Petőfi Népe, 2002. október (57. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-21 / 246. szám

4. oldal - Petőfi Népe MEGYEI KÖRKÉP VÉLEMÉNYEK 2002. Október 21., hétfő ||| Nézőpont Hámori Zoltán ______ K ét választás Magyarországon Te kire szavaztál? - kérdezi tőlem valaki tegnap. Én nem tudom, hogy önök észrevették-e, de egy idő óta olyan indiszkrétek az embe­rek! S akkor még szőrmentén fogalmaztam! Olyan kérdéseket tesz­nek föl futó ismerősök az utcán, amit régebben a legbensőbb bará­tok se firtattak egymásnál. Kire szavazol, mennyi a fizetésed, hogy állsz a nőkkel és ehhez hasonló képtelen kérdések zúdulnak az em­berre. Ez most a nyíltság, a demokrácia bizonyítéka, vagy mióta be­indult a big brother, azóta mindent szabad? Nem tudom, de nehezen viselem. Sokkal fontosabb dologról van itt szó, mintsem, hogy utcai kvaterkázásoknak poénokban dús kiindulópontja legyen. Bár a választásokat illetően a nagy mester, Mikszáth Kálmán vélemé­nye igencsak mérvadó, a cikk címe mégsem az ő regényének met­szőn gunyoros hangjára utal. Csupán arra, hogy idén tényleg két vá­lasztás volt Magyarországon. A parlamenti meg az önkormányzati. Az országgyűlési választások óta már fél év eltelt, eredményének ha­tásait megtapasztalhattuk, ki így, ki úgy, helyben viszont tegnap döntött a szavazópolgár. Döntése négy évre szól, s meghatározza mindazt, amit helyi ügyeknek, a község, város boldogulásának, fej­lődésnek, illetve annak reményének hívnak. Kevesen választottak JÁNOSHALMA Tegnap a helyi választási irodák munkatársai rendkívüli ese­ményről nem tudtak beszámol­ni este hat óráig, de arról igen, hogy nem túl aktívak a szava­zásra jogosultak. Pedig legtöbb településen akadtak olyan köz­életi személyiségek, akik sze­mélyes példát mutattak. János­halmán Rónaszéki Gábor plébá­nos például már reggel fél hét­kor leadta szavazatát a város új vezetőire. Kiskunmajsa díszpol­gára, az ’56-os szabadságharcos Pongrátz Gergely a 9. számú szavazókörzetben voksolt. - Ál­lampolgári kötelesség résztven- ni a helyhatósági választásokon is, hiszen aki nem választ, az le­mond a jogairól. Úgy vélem: aki nem megy el szavazni, utána az ne kiabáljon! - vélekedett. Miért nem ment el szavazni? Mise után De tényleg, mire is szavaztunk tegnap? Pártra, emberre, prog­ramra, jövőnkre, a kisebbik rosszra, a szebb arcra, a drá­gább ígéretre, vagy el se men­tünk? Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a na­gyobb városokban pártokra, vagy a pártok mentén található értékekre szavaznak, a falvakban pedig azokra az emberekre, akiket a mindennapi együttélés során hitelesnek tartanak. Ez így logikus is, hiszen ki az, aki például Kecskeméten ismer minden képviselőjelöl­tet? Inkább megnézi kinek a színeiben indul, vagy ki támogatja. Az­tán behúzza az ikszet. Bekerülnek majd minden történelemkönyvbe Különös, s talán nem is véletlen egybeesés, hogy azon a hétvégén mentek urnákhoz a magyarok önkormányzati döntés végett, amikor az írek tartottak népszavazást az Unió bővítésének ügyében. (Az írek javasolják a bővítést, megadják nekünk is a történelmi esélyt.). Gondoljunk csak bele. Azért a múlt hét eseményei alighanem beke­rülnek majd minden magyar történelemkönyvbe, dédunokáinknak e hét valószínű érettségei tétel lesz. Írország megszavazta az Unió bő­vítését, Kertész Imre kapta az első magyar irodalmi Nobel-díjat, s de­mokratikus felhatalmazást kaptak a magyar önkormányzatok. Azok, melyek már az Unióban fogják - reális reményeink szerint - képvi­selni a városainkat, falvainkat. A történelem sok ilyen - számunkra átlagos - hétből áll össze. Nehéz persze történelmi távlatokban gon­dolkodni akkor, amikor szavazás után össze kell készíteni a gyerek­nek a másnapi táskát, ellenőrizni a leckéjét, elmosogatni, megetetni az állatokat, vagy fölkészülni tanításra, esetleg vidékre indulni reggel egy újabb üzlet reményében. Ahogy az minden hétfőn lenni szokott, kinek mi a dolga. De ebben ez a szép. Hogy majd dédunokáink tud­ják igazán értékelni a történelemcsinálást. Tegnap többen mentünk el szavazni, mint négy évvel ezelőtt, vi­szont kevesebben, mint amennyit a közvélemény-kutatók előre je­leztek. És körülbelül annyian, amennyien a nagy hagyományú de­mokráciákban a helyhatósági választásokon részt szoktak venni. Mit mutat ez? Azt, hogy Magyarország igenis komolyan veszik önmagát, mi, magyar emberek dacos öntudattal régóta tudjuk, hogy több, mint ezer éve vagyunk teljes jogú európaiak. Csak jogainkat gyako­rolni nem volt eddig igazán érkezésünk. Immár itt az ideje. Megkaptam a szavazás előtt azt a kérdést is, hogy szerintem ki nye­ri a választást? Rövid, de intenzív gondolkodás után azt mondtam, hogy nem tudom. Előre megmondhatom viszont, hogy minden párt magáénak tulajdonítja majd ma a győzelmet, mert akármilyen sta­tisztika összeállítható. Az azonban megállapítható, hogy országban a konzervatív-polgári oldal kevesebb szavazatot kapott, mint április­ban. Bács-Kiskunban a közgyűlésben ugyancsak - négy év után - MSZP-SZDSZ többség jött létre. Kecskeméten viszont maradt a FI­DESZ támogatta polgármester székében. A részletek elemzése még ezután jön, mint ahogy a hivatalos eredmények is. Egyelőre minden megválasztott polgármesternek és képviselőnek jó munkát kívánok. A mi javunkra. Baja - Kecskemét Direkt elrontom az ívet, mert egy­szerűen nem tudok dönteni, mondta Klára, 59 éves bajai asz- szony. Sajnos senki sem bizonyí­totta az elmúlt években, hogy személyesen rá, vagy pártjára számíthatnék. - Most akkor mit tegyek? Igazi programok nincse­nek, a polgármester- és képvi­selőjelöltek csak ígérget- nek a nagy semmibe. Sem a fejlesztések ^| időzítését, sem pedig éHIHH azok pénzügyi fede- zetét nem írták le a \ lakókhoz bedobált, \ Nem s egyébként megdöbben- tőén igénytelen, minden szellemi értéket nélkülöző cetli­ken, füzetekben. így az egésznek nincs értelme. Ráadásul a nekem szimpatikus jelölt olyan pártok támogatásával is indult, hogy azok egyikét már nem vállalom fel. Ezért úgy döntöttem, hogy hagyomány tiszteletből elmegyek indultak Tiszaújfalu Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené! - válaszolta Krisztus az őt próbára tévő főpapoknak - hirdette a vasárnapi evangéli­um. A tiszaújfalui Szent Bene­dek Lányai és a kiskunfélegy­házi Constantinum iskolanővé­rei mindössze a sorrenden vál­toztattak: előbb valamennyien templomba mentek, csak a dél­előtti szentmisét követően ke­resték fel a szavazóhelyisége­ket. Egyébként a 3. számú válasz­tókörzetben délután 1 óráig átTá**'‘ gosan 23 százalékos volt a rész­vételi arány. Egyeseket a tavasz- szal elkezdődött politikai csatá­rozások riasztottak el. Mások úgy vélték: szavazatuk amúgy sem változtatna az évek óta ki­alakult politikai erőviszony­okon. ■ Békésen fejlődő várost szeretnék az új ciklusban Izsák Dr. Bozóky Imre ügyvédet, az MLSZ elnökét feleségével, Mik­lós Mónikával együtt érkeztek a városházán lévő szavazókörbe.- Csak ketten?- A kisfiúnk is jött volna, de neki még várni kell jó néhány esztendőt, hiszen csak hétéves - mondta a feleség, majd moso­lyogva idézte Andriska nemrégen hallott szavait: „Tudod kire kell szavazni!?” - így köszönt el tő­lünk.- Nyilvánvalóan sokat hallott otthon a választásról. Megbeszél­ték?- Ilyen légkörben, ami mosta­nában volt, nem lehet, hogy ott­hon a gyerekek előtt ne legyen té­ma a választás. A lányunk már legközelebb velünk jön - vette át a szót a családfő.- Milyen testületet szeretne?- Olyan városvezetést szeret­nénk, amelynek érdeke a telepü­lés előrehaladása. Az lenne a jó, ha fejlődő, ugyanakkor nyugodt, békés kisváros maradna Izsák. Aki itt lakik, az igazán otthon érezze magát. Ez a legfontosabb.- Ön aligha sokat van itthon.- Reggel megyek, este jövök. Holnap már Pesten leszek, de a következő héten Cipruson. A baj­nokok ligája mérkőzésen leszek ellenőr. De jó, hogy még közbe­jön egy pihenőnap, a 23-a. Az is szép ünnep hazánknak, Magyar- országnak - fejezte be elköszön­ve az MLSZ elnöke. ■ Mindenki ment voksolni . Kecel ____________ V árosi Ferenc, Kecel díszpolgá­ra, az Evangéliumi Pünkösdi Kö­zösség helyi gyülekezetének lel­kipásztora és családja a déli órákban kereste fel a 6. számú választókörzet szavazóhelyisé­gét. A város közösségéért sokat tevékenykedő vállalkozó el­mondta: otthon, családi körben már megvitatták a jelöltek sze­mélyét, de abban állapodtak meg, hogy mindenki saját véle­ménye szerint szavaz. - Fontos­nak tartom, hogy éljünk állam- polgári jogainkkal. Ez egyben kötelességünk is, amit komo­lyan kell venni - mondta Városi úr, miután mindannyian leadták szavazataik. Szavazott a szépségkirálynő _______SOLTVAPKERT_______ G arami Anett, a három évvel ezelőtti szépségkirálynő, dél­után három óra tájban, szüleivel és testvérével érkezett a soltvad- kerti szavazóhelyiségbe. Az ese­ményhez illő megfontoltsággal töltötték ki a szavazólapokat, de láthatóan nem ezekben a per­cekben döntötték el kire adják a voksukat. - Otthon megbeszél­tük a családdal, hogy kiket tá­mogatunk szavazatainkkal. Nem volt köztünk véleménykü­lönbség, ezért nem titok, hogy ugyanazokra a jelöltekre szavaz­tunk mindannyian - mondta fe­lelősségteljesen az ifjú hölgy, akiről még a szavazóbiztosok is megállapították, hogy szebb, mint valaha. ■ Sportoló az urnánál. Iljabb Nagy Páter a kecskeméti röplabdacsapat kiválósága a Bolyai-gimnáziumban adta le a tegnapi nap során voksait. A dandártábornok is leadta voksát. Va­sárnap délelőtt szavazott Gergényi Péter, megyei rendőr főkapitány Kecskeméten a Szent Imre Katolikus Általános Iskolában. Or. Bozóky Imre, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke bokros teendői mellett is szakí­tott időt arra, hogy feleségével együtt részt vegyen a tegnapi önkormányzati választá­son. Mint mondotta abban bízik, hogy békés négy év vár Izsákra a következő ciklusban. Ma már Pesten folytatja munkáját. Városi Ferenc, Kecel díszpolgára család­jával délben kereste föl a szavazókört. Mint mondotta mindenki maga döntötte el, kire szavaz. Garami Anett és családja közösen szavaztak tegnap. Mint mondotta megbeszélték kiknek szavaztak bizalmat a elkövetkezendő négy évre. ugyan voksolni, de direkt elron­tom a szavazólapot. Sajnálom, de tiekem nem jutott jobb eszembe. Bozó Krisztina (Kecskemét): - A helyi politikai életben szinte senkit nem ismerek, ez alól talán egyedül a polgármester a kivétel, így egyáltalán nem éreztem fon­tosnak, hogy elmenjek szavazni. Ráadásul csak néhány éve lakom Kecskeméten, Mis­ii '”*5^ kolc mellett él- tem koráb- ban. Az s#»l| a ideiglenes ™“™*™ ................1 lakcímein J a lapján vazott: 49,24% / szavazhat­sz tam volna itt--------------^ is, de ahhoz e lőtte igazolást kel- ett volna kérnem a polgármesteri divataiban. Ez pedig időt, és pa- aírmunkát jelentett volna, ennyit aedig nem ért számomra az ?gész. Gondolom nem vagyok ve- e egyedül, hogy nem mentem el. röbb ismerősöm is arra hivatkoz­va nem ment el voksolni, hogy alig ismer valakit a kecskeméti közgyűlésben, így minek járuljon az urnák elé. Felelőséggel nem tud dönteni, hülyeséget meg nem akar beikszelni. Szalai Pálné (Kecskemét): - Nekem már elegem van abból, hogy pártok egymást szidják, mocskolódnak, ahelyett, hogy az ország előrébb lépne. Pártatlanul mondom mindezt, mert számom­ra egyik se jobb a másiknál. Erről szól mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választás. Az előbbire is csak azért mentem el, mert az ottani jelölteket valame­lyest ismertem. De itt helyben szinte minden arc ismeretlen. Négy évig ülnek a babérjaikon a körzet városatyái, most választá­sok előtt meg fűt-fát ígérnek a kö­vetkező ciklusra is, csakhogy új­ból rájuk voksoljuk. Én ebből nem kérek. Otthon is maradtam. De azért kíváncsian várom az eredményeket, amelyet az újság úgyis leközöl. _______________■

Next

/
Thumbnails
Contents