Petőfi Népe, 2003. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-29 / 24. szám

Petőfi Népe 2003. Január 29., szerda Halas, Maisa, Jánoshalma és környéke Szerkeszti: Tapodi Kálmán- íme a tanyasi lét alapkellékei - jegyzi meg Béla, miközben a bevá­sárlókosárból kipakol négy pakli ci­garettadohányt és egy flaska vörös­bort a jászszentlászlói ABC-ben. - Egyébként nem nekem, hanem a szomszédnak lesz - mondja a félre­értések elkerülése végett. Harangi Béla a kiskunfélegyházi polgárvé­delmi kirendeltség vezetője, akit - miután hallottam néhány „hajme­resztő” történetét - arra kértem, ka­lauzoljon el a kiskunmajsai tanya­világba, nézzük meg hogyan élnek ott az emberek. Kiskunmajsa - Ötfa Mint megtudom tőle, a környező váro­sok, települések lakóinak mintegy tíz százaléka lakik külterületen, ami több ezer embert jelent, ő is közéjük tartozik. Az itt élők többsége - bár szegényebb az átlagnál - dolgos, becsületes ember, ám van közöttük egy jelentős réteg, akik az évek során nem csak anyagilag, de lelki­leg is jócskán „amortizálódtak”.- Ez az igazi dűlőút, mindjárt eldű­lünk - mondja Béla, miközben terepbe kapcsolja a polgárvédelem Lada Niváját a Kiskunmajsához tartozó Ötfán. Az el­ső tanyán amit meglátogatunk, a 28 éves Karcsi lakik, élettársával, a huszon­három éves Magdival. A férfi - aki hat­hét évvel idősebbnek néz ki a koránál -, Béla alkalmazottja: napi négy órában a polgárvédelem raktárában dolgozik, amiért havonta húszezer forintot kap. Ó azon kevesek közé tartozik, akik rendel­keznek állandó munkával. Kérdésemre, hogy mennyiből lehet itt tanyán megél­ni, azt feleli, akár nulla forintból is. Ér­tetlenkedésemet látva elmagyarázza, a pusztában többen is élnek teljesen nincstelenül, akik kosztért és kvárté­lyért elszegődnek egy-egy tanyára dol­gozni. Mint Béla meséli, egy alkalom­mal ő is felfogadott egy férfit, aki a munkáért cserébe a melléképületben húzhatta meg magát. Az alkalmazott azonban egyre jobban rákapott a „csa­varos kiflire”, így másfél év után a kór­házban kötött ki, ahol nem tudták el­dönteni, hogy a belgyógyászatra, a fer­tőző osztályra, vagy a pszichiátriára he­lyezzék-e először. „ak.... anyád elloptad a boromat!” A puszta lét személyt, aki a részegség miatt szabá­lyosan kúszva közelített az épület felé - kezében egy üres pohárral... „itt már mindenki volt mindenkivel” Attila két törött kézzel üdvözöl ben­nünket. A huszonhat éves férfit, aki 30 éves bátyjával, Sándorral él egy szoba- konyhás tanyában, néhány hete kis hí­ján agyonverték. Az történt ugyanis, hogy elcsábított egy asszonyt, annak ura azonban rajtakapta őket a légyot­ton. A férj először az asszonyt verte meg, majd néhány nappal később, egy Ami az italt illeti, Karcsi nem tartozik a masszív réteghez. Élettársával, ha szórakozni akarnak, bekapcsolják a tévét. Többeknek azonban a kikapcso­lódást sokkal inkább a „bögrecsárda”, vagyis a házi italkimérés jelenti. Az itt élőkről nyilván mélyen szántó szociológiai és pszi­chológiai tanulmányokat lehetne készíteni, a hely­zetre azonban talán sokkal jobban rávilágít az a két életkép, amit Béla mesélt el. Egyik este hazafelé au­tózott, amikor egy sötét akadályra lett figyelmes az úton. Kiderült, hogy a szomszéd fekszik ott bor­gőzösen a kerékpárja mel­lett. Miután segített neki felállni, az illető csak any- nyit közölt részegen: „a k... anyád, elloptad a boro­mat”. Mint kiderült, az el­lopottnak vélt flaska a férfi saját szatyrában volt, és ennek a felismerésnek úgy megörült, hogy hazáig azt is kiürítette. Máskor a bög­recsárdaként szolgáló ta­nya közelében látott egy Tanya komfort nélkül. Sanyi ás édesanyja még petróleummal világítanak. kis italozás után, At­tilát várta meg az er- döszélen, és egy ka­róval ellátta a baját. A féltékeny férfi jelenleg előzetes letartóztatásban várja a bírósági tár­gyalást, felesége pedig próbálja rá­venni Attilát, enyhítsen a vallomásán, nehogy lecsukják az urát. Béla sze­rint a környéken élő emberek megle­hetősen sajátosan értelmezik a csa­lád, illetve a párkapcsolat fogalmát. Ügy véli, „itt már mindenki volt min­denkivel”. Azt mondja, sokaknak az italon kívül csak a szex jelenthet szó­rakozási lehetőséget. Nem ritka azon­ban az sem, hogy a tanyán élő tiné­dzser lányok már tizennégy évesen túl vannak az első éjszakán, majd 16 éves korukban kimaradnak az iskolá­ból, és odacsapódnak valaki mellé társnak. A legtöbb itteni tanyában, ha összkom­fort nem is, de legalább villany van. Akad azonban olyan is, ahol még min­dig petróleummal, vagy gyertyával vilá­gítanak. (Béla tapasztalatból azt mond­ja: a gyertya nagyobb fényt ad). Villany nincs - mobil van A harmincéves Sanyi születésétől fogva lakik tanyán, ma már csak az édesanyja társaságában. Házukban se víz, se vil­lany, sőt még a tanya sem az ő tulajdo­nuk, az erdészettől „bérlik”, az állag- megőrzés fejében. Mobiltelefonjuk azonban még nekik is van, mint ahogy itt mindenkinek. Ez az egyetlen eszköz a tanyavilágban, amely segítségével „be lehet lőni”, milyen évszámot is írunk. Sanyiék szociális segélyből, illetve édes­anyja 29 ezer forintos nyugdíjából él­nek, ezen kívül tartanak egy-két disz­nót, kecskét. A férfi szerint havi 80-90 ezer forintból tud­nának itt rendesen megélni, és érdekes, hogy ezt pusztán ténymegállapításként, és nem panaszkodva mondja. Visszafelé Bélával azon be­szélgetünk, hogyan lehetne ezeken az embereken segíte­ni. Mint mondja, aki őt meg­keresi, annak szívesen bevá­sárol, segít elintézni egy-egy hivatalos kérelmet, vagy büri- tetéshalasztást. Ennél többet valószínűleg azért sem tud tenni, mert az életszükségle­teken kívül egyszerűen nincs más igényük az itt élőknek. És ezek közé is legfőképpen az alkohol és a dohány (már­mint a cigaretta) tartozik. FOTÓ: S. I. _________________ SEBESTYÉN ISTVÁN K utyák ebek hamiincadján ________Kiskunhalas___________ Á llatokhoz méltatlan körülmé­nyek között sínylődnek a kutyák a halasi sintértelepen. A gazdát­lan ebek jórészének kevés az esé­lye a túlélésre a befogást köve­tően. Állatkísérleti célra szállítják el vagy elaltatják őket. - Nem gyepmesteri telep kell, hanem egy állatmenhely, ahol törvényi alapokon nyugvó, célszerű és humánus megoldásokkal adnak esélyt a kutyáknak a túlélésre - hangsúlyozta a helyi sintértele­pen végzett vizsgálat eredményét értékelve a város alpolgármestere. Dr. Komáromi Szilárd már 1994-ben kezdeményezte Kiskun­halason egy állatvédő egyesület létrehozását, de nem sikerült ösz- szehozni az ehhez szükséges tíz­fős létszámot. A városban 1996- ban tervezték meg - az akkoriban 12-15 millió forintos bekerülési költségű - új gyepmesteri telepet, amelyet forráshiány miatt azóta sem építettek meg. A begyűjtött állatok tartásá­val kapcsolatos feladatok ellátá­sával megbízott Városüzemelte­tési Gondnokság minden évben megtette a kulturált elhelyezés megoldására vonatkozó előter­jesztését, de ez a tétel - a megva­lósításhoz szükséges fedezethi­ányra való hivatkozással - rend­re kikerült a költségvetésből. A gyepmester által összegyűj­tött kóbor, illetve megunt és sza­badon engedett kutyákat jelenleg állatokhoz méltatlan körülmé­nyek között, a szeméttelep mel­letti, vasrácsos ketrecekben zár­ják el. Az arra alkalmas ebeken Szegeden végeznek kísérleteket, a többi állatot végleg elaltatják. Az elmúlt héten - az alpolgármes­ter utasítására - a főkertész veze­tésével lefolytatott helyszíni vizs­gálat megállapította, hogy a tele­pen nem mindenben tartják be az állatvédelmi, a közegészségügyi, illetve az állat-egészségügyi tör­vényben előírtakat. Azonnali intézkedéseket is hoztak: megfelelő alommal látták el és szalmabálákkal kerítették körbe a ketreceket. A jövőben az évszaknak megfelelő legminimá­lisabb tartási körülményeket min­den esetben biztosítani kívánják az állatok számára, melyet gyak­ran ellenőriznek majd. Á vizsgá­lat további szakaszában - az álla­tok korábbi számát és a ráfordí­tott költségeket vizsgálva - kere­sik a választ arra, hogy kit terhel mulasztás a nomád körülmények kialakulása miatt. A tájékoztatás befejezéseként az alpolgármester bejelentette: ál­latmenhely vagy új gyepmesteri telep ebben az évben sem épül a városban. Az idei költségvetés Vajon mi lesz a kutya sorsa? fotó: t. d. csak a tervek elkészítését teszi le­hetővé. T. D. Elmarad a vásár Kiskunmajsa __________ F ebruár második szombatján nem tartják meg az idei év első országos állat- és kirakodóvásá­rát Kiskunmajsán. Mint a vásáro­kat rendező Városgazdálkodási Intézmény illetékeseitől megtud­tuk: a vásár megtartására kijelölt területet jelenleg is hótakaró bo­rítja. A mélyebb fekvésű része­ken - mint például a lóvásárra ki­jelölt helyen -, sem lehetne bizto­sítani a megfelelő körülményeket az árusoknak és vásárlóknak. A február 8-ára meghirdetett vásár így elmarad, a legközelebbi maj- sai vásárt május második szom­batján tartják. PN-INFORMÁCIÓ Anyakönyvi hírek Születtek: Mészáros Lilla (édesanyja neve: Doszpod Zsuzsanna) Kiskunha­las, Megyeri Máté (Almási Irina) Kiskő­rös, Mészáros Ramóna (Patai Csilla) Kiskunhalas, Kutyka Lívia (Dankó Orso­lya) Imrehegy, Éltető Krisztina (Orbán Judit) Kiskunhalas, Ságodi Nikolett (Sá­gi Anita) Kiskunhalas, Demján Domi­nik Mihály (Orbán Mónika) Kaskantyú, Szalai Norbert (Bera Beáta) Harkakö- töny, Tapodi Norman Lajos (Vágó Eri­ka) Kiskunhalas, Lukács Gábor (Huszti Erika) Imrehegy. Meghaltak: Szabadszállási János (Kiskőrös), Kolompár Györgyné Kolom­pár Piroska (Kiskunhalas), Gombár Sándor (Kiskőrös), Szimon Lajosné Ko­vács Julianna (Kiskunhalas), Faragó Ist­ván (kaskantyú), Kardos János (Kis­kunhalas), Horváth Antalné Böröczi Etelka (Kiskunhalas), Mészáros Zoltán Péter (Kiskunhalas), Kővágó Lajosné Gera Margit (Kiskunhalas), Bacsa Já- nosné Ihász Zsuzsanna (Kiskőrös), Csil­lag Istvánná Cserkó Veronika Terézia (Kiskunhalas), Göbölyös-Balázs Gá- borné Szereda Borbála (Bácsbokod), Tóbiás Sándor István (Borota), Szőke Imre Tibor (Imrehegy), Baka György (Kiskunhalas), Csendes László (Balota- szállás), Tuba János (Kiskunmajsa). Miniszteri elismerés az iskolának Kiskunhalas A kiskunhalasi Felsővárosi Általá­nos Iskola - melyet a város első általános iskolájaként 1912-ben adták át - ma is a település legna­gyobb létszámú és egyetlen nyelvtagozatos alapfokú oktatási intézménye. A kilenc évtizedes múlttal és sok hagyománnyal ren­delkező intézmény tantestületét és vezetését - az intézményben végzett több évtizedes eredmé­nyes tevékenység elismeréseként - az oktatási miniszter Elismerő Oklevél kitüntetésben részesí­tette. Az iskola diákjai nem csak felmenő rendszerű országos ta­nulmányi versenyeken jelesked­nek, az országos sportversenye­ken is rendszeresen érnek el egyéni- és csapatbajnoki címet. Az ötvennégy fős tantestületet szakmailag jól felkészült, a Kanyik Arpádné 34 éve áll a katedrán. Kollégáival együtt az ő lelkiismeretes munkáját is elismerték a miniszteri oklevéllel. fotó:t. d. gyermekekért önzetlenül sokat intézményünkben tanító vala- ló gyerekeknek. Nagy öröm ez a tevő pedagógusok alkotják. A mennyi pedagógusnak az a cél- kitüntetés, mert megerősít ben- kitüntetést értékelve Kerekes ja, hogy az iskola valóban a má- nünket abban, hogy a jó úton Katalin igazgató elmondta: - Az sodik otthona legyen az itt tanú- haladunk. t. d. MITSUBISHI Király Autószerviz Kiskunhalas, Szabadkai út 35. Kecskemét, Horváth D. u. 14. Tel.: 77/423-215 Tel./fax: 76/494-660; Tel./fax: 77/523-215 30/218-1502 A MITSUBISHI S MOTORS ; MITSUBISHIVEL NEM CSAK A DAKARON LEHET NYERŐ! MITSUBISHI PAJERO MT és WAGON akar l.000.000 Ft'OS KEDVEZMÉNNYEL! Raktárról azonnal!

Next

/
Thumbnails
Contents