Petőfi Népe, 2002. november (57. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-20 / 270. szám

2002. November 20., szerda A HÉT R I P 0 R T J A Petőfi Népe - 11. oldal Járvány Garán, a fogyatékosintézetbe Az illetékesek a felelőst keresik, az ápoltak egyszerűen biztonságra vágynak Vérhasjárvány ütött ki a garai Napra-Forgó Szako­sított Otthonban. A Bács-Kiskun Megyei Önkor­mányzat fenntartásában működő intézetben har­minckilenc ember betegedett meg. Az ÁNTSZ vizsgálatot indított az ügyben. A többi közt azt próbálják kideríteni, hogy a baktérium miként ju­tott be az intézménybe, és ki a felelős a járvány kialakulásáért. Vizsgálják azt is, hogy történt-e mulasztás a bejelentési kötelezettséget illetően. A megbetegedések nagy valószínűséggel összefüg­gésben vannak azzal, hogy az otthont jelenleg bő­vítik és felújítják. A munkálatok következtében ugyanis nagy a felfordulás. A kialakult helyzetet csak súlyosbítja, hogy most - a járvány és az épít­kezések hatására - élesebben kirajzolódnak az eddig csak lappangó konfliktusok az otthon veze­tése és a dolgozók között. Az ellentétek hátteré­ben azonban ott a kezelhetetlen probléma, a meg­változtathatatlan tény: ebben az intézetben sú­lyos, halmozottan fogyatékos betegeket ápolnak. A dolgozók elképesztő fizikai és lelki terhelésnek vannak kitéve. Itt ápoló és ápolt egyaránt azon a ponton lebeg, amely már az emberi lét és a való­di élet közötti elmosódott határt jelenti. A fertőtlenítőt is megisszák Az első vérhas megbetegedés feltételezhetően szeptember 8-án jelentkezett, mégis közel egy hónap telt el addig, amíg a járvány híre az ÁNTSZ-hez is eljutott.- Az esetek szeptember 25-étől kezdtek hal­mozódni - mondja dr. Makáry Péter bajai tiszti főorvos. - A 250 ápoltból 38 fő, míg a 180 dolgo­zóból egy fő betegedett meg. Mi úgy szereztünk tudomást a történtekről, hogy október elején két ápoltat beszállítottak a kiskunhalasi kórház fertőző osztályára. A székletmintákat a megyei ÁNTSZ laboratóriumában ellenőrizték, ahol ki­derült, hogy vérhasról van szó. Ez október 4-én történt, és mi azonnal járványügyi vizsgálatot tar­tottunk a helyszínen. Intézkedtünk, hogy a beteg­ség ne terjedjen tovább. Megtörtént a betegek el­különítése, az osztályon zárlatot vezettünk be. A dolgozókat tájékoztattuk azokról a higiénés sza­bályokról, amelyek betartásával a betegség to­vábbterjedése megakadályozható. A járványt ki­lenc nap alatt sikerült megállítanunk, hiszen ok­tóber 13 -át követően már nem volt újabb megbe­tegedés, Hozzá kell tennem azonban, hogy egy ilyen régi épületben nagyon nehéz volt egyaránt blokkolni a fertőzőforrást, a fertőzés útját és a fertőzésre fogékony személyeket.- Az elmondottakból arra lehet következtet­ni, hogy az intézmény egyáltalán nem tett beje­lentést az ÁNTSZ-nek.- Ez valóban így van. Mint kiderült, 'szeptem­ber 23-án az ápoltaktól vettek székletmintát, de mivel az eredmény negatív volt, ez valószínűleg megzavarta őket.- A járványért a dolgozók egy része az építkezést teszi felelőssé. Szakmai szempontból szükséges-e a beruházás ?- Mindenkép­pen. A feltételek annyira rosszak voltak, hogy a megyei ÁNTSZ 1999-ben már csak ideiglenes Í működési enge­délyt adott ki az otthon részére. Itt áldatlan állapotok uralkodtak. Most még rosszabb a helyzet, hiszen a bővítés és a fel­újítás miatt elég nagy a fejetlen­ség. A rekonstruk­ció alatt lévő osz­tályokról át kellett helyezni a betege­ket. így jellemző a túlzsúfoltság, hi­szen mintegy 25 százalékkal több ápolt van egy-egy osztályon. Feltételezhető, hogy a higiénés szabályok nem követték kellő mértékben az osztályok létszámnövekedését, és az egyensúly megbomlott. A vizesblokkok és a mellékhelyiségek száma csökkent. Ez is oka le­hetett a járvány kialakulásának. Van azonban egy másik probléma is. Az intézetben 250 súlyos szellemi fogyatékos van, akik alapbetegségéből adódóan a személyes higiéné betarthatatlan. Mi­vel a vérhas baktériuma alacsony higiénés viszo­nyok között, székletszóródással terjed, így a fer­tőzés veszélye jelentős.- Az ÁNTSZ milyen hiányosságokat talált az intézetben?- Hiányoztak a WC-deszkák, a szappan, a fer­tőtlenítőszeres kézmosó, a papírtörölköző, sőt a csapok tekerőgombjai is. Elhangzott azonban, hogy az ápoltak mindent megesznek-megisznak. Még az ülővécében lévő hypós fertőtlenítőszert is Dr. Makáry Péter bajai tiszti főorvos megisszák. A WC-ülőkéket leszaggatják. Tekintet­tel arra, hogy ezek az emberek mennyire betegek, ez minden további nélkül elképzelhető. A gon­dozókat azonban aligha lehet hibáztatni, hiszen a szakmai és emberi hozzáállásuk tiszteletre méltó. Megindító lelkesedéssel végzik a munkájukat.- A bővítést és felújítást követően remélhető, hogy jobbak lesznek a körülmények?- Bizonyosan. A terveket 2000-ben hagyta jóvá az ÁNTSZ. A kivitelezőkkel folyamatosan egyez­tetünk, érvényesítjük a szakmai feltételeket. Ahonnan nincs kiút A garai Napra-Forgó Szakosított Otthont az oda látogató könnyen megtalálja. A falu szélén lévő épületegyüttes körül nagy a nyüzsgés. Munkások egész serege dolgozik az új egységek felépítésén és a régi rekonstrukcióján. Nem kedvez a tiszta­ság fenntarthatóságának az sem, hogy a mesterek kénytelenek a meglévő épület folyosóin átjárni. Ebben az idő­szakban vége- hossza nincs a takarításnak. Dél van, ebéd­osztás. A termek­ből kiszűrődnek az artikulálatlan hangok, hiszen a fogyatékosok nagy része nehe­zen kommuni­kál. Marótiné Pu- lai Erzsébet fo- Marótiné Pulai Erzsébet intézményvezető gad minket, aki két éve vezeti az intézményt. Elődjét fegyelmi eljárással mentették fel. Az igazgatónő számos újítást vezetett be, és ezeket a dolgozók nehezen fogadták el. Az addig csupasz ablakokra színes függönyök kerültek. A gondozók egy része azt mondta: fölösleges, mert a betegek úgyis letépik. Hát nem tépték le. Később az igazgatónő kitalálta, hogy a nővérek focizza­nak, sportoljanak az ápoltakkal. Mint mondta, nem kötelező, de jó volna. Lett többfunkciós kon­digép, szobabicikli, klubfoglalkozások és részvé­tel a speciális olimpián. A mozgás következté­ben csökkent az agresszió, kevesebb a vandaliz­mus, a betegek már nem törnek-zúznak. Végigmegyünk a termeken. Mindenütt zsúfolt­ság, egy-egy szobában most 12-14 ágy van. Az ápoltak körében nagy érdeklődést kelt a látogatá­sunk. Az állapotuktól és a betegségüktől függ, hogy ki miként reagál ránk, idegenekre. Egyesek csak a ruhánkat érintik meg, mások hosszasan kezet ráznak velünk. Olyan is van, aki megbújik a gondozónő háta mögött. Az asszony átöleli, mozdulatával jelzi: nincs baj, itt vagyok, vigyá­zok rád. Töb­beket hidegen hagy a jelenlé­tünk. Ázt te­szik, amit az­előtt: mozdu­latlanul, arcu­kat eltakarva ülnek, vagy ép­pen ütemesen hintáznak a térdükön. Az egyik terem­ben rácsos ágyak sorakoz­nak, síri csönd van. Az itt ápoltak teljes egészében kép­telenek az ön­ellátásra. Az ápolónő hang­talanul pakolja a pelenkákat. A felújított tetőteret is meg­látogatjuk, ahol már kibontako­zik a jövő. Min­den új, a szo­bákban hangu­latos fenyőbútorok. Az elhelyezés szellősebb, biz­tosított a fejenkénti hat négyzetméter. A szakmai előírás szerint ennyi jár a fogyatékosnak, az em­bernek. A tetőtérben kevésbé betegek vannak. Ők már félig-meddig önálló életet élnek, de azért együtt vannak az ápolókkal, együtt is étkeznek. Az intézetben a különböző korosztályok más­más osztályon vannak elhelyezve. A legfiatalabb lakó hét-, a legidősebb pedig hetvenéves. Több­ségükről rég elfeledkeztek a hozzátartozók. A kétszázötven fogyatékosból alig harmincötöt lá­togatnak. Sokuknak soha nem volt családja, mert már a születésüket követően elhagyták őket. Innen nincs kiút. Ritkán fordul elő, hogy valakit végleg hazavigyen a család. Itt élik le az életüket. Gyógyulás sincs. Ezért a dolgozók csak egy végte­len körön belül mozognak. Míg egy pedagógus lát­ja a lassan felnövő, okosodó gyereket, egy orvos a gyógyult beteget, addig a garai otthon alkalmazott­ja nem láthatja soha az eredményt. Percekre sem, hiszen felöltözteti az ápoltat, aki a következő pilla­natban letépi a ruháit, és kezdődhet minden elöl­ről. Ismét felmerül a kérdés: hogyan lehet megaka­dályozni egy járványt ott, ahol az ápolt egy pillanat alatt megeszi vagy magára keni a székletét? Vérhas vagy szalmonella? Megindító lelkesedéssel végzik a munkájukat. Az építkezés idén májusban kezdődött, és Ma­rótiné Erzsébet már akkor sejtette, hogy ez nem lesz örömfelvonulás.- Összehívtam a dolgozókat és a hozzátartozó­kat, mindenkitől megértést, türelmet kértem - mondja. - Tudom, hogy az építkezést sokan értel­metlennek tartották, de az ANTSZ ideiglenes en­gedélye is bizonyítja, hogy szükség volt rá.- A járvány tovább nehezítette a helyzetet, úgy tűnik, hogy elmélyültek az ellentétek. Az okok között felmerült a nem megfelelő fertőtlenítés, a szükséges hypoadag felére csökkentése.- Valóban kevesebb hypót használunk, mert ez a tisztítószer nem korszerű. A zsúfoltság ellensú­lyozása érdekében azonban szigorítottuk a higi­énés szabályokat. Hypo helyett pedig Sumatox tablettát használunk, oldat formájában. Ennek ugyanaz a hatóanyaga. Valóban panaszkodtak a munkatársak, hogy nem érzik a hypo szagát. Nem is érezhetik, mert ez szagtalan. Hypo most már csak a konyhán van, mert az öblögetéshez kötelező használni.- Valóban elmulasztották a megbetegedések bejelentését az ÁNTSZ felé?- Nekem csak szeptember 23-án jelentették az eseteket, addig nem volt róla tudomásom. Akkor' Az igazgatónőt a tartályt a falra szerelni, amelyet az ápoltak nem szedhetnek le. A többi gondra azonban még nincs jó megoldás. Egyelőre az ágytálakat is dézsában tisztítjuk, mert ágytálmosót csak a felújítás során létesítünk.- Az is szóba került, hogy a dolgozók nem kap­ták meg az 50 százalékos béremelést, a helyette­sítési pótlékot, a szakmai szorzót és az október­ben esedékes jutalmat.- Szerintem nincs olyan intézmény, ahol az 50 százalékos béremelést vissza mernék vagy visz- sza akarnák tartani. Mi is kifizettük. Helyettesítés nincs, ezért erre nem is fizetünk. A táppénzen lé­vő munkatársak helyére külsősök jönnek. Szak­mai szorzó az új rendeletben már nem létezik. Ez­zel szemben adtunk 8300 forint munkáltatói dön­tésen alapuló illetménykiegészítést a három mű­szakban dolgozóknak. Ezt a decemberi bérben kapják meg, szeptember 1-jéig visszamenőleg. Ami a jutalmat illeti, nyilvánvaló, hogy nem köte­lező, hanem adható. Nem könnyű egy vezetővál­tást elviselni akkor, amikor többéves berögződé­sek működnek. Senki nem költözik Garára székletmintát vettünk a betegektől, de az eredmé­nyek negatívak lettek. Hat nappal később egy ápol­tunk bekerült a kiskunhalasi kórház fertőző osztá­lyára. Amikor kiderült, hogy vérhasban szenved, akkor jelentettem a történteket. Ez október 3-án volt. A jogszabálynak megfelelően kitöltöttem a bejelentőlapot, és postán elküldtem az ÁNTSZ- nek. Csakhogy a küldemény egy nap alatt nem ért oda, és 4-én már megtörtént a járványügyi vizsgá­lat. Úgy tudom, hogy a dolgozók között a vizsgálat során szalmonellát találtak, nem pedig vérhast.- Volt olyan ápoló, aki azt nehezményezte, hogy nem kapta meg a székletvizsgálat eredmé­nyét.- Mindenki megkapta, aki elkérte az ÁNTSZ- től. Ennek ugyanis ez a módja.- A járvány kezdetét követően a dolgozók egy része arról panaszkodott, hogy nincs öltöző, és azt a vécét kell használniuk, ahova a fertőzött ürüléket öntik.- Az öltöző most a tetőtérben van kijelölve. A WC kapcsán számos ötletet megvitattunk, az épít­fenntartó Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat illetékesei is megvédik. Nem csoda, hiszen annak idején Marótinét nem volt könnyű rá­venni arra, hogy megpályázza az igazgatói állást.- A bővítésre nagy szükség volt, és a munká­latok miatt kialakult helyzetet át kell vészelni - mondja Fodor Zsuzsanna vezető főtanácsos, a hi­vatal intézményirányítási1 osztályának vezetője. - Jelenleg azonban még mindig rossz tárgyi feltéte­lekről beszélhetünk, és ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között dolgozik - akár beosz­tottként, akár vezetőként. Óriási gondot jelent, hogy Garán nincs megfelelő képzettségű szaksze­mélyzet. Ezért a helybélieket első perctől kezdve úgy kellett alkalmazni, hogy munka mellett vállal­ták a továbbképzést. Ugyanakkor felsőfokú vég- - zettségűekre is szükség van, ezt szintén meg kell oldanunk. Orvosra, gyógypedagógusra, pszichiá­terre és pszichológusra van szükség. Márpedig senki nem hajlandó Garára költözni, és ott dolgoz­ni diplomásként. Ott még paraszolvencia sincs. Az igazgatónő követel, mert ez az egyetlen le­hetőség. Hiába szerzett valaki szociális munkás­Innen nincs kiút. Ritkán fordul elő, hogy valakit végleg hazavigyen a család. Itt élik le az életüket. Gyógyulás sincs. kezés miatt ugyanis kevesebb a mellékhelyiség. Tény, hogy egy munkatársam részéről elhangzott az előbb említett lehetőség, de nyilvánvalóan elve­tettük. A személyzet most azt a vécét használja, amely az ebédlő előterében van.- Igaz-e az, hogy az ápoltak egymás ruháját használják?- Amennyiben ez így van, akkor elég szomorú. A ruhákba be van hímezve a nevek kezdőbetű­je, így össze sem lehet keverni.- Mint az a járványügyi vizsgálat során kide­rült, a higiénés szabályok hiányosak, mert ilyen intézményben betarthatatlanok. Mit lehet tenni?- Nagyon bonyolult probléma. A fertőtlenítős kézmosószernek a közelmúltban tudtunk olyan ként képesítést, ha egyszer az egészségügyi fel­adatokban nem jártas. Ilyenkor az történik, hogy a dolgozónak - aki egyben garai családanya is - hetekre be kell költöznie Kecskemétre, és bejárni a kórházba, ahol gyakorlati felkészítést kap.- Mindezek ellenére tény, hogy az otthonban vérhasjárvány volt. Az is egyértelmű, hogy a dá­tumokban és a bejelentés körül némi kavarodás van. Kivizsgálják az ügyet?- Mindenképpen, mert a fenntartónak ez kö­telessége. Bár az intézményvezető egyszemélyi felelős mindenért, azért nagyon nehéz a járvány felelősségét egyetlen emberre ráverni. (További képek: wunv.petofinepe. hu) SZÖVEG: TAKÁCS VALENTINA, FOTÓ: BANCZIK RÓBERT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents