Petőfi Népe, 2002. július (57. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-17 / 165. szám

1 ■■■ 2002. Július ÍZ, szerda Petőfi Népe Kecskemét és környéke Szerkeszti: Mihályka Gyula SZÜLETÉSNAP. A kecskeméti Hegedűs Imréné Erzsikét 102. szü­letésnapja alkalmából köszöntötték az Őszikék idősek klubjában. A jó egészségnek örvendő hölgyet gyermekműsorral és tortával lep­ték meg. __________________________________________fotói b. r. Készülnek a falunapra Ladánybene A hagyományokhoz híven, július utolsó szombatján ismét falu­napra várják a ladánybenei pol­gárokat. A nap folyamán min­denki találhat kedvére valót: lesz­nek sport-, kulturális és szóra­koztató műsorok. Reggel nyolc órakor kétféle programmal indul a nap: a focipályán a Bene Kupa Serdülő Labdarúgótornával, il­letve a Sörbár kerthelyiségében sakkszimultánnal. Kilenc órakor kezdődik a Kecskeméti Ifjúsági Fúvószenekar felvonulása. A Mil­lenniumi hősi emlékművet tíz órakor koszorúzzák meg, majd 10 óra 15 perckor kezdődik az irodalmi zenés műsor. Fellép töb­bek között Csombor Teréz, Ma­gyar Tímea és Kertész Attila, va­lamint tárogatón játszik Szabó Sándor, trombitán Csomós Gyön­gyi. Az elmúlt évekhez hason­lóan idén is lesz képzőművésze­ti kiállítás a művelődési házban. A tárlatot Majercsik Sándor mű­vészeti vezető nyitja meg, ahol több ismert képzőművész, vala­mint a benei általános iskola kézműves szakköre tagjainak al­kotásai láthatóak majd. Sikeres vendégszereplés Berlin - Kecskemét Hazaérkezett berlini vendég- szerepléséről a kecskeméti Renaissance Consort, amely ezúttal nem a hagyományos formában lépett fel. Az együttes tagjai ugyanis egy olyan előadás részesei, amely­ben régi zenére modern koreog­ráfiát adnak elő a táncosok. A budapesti Mú és Szkéné Színhá­zak után most a berlini magyar napokon mutatták be - nagy si­kerrel - a szokatlan produkciót. A kecskeméti Renaissance Con­sort húsz éve érdekes színfoltja a város zenei életének. Lehet ezt akár szó szerint is érteni, hiszen általában pompás jelmezekben adnak elő reneszánsz muzsikát. Ezúttal egy szokatlan előadás ré­szesei. A Berlinben élő magyar koreográfusnő, Seregi Viktória ugyanis a régi zenéhez modern koreográfiát álmodott, amelyben a muzsikusoknak is van mozgá- sos szerepük. A darab bemuta­tója ősszel Budapesten volt, ahol a Mú és a Szkéné színházakban láthatta a közönség. Az előadás a német fővárosban a magyar színeket képviselte a Budapest Berlinben című rendezvényso­rozaton. A fellépés egyik helyszí­ne egy híres kulturális intéz­mény, a Művészetek Akadémiája volt, ezt követően azonban meg­hívást kaptak egy idősek ottho­nába is. Legközelebb ismét Bu­dapesten, a Várszínházban látha­tó a produkció, de tárgyalások folynak arról is, hogy a követke­ző évadban a kecskeméti Kama­raszínház is műsorra tűzi a kü­lönleges előadást. A Renaissance Consort tagjai különösen bíznak abban, hogy végre a „hazai”, a kecskeméti közönség is megis­merheti ezt az egészen új olda­lukat. ■ Túl a lelkesedés határán Csiperó utáni beszélgetés Farkas Gáborral, az Európa Jövője Egyesület elnökével Volt egyszer egy fesztivál, amelyet tizen­két éve rendeztek meg először Kecskemé­ten. Az ötletadó az Európa Jövője Egye­sület elnöke, Farkas Gábor volt. Gyermek- csoportokat hívott a hírős városba Euró­pából, amelyek tagjait helybéli családok­nál szállásolták el. A vendégeknek két feltételt kellett elfogadni: hozniuk kellett ajándékba egy műsort a saját országuk­ból, valamint a rákövetkező évben meg kellet hívniuk az őket vendégül látó gye­rekeket. Az első rendezvényen tizenhat országból mintegy hétszáz gyermek vett részt. Alkottak egy kabalamadarat, és egy hatodikos kisfiú ötletével Csiperó fesztiválra keresztelődött az idén július­ban hetedszer megrendezett Európa Jö­vője Gyermek- és Ifjúsági Találkozó, amelyen már húsz országból csaknem ezernégyszáz vendég vett részt. Kecskemét- Megkönnyebbülést vagy szomorúságot érez a fesztivál befejeződésével? - kérdeztük Farkas Gábort.- Is-is. Természetesen jó érzés fellélegez­ni, mert két év nehézségekkel teli előkészü­leti munka és egy feszült tempójú, mond­hatni megállás nélküli kilenc nap fejeződött be. De valójában a felnőtti aggodalmak ne­héz kövei gördülnek le ilyenkor az ember szívéről, mert higgye el, nagy dolog kimon­dani, hogy az ezernégyszázból egyetlenegy gyereket sem ért atrocitás, baleset. Mind­egyikük boldog emlékekkel térhetett haza családjához. Aztán persze, ahogy múlnak az órák, valamiféle furcsa nosztalgia is rá­tör az emberre, végigpörögnek előtte a ren­dezvény eseményei, a gyerekek önfeledt öröme, az összefogás és segítőkézség cso­dája, amely annyira hiányzik a hétköznap­jainkból. Ez a néhány nap mindig megerő­síti bennem, hogy alapjában jó szándékú, értékes nemzet vagyunk, akárcsak a szom­szédaink.- Beavatna bennünket is ezekbe az apró csodákba?- A fesztivál ideje alatt egy ideális, igazán élnivaló világ alakult ki körülöttünk. A gye­rekcsoportok buszait soron kí­vül átengedték a határátkelő­kön. Folyamatosan érkeztek a felajánlások, mindenki a gyere­keket akarta meglepni, de nem csak idehaza, a határon túl is. Az észt csoport lerobbant Szlo­vákiában a fesztiválra jövet. Azonnal elkezdtünk telefonál­gatni. Hamarjában felajánlot­tak részünkre egy buszt, vala­mint élelmiszert, és már indul­hattunk is volna a gyerekekért, de végül nem volt rá szükség. A szlovák rendőrség ugyanis nem tétlenkedett: üdítőket vit­tek a gyerekeknek és sebtében autószerelőket kerítettek, akik elhárították a műszaki hibát. Természetesen végtelenségig lehetne sorolni a hatóságok hozzáállását, az önkormányzat segítségét, a rendőrség óvó te­kintetét vagy a honvédség és a tűzoltóság kedvességét. Ez utóbbiak párat­lan élményben részesítették a gyerekeket. A Csalánosi parkerdőben tartott családi pik­nik rendezvényünkön a lánglovagok víz­ágyúval locsolták a nagy hőség miatt a gye­rekeket, akik diszkózenére ugrálva, sikong- va élvezték a hűsítő vizet. Nem hagyhatom ki a sorból az egyik, egyesületünk által ki­tüntetett segítőnket sem, a kerekegyházi Vö­rösmarty Imrét, aki a tanyáján - nem először már - vendégül látta és meglova- goltatta a gyerekeket.- Van azért, amivel nem elégedett?- A szándékkal, a segítőink lelkesedésé­vel a legmesszebbmenőkig elégedett va­gyok. Ki kell azonban végre mondanunk: átléptük azt a határt, amikor már nem lehet lelkesedéssel pótolni a pénzt. Kecskemét ugyanis ezzel a rendezvénnyel nemcsak fesztiválvárossá, hanem nemzetközileg is elismert fogalommá vált a diplomaták kö­zött. Tizenegy ország nagykövete látoga­tott el hozzánk, tizenkét külföldi újságíró fo­lyamatosan tudósított a fesztiválról. Jürgen Koppén, az Európai Unió budapesti nagy­követe együttműködést ajánlott részünkre. Az említett néhány példa is jól érzékelteti, hogy kinőttük magunkat. Szóval nem biz­tos, hogy nekem kellene szaladgálni a fesz­tivál napi problémáival, miközben diploma­tákat is fogadok. Ezekre a feladatokra bi­zony elkelne egy protokollos,, valamint egy sajtófőnök, de a profizmus felé törekvés pénzbe kerül. Ráadásul a megnyitóünnep­ségen kitört felhőszakadás komoly károkat is okozott nekünk. Meghibásodott a szín­padi hangosítás, a fesztiválsátorban megáll­tak a számítógépek, és elnémultak a telefo­nok. Ezeknek a megjavítása rendkívüli ki­adás volt számunkra.- Milyen anyagi forrásokból sikerül meg­rendezni a gyermekfesztivált?- A legbiztosabb alapot az önkormányza­ti támogatás adja, de ez nem elég, mellet­te több helyre pályázunk, valamint vállalko­zók is támogatnak bennün­ket. Örvendetes volt, hogy Ocsovai Tamás, a Gyermek és Ifjúsági Minisztérium he­lyettes államtitkára a feszti­vál záróünnepségén kijelen­tette: hosszú távú támoga­tási szerződést szeretne a minisztérium kötni velünk. Higgyék el, biztonság nélkül nem lehet ter­vezni.- A gyerekeket, gondolom, könnyű meg­győzni a fesztivál hasznáról. De mit mond a felnőtteknek?- Elsősorban számokat, referencianeve­ket említek, de a hozadékáról már nehezebb kézzelfogható dolgokat mondani. Tény: volt egy uniós csatlakozási próbaszavazás a fesz­tivál ideje alatt Kecskeméten. A város meg­előzte az országos átlagot, mert a megkér­dezettek csaknem kilencvenkét százaléka voksolt a csatlakozás mellett. Megszavaz­tattuk az itt vendégeskedő külföldieket is arról, hogy szívesen fogadnák-e hazánkat az unióban. Ennek a szavazásnak az eredmé­nye pedig százszázalékos volt Magyaror­szág mellett. Szerintem azonban a létrejött barátságokat, jó hírünket a nagyvilágban nem lehet pénzben kifejezni. RAJNAI ATTILA * * * A szaktárca azt szeretné, ha a gyermek­fesztivál fennmaradna. Ezért a következő, két év múlva esedékes rendezvényhez je­lentős anyagi támogatást fog nyújtani - je­lentette ki Ocsovai Tamás, a Gyermek-, Ifjú­sági és Sportminisztérium helyettes állam­titkára. Elmondta, hogy tudomása szerint az előző kormány szakminisztériuma mind­össze 700 ezer forinttal járult hozzá a nem­zetközi gyermekfesztiválhoz. Miközben a tárca úgynevezett erőszakmentességi prog­ramjából például 1,5 millió forint jutott egy könnyűzenei együttes egy popfesztivá­lon való fellépéséhez. ■ A szaratovi fiatalok klasszikus orosz balettet adtak elő, amihez alaposan be kellett melegíteni. _______ fotó: bosnyák jános Pályát módosított a főszerkesztő SZABÓ SÁNDOR 1950-ben született Dunapatajon. 1968-ban érettségizett a szege­di Tömörkény-gimnázium zene- művészeti tagozatán. 1972-ben szerzett diplomát a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-ének-zene szakán. 1982-ben Debrecenben, a KLTE-n szerzett pe­dagógia-pszichológia szakos diplomát. 1987-től dolgozott a Kecskeméti Televíziónál, 1993 de­cemberétől főszerkesztőként. 2002 augusztu­sától a Fornettinél általános franchise-feliigyelő. Kecskemét Szabó Sándor főszerkesztő jú­lius 15-től közös megegyezés­sel megvált a Kecskeméti Te­levíziótól. Az önkormányzati intézményt megbízott vezető­ként Bukovinszky Zsolt irá­nyítja. A főszerkesztői pályá­zatot várhatóan szeptember­ben írja ki Kecskemét képvi- selő-testülete.- Hogyan került 1987-ben a televí­ziózás közelébe? - kérdeztük Sza­bó Sándort.- A megyei tanácsnál művelő­dési osztályvezető-helyettesként dolgoztam. Bács-Kiskun megye közművelődése volt a felügyeleti területem. Akkor már érződött, hogy vannak másként gondol­kodó körök. Ezeket kellett volna megreguláznom. Volt, amit még fölvállaltam, volt, amit már nem. Például nem vállaltam fel, hogy Lezsák Sándort megregulázzam. Azt sem voltam hajlandó meg­akadályozni, hogy Dunapatajon a Patajiak Köre elinduljon. Sőt, „civilben” támogattam. A kört Magyar Bálinték patronálták, akkor született a Dunánál című film. Rossz lett a politikai meg­ítélésem.- El kellett jönnie a megyei ta­nácsról?- Igen. Nagyon nehezen tud­tam helyet találni magamnak. Egészen addig, amíg a távozó Romány Pál után jött egy új me­gyei elsőtitkár, Szabó Miklós. Azt mondta, hogy Szabó Sanyit igenis segíteni kell. Kőtörő Mik­lós és Gaborják József segített abban, hogy az osztályvezető­helyettesi fizetésemmel mehet­tem át a szerveződő tévéhez, ahol zenei szerkesztő lettem. Utána természetesen minden egyebet felvállaltam, amit a tele­vízióban csinálni kell, azt meg­próbáltam elsajátítani.- Mi volt a legizgalmasabb él­ménye a KTV-nél?- Az, hogy a Luther-udvarból az egész televíziót átköltöztet­tük a Liberté fölé. Ezt saját ke­zünkkel valósítottuk meg úgy, hogy éjszaka a műszaki kollégák­kal együtt húztuk a kábeleket, forrasztottunk. Már maga az épít­kezés is izgalmas volt, mert gya­korlatilag pénz nélkül történt. A legtöbbet a Liberté bérlője, Vörös Tibor segített, de rengeteg más vállalkozó is mellénk állt.- Korszerű, belvárosi stúdió, ki­forrott műsorrend, stabil alkotó­gárda, határozatlan idejű főszer­kesztői kinevezés. Miért megy el?- Az utóbbi időben a politiká­ban olyan jelenségeket tapaszta­lok, melyek tőlem idegenek...- Az önkormányzati válasz­tások után szokták piszkálni a tévé főszerkesztőjét. így, választás előtt viszont arany élete van, a he­lyi politikusok keresik a kegyeit. Novembertől újabb támadási hul­lámra számított?- Nem ez érdekelt. Hanem az, hogy a politika jelenlegi szereplői közül nagyon kevés az az ember, aki mellé oda tudnék állni. Az, akit jó szívvel tudnék ajánlani a kecskeméti polgároknak. Több az, akit nem szívesen látnék a város politikai életében. Ilyen kö­rülmények között nem szeren­csés nekimennem a választásnak.- Hol folytatja pályafutását?- A Fornettinél általános fran- chise-felügyeletet látok majd el, elsősorban Romániában, de időn­ként más kelet-európai ország­ban is. Temesváron épült egy ha­talmas gyár, annak a kapacitását kell kihasználni.- A lényege­sen nagyobb ke­reset mekkora szerepet játszott pályamódosítá­sában?- Ez is nagy szerepet ját­szott. Azonban még valami más is. Elmúltam 52 éves, harminc­egy éven át köz- alkalmazott vol­tam. Ezt illenék nagyon megbecsülni. Nem biz­tos, hogy huszonéves gyerekek­nek illik az önkormányzatban időnként ordenáré módon meg­támadni egy ilyen múltat maga mögött hagyott embert. A Fornetti részéről viszont most, 52 évesen megszólítottak. Volt egy ember, aki azt mondta: te kellesz, benned megbízom, szükségem van rád.- Ön zenélt a színházban, a Kecskemét Jazz Orchestrában, a Szaximét Ouartettben és tároga­tóval több rendezvényen szólóban is fellépett. A zene nem fog hiá­nyozni?- Erdélyben, Romániában is jó zenészek vannak, talán meghív­nak maguk közé. Legföljebb nem itt fúvóm a szaxofonomat, ha­nem Székelyudvarhelyen, Maros- vásárhelyen vagy bárhol, ahol a kezembe veszem. ____________ M. GY.

Next

/
Thumbnails
Contents