Petőfi Népe, 2003. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-03 / 2. szám

10. oldal - Petőfi Népe OLVASÓI CSALÁDUNK 2003. Január 3., péntek Kecskeméten, a régi SZTK épüle­te előtt vitt az utam, ahol 1950-től ’83-ig dolgoztam. Gyönyörködve néztem a felújított épületet és el­határoztam, hogy megnézem a belsejét is. Bejártam a földszint­től az emeletekig a folyosókat. Mindenhol új ajtók, ablakok, burkolatok. Újszerű formaként szabályosan váltakozó, hullámo­kat formázó, rózsaszín falak és üvegfalak váltják egymást. Az ab­lakokon, ajtókon fehér kilincsek. A folyosókon bőséges mennyisé­gű, ízléses ülőhelyek. Bár a munka még tartott, a Lu- ther-udvar felőli oldalt a földszint kivételével még újították, de a Móricz Zsigmond utca felől már az emeletek is átalakultak. A munka ízléses és gyönyörű..., de a második emeletre érve a szép­séges látvány ellenére, ami való­jában gyönyörködtetett, mégis összeszorult a szívem: hol van­nak a régi falak, ablakok, a szo­báink, a drága munkahelyem, a számvitel, ahol a segélyezési és nyilvántartási osztály után a leg­többet, 23 évet dolgoztam? A vál­tozással mintha meghalt volna a múlt, a tevékeny élet. Talán nemcsak a munkahe­lyem arculatának elvesztése fáj, hanem az, hogy én már nem dol­gozhatom ezen a páratlanul széppé alakult helyen, hogy a magaménak tudjam ebben a for­májában is, beleillesszem a múlt­ba a régi, kedves munkatársaim­mal együtt, velük, akikből már egyre kevesebben mehetünk el a nyugdíjastalálkozókra. Helyettük is néztem, akik már nincsenek. ______________BERTALAN ILONA, KECSKEMÉT A z alábbi levéllel a jövő nem­zedéket kívánja köszönteni írója. Ám az itt olvasható gon­dolatok méltán tarthatnak számot a felnőttek érdeklődé­sére is. Most, hogy elkezdődik egy újabb esztendő, elgondolkodunk azon, hogy lehetne a következő évet szebbé, jobbá tenni. Talán nyu- godtabban fogadjuk az elkövet­kező évet, mert úgy látjuk, hogy fiaink, lányaink arra törekednek - hovatartozás nélkül -, hogy jobb legyen az életünk, bizto­sabb a jövőnk. A ma felnövő nemzedéknek kívánom, hogy ne kelljen annyi bánatot, hántást, rosszat megél­nie, mint az idősebb korosztály­nak, a nagypapáknak és a nagy­mamáknak. Legyenek bölcseb­bek, mint mi voltunk! Tanulja­nak többet a múlt hibáiból, mint a nagyszülők! Ne különböztesse­nek meg embert embertől színe, hovatartozása, vallása okán. Minden ember jónak születik. Hogy milyenné válik, az rajtunk múlik, a mi gondolkodásunkon. Ezúton köszöntőm a felnövek­vő nemzedéket! Kívánom, hogy magasabbra jusson, messzebbre lásson, mint elődeik. Legyenek gondos szülők és békében, szeretetben neveljék fel gyermekeiket! Ne feledjék ősei­ket sem, még akkor sem, ha lát­ják, milyen hibákat követtek el. Javítsák ki azokat, éljenek oko­sabban és érzelmekben gazda­gabban, mint mi, apák, anyák, nagyszülők. Boldog új esztendőt kívánok: RÁCZNÉ KOVÁCS ÉVA, DUNAVECSE Orbán József és Rácz Eszter december 30-án ünnepelték 30. házassági évfordulójukat. Ez­úton is gratulál és még sok együtt töltött, boldog évet kíván nekik a család apraja-nagyja. ■ Nagymamánk, Szalai Ernő- né december 29-én ünnepelte 70. születésnapját. Neki és nagypapánknak, Szalai Er­nőnek 75. születésnapjára, valamint 52. házassági évfor­dulójak alkalmából sok bol­dogságot kívánunk, szeretet­tel köszöntjük őket, örök pél­daképeinket: unokáik, vala­mint gyermekeik. Fájdalmas kitaszíttatásban December harmadika a fogyaté­kos emberek nemzetközi napja. Erre a napra a fogyatékkal élők fi­gyelemfelkeltő akciót szerveztek a fővárosban, melyre az ország minden részéről várták sérült sorstársaikat. Gyermekem súlyos fogyatékos, önállóan állni, járni nem tud, még segítséggel is csak nagyon nehezen. Tagja a Mozgássérültek Egyesületének, ezen belül a fiatal mozgássérültek klubjának. Az egyesület és a klub is részt vett a budapesti programon, utána vá­rosnézést terveztek. Gyermekem­mel engem is meghívtak az útra. Reggel hét órakor indultak az Erdei Ferenc Művelődési Központ elől. Elvittük lányunkat a megbe­szélt helyre. A gépkocsivezető, a férjem és még két ember segítsé­gével nagy nehezen feltuszkoltuk őt a buszra. Ott derült ki, hogy az autóbusz folyosója szűk, az ülé­sek sűrűn vannak egymás mö­gött, a karfákat felhajtani nem le­het, úgy lehet csak leülni, ha egy lépcsőnyi magasságra fellép a le­ülni szándékozó. Gyermekemnek ezek megoldhatatlan problémát jelentettek. Tudom, 36 éves lá­nyom túl súlyos, igen nehezen mozog, a lábát emelni nem tudja, az ülésbe beemelni nem tudtuk. Tehetetlenségünk láttán, elkese­redetten lecibáltuk a gyereket a buszról, indultunk haza. Ekkor jött meg a másik autóbusz is. Le­szállt róla Csemák Ferenc úr, az egyesület elnöke. Látta keservün­ket s felajánlotta, nézzük meg az ő járművüket. Megnéztem, ott is hasonló volt a helyzet. Az elnök úr akkor azt mondta, ő nem tud­ta, hogy ilyen gond van. Ha tudta volna, lehetett volna olyan autó­buszt kérni, amin emelő van to­lókocsisok számára, és valószínű­leg az autóbusz belső kiképzése is megfelelő. Kérdem én, ha a Mozgássérültek Egyesületének az elnöke nem tudja, milyen gondjai lehetnek egy mozgássérültnek, akkor ki tudja? Úgy hallottam, a fiatal mozgássérültek klubjának százezer forintja volt a kirándu­lásra, pályázat útján nyerték. Nem hiszem el, hogy ennyi pénz­ből nem lehet Budapestre és visz- sza mozgássérültek szállítására alkalmas autóbuszt bérelni. Gyermekem és én itthon tünte­tünk. Lehet menni az ország há­za elé idegeneknek mutogatni a bajunkat, talán kell is, de hogyan várhatunk el együttérzést, meg­értést olyan emberektől, akik ta­lán életükben nem láttak közelről mozgássérültet, ha azok, akik év­tizedek óta ismernek bennünket, nincsenek tekintettel a problé­máinkra? A lányom nagyon készült a ki­rándulásra, szeretett volna együtt lenni társaival. Ez most nem sike­rült, mert akik szervezték az or­szágos tüntetésen való részvételt, készítették a transzparenseket, azoknak nem jutott eszébe, hogy olyan járművet béreljenek, ami­lyenbe az én sok gonddal küszkö­dő gyermekem is be tud jutni. Fáj és rosszulesik, hogy az or­szág, a mindenkori kormány nem úgy gondoskodik a sérült ember­ről, ahogy kellene, de vannak dol­gok, amik nem törvényeken, ren­deleteken múlnak. Az sokkal job­ban fáj, hogy aki a környezetünk­ben - bennünket jól ismerve - él és a maga jószántából vállalta képviseletünket, ennyire nincs te­kintettel helyzetünkre. Sok bánat és csalódás ért már minket, de ez a mostani azért is nagyon fáj, mert a gyermekem nemcsak az egészségek társadalmából, de sorstársai közül is kiszorult! _____________HAJDÚ KOHNÉLHÉ, KECSKEMÉT K ÖSZÖNET A RÁDIÓSOKNAK. E fotóval szeretnénk megköszön­ni a paksi Fortuna Rádiónak a bensőséges, hangulatos ünnepi rádió­műsorokat, valamint az értékes nyereményeket, melyeket nekünk, hallgatóknak adtak. Munkájukhoz további sok sikert kíván Soltról a Sánta és a Szabó család. ■ MINŐSÍTŐRE KÉSZÜLNEK. A fülöpházi Őszi Szél Népdalkor - Lengyel László karnagy vezetésével - nyugdíjasok csoportja. A több mint kéttucatnyi dalos minősítő hangversenyre készül. Ám előtte a közel­jövőben megtartják szokásos évzáró bulijukat. Egyébként a helyi művelődési házban hetente két-három alkalommal összejönnek nótázni. _________________________ fotó: p. s. K ÖSZÖNJÜK A BIZALMAT! E bájos kislány egyik előfize­tőnk unokája. A fotót a nagy­szülők küldték el nekünk bizo­nyítandó, hogy náluk a család minden tagja, még a legkisebb is talál magának valamit a Pető- fi Népében.________________■ pelte huszadik születésnapját. E kerek évforduló alkalmából szívből köszöntik őt szerető Szülei, s kívánnak neki sok bol­dogságot és szerencsét az élet­ben! ■ Vaskúton Steiner Menyhért­nél születésnapja alkalmá­ból ezúton is szeretettel kö­szöntjük, neki és férjének közelgő házassági évforduló­jukra még sok-sok boldogság­ban együtt töltött esztendőt és jó egészséget kívánunk: lá­nyaik, fiuk, vejük, menyük, unokáik és a kis dédunoka. A múlt bennünk él Újévi gondolatok ÉNEKELNI JÓ. A lajosmizsei művelődési házban több művészeti, kulturális csoport működik. Berta Ist­ván karvezető, énektanár a városi kórust és a Döngicse ifjúsági leánykart vezeti. Ők aligha hiányozhat­nak egy-egy városi programról. Legutóbb, decemberben a jótékonysági gyerm'ekgálán szerepeltek. E fel- vétel a rendezvényen készült az énekkarról. __ fotó: bosnyák jános K evesen akadnak olyanok, akiknek gom­bos harmonikájuk van. A hajósi Wiedner Ferenc ötven éve játszik a 120 éves ze­neszerszámon. Szívesen meghívják egy- egy borkóstoló alkalmával, hogy muzsi­káljon. Nemrégiben Varga Mihály borász pincéjében lépett fel. fotó: sz. t. APRÓK TÁNCA. A Szabadszálláson rendezett Petőfi-évforduló ünnepi programjának egyik kedves szín- foltja volt az Egress Kis Lajos Néptáncegyüttes apró tagjainak műsora. ________ fotó: pulai sara Har monikaszó a pincében

Next

/
Thumbnails
Contents