Petőfi Népe, 2002. október (57. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-03 / 231. szám
2002. Október 3., csütörtök PETŐFI N E P E Petőfi Népe - 7. oldal Tanyakutató program Lakiteleken Hiánypótló, kiterjedtségében és mélységében mindeddig egyedülálló tanyakutatás indult az elmúlt héten a Lakitelek Népfőiskolán. A Tanyakollégium címmel meghirdetett, egy éven átívelő tudományos programot a házigazda intézmény, a gödöllői Szent István Egyetem és az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete közösen szervezte. A kutatómunkában 154 egyetemi tanár és hallgató vesz részt. Az egyetemisták munkájuk során négy alföldi megye, döntően Bács-Kiskun összesen huszonnégy településének kétezer tanyáját keresik fel. Lakitelek Népfőiskola A házigazda Lezsák Sándor ország- gyűlési képviselő megnyitójában kijelentette: az alföldi tanyák több évszázados története a hatóságok és a tanyán élő népesség küzdelme Lezsák Sándor volt. Például az építési tilalmak kapcsán. A Tanyakollégium ahhoz gyűjt tényanyagot, hogy a tanyai élet lehetőségeit megújító program, mielőbb kormányprogrammá válhasson. Végezetül az MDF-es honatya, aki éveken át tanyasi iskolában tanított, Klebelsberg Kunóra hivatkozva hozzátette: felér egy vagyonpusztítással, ha a tanyasiakat mindenáron be akarják költöztetni a sűrűbben lakott településekre. A jövő kulcsa: az iskola Óriási jelentősége van a Lakitelek Népfőiskola Tanyakollégiumának. Magyar- országon ugyanis minden huszadik ember még most is a tanyákhoz tartozik. Megítélés kérdése, hogy ez sok, vagy kevés - fogalmazott dr. Szendrő Péter. A Szent István Egyetem rektora leszögezte: a Szent István Egyetem a vidékért született, bár még csak hároméves. Amikor régen, a tanyavilág megmentése volt a cél, Klebelsberg Kunó tanyasi iskolákat létesített. A jövő kulcsa most is az iskola. Kérdés: kik tanítanak, és kik tanulnak benne? A tanya sokaknak nem tét- Dr. Szendrő Péter szik a politikában, mert önálló, erős, teljes vertikum, ha létezik. Sok elhagyott, lepusztult, hobbiként működő tanya van ma már, pedig jobb sorsa lenne érdemes. Megrendítő az, amit Sára Sándor Vízkereszt című filmjében megmutatott a tanyáról. Ettől azonban el kell szakadni, és a jövőt kell építeni. Az élményeket, a múltban gyökerező jövőt kell megtalálni. Meg kell találni azokat a funkciókat is, amelyek men- ■ tén élhető tanyavilágot lehet kialakítani ebben a tájkörzetben. A tanya nem csak azoké, akik ott élnek, hanem mindnyájunké, vélekedett dr. Szendrő Péter. Csodálatos lehetőség van benne, amiből meg lehet és meg kell tudni élni. A termelési módszerek, a tiszta, a biológiai, vegyszertől, szennyeződéstől mentes produkcióra képesek, ha okosan szerveződnek. Meg vannak az emberi kapcsolatok is. Lehet ott élni, szépen és jól. A tanyasi iskolában, ahol együtt tanult az elsős, a hatodik osztályossal, nagyon jól megtanultak a gyerekek írni, olvasni és számolni. Tudományos kutatás, felmérés, barátkozás a múlttal az, amit most az egyetem hallgatói végeztek 24 település tanyáin. A tapasztalat, a bölcsesség felszívása egy kölcsönös folyamat. Egy választóvíz az, amit most készítettek. A múlt megértése, a jelen megismertetése, a jövő építése. Ebben partnernek lenni csodálatos feladat volt, nemcsak tanárnak, de diáknak is egyaránt. Szállások, kertek, tanyák Az alföldi tanyák múltjára vonatkozó első adalék 1514-ből való. Az akkori országgyűlés törvénycikke a következőképen határozta meg. „Marhák és apró barmok őrzése céljából mások földjén senki, sem parasztok, sem szabad, vagy más királyi városok lakói közül, mezei házakat, vagy kalyibákat, közönséges szóval szállásnak nevezett kunyhókat ne állíthassanak és tarthassanak." Ebből a törvénycikkből több következtetés vonható le - hangsúlyozta előadásában dr. Juhász Antal egyetemi tanár. Hozzátette: úgy lehetne fogalmazni, hogy a magyar tanyákat a tilalmak karózták körül. A tilalmak között kellett valahogy az ott élőknek megtalálni az utat. Azt, hogy tanyák ma is vannak és léteznek, annak köszönhetjük, hogy az embereknek sikerült eligazodniuk a tilalmak között. Juhász Antal szerint: további adalékok is vannak a tanyák kialakulásával kapcsolatban. Az úgynevezett téli szállások, ahol jószágtartás folyt, a XIV. században alakultak ki. A szállásokon több ezer marhát tartottak. A külterületi gazdasági telepeket Kecskemét és Nagykőrös környékén kerteknek nevezték. Ez azt jelentette, hogy a jószágokat bekerítették. Az 1700-as évek a magyar tanya kialakulási évei voltak. Abban az időben Kecskemétnek nagyobb volt a határa, mint Szegednek, pedig népességben volt különbség, Szeged javára. Külterületi gazdaságok képzését akkor, senki sem akadályozta meg. 1783-ban már sűrűn behálózták az Alföldet a tanyák. A 18. század elején is jószágtartás volt jellemző a szállásokra. Voltak olyan alföldi mezővárosok, ahol a természetrajzi adottságok szerint nem határolódott el külön a szántó és a szállásövezet, hanem egymásba fonódott. Ahol szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoztak, ott tavasztól őszig kiköltözött a család a szállásra. Pedig abban az időben tiltották azt, hogy a városban lakók kiköltözzenek, mert akkor nem lehetett őket közmunkára fogni. Az 1800-as évek elején már egész évre kiköltöztek, az akkor már tanyának nevezett birtokra. A szabadságharc után kísérletet tettek a tanyák felszámolására, a lakosságot falvakba akarták tömöríteni. Sikerült azonban ellenállni a tanyákat megszüntető törekvésnek. A következő jelentős időszak a 19. század második fele volt, amikor a közlegelőket és pusztákat felosztották. Addig ugyanis a legelőkön külterjes állattartás folyt. Ez, a tanyafejlődés újabb nagy hullámát indította el, s az ott élők lélekszáma megkétszereződött. A magyar tanya történetben kétféle tanya alakult ki. A tartozék tanya, ahol az öregek a belterületi házban laktak, a fiatalok és középkorúak pedig kint a tanyán. A másik típus a szórványtanya, amelynek a lakói a bölcsőtől a koporsóig ott éltek. Kialakult egy új fajta kétlakiság is amikor megvolt a városi, belterületi ház, és nem bontották el a tanyát sem, mert annak is funkciója volt. A népesség alakulása sokat változott, a 20. század elején. 1930-ban Kiskunhalas lakóinak 52 százaléka élt tanyán. Kiskunmajsán még ennél is nagyobb százalékban éltek emberek külterületen. Juhász Antal előadása végén elismeréssel szólt a Tanyakollégiumról. Véleménye szerint a kérdőívek elemzése után fel lehet azt tárni, hol nem szakadtak el a szálak, és milyen jövője lehet a mai tanyáknak. Tanyák az iroáalomban Az írók, költők is gyakran „tollhegyükre tűzték” a tanyákat. Számtalan vers, próza született róluk. A tanyák és az irodalom kapcsolatáról Bíró Zoltán irodalom- történésszel beszélgettünk.- Mikor bukkan fel a tanya az irodalomban?- Természetesen akkor, mikor már a tanya létezett. Felvillan a tanya idillikus és romantikus képe Petőfinél, megjelenik Aranynál. A19. század végén, 20. század elején kap nagyobb hangsúlyt a magyar irodalomban. Az idillikus és romantikus képek után nagyon keserű formában jelenik meg, elsősorban Adynál, bizonyos mértékig Juhász Gyulánál, majd József Attilánál. A tanya a 20. század elején és részben a két világháború között az elmagányosodásnak, az elhagyatottságnak az elesettségnek a képe, és ennek a formájában jelenik meg, József Attila Holt vidék, Adynál a Téli Magyarország című versben. Ezek a képek módosulnak az által, hogy megjelenik a népimozgalom a harmincas években. Elindulnak a falukutató mozgalmak, megjelenik az írói szociográfia. Ez már a lehető legtöbb írói invencióval, tárgyilagosságra való törekvéssel föltérképezi az akkori Magyarországot, és ezen belül a tanyát. Utalni kell Veres Péterre, Szabó Zoltánra, Illyés Gyulára, Féja Gézára. Hatalmas irodalom született. Azt tudom mondani azoknak az embereknek, akiket érdekel a mai falu és A2 egyetemisták négy megye huszonnégy településének tanyáit járják végig. A felmérésben 154 egyetemi tanár és hallgató vesz részt. tanya, a vidéki Magyarország sorsa, mert itt most már erről van szó, hogy ezt az irodalmat érdemes olvasni, és a legfontosabbakat érdemes kiemelni. A fiataloknak eligazító lehet ez az irodalom, nemcsak esztétikumában, hanem szemlélet módjában és erkölcsiségében is.- A 20. század végén, 21. század elején lehet-e beszélni tanya-irodalomról? Vannak-e olyan írók költők, akik munkájukban megelevenítik?- Igen, vannak, Például Buda Ferenc. A ’70-es évek elejétől a szakma átveszi a kérdések megválaszolásának kötelezettségét, mert egy jó ideig az irodalom, a politika és a szakma szerepét is kénytelen volt magára vállalni. Az írói megközelítési módot jó lenne, ha nem kellene nélkülöznünk, de egyre inkább átterelődik a hangsúly a szakmai nézőpontra, a szakmai vizsgálódásra és az ebből levonható következtetésekre. Azt hiszem, hogy a tanya akár menynyit is változott az utóbbi időben, valamilyen formában, de fenn fog maradni. Nagyon remélem, hogy az uniós csatlakozás sem zavarja, már csak azért sem, mert Nyugat-Európában is hasonló tendenciák vannak. Ez egy fajta emberi igény, hogy résztvegyünk valamiképpen a természetben, akár gazdálkodóként, akár városi emberként kivágyódva a városból. Ez éltetheti a tanyát a jövőben is. A költő véleménye A megnyitón, Tanya-hazám című versét Buda Ferenc, József Attila-díjas költő mondta el. A költeményt hatalmas tapssal jutalmazta a hallgatóság. Arra a kérdésre, mit jelent ennyi fiatal előtt saját, a tanyákról, a tanyasi emberekről szóló versét elmondania Buda Ferenc így válaszolt:- Önző módon azzal kezdem, hogy számomra a visszhangot, a visz- szajelzést jelentette. Mit tagadjam, jól esett. Úgy vettem észre, hogy a fiatalok fogékonyak voltak rá. Más tekintetben pedig a versen és az én versírói múltamon túl azt a reménységet jelenti, hogy vannak és lesznek utánunk jövők, akik törődnek a tanyasi ma- Buda Ferenc gyár emberekkel. Ezt a verset már régen írtam, de azt hiszem, bizonyos változásoktól eltekintve még most is van időszerűsége, bár nem az én tisztségem ezt eldönteni. Múlt és jelen a kutató szemével A túlfejlődött tanyáknak megszűnt a központi településekkel a kapcsolatuk. Falusias, magányos településekké váltak - hangsúlyozta előadásában Csatári Bálint az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének igazgatója. Az alföldi tanyák a legelők és a vizek mentén alakultak ki, a Tisza menti halásztanyák pedig a folyó mellett jöttek létre. A természeti környezet alapvetően szabta meg a létüket. Igazi nagy tanyás területek a Kiskunsághoz, a Nagykunsághoz, a Hajdúsághoz kötődtek. A Tiszántúlon, a folyó szabályozása után birtokba vett területek jelentették a kirajzást a tanyákra. A postautak, csárdák, régen épült iskolák közelébe építették házaikat az emberek. Ez azt jelentette, hogy a természeti körülméA vizsgálatba bevont települések: Ágasegyháza, Ballószög, Bugac, Csong- rád-Bokros, Fülöpháza, Fülöpjakab, Gátér, Helvécia, Jakabszállás, Jászszent- lászló, Kerekegyháza, Kocsér, Kunszállás, Lakitelek, Móricgát, Nyárlőrinc, Orgovány, Pálmonostora, Petőfiszállás, Szentkirály, Tiszaalpár, Tiszajenő, Tiszakécske, Városföld nyékhez való alkalmazkodási pontjai rendkívül fontosak voltak. 1990-ben körülbelül két-háromszázezer ember élt külterületeken. A 20. század második felében hatalmas átrendeződés következett be. Az egyik az 1946-os földosztás, mely után sokan a tanyai életet választották. Abban az időben mintegy nyolcvanezer új tanya keletkezett. Ez azért is érdekes, mert akkor már egymillióan éltek tanyákon. Ezután következett az a községesítési folyamat, amelyben az Alföldön 96 tanyaközség keletkezett. Erőszakos községesítést hoztak létre, ami nem lett volna baj, de megtiltották a tanya építéseket, mondta Csatári Bálint. Olyan általános tanyaépítési tilalmat léptettek életbe, ami 1986-ig tartott. A megszűnés és a megmaradás között nagy ellentmondások voltak. A nagyüzemesítés következtében erőteljesen differenciált tanya megszűnés következett be az Alföldön. Ennek részben gazdálkodási és természeti körülményekkel is összefüggésbe hozható földrajzi okai is voltak. A Tiszántúlon a megszűnés hatalmas méretű volt, míg a homoki szőlő és gyümölcstermelő területeken kisebb mértékű, amihez egy szakszövetkezeti forma is társult. A tanyaközségek megerősödésével párhuzamosan elindult egy másik folyamat is, amit a tanyák urbanizációjának is lehet nevezni. A tanya-város kapcsolatának új típusú mozgása azt is jelentette, hogy új funkciók jelentek meg a tanyákon. Bio, idegenforgalmi, vendégfogadó, lovas, és üdülőtanyák. Ideiglenes lakóhelyek, hobbitanyák, vagy második otthonok lettek. Szerencsére az építési tilalmat felbontották. A tanya a kárpótlás során kedvezményezett volt, visszakaphatta gazdasági funkcióját. A klasszikus alföldi tanyarendszer a 20. század végére megszűnt. Ami jelenleg van az a régi és új szórványtanyák sokasága, vélekedett Csatári Bálint. Alapvetően mások a városok külterületén lévő tanyák, amelyek zöldövezeti, lakó, értelmiségi tanyákká kezdenek válni. Vannak vegyes önellátó, új termelő, farm tanyák, és megjelennek a kényszerlakó és a munkanélküliek tanyái is. A 21. század alföldi tanyája megújulni képes, a modern európai és magyar vidékfejlesztés szolgáló szórvány1 településsé válhat. A terepmunkát, azaz a felméréseket értékelő tanácskozás résztvevői egybehangzóan arra az álláspontra jutottak: a tanyákat mindenképp fel kell zárkóztatni, elsősorban az infrastrukturális feltételek megteremtésével. ±
