Petőfi Népe, 2003. február (58. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-26 / 48. szám
10. oldal - Petőfi Népe PN-VITAFÓRUM 2003. Február 26., szerda Kik élnek segélyből, és miért? Az olvasó levele: Leírom, amit senki sem mer leírni Azért ragadok tollat, hogy végre valaki leírja azt, amit mindenki gondol, csak nem meri vállalni. Én is félek, amikor papírra vetem e sorokat, hiszen van két gyermekem, akiknek féltem az életét. De akkor is kimondom, hogy felháborít, ahogyan a világ reagál a eigányasszonyok sterilizálására. Persze ez talán azért van, mert ők nem élnek cigánykolóniák társaságában. Szeretném az elején leszögezni, hogy nem vagyok fajgyűlölő. Tisztelem azokat az embereket, akik a kisebbség tagjai közül munkát vállalnak, egzisztenciát teremtenek maguknak, hiszen mint tudjuk, ez nem lehetetlen, csak akarni kell. De nem hiszem, hogy van olyan magyar ember, aki hasznos tagja a társadalomnak és úgy gondolja, hogy a mai világban tisztességgel fel tud nevelni háromnál több gyermeket, ha vidéken él, és átlagos a fizetése. Mi egész életünkben dolgozunk, adót fizetünk. Az állam mire fordítja a befizetett adó nagy részét? Természetesen a kisebbség tagjait támogatja. Kecskeméten vadonatúj, gyönyörű házakba költözhettek, amelyeket teljesen tönkretettek. A mi gyermekeink kap nak ilyet? Azt hiszem, a választ mindenki tud j a . A z állam sokkal kisebb mértékben támogatja azokat az édesanyákat, akiknek egy vagy két gyermekük van, hiszen csak nekik kell adózniuk. Tudom, hogy ezzel a lépéssel népességnövekedést szeretnénk elérni. Csak sajnos a kormány tagjai azzal nem számoltak, hogy amíg a magyar édesanya nem látja a jobb jövőt, addig nem fog szülni. A cigány édesanya annál több gyermeket fog viszont a világra hozni, mert őket nem érdekli az, hogy milyen körülmények között nevelik fel. Nekik az a lényeg, hogy annál több a családi pótlék. Ha rajtam múlna, bizony hoznék egy rendeletet, hogy innentől kezdve a negyedik gyermek után nem jár családi pótlék. Azt hiszem, akkor onnantól kezdve meglepő módon a családokban csak négy gyermek lenne. És hiába hangoztatják egyes emberek az emberi jogokat, mert úgy látszik, hogy csak a cigányoknak vannak jogaik. Pedig az én gyermekeimnek is joguk van ahhoz, hogy amikor felnőnek, ne azzal kelljen foglalkozniuk, hogy hogyan teremtsék elő a pénzt a cigányok támogatásához. Hiszen elég megnéznünk, hogy hányán voltak az 1960 körüli népszámláláskor, és hányán vannak ma. Ez a szám rohamosan növekszik, ezzel egyenes arányban nő a bűnözés, hogy magyar családok indulnak Franciaországba menekültstátust kérni. Tisztelettel: NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Felsejlik-e a jövő a kilátástalan környezetből? FOTÓ: Bosnyák János Pozitív megkülönböztetést! Bárkányi Ernő katolikus plébános (Kecskemét):- A kisebbséggel kapcsolatos kérdésben elsősorban a politikusoknak van felelőssége, de nincsenek könnyű helyzetben, elismerem. Egyetértettem az előző kormány sok mozdulatával is, többek között azzal, hogy nem azokat az embereket kellene támogatni, akik nem is akarnak dolgozni. Azért, mert fogy a magyarság, nem várható el egy fiatal pártól sem, hogy sok gyereket vállaljon. A sterilizáció szóba sem kellene hogy jöjjön mint problémamegoldás. Ellenben szörnyű hallani azt is, hogy egy családban mondjuk az ötödik fogyatékos gyerek születik. Ennek sincsen valahol értelme. Ugyanakkor pedig egy emberi jog, hogy ha valaki gyereket tud szülni, szüljön. Minden korszak próbálja megoldani a cigánykérdést. Mit csináljon a társadalom ezzel a réteggel? Támogatni, taníttatni kellene őket, munkalehetőséget teremteni nekik. A törvény nincs tekintettel a nemzetiségre, azért érzünk különbségeket, mert a cigányok több támogatást vesznek igénybe. Bűncselekmény esetén sem szabad megkülönböztetni a többség és a kisebbség tagjait. Minden törvénynek következetesnek kell lennie. A fajgyűlölet a legkönnyebb kérdés az én szemszögemből. Számomra Jézus Krisztus a mérce, mert ő mindenféle embert faji, vallási és bármilyen más tekintetben egyenlő méltóságúnak tekintett. Minden faji alapon vett negatív megkülönböztetésnek ellene vagyok. Tény, hogy az etnikumokat megkülönböztetjük, de ezen a téren a pozitív diszkriminációnak kell felülkere- -------kednie. ü Szükséglakások a varos szélén. mm m Előítélet nélkül? Nagy Károlyné Csak ígéretek... Bak Ildikó (Kecskemét): - Egyedül nevelem öt gyermekemet. Mivel a legkisebb még csak négy hónapos, nem tudok munkát vállalni. A gyesből és a családi pótlékból gazdálkodom minden hónapban, ez körülbelül 70 ezer forint. Kérdezhetik, miért szültem ennyi gyereket ilyen körülmények között. Nem volt szívem elvetetni egyiküket sem. Egy szobában élünk hatan, itt van a konyha is, és itt tudunk mosakodni. A WC kint van az udvaron. Az élettársamé volt ez a lakás, ő hagyta itt nekünk. Néha hazajön hozzánk, majd újra elmegy. Közülünk sokan a szocpolra várnak, mi is. Ügy tudom, hat család költözhetne a közeljövőben teljesen új lakásokba. Nagy segítség lenne, ha legalább jobb környezetben élhetnénk. Amint a kicsi megnő, mennék dolgozni szívesen. Dísztárgykészítőnek tanultam, csak 17 évesen teherbe estem és nem tudtam folytatni az iskolát. Örülnék, ha lehetőségem nyílna majd ezt a képesítést megszerezni. Szükség lenne arra, hogy az állam emeljen a támogatások összgén, hiszen a gyerekek taníttatása elég sokba kerül. Ezt már most látom, mivel a legnagyobb fiam iskolás. Sajnos mindig csak hitegetnek minket. Jó lenne, ha nem csak ígéreteket kapnánk! Agócsné Karádi Olga A g ó c s n é Karádi Olga, a Cigány Kulturális és Módszertani Központ vezetője: - Magyarországon a cigányokkal kapcsolatban a legnagyobb gond az előítélet. Megalapozatlan az az állítás, hogy a cigányok több támogatáshoz jutnak, mint a nem cigány magyarok. Ez csak a látszat. Mindkét félnek ugyanazok a források állnak rendelkezésre, esetleg van, aki többre is jogosult. A médiában gyakran hallani, hogy egyes országos szintű cigányprogramokra mekkora összeget nyertünk. Egyrészt ennek a pénznek sokszor csak a tö-1 redéke jut el valójá-j ban hozzánk, másrészt ezek a pályáza-í tok mindenki szárná-1 ra nyitottak. A cigányok nehéz szociális helyzetben élnek, rosszak a lakáskörülményeik, nagy a munkanélküliségi arány, és sok közöttük a rokkant. Mindezek ellenére ők is olyanok, mint a többi magyar. Sokuk dolgozik, és sokan szeretnének is dolgozni. Igaz, hogy családok költözhettek új lakásokba, de jobban szeretnének integrálódni és magyarok lakta övezetekben szétszóródni. Mivel munkához nehezen jutnak, így az új lakások állapota is romlik, mert nincsen keret a fenntartásra, a felújításokra. Tudni kell, hogy mi azt valljuk, hogy ahol egy gyermek elfér, ott elfér egy második is. Isten elleni bűn elvetetni egy magzatot. A sterilizáció gondolatának még a felmerülését is felháborítónak tartom. Egy integrálódott cigány család is tud tervezni, látja előre, hogy hány gyermeket tud majd eltartani. A kirekesztettek azonban máról holnapra élnek, így tervezni sem tudnak. Ezt be kell látnia mindenkinek. Igaz, hogy készítik a diszkriminációs törvényt, de jobb lenne, ha a közvélemény magától változna meg. A média az utóbbi időben sokat tett a különbségek csökkentéséért. Úgy gondolom, hogy az segítene ezen a helyzeten, ha a cigányoknál is egy széles tanult réteg alakulna ki. De kell, hogy a másik fél is elfogadjon minket. ÍKompromisszumok Nagy Károly- né (Kecskemét): - Öt gyermekünk van. A legnagyobb kivételével mindannyian tanulnak még, az érettségi a mai világban alapkövetelmény. Segítjük őket, hogy ezeket a célokat el tudják érni. Nem terveztünk ilyen nagy családot, de nem volt szívem megszakítani egy terhességet sem, és nem vallási okok miatt. A férjem is, én is dolgozunk, a kerese- , tünkhöz járul még a családi pót- * lék és a családipótlék-kiegészítő. Mi csak azokat a támogatásokat vesszük igénybe, melyekre valóban jogosultak vagyunk. Nem kérünk többet, annál sokkal fontosabbak az erkölcsi értékek. A kisebbségi családoknál szerintem a megfelelő felvilágosítás hiányzik, azért születik olyan sok gyerek. Ehhez társul még a szülők munkanélkülisége. Én azt vallom, hogy aki tisztességesen szeretné fölnevelni a gyermekeit, az talál munkát. A támogatásokat viszont nem arra fordítják, amire kellene. Sok cigány- gyerek tehetséges, de a környezete miatt elkallódik. Senki nem nyújt nekik segítő kezet. Más családokban viszont hiába a segítő kéz, a kevés pénz miatt nem tud a gyerek tanulni. A legfontosabb, hogy mindenki megkapja a lehetőséget. Megkérdeztük olvasóinkat Vannak-e olyanok, akik csak szociális juttatásból élnek? Stankovácki Pálné (Szikra):- Vannak olyan emberek, akik csak a szociális juttatásokból élnek meg. Ismerek is ilyen személyeket, családokat. Sokan nem is akarnak igazán dolgozni, azért szorítkoznak arra, amit az államtól kapnak. Nem tudom, nekik hogyan elég annyi pénz egy-egy hónapra, én biztosan nem tudnék megélni belőle. Végül is könnyebb a segélyért sorban állni és fölvenni, mint hajnalban fölkelni és munkába indulni. Kántor Miklós- né (Kiskunhalas): - Amikor még voltak a városban munkahelyek, nem álltak az emberek hosszú sorban a segélyosztóhelyeken. Azóta a munkanélkülivé vált emberek sokaságának nincs más lehetősége: ha etetni akarja a családját, fel akarja nevelni a gyermekeit, be kell állnia a sorba, és fel kell vennie a segélyt. Ebből adódóan biztosan vannak olyan családok, ahol a szociális juttatások és a segélyek jelentik a megélhetés egyetlen forrását. Bereczki László (Ballószög):- A szociális juttatásokból nem lehet rendesen megélni. Csak egy minimális szintet biztosít, a segítségével nyomorban el lehet tengődni. Sajnos vannak olyanok, akiknek ez elegendő. Azonban, aki nagyon akar dolgozni, az talál munkát. A kisebbség tagjaival szemben sok az előítélet, így ők nehezebben helyezkednek el, de kisebbek az igényeik is. Akinek több és minőségibb igénye van, az tud jobban élni, származástól függetlenül. Puskás József- né (Szabad- szállás): - Csak kényszerhelyzetben lehet a segélyekből megélni. Van ismerősöm, aki az ötvenszázalékos nyugdíjból és a családi pótlékból gazdálkodik minden hónapban. Sajnos rajta kívül is sokan vannak még ilyen helyzetben. Egyébként nem hiszem, hogy valaki szándékosan alapozná az életét ilyen kicsi összegre. Nehéz a pályakezdő fiataloknak is, de azoknak is, akik új munkahelyet keresnek. Nálunk is nagyon kevés a munkalehetőség. Hervai Miklós (Kecskemét):- Vannak emberek, akik a szociális juttatásokból élnek meg. Bár a megélhetés az túlzás. Kevés a munkalehetőség, és sok helyen alacsonyak a bérek is. Persze sokaknak a hozzáállásával is gond van, ha munkáról van szó. Akadnak olyan családok is, akik azért vállalnak több gyereket, mert úgy kömiyebben lakáshoz juthatnak. Ekkor csak az előnyöket veszik figyelembe és nem számolnak azzal, hogy később nehéz lesz a megélhetésük. Fehér Katalin (Városföld):- A körülmények miatt sajnos sokan kényszerülnek megélni a szociális támogatásokból. Nehéz munkát találni, ha valakinek nincsen megfelelő végzettsége. Nap mint nap láthatunk csak segélyekből élő férfiakat és nőket, ha nyitott szemmel járunk a városban. Az oldalt készítették: Havasi Renáta, Bosnyák János, Törőcsik Dávid, Bán János !
