Petőfi Népe, 2002. november (57. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-08 / 260. szám

10. oldal - Petőfi Népe OLVASÓI CSALÁDUNK 2002. November 8., péntek Hatven esztendeje, hogy Gubik János és Lukács Ilona örök hűséget fogadtak egy­másnak. Évfordulójuk alkalmából nagyon sok boldogságot, szeretetben eltöltött, hosszú életet kíván nekik a család min- den tagja. ____________________■ Ml IS VOLTUNK NYOLCADIKOSOK. A közelmúltban tartották 25 éves találkozójukat a Tompái Álta­lános Iskola hajdani nyolcadikosai, Kiss Béláné és Becseiné Czékus Mária nebulói. Hosszan elbeszélget- tek az együtt átélt diákévekről, az elmúlt század velük kapcsolatos eseményeiről. ___ ■ S zalkszentmártonban Kólya László és Je­néi Julianna a közelmúltban ünnepelték 50. házassági évfordulójukat. Sok szere­tettel köszöntik őket gyermekeik, unoká- ik, dédunokáik és az öreg dédi. ■ Tiszaalpáron Mészáros Dorka és Mészáros Miki kilenceszten- dősök lettek. Ezúton is kívá­nunk nekik vidám gyermekkort, jó egészséget és sok-sok boldog­ságot: keresztanyu, keresztapu és Ákoska. ■ Szabó Mi­hály október végén ünne­pelte szüle­tésnapját. Ezúton is sok boldog­ságot kíván neki mama, papa, Móni­ka, pici Viktória, dédi, anya és Mátéka. ■ Gál Istvánná Ágasegy­házán a héten ünnepelte születésnap­ját. Drága édesanyám­nak kívánunk sok boldogsá­got és jó egészséget: lánya, veje és uno­kái, Laci és Zsolt. ■ Sok szeretet­tel köszönti születésnap­ja alkalmá­ból Szabó Istvánná Te­rikét család­ja. E jeles al­kalomból to­vábbi jó egészséget és sok bol- dogságot kívánnak neki! m Kovács Angéla nemrégiben töltötte be 8. életévét. Ezúton is szöntjük őt, további jó ta­nulást kívánunk neki: anyukája, apukája és fivére, Tamás. ■ Szeretettel köszöntjük Hegedűs Józsefet és Dóka Valériát 40. házasági évforduló­juk alkalmából. Gratulálunk a jeles nap­hoz és sok boldogságot kívánunk: Ke­resztes család. ■ HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ­RA. Berényi Józsefnek és fe­leségének 42. házassági évfor­dulójuk alkalmából nagyon sok boldogságot és jó egészséget kí­vánnak szerető gyermekeik és azok családjai._____________■ A CSALÁD SZEME FÉ­NYE. Sok szeretettel köszöntjük Boldog Mó­nikát és Lip- ták Lászlót gyermekük, a kis Viktória keresztelője alkalmából. Jó egészséget kívánunk m i n d h á r - muknak: a keresztszü­lők, nagyszü­lők, dédnagy­mamák és dédipapa, valamint nagynénjük és unokabátyjai. Kis ovisok nagy öröme A kecskemét-katonatelepi óvodások nemrégiben új játszóteret kap­tak. Az avatóünnepségre maguk készítették a kellékeket, természete­sen az óvó nénik irányításával. A kicsinyek olyan örömmel készü- lődtek, mint ahogy birtokba vették a játékokat.______ __■ V ÁSÁR. Hercegszántón, a magyar óvodában már hagyomány, hogy Mihály-nap környékén a szülők segítségével a gyermekek és az ovi dolgozói által készített tárgyakat, játékokat árusítanak. így volt ez idén is. A felvételen az árusító gyermekek egy csoportja látható. ■ Negyven éve végeztek Osztálytalálkozót tartottak Baján a csecsemő-gyermekápoló és gondozónőképzö 1962- ben végzett növendékei. Megemlékeztek igazgatónőjükről, oktatónőjükről és osztálytár­saikról. Finom ebéd mellett jó hangulatban idézték fel az elmúlt évtizedeket. Rajkai Irén főorvosnőnek és Gaugesz Józsefné főnővérnek külön köszönik, hogy bemutatták nekik az új gyermekosztályt és osztálytablójuk felkutatásával is emlékezetessé tették összejövetelüket.________________________ ■ e gy aranydiplomás Szót kér A Petőfi Népe 2002. október 4-i számának 10. oldalán, az Olvasói családunk rovatban Ami a nyug­díjasokat illeti címmel dr. Sz. Tóth Gergely megemlíti levelé­ben, hogy az lenne méltányos, ha a nyugdíjas diplomások nyug­díját a kezdő diplomások mini­málbérszintjére vagy legalább annak 75 százalékára emelnék. Ezzel egyetértve még azt is hozzátenném, hogy az arany-, gyémánt-, vas-, rubindiplomá­sok között - akik mind 70 éven felüliek - vannak olyanok, akik­nek jelenlegi nyugdíja még az 50-60 ezer forintot sem éri el. így elsősorban az ő nyugdíjukat kel­lene rendezni. Akik a régi rendszerben értel­miségi, kulák származásúak, kle­rikálisok, az ’56-os események részesei, netán munkástanács tagjai voltak, és nem voltak párt­tagok - vagy mindez egy sze­mélyben összpontosult -, azok előrehaladását, besorolását ezek a körülmények erősen befolyá­solták. így nyugdíjalapjuk sem volt valami sok. Úgy tartanám igazságosnak, hogy az idős diplomásokat öreg napjaikra némiképpen kárpótol­nák, és a nyugdíjukat a fent említett szintre, azaz 75 ezer fo­rintra emelnék, ha a jelenlegi nyugdíjuk ezt nem éri el. Tisz­telettel: ______RAPCSÁNYI LÁSZLÓ, KECSKEMÉT B ecsületes megtaláló Hanyagságból elvesztettem októ­ber 22-én a levéltárcámat, mely­ben a fontos okmányaimon kívül pár ezer forint is volt. Végigjár­tam az összes helyet, ahol aznap jártam, de nem lett meg a tárca. Alig értem haza, csengettek. Az ajtóban egy ismeretlen hölgy állt. Tisztázta a kilétemet és közölte, hogy megtalálta a tárcámat. A benne lévő okmányokat, pénzt átadta nekem. Közölte, hogy már másodszor jött, mert első alka­lommal nem talált meg. Megha­tottságomban meg akartam kö­szönni nemes cselekedetét, de végig sem hagyta mondani, mert úgymond kötelessége volt vissza­adni, ami nem az övé. Sőt még a nevét sem akarta megmondani, csak nagy kérlelésre mondta meg, hogy P.-né a neve és a Ku­ruc krt. 1. szám alatt lakik. De jó lenne, ha sok ilyen em­ber volna városunkban, hazánk­ban! A. V., KECSKEMÉT Én nem vagyok diplomata, de... Felháborodva olvastam a Petőfi Népében nemrég megjelent cik­ket, mely Magyarország NATO- beli szerepét elemezte. Sajnos va­lóban elmondhatjuk, hogy orszá­gunk katonai potenciálja elmarad a legtöbb NATO-ország mögött, amivel én is tisztában vagyok, de ami felháborított, egy nyugati dip­lomata szájából származó idézet, mely így szólt: „Magyarország nem egy katonanemzet. 1456 óta nem nyertek egyetlen csatát sem.” Úgy látszik, eddig terjed a nyugati diplomaták agyának be­fogadóképessége, ugyanis szá­mos olyan csatát kapásból fel le­hetne sorolni, amelyet megnyer­tünk Nándorfehérvár óta. Kérdem én: mi tesz egy nem­zetet katonanemzetté? Mi, ma­gyarok ez alatt a bő ezer év alatt állandóan harcban álltunk valaki­vel, s bár tény, hogy nagyon sok háborúnk vereséggel zárult, ami­hez az is hozzájárult, hogy a nyu­gattól semmiféle segítséget nem kaptunk pl. a török vagy a tatár ellen. A középkorban az ún. fel­mentő hadak azonnal feloszlot­tak, mikor biztossá vált, hogy az ellenséges sereg a Magyar Király­ság határain belül marad. Zsol­dosok jöttek ugyan nyugatról, de azok is minket raboltak ki! A későbbiekben is hiába kerestük a nyugat „kegyeit”, süket fülekre találtunk (Rákóczi, 1848-49, 1956). Ez a szép ország a nyugat védelmében vérzett ezer éven keresztül, s a „hála” egy század eleji diktátum (!!!), amelynek ha­tása kihat a mai magyar gazda­sági életre is. Törvényszerű, ha egy országot megfosztanak a bá­nyáinak, lelőhelyeinek kéthar­madától, képtelen felzárkózni a nyugat problémamentes országa­ihoz, mert száz év - valljuk be - kevés. Ebben tevékenyen részt vettek a nyugati országok, bele­értve az USA-t is, mely háromszor hagyta cserben Magyarországot, hiszen melyik magyar ember ne emlékezne Trianonra, az 1945 utáni Európa-felosztásra és 1956- ra. Ez jórészt azzal indokolható, hogy Ámerikát mindig a gazda­sági-politikai önös érdek vezérel­te és vezérli. Mikor aztán a nácizmus árnyé­ka Európára vetült, inkább felkí­nálták saját szövetségeseiket is Hitlernek, csakhogy a saját bőrü­ket mentsék (Csehország, Len­gyelország). A magyar vezetés ak­kor is többször figyelmeztette őket a nácizmus veszélyeire, s mi­kor belesodródtunk a háborúba, már késő volt. A vesztes háborúk után Magyarországot mindig sú­lyosabban büntették, mint a fő­kolomposokat. Remélem, a mostani kormány valóra tudja váltani az ígéreteket, hisz nem szabad ennek a szép történelmi múltú országnak még lesújtóbb képet adni nyugatra, és sajnos hadseregekre mindig szükség lesz. Egy nép, mely 1956- ban szinte fegyvertelenül két hé­tig kitartott a világ legerősebb ka­tonai hatalmával szemben, meg­érdemli, hogy emelt fővel járjon. Lehet, hogy kevés volt a pénz, de a magyar katona bátorságá­hoz nem férhetett kétség. A diplomatáról pedig csak any- nyit: egy átlag magyar embernek több van a kisujjában. De hát mit várhatunk? Nyugati. HUNOR Az otthonlakók nevében A Platán Otthon lakói nevében szeretném kifejezni a hálánkat az otthon nővérkéinek odaadó, lelkiismeretes munkájukért. Azért, hogy mi, idősek jól érez­zük magunkat, mindent elkö­vetnek. Az idősek hete alkalmából színes rendezvényen vettünk részt. A Kuna Family s a Grape­vine táncklub fantasztikus han­gulatot teremtett. Pirosra tapsol­tuk a tenyerünket csodálatos műsorukon. Szeretném megkö­szönni azt az élményt, amit ne­künk, beteg, idős embereknek nyújtottak. Sokunk szemében könnyek csillogtak, annyira megható volt szeretetük. A legjobb formájukat adták, és tet­ték ezt önzetlenül. Nagyon jól éreztük magunkat. SZIJJÁRTÓ SÁNDOR MEGLE­PETÉS. Tudom, te nem küldted be, de én megtet­tem. Sok szeretet­tel szüle­tésnapod­ra! ■ Köszönet Szeretnék köszönetét mondani a kecskeméti Izsáki útj kórház röntgenosztálya dolgozójának. A múlt héten az egyik pádon felejtettem a táskámat, s amíg én vizsgálaton voltam, ő nem ment el, hogy visszaadhassa a holmi­mat. Köszönet és hála érte: EGY IDŐS ASSZONY O BO 80 EO BO SO 80 80 g Kunszentmiklóson Sirí^ó (jyuCát és nejét « Cédíi (Piroskát í * /Ifi házassági évfordulójuk ® alkalmából O szívből köszönti fiuk Zoltán. ® & menyük Marika és a két unoka: Mariann és Zoltán. s SsO EO SO EO EO BO

Next

/
Thumbnails
Contents