Petőfi Népe, 2002. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-19 / 193. szám
2002. Augusztus 19., hétfő NÉPE Petőfi Népe - 9. oldal PETŐFI Ezer éve alapították a főegyházmegyét Múlt, jelen és jövő: Beszélgetés dr. Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsekkel Ünnepeink az emberiség közös talajában gyökereznek. A jeles napokon szertartásokkal hódol a gyülekezet: hálát ad és az istenség kegyeiért könyörög. A Bibliában az ünnep a szent történelemre épül. Istennel hoz kapcsolatba, aki szüntelenül munkálkodik választottjaiért. Kalocsán, az érseki városban, a met- ropolita ősi székhelyén az idei augusztus számos örvendező napot kínált és kínál. Szent István ünnepén az ország és az egyházmegye alapítójára emlékeznek. A hónap utolsó vasárnapján pedig az állam- és egyházalapító műve, a fundamentumon felépült és máig élő egyházmegye alapításának 1000. évfordulója előtt tisztelegnek. Dr. Bábeí Balázs érsekkel, a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye első papjával a készület óráiban beszélgettünk. Dr. Bábel Balázs érsek és metropolita a Szentatyánál, Rómában. Megnyesve is kizöldül- Hogyan éli át érsek úr a mai napok különleges lelkipásztori szolgálatát, amikor ezer év kegyelméért mond köszönetét a kalocsai főszékesegyház oltáránál?- Isten előtt ezer év, egy nap; egy nap - ezer esztendő - idézi a Szentírást dr. Bábel Balázs. - Nekünk embereknek az időélmény óriási erejű tapasztalat. Hiszen mi csak egy szeletét látjuk át az életnek. Aki - mint én is - legalább ötven esztendőt megélt személyes életében, az elmondhatja; ennek a fél évszázadnak a húszszorosa az az intervallum, amit itt, ezen a tájon Szent István munkájának köszönhetően megért a hívek közössége. Tehát természetes, hogy a hála gondolatával telített visszaemlékezés és ünneplés az enyém is. A ránk bízott örökség máig megvan. Nap mint nap dicsőítés száll föl az Istenhez templomainkból. Itt vagyunk a hazánkban és ugyanazt a személyes Fölséget imádjuk, amelyet Szent István ajánlott nekünk.-Ha az ünnepre - valami csoda folytán - személyesen is megjelenne Szent István, és azt mondaná mai utódjának, hogy számoljon be, mi maradt meg az örökségből mivel örvendeztetné meg?- „Itt állunk előtted szégyenkezve!” - mondhatjuk az énekszerzővel. A kalocsai kincstárban őriznek egy király fejet. A kalocsaiak szerint elképzelhető, hogy egykor Szent István vonásait akarták megörökíteni. Én úgy látom, hogy szigorú tekintetű az alapító, amely áthatóan néz az emberre. Ismeri az énekünket, és ezért kell önkritikusan bevallani: egy nagyon jó kezdet után, bizony nem mindig sikerült a még kitűnőbb folytatás. És nemcsak a történelmi szerencsétlen helyzetek miatt, hanem emberi gyarlóságunk okán. Mit tudunk fölmutatni? Azt; hogy „megnyesve is kizöl- dült”. Ez egy Izaiás idézet, amit Lékai László bíboros úr vett át jelmondatában. Nem negatív kép. Mert azt mutatja, hogy élünk. Az öreg fának friss, zöld hajtásai vannak, amelynek éppen a kiváló Szent István-i fundamentum a magyarázata.- Mire lenne büszke?- Személy szerint semmire. Mert eszembe jut a szentírás szava: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel vele!” Ami megvalósult, az legalább annyira Isten kegyelmének, mint a mi erőfeszítésünknek az eredménye. Talán annak örülhetek, hogy tapasztalom: ez az egyházmegye valóban lelkesen készül az ünnepre. Külsőleg is újul, és vannak számottevő belső változások is. Zsinatunk nyomán sok minden elindult az egyházközségeinkben. Hála az Istennek, papnövendékeink is vannak. Az idén öt papot szentelünk, és jövőre is lesz primícia. A fiatalok körében is látok megújulást. A népszerű bugaci ifjúsági tábor sikere, vagy az apostagi Keresztény Könnyűzenei Fesztivál is mutatja, hogy itt azért van élet és lesz is. Állam és egyház- Szent István államalapító is volt és egyházszervező is. Ez a kettősség - az egyház és az állam viszonya - később is meghatározó lett a magyar történelemben...- Egyet nem szabad elfelejtenünk: az egyház régebbi intézmény itt Európában minden államalakulatnál. Kétezer éves a magyar katolikus egyház, de vegyük úgy, hogy a kereszténység. Ennek következtében nem mi változunk és viszonyulunk. Ma inkább arról van szó, hogy bizonyos kormányok programjai közelebb állnak hozzánk, másoké távolabb. Van olyan kormány, amelyik pragmatikusan gondolkodik. Azt mondja: az egyház jól szolgál a kórházakban, a szociális munkában, a börtönökben, az iskolákban. Ez a szolgálat kell nekünk, és ezt támogatjuk is. Van aztán egy másik, amelyik ennél többet vár el az egyházaktól. Azt kéri, hogy sajátos lelkiségünkkel formáljuk a nép gondolatait, életmódját, világnézetét. Ha egy kormányzat erre a szolgálatra is meghív, nyilván, hogy közelebb érezzük hozzá magunkat.- Csakhogy Isten országa nem e világból való. Az állam pedig a mára és a holnapra koncentrál...- Mi áz evangéliummal politizálunk, örök igék és nem a folyton változó, napi közbeszéd szerint. Fő hivatásunk a társadalomban az erkölcsi értékek képviselete. Céljaink eléréséért vállalnunk kell az együttműködést, hiszen a társadalomból nem vonulhatunk ki. Egy a lényeg: az elveinkből ne engedjünk! Ne azt nézzük, hogy a közvélemény-kutatók mit ajánlanak, hanem azt, hogy Krisztus mit tenne, mit mondana. Én tudom, hogy milyen nehéz egy-egy kényes helyzetben a nép véleménye, közvetlen érdeke ellen szólni. De azt is tudom, hogy ilyen esetben sem bújhatunk el, és nem mondhatjuk: nincs közöm hozzá! Az ezeréves múlt és a hit bátorságot ad a nehéz vitákban is. Jövőkép: szolgálni!- A millenniumi ünnep is kettős tartalmú: a múltra emlékezünk és tervezünk is. Vajon a sokat emlegetett jövőkép megszületett-e az egyházmegyei fórumokon, zsinatokon?- Nehéz a jövőt megjövendölni, mert a világ nagyon gyors tempóban halad és közben változik. Közhely, hogy húsz évvel ezelőtt senki sem gondolta, hogy itt most milyen világ lesz. Hát ugyanezt el lehet mondani az előttünk álló évekről is. Egy azonban bizonyos: az Isten akkor is velünk lesz. Mielőtt a nap fölkel, az Isten gondviselése már ébred. És van ebben a költői képben egy reménykeltő előretekintés is. Mint amikor egy ház épül. Megtervezi a mérnök. Látja előre, hogy milyen lesz. Aztán jönnek az apró munkák mesterei. Vakolás, csempézés, üvegezés. A napi áldozat emeli a szellem épületét. Tehát előttünk ott áll a nagy cél, hogy jelen legyünk a világban, ha kell kovászként, ha kell mustármagként. Ez a minimál programiunk. Nem tudni, hogy az úrnak pontosan mi a terve velünk. Ennek ellenére nap mint nap föl kell vennünk a keresztet. Dolgoznunk kell. A napi feladatok szorgalmunkért kiáltanak. Szolgálnunk kell az iskolákban, az árvaházakban, az idősek és betegek körében. Nevelni kell az ifjúságot, útra indítani a házasságra készülőket. Az aratnivaló sok, az aratómunkás kevés.- A zászlós ünnepeken mindig győzelemről szólnak az énekek. A fölkészülés, a millenniumi évek alkalmat adtak a kiengesztelődés- re, a múlt bűneivel való szembenézésre?- Az emberi lelkekbe nem lehet belelátni. Mi biztosítottuk azokat a külső kereteket, amelyek lehetővé teszik az önvizsgálatot, a megújulást - kezdve a papságon, hiszen két lelkigyakorlat is volt ezen a nyáron egyházmegyénkben. Katolikus iskoláink különösen a jubileumra készülve versengtek. Iskoláink tanítóinak fölkészülése Kecskeméten zajlott. De a híveknek is megteremtettük a megtérés lehetőségét. A lehetőség adott volt, és adódik ezután is, hogy megújuljunk lélekben. A múltat be kell vallani- Tizenkét évvel ezelőtt volt a rendszerváltozás. Időnként úgy tűnik, hogy igazából még nem tisztázódott az egyházban és a hívekben, hogy mi is történt velünk az elmúlt ötven évben?- Ez így igaz. Nincsenek a szálak rendesen elvarrva. Jól látszik, hogy váratlanul érte mind a magyar társadalmat, mind a magyar egyházat a rendszerváltoztatás. Nagy lehetőséget hagytunk ki Mindszenthy bíboros temetésekor. Akkor lehetett és kellett volna szembenéznünk a közelmúlt társadalmat is feszítő lelki válságaival. Nyilvánosan be kellett volna ismernünk, hogy mi nem voltunk olyan bátrak, mint a hercegprímás úr. Bocsánatot kérünk Istentől, embertől, és megpróbálunk mindent újrakezdeni. Sajnos a nagy tisztulási aktus elmaradt. Mondom ezt annak ellenére, hogy én bátran oda merek állni az átvilágító bizottság szigorú bírái elé. Hiszen éppen az ott kutatattak ellenkezőjéről van papírom, vagyis hogy engem figyeltek meg. Én azokra sem vetek követ, akik kényszerítve voltak és esetleg beszennyeződtek ebben a vonatkozásban. Legyünk nagyon reálisak. Én például már a puha diktatúra idején éltem meg fiatal koromat. Nem tudom, hogy az 50-es években - mondjuk egy Andrássy úti vizsgáló bizottság előtt - mit tettem volna?- Végül is van-e közös summája a hívő emberek gyülekezetének erre a korra?- Persze, hogy van, hiszen az Evangélium örökké időszerű. Egy olyan hír, ami mindig hír. S mi az Úr üzenetének az örömhíre? Egyrészt az, hogy van bűnbocsánat, és van üdvösség! Tehát a múltat le lehet zárni a bűnbánat által, és lehet megint indulni Isten országának építésében. Nagyobb felelősség- Valamikor a Kalocsai Főegyházmegye területe nagyobb volt a mai Magyarországénál. Vajon a metropolita szolgálatának milyen hatása van napjainkban?- Változatlanul nagyon nagy felelősséget jelent, amitől mindig megrettenek, ha belegondolok. Azt már többször elmondtam: vágyam volt annak idején, hogy a kecskeméti Czollner térnek legyek majd a templomigazgatója. Eddig szerettem volna följutni az egyházi ranglétrán. Legszívesebben káplán lennék valahol. De így azt mondom: a jó Isten elfogadott engem, és remélem, valamit tud is kezdeni a szolgálatommal.- A jeles érsek elődök közül kiket hívna meg az ünnepre?- Azt mondanám, jöjjenek el mindannyian, legyenek itt mind a kilencvenen. Mindegyik tett valami sajátságost, rá jellemzőt a folyamatosságért, a hívek leikéért. Tudjuk volt köztük olyan is, aki a hazáért és a kereszténységért harcolt, és halt meg Mohácsnál.- És kiknek a részvételére számít?- Nagyon örülök, hogy együtt ünnepelhetünk szinte a teljes püspöki karral. A határainkon túl szolgáló főpapokat is meghívtam. Itt lesznek a testvéregyházak és a szerzetes közösségek vezetői is. És kihasználva a Petőfi Népe nyilvánosságát, nagy tisztelettel meghívok minden kedves, érdeklődő olvasót is. Lesz látványos része is az előkészületnek és lesz csendesebb is. A központi esemény természetesen az augusztus 25-i ünnepi hálaadó szentmise lesz. Sok vendéget várunk az előző esti előadásra az érsekkertbe. Vass Albert történelmi darabját adják elő a dunapataji Kodály Zoltán ÁMK Zene- és Művészeti Iskolájának tanulói. Kétezer ülőhely van a nézőtéren. Remélem nem marad üresen egy sem... farkas p. József Augusztus 20. Egy ünnep a magyar történelemben Augusztus 20-án országszerte gazdag programokkal készülnek a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepére. E nemzeti ünnep - államalapító Szent István ünnepe, az új kenyér napja - rövid története: Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István ltirály napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartotta a törvénynapokat. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, ő maga 1038-ban éppen e napon halt meg. Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával László oltárra emeltette I. István, és fia Imre, valamint Gellért püspök relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami a szentté avatásával volt egyenértékű. Nagy Lajos uralkodásától kezdve augusztus 20. egyházi ünnepként élt tovább. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurben és Monte Cassi- nóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart. Mária Terézia ugyanakkor elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfej-ereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án. István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt kallódott el, s a XVIII. században a ragu- zai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla hozatta ide menekülése során. (A Szent Jobb ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették, ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.) Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen első királyunk a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg ezt a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált. A kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét: 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását. A két világháború között ez kiegészült az össz- nemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süly- lyesztését sem látták célszerűnek - ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt - inkább tartalmilag újították meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új - szocialista - államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950- ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította. 1989 óta ismét a régi tradícióknak megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja csak 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5- i döntése a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos ál- lami ünnepe rangjára. ______________________■ 1
