Petőfi Népe, 2002. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-16 / 191. szám

Z,UUZ,. augusztus ZU. Pogányság vagy kereszténység? Géza és István harca a fennmaradásért A szent király közkedvelt ábrázolása. ^z, hogy a magyar nemzet ezerszáz éve a Kárpát-me­dencében letelepedett, s az évszázadok viharában meg- naradt, az valójában az Ár­iád dinasztia három jeles érfiújának is köszönhető, izek a fejedelmi fiák név szerint és sorrendben a kö- /etkezők voltak: Taksony, léza, Vajk, aki a keresztség- ren az István nevet kapta. Taksony időben rájött ar- a, hogy a kalandozások ko- a lejárt, tudta, hogy a tér­ségben csak egy békességet tedvelő, földművelő és állat­artó nép maradhat meg. Kö­reteket küldött hát Rómába, íogy a pápa adjon hittérítő rüspököt a magyaroknak, le a német-római császár •zt akkor még nem támogat- a. 972-ben fia, Géza követte aksonyt a fejedelmi posz- on. Kezdettől fogva azért nunkálkodott, hogy népe gazi hazára leljen ebben az ■rszágban. Őt már jobban lfogadta a nyugati keresz- ény világ is. Nagy Ottó né­vét császár Géza kérésére üldött püspököt és térítő zerzeteseket, papokat Ma- yarországra. A régi vallást —övető magyarok ellenállá­st Géza fokozatosan meg­érte. Felismerte, hogy a ma- yarság csak a nyugattal va- ) szövetségben, s a keresz- ínység térhódításával ma- rdhat fenn. Családja min- en tagját megkereszteltette, e ő egész életében két Val­isnak, több istennek hó­olt. Amikor 997-ben Géza fe- •delem elhunyt, nem min- en törzs- és nemzetség fo- rdta el fiát, Istvánt, s a ke­resztény vallás elterjedését. Éppen ezért ellenfelei - az egyik rokon vezetésével, Koppány vezérlete alatt - fegyvert fogtak az ifjú fejede­lem és hada ellen. A keresz­tények Veszprém alatt tábo­roztak, Somogy nagy hatal­mú ura Koppány vezér is oda igyekezett pogány hadá­val. Mivel István nem mon­dott le a hatalomról Kop­pány javára, így a harc elke­rülhetetlen volt. A két magyar sereg a ke­resztény és a pogány össze­csapása vereséggel végződött Koppány és a régi hagyomá­nyokhoz ragaszkodók szá­mára. Koppány is elesett a kemény ütközetben, tetemét a győztesek a kor szokásának megfelelően felnégyelték s darabjait - elrettentésül - ki­függesztették az ország négy jelentős várának kapujára. Koppány vezér birtokait és jószágait a fejedelem elko­bozta. A déli országrészt és Somogyot így most már ural­ma alá hódoltatta. István az ország területét királyi vármegyékre tagolta, s megkezdte a püspökségek felállítását, melyet két érsek­ségbe szervezett, összesen nyolc püspöki székhelyet hozott létre. A kor szokásai­nak megfelelően jó viszonyt létesített a környező orszá­gokkal, s II. Szilveszter pá­pával. Követei útján koronát kért a dinasztia számára. Tervét Rómában csak üdvö­zölni tudták. A kért koronát rövidesen megkapta, mellyel 1000 karácsonyán, vagy 1001. január 1-jén királlyá koronázták Istvánt. Szigorú törvényeket alko­tott, pénzt veretett az ország gazdasági helyzetének stabi­lizálására. A törvényeket vaskézzel igyekezett betar­tatni. Minden tizedik falu köteles volt templomot épít­tetni. Minden vasárnap templomba kellett mennie mindenkinek - kivéve akik a tüzet őrizték. Országát sike­resen védte meg a külső és belső ellenség ellen. Mara­dandó életművet hagyott hátra, 1038. augusztus 15-én halt meg, Székesfehérváron temették el. I. Szent Istvánt a római katolikus egyház 1083-ban felvette szentjei sorába. Szent István rendkívüli érde­meket szerzett azzal, hogy felismerte a kor parancsát és bátran felvállalta a változta­tás szükségszerűségét. Or­szágát a keresztény Európá­ba vezette, így már ezer esz­tendeje fennáll a nagy mű, mely az ő elképzelései alap­ján született meg, Szent 1st ván nagysága ebben gyöke­redzik. Tettei túlélték alkotójukat, amíg magyar ember él a föl­dön, nem feledik el. ______KENYERES DÉNES

Next

/
Thumbnails
Contents