Petőfi Népe, 2002. július (57. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-17 / 165. szám
1 ■■■ 2002. Július ÍZ, szerda Petőfi Népe Kecskemét és környéke Szerkeszti: Mihályka Gyula SZÜLETÉSNAP. A kecskeméti Hegedűs Imréné Erzsikét 102. születésnapja alkalmából köszöntötték az Őszikék idősek klubjában. A jó egészségnek örvendő hölgyet gyermekműsorral és tortával lepték meg. __________________________________________fotói b. r. Készülnek a falunapra Ladánybene A hagyományokhoz híven, július utolsó szombatján ismét falunapra várják a ladánybenei polgárokat. A nap folyamán mindenki találhat kedvére valót: lesznek sport-, kulturális és szórakoztató műsorok. Reggel nyolc órakor kétféle programmal indul a nap: a focipályán a Bene Kupa Serdülő Labdarúgótornával, illetve a Sörbár kerthelyiségében sakkszimultánnal. Kilenc órakor kezdődik a Kecskeméti Ifjúsági Fúvószenekar felvonulása. A Millenniumi hősi emlékművet tíz órakor koszorúzzák meg, majd 10 óra 15 perckor kezdődik az irodalmi zenés műsor. Fellép többek között Csombor Teréz, Magyar Tímea és Kertész Attila, valamint tárogatón játszik Szabó Sándor, trombitán Csomós Gyöngyi. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is lesz képzőművészeti kiállítás a művelődési házban. A tárlatot Majercsik Sándor művészeti vezető nyitja meg, ahol több ismert képzőművész, valamint a benei általános iskola kézműves szakköre tagjainak alkotásai láthatóak majd. Sikeres vendégszereplés Berlin - Kecskemét Hazaérkezett berlini vendég- szerepléséről a kecskeméti Renaissance Consort, amely ezúttal nem a hagyományos formában lépett fel. Az együttes tagjai ugyanis egy olyan előadás részesei, amelyben régi zenére modern koreográfiát adnak elő a táncosok. A budapesti Mú és Szkéné Színházak után most a berlini magyar napokon mutatták be - nagy sikerrel - a szokatlan produkciót. A kecskeméti Renaissance Consort húsz éve érdekes színfoltja a város zenei életének. Lehet ezt akár szó szerint is érteni, hiszen általában pompás jelmezekben adnak elő reneszánsz muzsikát. Ezúttal egy szokatlan előadás részesei. A Berlinben élő magyar koreográfusnő, Seregi Viktória ugyanis a régi zenéhez modern koreográfiát álmodott, amelyben a muzsikusoknak is van mozgá- sos szerepük. A darab bemutatója ősszel Budapesten volt, ahol a Mú és a Szkéné színházakban láthatta a közönség. Az előadás a német fővárosban a magyar színeket képviselte a Budapest Berlinben című rendezvénysorozaton. A fellépés egyik helyszíne egy híres kulturális intézmény, a Művészetek Akadémiája volt, ezt követően azonban meghívást kaptak egy idősek otthonába is. Legközelebb ismét Budapesten, a Várszínházban látható a produkció, de tárgyalások folynak arról is, hogy a következő évadban a kecskeméti Kamaraszínház is műsorra tűzi a különleges előadást. A Renaissance Consort tagjai különösen bíznak abban, hogy végre a „hazai”, a kecskeméti közönség is megismerheti ezt az egészen új oldalukat. ■ Túl a lelkesedés határán Csiperó utáni beszélgetés Farkas Gáborral, az Európa Jövője Egyesület elnökével Volt egyszer egy fesztivál, amelyet tizenkét éve rendeztek meg először Kecskeméten. Az ötletadó az Európa Jövője Egyesület elnöke, Farkas Gábor volt. Gyermek- csoportokat hívott a hírős városba Európából, amelyek tagjait helybéli családoknál szállásolták el. A vendégeknek két feltételt kellett elfogadni: hozniuk kellett ajándékba egy műsort a saját országukból, valamint a rákövetkező évben meg kellet hívniuk az őket vendégül látó gyerekeket. Az első rendezvényen tizenhat országból mintegy hétszáz gyermek vett részt. Alkottak egy kabalamadarat, és egy hatodikos kisfiú ötletével Csiperó fesztiválra keresztelődött az idén júliusban hetedszer megrendezett Európa Jövője Gyermek- és Ifjúsági Találkozó, amelyen már húsz országból csaknem ezernégyszáz vendég vett részt. Kecskemét- Megkönnyebbülést vagy szomorúságot érez a fesztivál befejeződésével? - kérdeztük Farkas Gábort.- Is-is. Természetesen jó érzés fellélegezni, mert két év nehézségekkel teli előkészületi munka és egy feszült tempójú, mondhatni megállás nélküli kilenc nap fejeződött be. De valójában a felnőtti aggodalmak nehéz kövei gördülnek le ilyenkor az ember szívéről, mert higgye el, nagy dolog kimondani, hogy az ezernégyszázból egyetlenegy gyereket sem ért atrocitás, baleset. Mindegyikük boldog emlékekkel térhetett haza családjához. Aztán persze, ahogy múlnak az órák, valamiféle furcsa nosztalgia is rátör az emberre, végigpörögnek előtte a rendezvény eseményei, a gyerekek önfeledt öröme, az összefogás és segítőkézség csodája, amely annyira hiányzik a hétköznapjainkból. Ez a néhány nap mindig megerősíti bennem, hogy alapjában jó szándékú, értékes nemzet vagyunk, akárcsak a szomszédaink.- Beavatna bennünket is ezekbe az apró csodákba?- A fesztivál ideje alatt egy ideális, igazán élnivaló világ alakult ki körülöttünk. A gyerekcsoportok buszait soron kívül átengedték a határátkelőkön. Folyamatosan érkeztek a felajánlások, mindenki a gyerekeket akarta meglepni, de nem csak idehaza, a határon túl is. Az észt csoport lerobbant Szlovákiában a fesztiválra jövet. Azonnal elkezdtünk telefonálgatni. Hamarjában felajánlottak részünkre egy buszt, valamint élelmiszert, és már indulhattunk is volna a gyerekekért, de végül nem volt rá szükség. A szlovák rendőrség ugyanis nem tétlenkedett: üdítőket vittek a gyerekeknek és sebtében autószerelőket kerítettek, akik elhárították a műszaki hibát. Természetesen végtelenségig lehetne sorolni a hatóságok hozzáállását, az önkormányzat segítségét, a rendőrség óvó tekintetét vagy a honvédség és a tűzoltóság kedvességét. Ez utóbbiak páratlan élményben részesítették a gyerekeket. A Csalánosi parkerdőben tartott családi piknik rendezvényünkön a lánglovagok vízágyúval locsolták a nagy hőség miatt a gyerekeket, akik diszkózenére ugrálva, sikong- va élvezték a hűsítő vizet. Nem hagyhatom ki a sorból az egyik, egyesületünk által kitüntetett segítőnket sem, a kerekegyházi Vörösmarty Imrét, aki a tanyáján - nem először már - vendégül látta és meglova- goltatta a gyerekeket.- Van azért, amivel nem elégedett?- A szándékkal, a segítőink lelkesedésével a legmesszebbmenőkig elégedett vagyok. Ki kell azonban végre mondanunk: átléptük azt a határt, amikor már nem lehet lelkesedéssel pótolni a pénzt. Kecskemét ugyanis ezzel a rendezvénnyel nemcsak fesztiválvárossá, hanem nemzetközileg is elismert fogalommá vált a diplomaták között. Tizenegy ország nagykövete látogatott el hozzánk, tizenkét külföldi újságíró folyamatosan tudósított a fesztiválról. Jürgen Koppén, az Európai Unió budapesti nagykövete együttműködést ajánlott részünkre. Az említett néhány példa is jól érzékelteti, hogy kinőttük magunkat. Szóval nem biztos, hogy nekem kellene szaladgálni a fesztivál napi problémáival, miközben diplomatákat is fogadok. Ezekre a feladatokra bizony elkelne egy protokollos,, valamint egy sajtófőnök, de a profizmus felé törekvés pénzbe kerül. Ráadásul a megnyitóünnepségen kitört felhőszakadás komoly károkat is okozott nekünk. Meghibásodott a színpadi hangosítás, a fesztiválsátorban megálltak a számítógépek, és elnémultak a telefonok. Ezeknek a megjavítása rendkívüli kiadás volt számunkra.- Milyen anyagi forrásokból sikerül megrendezni a gyermekfesztivált?- A legbiztosabb alapot az önkormányzati támogatás adja, de ez nem elég, mellette több helyre pályázunk, valamint vállalkozók is támogatnak bennünket. Örvendetes volt, hogy Ocsovai Tamás, a Gyermek és Ifjúsági Minisztérium helyettes államtitkára a fesztivál záróünnepségén kijelentette: hosszú távú támogatási szerződést szeretne a minisztérium kötni velünk. Higgyék el, biztonság nélkül nem lehet tervezni.- A gyerekeket, gondolom, könnyű meggyőzni a fesztivál hasznáról. De mit mond a felnőtteknek?- Elsősorban számokat, referencianeveket említek, de a hozadékáról már nehezebb kézzelfogható dolgokat mondani. Tény: volt egy uniós csatlakozási próbaszavazás a fesztivál ideje alatt Kecskeméten. A város megelőzte az országos átlagot, mert a megkérdezettek csaknem kilencvenkét százaléka voksolt a csatlakozás mellett. Megszavaztattuk az itt vendégeskedő külföldieket is arról, hogy szívesen fogadnák-e hazánkat az unióban. Ennek a szavazásnak az eredménye pedig százszázalékos volt Magyarország mellett. Szerintem azonban a létrejött barátságokat, jó hírünket a nagyvilágban nem lehet pénzben kifejezni. RAJNAI ATTILA * * * A szaktárca azt szeretné, ha a gyermekfesztivál fennmaradna. Ezért a következő, két év múlva esedékes rendezvényhez jelentős anyagi támogatást fog nyújtani - jelentette ki Ocsovai Tamás, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára. Elmondta, hogy tudomása szerint az előző kormány szakminisztériuma mindössze 700 ezer forinttal járult hozzá a nemzetközi gyermekfesztiválhoz. Miközben a tárca úgynevezett erőszakmentességi programjából például 1,5 millió forint jutott egy könnyűzenei együttes egy popfesztiválon való fellépéséhez. ■ A szaratovi fiatalok klasszikus orosz balettet adtak elő, amihez alaposan be kellett melegíteni. _______ fotó: bosnyák jános Pályát módosított a főszerkesztő SZABÓ SÁNDOR 1950-ben született Dunapatajon. 1968-ban érettségizett a szegedi Tömörkény-gimnázium zene- művészeti tagozatán. 1972-ben szerzett diplomát a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-ének-zene szakán. 1982-ben Debrecenben, a KLTE-n szerzett pedagógia-pszichológia szakos diplomát. 1987-től dolgozott a Kecskeméti Televíziónál, 1993 decemberétől főszerkesztőként. 2002 augusztusától a Fornettinél általános franchise-feliigyelő. Kecskemét Szabó Sándor főszerkesztő július 15-től közös megegyezéssel megvált a Kecskeméti Televíziótól. Az önkormányzati intézményt megbízott vezetőként Bukovinszky Zsolt irányítja. A főszerkesztői pályázatot várhatóan szeptemberben írja ki Kecskemét képvi- selő-testülete.- Hogyan került 1987-ben a televíziózás közelébe? - kérdeztük Szabó Sándort.- A megyei tanácsnál művelődési osztályvezető-helyettesként dolgoztam. Bács-Kiskun megye közművelődése volt a felügyeleti területem. Akkor már érződött, hogy vannak másként gondolkodó körök. Ezeket kellett volna megreguláznom. Volt, amit még fölvállaltam, volt, amit már nem. Például nem vállaltam fel, hogy Lezsák Sándort megregulázzam. Azt sem voltam hajlandó megakadályozni, hogy Dunapatajon a Patajiak Köre elinduljon. Sőt, „civilben” támogattam. A kört Magyar Bálinték patronálták, akkor született a Dunánál című film. Rossz lett a politikai megítélésem.- El kellett jönnie a megyei tanácsról?- Igen. Nagyon nehezen tudtam helyet találni magamnak. Egészen addig, amíg a távozó Romány Pál után jött egy új megyei elsőtitkár, Szabó Miklós. Azt mondta, hogy Szabó Sanyit igenis segíteni kell. Kőtörő Miklós és Gaborják József segített abban, hogy az osztályvezetőhelyettesi fizetésemmel mehettem át a szerveződő tévéhez, ahol zenei szerkesztő lettem. Utána természetesen minden egyebet felvállaltam, amit a televízióban csinálni kell, azt megpróbáltam elsajátítani.- Mi volt a legizgalmasabb élménye a KTV-nél?- Az, hogy a Luther-udvarból az egész televíziót átköltöztettük a Liberté fölé. Ezt saját kezünkkel valósítottuk meg úgy, hogy éjszaka a műszaki kollégákkal együtt húztuk a kábeleket, forrasztottunk. Már maga az építkezés is izgalmas volt, mert gyakorlatilag pénz nélkül történt. A legtöbbet a Liberté bérlője, Vörös Tibor segített, de rengeteg más vállalkozó is mellénk állt.- Korszerű, belvárosi stúdió, kiforrott műsorrend, stabil alkotógárda, határozatlan idejű főszerkesztői kinevezés. Miért megy el?- Az utóbbi időben a politikában olyan jelenségeket tapasztalok, melyek tőlem idegenek...- Az önkormányzati választások után szokták piszkálni a tévé főszerkesztőjét. így, választás előtt viszont arany élete van, a helyi politikusok keresik a kegyeit. Novembertől újabb támadási hullámra számított?- Nem ez érdekelt. Hanem az, hogy a politika jelenlegi szereplői közül nagyon kevés az az ember, aki mellé oda tudnék állni. Az, akit jó szívvel tudnék ajánlani a kecskeméti polgároknak. Több az, akit nem szívesen látnék a város politikai életében. Ilyen körülmények között nem szerencsés nekimennem a választásnak.- Hol folytatja pályafutását?- A Fornettinél általános fran- chise-felügyeletet látok majd el, elsősorban Romániában, de időnként más kelet-európai országban is. Temesváron épült egy hatalmas gyár, annak a kapacitását kell kihasználni.- A lényegesen nagyobb kereset mekkora szerepet játszott pályamódosításában?- Ez is nagy szerepet játszott. Azonban még valami más is. Elmúltam 52 éves, harmincegy éven át köz- alkalmazott voltam. Ezt illenék nagyon megbecsülni. Nem biztos, hogy huszonéves gyerekeknek illik az önkormányzatban időnként ordenáré módon megtámadni egy ilyen múltat maga mögött hagyott embert. A Fornetti részéről viszont most, 52 évesen megszólítottak. Volt egy ember, aki azt mondta: te kellesz, benned megbízom, szükségem van rád.- Ön zenélt a színházban, a Kecskemét Jazz Orchestrában, a Szaximét Ouartettben és tárogatóval több rendezvényen szólóban is fellépett. A zene nem fog hiányozni?- Erdélyben, Romániában is jó zenészek vannak, talán meghívnak maguk közé. Legföljebb nem itt fúvóm a szaxofonomat, hanem Székelyudvarhelyen, Maros- vásárhelyen vagy bárhol, ahol a kezembe veszem. ____________ M. GY.
