Petőfi Népe, 2002. október (57. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-02 / 230. szám

2002. Október 2„ szerda A HÉT R I P O R T J A Petőfi Népe - 9. oldal Tolókocsihoz kötve, kiszolgáltatva A jelen Magyarországára jellemző, hogy a társadalom sokat foglalkozik a rászorulókkal - legalábbis elméletben. A gya­korlatban pedig a szociális háló többnyire azok alatt feszül, akik talán munkából is megélhetnének. A pénz azonban csak a méltó emberi élethez szükséges feltételek egyike. A mozgás- sérülteknek ebből sincs túl sok, de megértésből, emberség­ből, esélyegyenlőségből még kevesebb. Pedig sorsuk, gondol­kodásmódjuk figyelemreméltó és elgondolkodtató. Kecskemét Nem sajnálatot várnak A közelmúltban Kecskeméten el­lopták Tolnai Klára lezárt kere­kes székét, a zárt lépcsőházból. A bűncselekmény nem túlzottan súlyos - büntetőjogilag. A tettes ismeretlen, bár a lelkivilágára az ellopott tárgyból is következtet­hetünk. A károsult egy 38 éves fiatal- asszony, aki közel két évtizede mozgássérült. Egy második eme­leti panelban lakik élettársával, a szintén mozgássérült Bors Attilá­val. A lakás a sajátja, mert Attila édesanyja segítségével megvásá­rolhatta. A garzonra igencsak rá­férne a felújítás, sőt egy alapos takarítás is, de erre sem pénzük, sem energiájuk nincs.- Húszéves voltam és makk- egészséges, női szabónak tanul­tam, ez volt a munkám - meséli Klári. - Egy napon elvesztettem az eszméletemet. Bevittek a kór­házba, és többé nem álltam láb­ra. Azóta azt mondják, szívbeteg és epilepsziás vagyok. Szedem a gyógyszereket, de epilepsziás ro­hamom még soha nem volt. Szá­momra is elfogadható magyarázat tehát nincs arra, hogy miért let­tem tolószékhez kötött. A mai napig próbálok itthon varrni. Az nagyon elkeserít, hogy nem bí­rom a munkát, nagyon hamar el­fárad a hátam, a karom és a sze­mem. Pedig nagyon kellene az elfoglaltság és a pénz. A 35 éves Attila mindig is moz­gássérült volt, ugyanis születése­kor agyvérzést kapott. Hatévesen tanult meg járni, nyolc évet töl­tött intézetben. Öt éve ismerked­tek meg Klárival, egymásba sze­rettek, azóta együtt próbálnak normális életet élni.- Szerencsére van munkám - mondja Attila. - Kaparós sorsje­gyeket árulok. Emberekkel talál­kozom, beszélgethetek velük, és olyan tevékenységet végzek, amit az én állapotomban is el tudok látni. Klári is segít az árusítás­ban. Az összjövedelmünk havi 100 ezer forint. Ebben benne van mindkettőnk nyugdíja, fogyaté­kosjáruléka és munkabére. Be kell osztani. Klári bevásárol, háztartást ve­zet. A kis lakásban számtalan kapaszkodó van felszerelve, ezek nélkül nem tudnának közlekedni. Már egy hónapja annak, hogy a kád melletti fémrúd kiszakadt a falból. Enélkül a fiatal pár nem tud tisztálkodni. Ez azonban nem hatott meg eddig egy mestert sem, hisz a fiatalok nem találnak senkit, aki a 10 perces munkát el­végezte volna - nem ingyen, pén­zért. Ők ketten egybehangzóan ál­lítják: nem sajnálatot várnak, csak azt, hogy tekintsék őket is ember­nek. Az is előfordult már többször is, hogy így szóltak a hátuk mö­gött: „De jó ennek a bénának!” A szomszédok egy részével is nehezen jönnek ki. Történt, hogy kitörött a lépcsőház bejárati ajta­jának üvege. Atillát és szintén mozgássérült barátját azzal vá­dolták meg, hogy az berúgták üveget. Sokáig napirenden volt, hogy térítsék meg az állítólag 100 ezer forintos kárt.- Nem is tudom, hogyan kép­zelték, hogy én ezzel a lábbal rúg­ni tudok - jegyzi meg Attila. Ez a két ember hihetetlen türe­lemmel és erővel viseli a megpró­báltatásokat. Csak azt sajnálják, hogy nem lehet gyerekük. Na­gyon szeretnék, de az ő állapo­tukban ezt nem lehet felvállalni. Elfogadott állapot Dr. Nagy Andrást Kecskeméten szinte mindenki ismeri. Négyke­rekű biciklijén járja a várost, jó­kedvű, mindig mosolyog. A 24 éves fiú szüleivel és nagymamájá­val él, konszolidált körülmények között. András önellátásra kép­telen, mégis elvégezte a jogi egye­szen itthon mindenki bízott ben­nem. Mivel a kezemmel írni nem tudok, így engedélyt kaptam, hogy kizárólag szóbeli vizsgát tegyek. Cum laude (színjeles) vé­geztem idén júniusban. Első cé­lom, hogy letegyem a jogi szak­vizsgát, ehhez azonban három év szakmai gyakorlat szükséges. Ez ügyben felvettük a kapcsolatot a megyei ügyvédi kamara elnöké­vel, aki tudomásom szerint az Igazságügyi Minisztériumhoz for­dult segítségért. Tudom, hogy az én helyzetem speciális, de nem biztos, hogy rosszabb ügyvéd vol­nék másoknál. Távolabbi célom a fogyatékosok érdekeinek érvé­nyesítése és védelme. Nem mind­egy ugyanis, hogy mi történik a sorstársaimmal. András azt mondja: szerencsére nagyon sok segítőkész emberrel találkozik. Dr. Nagy András a fejére szerelt szerkezet segítségével képes kezelni a számítógépet. FOTÓ: BANCZIK RÓBERT temet. Nagyon lassan és nehe­zen érthetően beszél, de érdemes rá odafigyelni, mert rendkívül in­telligens.- Már a születésemnél látni le­hetett, hogy valami gond van - mondja. - Még sírni sem tudtam, húsz percig élesztgettek. Mint ki­derült, az agyamnak elhalt az a területe, amely a mozgáskoordi­nációt végezné. Tizenkét évet töl­töttem a budapesti Pethő Intézet­ben, majd hazakerültem. A Piaris­ta Gimnáziumban érettségiztem, és már akkor eldöntöttem, hogy jogász leszek. A családom sokat segített a célom elérésében, hi­Erre szükség is van, hiszen Kecs­keméten sem a közterületek, sem az intézmények nem teszik lehe­tővé a mozgássérültek akadályta­lan közlekedését. Ez alól a me­gyei könyvtár a kivétel, amely a fi­atal jogász egyik kedvenc tartóz­kodási helye. Állapotát rég elfo­gadta. Azt mondja, lázongani hiá­bavaló, mert az semmin nem vál­toztat. Sokat olvas és még többet dolgozik: hozzátartozói a fejére helyeznek egy elmés kis szerke­zetet, amelynek hosszú karjával kezeli a számítógép billentyűit. Andrást természetesen párkap­csolat létesítésének gondolata is Nagybányai képek a Volksbank Galériában Már csak néhány napig láthatóak Szeptember 28.-ától nagybányai festők alkotásai láthatók az egy hónapja megnyílt kecskeméti Volksbank Galériában. A már csak néhány napig (október 8.) megtekinthető tárlaton jeles magyar alkotók festményeit mutatják be.. “A magyar Barbizon" összefoglaló elmet viselő kiállításon többek között nagy sikert aratott Perlrott Csaba Vilmos, Hollósy Simon, Réti István, P. Kováts Ferenc, Iványi-Grünwald Béla, Ziffer Sándor és Bállá Béla egy-egy képe. A tárlat különlegessége, hogy a festmények többsége meg is vásárolható, s néhány már gazdára is talált a megnyitó óta eltelt két hetes meglehetősen rövid időszakban. A Volksbank Kiállítóterem és Galéria címe: Kecskemét, Petőfi Sándor utca 1. Nyitva tartás: hétköznap délelőtt 10-12 óráig és délután 14-16 óráig, szombaton pedig 9-12 óráig. foglalkoztatja. Biztos benne, hogy előbb-utóbb megtalálja a társát, hiszen nála súlyosabb állapotban lévők sem maradnak egyedül. Történész akart lenni Tetőzi Tibor most 35 éves, de az önálló életet soha nem próbálhat­ta ki. Koraszülött volt, három hó­napig tartották a kórházban. Ki­lenc hónapos korában ismét visz- szakerült. Az édesanyja csak arra emlékszik, hogy bement a gye­rekhez, és a baba feje csupa kék­zöld folt volt. Nem lehet tudni, hogy mi is történt valójában, mint ahogy azt sem, hogy a végzetes állapot a koraszülésnek, avagy va­lami másnak a következménye. Tibort gyerekként mindenfelé hordták a szülei, hogy állapotán javíthassanak. Volt akupunktúrás kezelésen, éveket töltött a moz­gáskorlátozottak intézetében, sőt a szegedi klinikára is hordták. A gyerek hároméves lehetett, ami­kor a szülőkben tudatosult, hogy innen nincs visszaút. Néhány évvel később Tibor kérdezett rá egy fővárosi orvosnál, hogy va­lójában mi a baj. Akkor hallották először, hogy a kisagy mozgató­központja sérült. Sokáig azt sem mondták el ne­kik, hogy a gyereket tornáztatni kell. Később az édesanya már ezt is tudta. A mozdulatok azonban akkora fájdalmat okoztak a gye­reknek, hogy az anya nem bírta elviselni az ordítást. Ugyanakkor meg tudta, hogy az állapot stabi­lizálásának ez az egyetlen módja. Tibort havonta hordták kontroll­ra, minden lehetőt elkövettek. Az egyetlen eredmény az volt, hogy a sérült fiút végül nem kellett pe- lenkázni. Igaz, hogy az idáig ve­zető út nagyon keserves volt. A gyerek többször felborult az éjjeli­edényen, számtalanszor betörte a fejét, olyannyira, hogy azon a területen már a haja sem nőtt ki. Tibor a nehézségek ellenére ma­gántanulóként elvégezte a nyolc osztály. Tovább azonban nem ta­nulhatott. Találkozásunkkor a földszinti lakótelepi lakás nappalijában ül. Elektromos lábmelegítő van rajta, mert a rossz vérkeringés miatt ál­landóan fázik. Egy történelmi re­gényt olvas. Az egyetlen feladat, amit önállóan el tud végezni, az a könyvek, folyóiratok lapozása.- Történész szerettem volna lenni - mondja. - Ez a kedvenc té­mám, sajnálom, hogy nem sike­rült. Szellemileg megfeleltem vol­na, de mivel nem vagyok önellá­tó, így nem vehettek fel a bent­lakásos intézetbe. Maradt a négy fal. Kiváló az emlékezőtehetsé­gem, bármilyen évszámot azon­nal megjegyzek, sőt a szövege­ket is szinte szóról szóra vissza­mondom. Matematikából azon­ban gyenge vagyok,, mert egyálta­lán nincs logikai érzékem. Elektromos kocsim nincs, mert nem tudom kezelni, de az édes­anyámmal gyakran sétálunk. Olyan utcákat igyekszünk kivá­lasztani, ahol nem kell sokat emelgetni a tolókocsit. A járdák ugyanis töredezettek, megakad a jármű kereke. Sok helyre szíve­sen elmennék, de nem lehet, mert az épületekbe nem tudok bejutni. A sorstársaimmal sportolok, szerencsére ez a lehetőség még megmaradt nekünk. Egy kínzó gondolat Mária, az édesanya a teljes életét a fiára áldozta. A férje elvált, mert nem tudta elviselni, hogy beteg gyereke van. Tibor 24 éve nem lát­ta az apját. Mária sokáig dolgo­zott. Egy időben a nagymama vi­gyázott a gyerekre, de később már nem bírta emelgetni. Ezt követő­en az édesanya fogadott egy asz- szonyt a fiú mellé. Hivatalosan al­kalmazta, fizette utána a közter­heket. Csakhogy ezek egyre maga­sabbak lettek, és az anya választás elé került. Úgy döntött, hogy főál­lásban vállalja az ápolást. Segítsé­get a testvérétől kap, aki gyakran húst hoz vagy kirándulni viszi a minden érdekességre fogékony fi­út. Régen lehetőség volt egy-két hetes táborokra a vöröskereszt szervezésében. Tibor azonban már felnőtt, így nem mehet. Ön­állóan pedig nem nyaralhatnak, mert nincs miből. A két ember havi 58 ezer forintból él. Ráadá­sul Máriának ezek az évek nem számítanak bele a nyugdíjába. A 67 kilós asszony emelgeti az 55 kilós fiút. Két vécézés között tud kimenni a házból. Munkát nem vállalhat, hiszen a gyerme­kének nem mondhatja, hogy már­pedig adott időre be kell fejezni a „folyó ügyeket”, mert neki dol­gozni kell menni. Éjszaka több­ször felkel, mert Tibor az ágyban megfordulni sem tud egyedül.- Egyre gyakrabban foglalkoz­tat, hogy mi lesz a gyerekemmel, ha lebetegszem, kórházba kerü­lök vagy meghalok - mondja Má­ria elkeseredetten. - Nincs egy otthon, amelyről tudhatnám, hogy ott majd gondoskodnak ró­la. Ebben a városban van olyan ember, aki hosszú évek óta küzd egy ilyen intézmény kialakításá­ért. Egyelőre azonban esély sincs rá. Rettenetes, kínzó gondolat ez, amitől egy anya nem bír sza­badulni... TAKÁCS VALENTINA Ki gondol ma a jövőre? Aki biztosra megy. MKB Megtakarítási Számla Lekötés és korlátozás nélkül- hogy pénzéhez bármikor kamatveszteség nélkül hozzáférhessen Magasabb kamat amely a folyószámlához képest több mint kétszeres lehet: 2,5—8% (EBKM: 2,6-8,3%*) Kamatprémium lehetősége- amely, a megtakarítás mértékétől függően akár 0,5%* is lehet Számlanyitási minimum nélkül * 2002. szeptember 23-án érvényes kondíciók szerint 7000 Kecskemét, Katona J. tér 1, Tel.: 76/484-584 Internet: wwvMnkb.hu ON SAG BANKJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents