Petőfi Népe, 2003. január (58. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-08 / 6. szám
2003. Január 8., szerda KEP- RIPORT Petőfi Népe - 11. oldal Pravoszláv karácsony Hercegszántó A katolikus és a protestáns vallású emberek számára Víz- keresztkor, január 6-án véget értek a karácsonyi ünnepek. Miközben megkezdődik a farsangi készülődés, az ortodox keresztények ilyenkor ünnepük a karácsonyt. Vajon hányán tudnak arról, hogy a Bács-Kiskunban néhány száz lelket számláló szerb kisebbség számára január 6-án volt szenteste? A különbség a Gergely-naptár és a Julianus-naptár közti időeltolódásából adódik - mondja Dujmov4 Milán, a hercegszántói szerb templom plébánosa. Már a pravoszláv karácsonyi ünnepkör előkészületei is érdekesek. A január 7-e előtti vasárnap az apák, az azt megelőző vasárnap pedig az anyák napja. Ezeken a napokon az iskolás gyerekek házról- házra járnak, köszöntő verseket mondanak amiért édesség és némi aprópénz a jutalmuk. Január 6-án szentestén a családfő szalmával a kezében lép a házba és e szavakkal köszönti a bentlakókat: Krisztus megszületett! A többiek pedig ezt válaszolják: Valóban megszületett! ,A szalmát ezután szétszórja a szobákban, hogy jusson belőle a karácsonyfa alá is. Oda kerülnek majd az ajándékok. A szerbeknél egyébként nem volt szokás a karácsonyfa állítása, ezt jórészt a magyaroktól vették át. A köszöntő után a Krisztus születésének fő énekét énekli az egész család, ez hasonlatos a magyar Mennyből az angyalhoz. A vacsoraasztalra csak böjti ételek kerülhetnek, a főétel szinte mindig halászlé. Azután jön a derelyeként is ismert barátfüle, lekvárral töltve és mákban megforgatva. Addig senki sem állhat fel az asztaltól, amíg mindenki be nem fejezte az étkezést. Egyes források szerint a szerbek már a középkorban is betlehemeztek. Ez ma is szokás, mi itt Hercegszántón a templomban mutatjuk be. Erre az eseményre sok elvándorló hazatér Szántóra, többük gyermeke is szerepel benne. A pravoszláv karácsony fontos szimbóluma még a kenyértésztából készülő kityeni - díszített - A végtelent és az örökkévalóságot szimbolizáló kerek formára különböző ábrák, szántóföld, szőlő, csillagok, hordó, állatok kerülnek - tésztából. A kalács tetejére bazsalikomot és piros cérnát tesznek: ez távol tartja az ördögöt. A tányéron a kalács 'alatt pedig a bőséget szimbolizálandó magok, dió, búza és aprópénz található. A kalács szentestére készül, de január 14-ig a pravoszláv újévig az asztalon marad, addig nem szabad megenni. A pravoszláv újév alkalmával megtartott szertartás után a család hazatérve a templomból énekelve körbeadogatja a kalácsot. A végén a családfő négy darabba vágja és ledarálják prézlinek. A karácsonyi szokások sora szinte végtelen, az különböző tájegységeken vannak némi eltérések. Szentestére sütnek egy réteshez hasonló kerek lapokból álló tésztát, amibe pénzt rejtenek. A kaláccsal ellentétben ezt az éneklés közben feltörik és aki hamarabb rátalál a pénzre, annak szerencséje lesz, tartja a néphit. December 17-én Szent Borbála napján egy tányérba búzát vetnek, ami szintén a bőség jele. Az elmaradhatatlan mézespálinka pedig a jókedvé. Az ünnepi liturgia elmaradhatatlan része a Betlehe- mezés, amelyen Herodes és a három napkeleti bölcs párbeszédén alapul. Az istentiszteletet pedig a kenyér, a bor, a búza és az olaj szentelése teszi ünnepivé. Képriportunk a hercegszántói szerb templomban rendezett ünnepi liturgikus szertartást mutatja be, amely a pravoszláv vallás szerint január 6-án szenteste volt. ■ Adományok a templom javára, A betlehemes játék egy sajátos pillanata, Kép És szöveg: Banczik Róbert Dujmov Milán, a hercegszántói szerb templom plébánosa, Külföldről is sokan érkeztek az ünnepi istentiszteletre. A tisztító tömjénfüst része a szertartásnak. A liturgia végén áldást kaptak a hívek.
