csa­ládban kilen­cen szület­tünk. Mi már nem folytat­tuk őseink munkáját. Én, a leg­kisebb fiú gyerek az építőiparba keveredtem. Régi lajosmizsei mesterektől, Petrovits Gyula, Te­lek Pista, Fejes Laci és Muhari Pali bácsitól tanultam a szakma becsületét, tiszteletét. Őket te­kintem példaképemnek. Felnőtt fejjel végeztem a magasépítési technikumot, de sokat tanultam á partnereimtől. 1991-ben hoz­tam létre a kft.-t, amely azóta fo­lyamatosan fejlődik. Épületeink - Bástya Áruház, művelődési központ, gyógyszertár, városhá­za, a harmadik ütemben lévő társasház és sorolhatnám - meg­határozóak a városban. Közben úgy száz család él a cégünknél történő alkalmazásból. ■ Vendégszeretetből jeles Az évtizedek során Lajosmi­zsén kialakult egy komoly üzletág, a tanyasi lovasturiz­mus. Ezt egykoron csak a Ta­nyacsárda jelentette. Ma már számtalan kiépített biroda­lom várja a pihenni vágyókat és a lósport kedvelőit. A Mizsei Napokat is kezdetben csak helyi rendezvénynek szán­ták, s időközben regionális ün­neppé fejlődött. Ez az esztendőn­ként visszatérő több napos, látvá­nyos, gazdag és szórakoztató programsorozat augusztus 20-a köré szerveződik. Ilyenkor olyan vendégek is érkeznek a település­re, akik előre tervezett, várva várt turisztikai kikapcsolódásként töl­tik napjaikat a városban. A lajos­mizsei kereskedők és vendéglá­tósok néhány évvel ezelőtt ha­gyományteremtő szándékkal szervezték meg az alföldi bográ­csos ételek főzőversenyét. E nagyszabású rangos megmérette­tésre, nyári gasztronómiai ka­landra már az ország minden ré­széből örömmel jönnek néző­ként és versenyzőként egyaránt. A helybéliek pedig minden alka­lommal jelesre vizsgáznak a ven­dégszeretetből. Négy esztendeje már, hogy ugyanekkor szervezi meg a he­lyi önkormányzat és a lovasklub a Lajosmizsén és környékén lé­vő amatőr fogathajtók verse­nyét. Jövőre, ha a pályát sikerül átépíteni, fejleszteni, már orszá­gosra hirdetik e szép és nemes vetélkedést. A szépművészet fellegvára A Koszta József Szépművé­szeti Szabadiskolát hét esz­tendeje hozta létre a Lajos- mizséért Közalapítvány. Nemcsak a helyi tehetséges gye­rekek, fiatalok, felnőttek iratkoz­nak be ide, hanem jönnek a kör­nyező településekről, sőt a fővá­rosiból is. Lehet itt rajzolni, feste­ni, szobrászkodni, amelyekhez minden technikai feltétel adott. A négy hónapos ciklusokban az alapismeretektől kezdve a színel­méletig minden elsajátítható. Le­hetőség van élő modell melletti alkotásra is. Művészeti vezetőjük Majercsik Sándor - CSIK - festő­művész, aki méltán lehet büszke az eddigi tanítványaira. Valamennyien úgy dolgoztak, mintha azt szerették volna bizo­nyítani: ők méltó tagjai a nagy al­földi mester nevével fémjelzett is­kolának. Közben pedig sorra tűn­nek ki a tehetségek, akik sikeres munkájuk eredményeként záró­munkát (diplomamunkát) nyúj­tottak be és védtek meg egy hét tagú zsűri előtt, im­már három al­kalommal. E tanítványok: Drabant Ág­nes, Szőrös Ta­más, Váncsa Il­dikó, Danics Péter, Járvás Andrea és Kele Anikó. A szabadiskola célja pedig minden kurzusban megvalósul: tanítani az igényt a szépre, a har­monikus látványokra, képekre, gondolatokra. Három esztendeje, hogy nyári akadémia címmel al­kotótábor is várja az érdeklődő­ket. Az idén pedig a művészeti vezetővel a szabadiskola haszon- élvezeti szerződést kötött egy al­kotótelep létrehozására, amely­nek helye a festői környezetben lévő Sándor-tanya. Ennek célja, hogy bármilyen művész - alkotó, vagy gyakorló - feltöltődhessen és dolgozhasson a tanyán. u MŰEMLÉK-TÖRTÉNELEM. A mai város területén az első települé­seket a tatárjárás (1241-42) után IV. Béla király által a Balkánról visszatelepített kunok létesítették Mizse-szállása vagy Mizseháza- Szállása, Lajos-szállása és Bene-szállása néven. Jelentőségét bizo­nyítja, hogy templomuk (1270) is volt. Ma már azonban csak a pusz- tatemplom romjai láthatók. _________________________ ■ Az alpolgármester Sólyom János alpolgármes­ter, a helytör­téneti kulturá­lis egyesület alapítója, az amatőr szín­játszó kör ve­zetője: - Szí­vem csücske az amatőr színjátszás, s vonz a helytörténet is. Az első városi szavaló- és prózamondó ver­seny szervezője voltam. Elvem, hogy egy művelődési ház ne csak helyet adjon a kulturális eseményeknek, hanem abban aktívan is vegyünk részt. Elsőd­leges célunknak kell lenni, hogy neveljük a fiatalokat. Ezért is tartom lényegesen értékesebb­nek a saját programjainkat, mintha profi színészeket hoz­nánk. Ars poeticám: bárhová ve­ti az embert a sors, ott kell meg­találnia azokat a lehetőségeket, amivel másokon úgy tud segíte­ni, hogy mindenképpen a tele­pülés előnyére és Istennek tet- sző módon dolgozzon. ______■ A klubelnök Kisjuhász Sándor, a La­josmizsei Vá­rosi Labdarú­gó Club elnö­ke: - Négy esztendeje alakítottuk meg a klubot. Az utánpót­lás-nevelés a célunk. Kezdet­ben semmiféle létesítményünk nem volt. Az önkormányzat pár év alatt példaértékű színvo­nalú sportcentrumot építtetett. De ilyen a munkánkhoz való hozzáállása, támogatása is. Az óvodás kortól 16 évesekig, öt korosztályban 110 igazolt játé­kosunk van. A gyerekek és a szülők is nagy áldozatot vállal­nak. Óriási szerencsénk van az edzővel, Faragó Gyulával. Munkája aranyat ér. Célunk, hogy ütőképes felnőtt korosz­tályú csapatunk legyen. De a lényeg: a gyerekek sportolja­nak, s ehhez adottak a kultu­rált körülmények és a remek szakember. ■

Next

/
Thumbnails
Contents