Petőfi Népe, 2002. július (57. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-22 / 169. szám

Éremhalmozók! 10 arany-, 7 ezüst- és 2 bronzérmet lapátolt össze a magyar kajak-kenu válogatott Kajak-Kenu Eb, Szeged Nőuralom 1000 méteren Ahhoz képest (is), hogy a tavalyi milánói Eb-n az 1000-es döntök során egyetlen arany sem jutott a magyaroknak, a szegedi kontinensviadal fináléi­nak szombati premierje szenzációsan sikerült: a női kajakszámokban első lett Kovács Katalin, a Szabó Szilvia, Bóta Kinga páros, a Paksy Timea, Móni Katalin, Keresztesi Alexandra, Viski Erzsé­bet négyes, valamint a kenusok között a Novák Ferenc, Kozmann György, Belicza Béla, Iván Gá­bor kvartett. A 2. helyet szerezte meg a Kämme­rer, Störcz, Kökény, Horváth G. férfi kajakegység. A női számok ritkán látható, hatalmas magyar fölény jegyében zajlottak a Maty-éri pályán. Elő­ször a két 19 éves újonccal, a mindössze 158 cm „magas” Paksy Tímeával és a hozzá képest óriás, 183 centis Keresztesi Alexandrával vízre szálló négyes nyert nagyon magabiztosan, fölényesen a románok és a lengyelek előtt. Elévülhetetlen ér­demeket szerzett a bravúrban az egyformán 22 éves, tavaly 1000 négyesben bronzérmes Móni Katalin, s természetesen a „parancsnok”, a koráb­ban már olimpiai második, három-három alka­lommal világ- és Európa-bajnok Viski Erzsébet. Kovács Katalin folytatta a „nőuralom” megte­remtését: valósággal leiskolázta a műfaj sokszo­rosan megkoronázott királynőjét, az olasz Josefa Idemet, akit vélhetően még soha senki nem vert meg 2,5 másodperccel. Egészen mostanáig! A sort a Szabó Szilvia, Bóta Kinga kettős zárta: szin­te magától értetődő természetességgel húztak el a második 500-on, s kétség sem fért győzelmük­höz. A lengyelek és a németek igencsak tisztes távolból, több mint egy hajóhosszal lemaradva követték őket. A mesterhármas egyértelműen a lányok edzőjét, Fábiánná Rozsnyói Katalint di­cséri: sokadszor tarolnak a tanítványai! A férfiak valamelyest elmaradtak a várttól, de főleg a nőktől... Üdítő kivétel a két négyes, ame­lyek közül a kenusoké nagyon szép győzelmet aratott. A stabil válogatottnak számító, de sérülé­se miatt kieső Zala György pótlása érdekében ala­posan felforgatott egység két „öreggel”: Novákkal és Beliczával s két fiatallal: Kozmannal és Iván­nal nyert, folytatva a remek hagyományokat. Majdnem sikerült csatlakozniuk hozzájuk a kaja­kosoknak is, akiknek azonban végül be kellett ér­niük egy szerencsés, a németek előtt mindössze 6 ezreddel megszerzett ezüsttel. 500 méter: 4 arany, 3 ezüst Még a minden várakozást felülmúlóan sikeres szombatot is lehetett „feledtetni" Szegeden a ka­jak-kenu Európa-bajnokság második napjának délelőttjén, amikor az 500 m-es döntőkben a ma­gyarok 4 arany- és 3 ezüstérmet nyertek. A pro­dukció értékét tovább növeli, hogy ebből 3, illet­ve 2 olimpiai számban született! Megvédte címét a Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga kajaknégyes, Vereckei Ákos kajak egyesben, és szintén első lett a már harmadik szegedi aranyát begyűjtő Kovács Katalin (k-1), a Malomsoki, Kozmann, Belicza, Iván kenunégyes. A kajakosok közül a Szabó Szilvia, Bóta Kinga duó, a Gyökös Lajos, Borhi Zsombor, Kökény Ro­land, Hegedűs Róbert kvartett és az olimpiai baj­nok Kammerer-Storcz kettős második lett. 200 méter: 2 arany öt perc alatt Öt percen belül két számot nyertek, s ezzel rekor­dot jelentő tízre növelték aranyaik számát a ma­gyarok a szegedi kajak-kenu Európa-bajnoksá- gon. Előbb a viszonylag esélytelennek ítélt Búzái Miklós, Végh Attila kenupáros végzett az első he­lyen, igazolva, hogy ők valójában ennek a villám­számnak a specialistái. Nem kellett sokáig várni a második magyar sprintaranyra sem: a Fehérvári Vince, Hegedűs Róbert duó eddig három világver­senyen bizonyult a legjobbnak, s most hatalmas csatában hódította vissza a tavaly elveszített első­séget. Nem sokkal a cél előtt érték be az addig ve­zető németeket, s a végén szinte milliméterekkel előzték meg őket. Ezüstérmes lett a Paksy, Szabó Sz„ Bóta, Janics női négyes, a Malomsoki, Iván, Vasali, Kolonics kenus-kvartett, valamint egyes­ben Fehérvári Vince, s bronzot érő helyen vég­zett a kenus Malomsoki Sándor és a Fehérvári, Hegedűs, Béé, Horváth G. kajakosegység. Az eddigi csúcs (’95-ös, duisburgi vb: 9 győze­lem) immár a múlté. ■ Schumi, a sporttörténelem Forma- 1 - Francia Nagydíj Michael Schumacher megsze­rezte ötödik világbajnoki címét, s ezzel sporttörténelmet írt! A Francia Nagydíj megnyerése után - hat futammal a befeje­zés előtt - már behozhatatlan előnnyel, 62 ponttal vezet a ko­lumbiai Montoya (BMW-Willi- ams) előtt. A Magny-Cours-i via­dalon a finn Ráikkönen (McLa- ren-Mercedes) lett a második, harmadikként a skót Coulthard (McLaren-Mercedes) érkezett a célba. Silverstone-hoz hasonlóan a brazil Barrichello (Ferrari) a Francia Nagy­díjon sem tudott elindulni a felve­zető körre, így a szabályok szerint csak a mezőny végéről kezdhette volna a futamot. Rajt: viszonylag nyugodtan el­ment a mezőny, a kolumbiai Juan Pablo Montoya megőrizte az 1. he­lyet M. Schumacher (Ferrari) előtt. Barrichello „kiesése” miatt Räikkö- nen volt a 3. A brazil viszont végül nem is tudott elstartolni. 10. kör: a legjobb hat sorrendje: Montoya, M. Schumacher, Räikkö- nen, R. Schumacher (német, BMW- Williams), Coulthard, Button (an­gol, Renault). 26. kör: Montoya első boxláto- gatása 8,4 mp-ig tartott, így a Ferra­ri német világsztárja vette át a veze­tést. A kolumbiai csak a 4. helyre tért vissza. 27. kör: M. Schumacher kerék­cseréje és tankolása 8,4 mp-et vett Öttusa Bronzérmes lett a Simóka Bea, Vörös Zsuzsanna, Máthé Vivien összeállítású csapat a San Fran- ciscó-i öttusa-világbajnokság váltóversenyében. A győzelmet a csehek szerezték meg az ola­szok előtt. A magyarok a lövészetet nyolcadik­ként zárták, de nem sokkal marad­tak el a legjobbaktól. A vívásban azután remekeltek, mindhárman több asszót nyertek, mint ameny- nyit vesztettek, így a második he­lyen végeztek az alig-alig hibázó oroszok mögött. Összetettben ekkor már harmadikok voltak. A 3x100 méteres úszásban szintén csak egy váltó - a kínai - előzte meg őket. Ez­zel még egyet előre léptek a 14 csa­patos mezőnyben. A folytatásban a igénybe. Ráikkönen került az élre, Coulthard lett a 2. 28. kör: a McLaren finn pilótája 8,5 mp-et töltött a boxban. 29. kör: Coulthard kerékcseréje 11,2 mp-ig tartott, már újra M. Schumacher vezetett. 35. kör: az élen száguldó M. Schumachert megbüntették, mert a kerékcsere során szabálytalansá­got követett el. Emiatt megállás nél­kül át kellett mennie a boxutcán, s csak a 3. helyre érkezett vissza. 43. kör: Montoya másodszor 11,5 mp-ig volt a boxban, így ismét Ráik­könen került az élre. 48. kör: M. Schumacher második kerékcseréje és tankolása 8,8 mp-ig tartott. 49. kör: Ráikkönen boxkiállása 8.7 mp volt, közvetlenül a Ferrari német világsztárja elé tért vissza. 54. kör: Coulthard kerékcseréje 7.7 mp-ig tartott, az elsőről a 3. hely­re került. Újra Ráikkönen vezetett M. Schumacher előtt. 59. kör: a McLaren-Mercedes skót pilótája is - csakúgy, mint ko­rábban M. Schumacher - átment a fehér záróvonalon második kerék­cseréje során, ezért megállás nél­kül át kellett hajtania a boxutcán. Coulthard megőrizte a 3. helyet. 67. kör: Ráikkönen túl nagy len­dülettel érkezett az egyik kanyarba, kisodródott, így M. Schumacher vet­te át a vezetést. Cél: a legjobb három: M. Schu­macher, Ráikkönen, Coulthard. Következik a világbajnokság 12. futama: Német Nagydíj (Hocken- heim, július 28.) _____________■ korábbi napok tapasztalatai alap­ján az ‘egyik legproblémásabb ló­csoportot húzták, ennek ellenére vi­szonylag jól teljesítették a pályát. Vörös lovának volt két kitörése, Máthé egyszer hibázott, Simókától egy-egy akadályverésért és kitöré­sért, valamint korai váltásért von­tak le pontot. A 3x1500 méteres futásnak a ma­gyarok harmadikként vágtak neki, köszönhetően annak, hogy a há­rom számig élen álló oroszok a lovaglásban gyenge teljesítményt nyújtottak. Az elsőként rajtoló cse­hek tartották több mint húsz má­sodperces előnyüket, a második helyezett olaszokat viszont a ma­gyarok - Vörös és Simóka - utolér­ték. Máthé az idei Európa-bajnok Corsinivel futotta végig a maga táv­ját, a hajrában viszont nem tudta tartani vele a lépést. __________■ Futballedző csapat nélkül _____ Kiskőrös Kiskőrösön mindig a labdarúgás volt a meghatározó sportág. Bár az utóbbi években inkább a ké- zilabdások sikereivel foglalko­zott többet a sajtó. Nem érdem­telenül, mert 2-3 évvel ezelőtt még nemzetközi kupaszereplés­re jogosító helyet szerzett a vá­ros első osztályú férficsapata, a nők pedig sorozatban az NB I/B dobogóján végeztek. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért ezrek biztatták kedvenceiket a focipálya lelátóján. Nem is volt hi­ba sem a szurkolást, sem pedig a si­kert illetően. Olyannyira nem, hogy az átalakított bajnokság során - 2000 nyarán - a Kiskőrös FC az NB I/B-ben való indulást fontolgatta. A magasabb osztályba való feljutás végül nem sikerült, de az NB II.- ben is színvonalas mérkőzéseket láthatott a közönség. Egészen az el­múlt év tavaszáig, amikor megrop­pant a kisváros versenysportjának gerince. A bajnoki szezont még vé­gigjátszották a csapatok, majd szin­te egy időben jelentették be egy osztállyal való visszalépésüket a férfi kézilabdások és a labdarúgók, valamint megszűnését a női Kiskő­rösi Kézilabda Club. A kényszerű döntés oka minden esetben a pénz­hiány volt. A sportegyesületek vezetői, a szurkolók többsége az önkormány­zatot hibáztatta a kialakult helyze­tért, mert szerintük a város arány­talanul kis részt vállalt a verseny- sport támogatásából. A nemzeti bajnokságokban szereplő három klub a több mint kétmilliárdos költ­ségvetésből összesen ötmillió forin­tot kapott - elsősorban utánpótlás­nevelésre. Képviselő-testületi ülé­sen is napirendre tűzték a város versenysportjának helyzetét, de a visszalépések nem lágyították meg a költségvetési egyensúly fenntar­tásáért aggódó városatyák szívét. Álláspontjuk szerint a versenysport tömegszórakoztatás, melynek költ­ségeit azoknak kell vállalniuk, akik élvezői a sporteseményeknek. Ha nincs pénzük főként profi játéko­sokból álló, élvonalbeli csapatok működtetésére, akkor elégedjenek meg alacsonyabb szintű szórako­zással. A polgármester megpróbál­ta a helyi vállalkozókat megnyerni az ügynek, de a kiküldött közel het­ven meghívó ellenére mindössze öten-hatan jelentek meg a sportfó­rumon. Többnyire azok, akik ad­dig is a legfőbb támogatók közé tartoztak. Az eredménytelen kísérletek után a Kiskőrös FC jelentősen átala­kulva készült az NB III.-ra. A csapat gerincét tehetséges fiatal játékosok alkották, és hazahívták a vidéken játszó, egykori kiskőrösi focistákat is. Edzőnek minden idők legered­ményesebb kiskőrösi labdarúgóját, Szlovák Lászlót kérték fel, aki vál­lalta a feladatot. A klub új vezetősé­ge a középmezőnyben való tisztes helytállást tűzte ki célul a sebtiben összeállt gárda számára. A késve kezdett felkészülés miatt az ősz váltakozó sikert hozott. Ám tavasz­ra ledolgozták a hátrányt, és a csa­pat játéka is mindjobban összecsi­szolódott. Olyannyira, hogy az el­nökség a dobogós helyezés eléré­sét sem tartotta lehetetlennek. Sőt a bajnokság hajrájában sokan már attól féltek, hogy bajnokként újra az NB II.-be kerül a csapat. Végül is könnyen megszerzett ezüstérem­mel zárták az idei szezont, de a siker senki számára nem okozott örömöt. A játékosok még átvették ugyan az érmet, a jövő azonban nem sok jót ígért. Ismét elfogyott a pénz, s a szponzorok lelkesedése nem állt arányban az elért eredménnyel a kö­vetkező évadot illetően. Komoly ígé­retek híján a klub elnöksége úgy döntött, hogy a csapat ismét vissza­lép egy, esetleg két osztállyal. Újra az önkormányzathoz fordultak segítsé­gért, de a város vezetése által szerve­zett, mentőakciónak szánt fórumok csődöt mondtak. Az elnökség tagjai már-már megalázó házalással pró­bálták legalább a megyei első osz­tályban való szereplés költségeit elő­teremteni. Mindhiába. Jószerivel az egész város közömbösen szemlélte néhány lelkes focibarát erőlködését. Barkóczi Ferenc polgármester köz­benjárására az önkormányzat meg­előlegezte ugyan a határidőre befize­tendő nevezési díjat, de továbbra is hiányzott a megyei I. osztályban va­ló szerepléshez szükséges néhány millió forint. Az elnökség tagjai le­mondtak, s ma már a megválasztott elnök, Tóth Sándor is csak ügyveze­tőként próbál valamit tenni. A pol­gármesterrel együtt állítja, hogy Kis­kőrösön, ahol ennyi jól működő vál­lalkozás van, nem szűnhet meg a labdarúgás anyagi okok miatt. A valóság azonban mást mu­tat. Szlovák László edző szerint ugyanis a hetek óta tartó bizony­talanság miatt teljesen széthullott a csapat. A tehetséges körösi fia­talok átigazoltak biztosabb anya­gi alapokon álló egyesületekhez, a vidékről szerződött játékosok pedig hazamentek. Pillanatnyilag csak Mlinkó kapus és én alkotjuk a csapatot - mondja az elkesere­dett edző. A vállalkozókat nem érdekli a város sportja. Mint mondják: e nél­kül is van gondjuk elég. Akikre ed­dig lehetett számítani, azok meg­unták, hogy mindig csak ők finan­szírozzák mások szórakozását, vagy éppen maguk is nehéz anyagi helyzetbe kerültek. A város szerény jövedelmű polgárai, akiknek egyet­len kikapcsolódási lehetőségük a sportesemények látogatásában me­rült ki, most azt kérdezik: mi lesz ezután? A keserű humorral megál­dott szurkolók pedig így fogalmaz­nak: igaz, hogy foci nélkül is lehet élni, de minek. SINKOVICZ LÁSZLÓ Harmadik a női váltó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents