Petőfi Népe, 2002. december (57. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-24 / 299. szám
IV. OLDAL K A R Á C S O N Y 2 0 0 2 Életmódváltók P Zsibrik a mórágyi rög alján meghúzódó, apró település. Keskeny úton, autókat lassító kapuk alatt lehet eljutni épülő, szépülő házaihoz. Ez a csöppnyi falu alig húsz ember otthona. Egy időre. Egy esztendőre. Gyógyulni akaró drog- és alkoholbetegek menedéke, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Támogató Alapítvány, a KIMM- TA emelte remények hídja. Kerítés sehol. Az épületeket csendesen ácsorgó kutyák őrzik. A közösségi ház előtt rendezkedő fiatalemberek. A társalgóban az asztal körül disznóvágáshoz hagymát tisztító fiúk. Nyitottak, beszélgetnek az idegennel, míg társuk az otthon vezetőjét keresi. Az asztalon adventi koszorú.- Zsófi készítette. Ugye gyönyörű - mondja egyikük, s megtörli a hagymától könnyező szemét. Szabó Judit református lelkész, az otthon vezetője nyakába kapaszkodó kisfiával érkezik. - Beteg a nagymama, ma együtt leszünk - simogatja meg az apróságot és teával kínálja. Ragyog a szeretet és az egymáshoz való ragaszkodás.- Szép az adventi koszorú. Az unr^wárás megváltoztatja-e a lakók munkaterápiái >■ ■' mindennapjait?- A szeretet ünnepe, a karácsony mindig kitüntetett élethelyzet. Hogy várja-e valaki? Sok múlik azon, kinek milyenek a tapasztalatai, az előző karácsonya. Hozzánk leggyakrabban labilis családokból érkeznek a fiatalok. Kevesen vannak, akik szép élményeket hoznak magukkal. Nem jellemző, hogy felhőtlen szülő-gyermek viszony van a háttérben. Azok számára megterhelő az ünnepvárás időszaka, akik házastársi kapcsolatokat, gyermekeket tudnak maguk mögött. A készülődést itt is adventkor szoktuk elkezdeni: megjelennek a szokásos keresztény jelképek. Sokat beszélünk arról, hogy a karácsonynak milyen üzenete van, hogy ez az ünnep egy új időszak kezdete, s hogy ennek számukra szimbolikus jelentése van. Természetesen ajándékokon is törjük a fejünket, de inkább az ünnep szellemiségét hangsúlyozzuk. Vannak, akik családi körben tölthetik az ünnepnapokat, de sokan maradnak itt. Szeretnénk minél bensőségesebbé tenni ezt a védett helyen és „tisztán” eltöltött karácsonyt. Az emlékezést Szabó Judit kisfia szakítja meg. Rácsimpaszkodik a kilincsre, kifelé igyekszik a szobából. - A fiúk odakinn majd figyelnek rád - mondja, és szélesre tárja az ajtót. Zoltán érkezik. Az állatokat tette rendbe.- Gyermekkoromban voltak mézeskalács-, almaillatú karácsonyaink édesanyám arany színűre festett dióival. Akkoriban még a család összetartott, sütöttünk, főztünk, segítettünk egymásnak. Nem voltak viták, veszekedések. Aztán alkoholfüggővé váltam, s ellaposodtak az ünnepek. Magányossá, önzővé, rátartivá lettem az ital miatt. Elértem azt, hogy nem volt egyetlen barátom sem. A karácsonyokat nem tartottam meg. A szeretetnek sem volt jelentősége, inkább az önsajnálat kerített hatalmába ilyen alkalmakkor. A szándék többször megvolt arra, hogy leteszem a poharat. A terápiát egyszer nyolc hónapig bírtam, megjártam az elvonókúrákat. Hat éve azonban nem fordultam meg egyetlen intézményben sem. Egyszer csak eljött az a pillanat, mikor nem ráhatásra - nem szüleim, ismerőseim kérésére -, hanem magam döntöttem el, hogy életformámon változtatok. Zsibrik nekem nagyon jó. Isten felé mindig nyitott voltam, s az itteni hitvallás, hogy az élő hit személyiségformáló hatása többet jelent minden módszernél. Itt tényleg meg lehet tanulni szeretni, elfogadni a másikat, vele együtt élni. Kialakulnak bizonyos kötődések mentorokhoz, egymáshoz.- Az otthon szabályai nem teszik lehetővé, hogy több napra eltávozást kapjon. Nem vágyik haza?- Jó a kapcsolatom a szüleimmel, mégis úgy gondolom, ha hazamehetnék, akkor is itt maradnék. Most itt van a „családom”. Jó érzéssel töltött el, amikor advent első vasárnapján két mentorunk, Zsófi és Andi, a négygyertyás koszorút az asztalra tették. Láttam, nem maguknak, nekünk készítették. Becsukom magam mögött az ajtót. Megcsendül rajta egy fenyőből kötött, madárbirssel, mogyoróval díszített vendégváró koszorú. PÁL ÁGNES Szabó Judit református lelkész A Nap és Jézus születésnapja A Messiás még az asztrológia szerint is korábban látta meg a napvilágot A karácsonyesti gyertyagyújtás szokásában több évezredes rítus él tovább. A lobbanó láng a nap, a fény születését is jelképezi. A téli napforduló ősidők óta ünnep, és nemcsak a bibliai tájakon volt az. Az északi féltekén minden nép életében az újjászületés reményét jelképezte. A kereszténység számára kétezer éve a Megváltó születését. Ehhez képest ugyan mellékes, de a pontos dátumot kronológiai gondok övezik. Az Evangéliumokban és a történelmi forrásokban Jézus életéről kronológiailag pontosan meghatározott, időpontokat illetően egyértelmű adatok nincsenek. Másfél ezer éve rögzült születésnapjáról, a december 25-ről ismert, hogy azzal a kereszténység átformálva átvette a rómaiak „Legyőzhetetlen Nap” ünnepét, amely a téli napfordulóról emlékezett meg, amikortól az északi féltekén újra növekedni kezd a fény, vagyis a nappalok hossza. A Legyőzhetetlen Nap olyan szimbólum, hogy a kereszténységben aligha lett véletlenül összekapcsolva a Megváltóval, a világ világosságával. A legtöbb újszövetségi irat azonban csak kevés adatot tartalmaz a történeti Jézus életéről. Kifejezetten életrajzi tartalmú csupán a négy evangélium. Ám ezek és a korai keresztény krónikások nagyvonalú adatkezelését mutatja, hogy az évezredes hagyományú „Kr. e.” időszámítás-jelölés pontatlanra sikeredett általuk. A csillagászati kronológia bebizonyította: a Dionysius Exiguus római apát javaslatára a VI. században bevezetett évszámítási éránk - amely a keresztény időszámítás első évét Róma alapításához kötve i. e 753. március 25-től indítja és Jézus születése előtti és utáni évekre osztja a történelmet - éppen Jézus születésének megjelölt időpontja miatt nem helyes. Az evangéliumok szerint Jézus születésekor Heródes még élt. A történelmi adatok szerint viszont az uralmának vége felé - nem sokkal halála előtt - lázadás tört ki ellene, amelyet kegyetlenül levert. A felkelők elfogatott vezetőit a zsarnok király egy éjjel megégettette. Feljegyezték, hogy ugyanezen az éjjelen holdfogyatkozás volt. A kronológiai számítások szerint ez az égi jelenség i. e. 4-ben, március 13-án következett be. Vagyis Jézus ezt megelőzően született. Annál is inkább, mert az evangéliumok szerint Heródes minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermek megölésére adott parancsot, miután a napkeleti bölcsektől értesült az „új zsidókirály” megszületéséről. Másik határpontról behatárolja Jézus születésének évét a három napkeleti bölcset (fejedelmet) a beüehemi jászolhoz vezérlő csillagászati jelenség. A rendszerint üstökösként ábrázolt betlehemi csillagról már a 16. században megállapította Tycho Brahe, majd nyomában Kepler is, hogy az sem üstökös, sem új csillag (szupernóva) fellobbanása nem lehetett. Hogy mitől volt ez ennyire kü- Kepler viszont később kiszá- lönleges asztrológiai kép? A mította, hogy i. e. 7-ben ászt- Jupiter és a Szaturnusz együtt- rológiai különlegességként há- állása a Halak csillagképében romszor ismétlődő együttállás egyéves időtartamon belül há- jött létre a Halak csillagképé- romszor is előfordult i. e. 7- ben a Jupiter és a Szaturnusz ben és i. e. 6-ban. Olyan aszt- bolygó között. rológiai ritkaság ez, amelynek Babiloni ékírásos bizonyítéka méltán támadt hatalmas híre is előkerült Szipur város rom- kétezer éve. Korunk csillagá- jai közül 1925-ben annak, szati kronológusai aztán ki- hogy ez a rendkívül ritka boly- számították: 2200 év alatt, i. e. góegyüttállás mennyire meg- 1800-tól Krisztus után 400-ig rendítette és milyen intenzí- csak kétszer fordult elő ilyen ven foglalkoztatta az ókori em- bolygóegyüttállás! bereket. Különösképpen az A legutóbbi ilyen „égi” kons- asztrológus bölcseket. Jézus telláció egyébként a 20. szá- születésének pontos dátumát zadra jutott: 1940. augusztus és a betlehemi csillag mibenlétét kutatók egyébként a napkeleti bölcseket káldeus mágusoknak valószínűsítik: olyanoknak, akik a babilóniai asztrológia szabályai szerint értelmezték a betlehemi csillag üzenetét. Az asztrológiai képben a Nap épp a tavaszpont előtt volt, és ez a régóta várt Messiás eljövetelét hirdette. A Mars, a hódító rómaiakhoz kapcsolt és a zsidókkal szemben ellenségesnek számító bolygó gyengült és távolodott a Szatur- nusztól, a zsidók védelmező bolygójától, amely a babiloni felfogás 15-én, majd október 12-én, s szerint Judeát jelképező Halak végül 1941. február 20-án is- csillagképben együtt állt a métlődött meg így, egymáshoz Jupiterrel, a „királycsillaggal”, időben közel - s egy újabb he- Ebből is következtették, hogy ródesi korszakban - a betlehe- egy új zsidó király születik, mi csillaghoz hasonlatos bolyaki a régóta várt Messiás. góegyüttállás. j>unai imre Az asztrológiát a legújabb korban is foglalkoztatta Jézus születésének, illetve keresztre feszítésének dátuma. Néhány éve egy magyar szerzőpár a csil- laghírfejtők körében nagy feltűnést keltő könyvben tette közzé kutatásainak eredményét Jézus igazi horoszkópja címmel. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen végzett, de már évtizedek óta Svájcban élő dr. Keresztúri Endre és szintén természet- gyógyászattal foglalkozó neje, Keresztúri Valéria dr. közösen jegyzett müvükben olyan asztrológiai számításokat, illetve következtetéseket közölnek, amelyek szerint Jézust 36. március 30-án feszítették keresztre. A horoszkóp ezen egyik meghatározó pontjából számították vissza a születés dátumát. Úgy találták, hogy olyan személy, amelynek sorsához pontosan illik a Názáreti Jézusi földi életpályája, i. e. 7. december 12-én született, s nem pedig december 25-re virradó éjszaka. Mivel azonban még történeti és csillagászati érvrendszerű évszám-pontosításoknak sem volt foganatja a hagyománnyal szemben, azt végképp nem várhatjuk, hogy karácsonyt korábbra helyezzék át. Medvekarácsony Ültünk kint a lugasban, még itt volt a legenyhébb a hőség, és faltuk a borjúfasírozottat friss, vastag húsú zöldpaprikával, paradicsommal. Sándor kis deszkáján bicskázott, majd egyszer csak két falat között felsóhajtott:- De kár, hogy nem egy hónappal előbb jöttél. Akkor még meg tudtad volna kóstolni a medveszalámimat! Mit ne mondjak, megálltam egy pillanatra a fasírozott pusztításában, és nagyon kérdőn leshettem a tányér mögül, mert vendéglátóm sűrűn bólogatni kezdett.- Ha ettél valaha finomat... De hát nem ettél. Meg kell kóstolnod, ha addig élsz is, barátocskám. Valamit nyekeregtem, hogy eegen..., majd egyszer. Eszembe villant Kari May, az indiános regényekben fenik örökké a fogukat medvetalpra, de az mégis csak a messzi vadnyugat, és különben is mese az egész. Nem ám a szűzi huszonegyedik század, igaz, momentán külföldön, a Kárpátok- tövében. Drága Sándorom már ősszel elkezdett hívogatni telefonon medveügyileg. Állította, hogy megígértem. Hogy eljövök. Együtt megyünk a medvére. Karácsonykor, mert úgy dukál. És akkor majd közösen töltjük az új szalámit. Mert ha addig élek is, azt meg kell kóstolnom..., és így tovább, végtelenül, azzal a kíméletlen szívélyességgel, amivel a határon túlról invitálni tudják az embert. És ami alól bűn lenne kibújni. December 25-én reggel kászálódtam be az autóba, hogy az ünnephez némileg méltatlan, se hideg, se meleg, ködös, alig derengő időben nekiinduljak a nagy útnak. Már a megérkezés méltó volt, hiszen amint egyre keletebbre értem, úgy lett hidegebb, és a határhoz közeli falvakban bizony a függönyön át karácsonyfával derengő ablakok előtt, akármilyen csenevész módon is, de kisebb- nagyobb hóemberek hirdették, hogy létezik még egy világ, ahol télformájú a tél. Sándor hajadonfőtt, de bundában fogadott. A nyári lugas nájlonnal borított asztallapján puska feketéllet, mellette egy dobozban a patronok. Kicsit rossz érzésem lett tőle. Meg is kérdeztem, hogy a csudában nem alszanak télen a medvék a barlangjukban? Ezen a naivitáson Sándor úgy nevetett, majd legurult a műanyag hordó tetejéről. A foga, mint a viccben, tényleg pepita volt a mákosbejglitől, igaz, én is azt ettem, mióta megérkeztem.- Fiam, éhes medve nem alu- szik. Ez a mi szerencsénk, mert mi is éhesek vagyunk. Meg kellett szagoljam a paprikaport, amit majd a medveszalámiba töltünk a sikeres vadászat után. Másnap hajnali ötkor keltett. Nem értettem, miért, úgy képzeltem, mivel hét órakor is ugyanolyan sötét van, mint ötkor, lehetett volna szundikálni még egy kicsit. De persze beláttam, ha már a medvék sem alszanak, akkor mit akarok én. Sándor ezeréves autójával indultunk neki, a puska a hátsó ülésre került. Lassan gurultunk úttalan utakon, a hóréteg súrolta az alvázat. Már derengett, amikor Sándor egyszer csak megállt, de nem kapcsolta ki a motort. Kérdőn néztem rá.- Hová tetted a szemedet, édes fiam? - szólalt meg feddőn, és az áliával előre bökött. Az út végébe meredtem, ahogy csak tudtam. S ahogy néztem, már úgy éreztem, káprázik a szemem, mintha tényleg kivált volna a környezetből valami tömbszerű feketeség. Láttam, hogy Sándor hátranyúl, és az ülésről az ölébe húzza lassan a puskát.- Csak nem valami állat az? - firtattam félénken.- Állat! - emelintette a szemöldökét Sándor. Néhány másodperc múlva suttogva közölte: - Medve. Egy medve. Ránk várt. Sándor mozdulatait követve kinyitottam az ajtót, és kimásztam a bokáig érő hóba. A kocsi elejénél találkoztunk. Lökést éreztem bal oldalról. Odanéztem, hát Sándor nyújtotta felém a puskát.- Mit csináljak? - kérdeztem száraz torokkal.- Na mégis! - nyomta a kezembe a fegyvert. - A tiéd. Neked adom. Ezért jöttél, vagy nem? A szája sarkában valami eddig ismeretlen ránc rezdülését véltem felfedezni. A következő minu- tumban már nem rám nézett, hanem megint előre. Ahol az a feketeség tornyosult. Utoljára a honvédelmi ismeretek tanórán volt puska a kezembe, kis légfegyver, majd’ húsz évvel ezelőtt. Most mintha megszállt volna egy idegen lélek: a friss, hideg levegő, a zord derengés, a puska agyának tapintása az én agyamat is elhomályosította. Felemeltem a nehéz szerkezetet, a vállamhoz illesztettem, és sután egyensúlyozva próbáltam a céltüskét irányba hozni. Sándor mintha suttogott volna néhány szót mellettem, de nem értettem, hogy mit. Arra emlékszem, hogy a ravasz meglepően hideg volt. Es abban a pillanatban elém ugrott egy messzi-messzi város képe, ahol a régi híd tövében álló házban, ott is második emeleten, a 4-es számú lakásban, a kis sarokszobában van egy dibdáb szekrény. És a szekrény tele van medvékkel. Kicsikkel, nagyokkal, sárgákkal, barnákkal, lépettekkel. Ott fekszenek a feketeségben, egymásra hányva, karikára nyílt gombszemekkel. Ott fekszenek a csöndben, mintha halottak lennének. Én rettentem meg a legjobban, amikor hirtelen eldördült egy, majd még egy lövés.- Mit csinálsz, te szerencsétlen? - tértem magamhoz Sándor rikoltására. Kikapta a kezemből a puskát, szaladt vissza az autóhoz. Amikor megint élesbe állt előttem a kép, most tökéletesen láttam a medvét, amint felkel ültő helyéből, és lassú ügetésben elindul az erdő felé. Mielőtt eltűnt volna a fák között, mintha még egyszer hátra nézett volna felém. ____ MÉHES KÁROLY
