Petőfi Népe, 2002. július (57. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-10 / 159. szám
8. oldal - Petőfi Népe A HÉT RIPORTJA 2002. Július 10., szerda Dübörgő lóerők szabadsága Sokáig jó volt a Danubia, Pannónia, Simson, MZ, Jawa. Aztán jöttek a Szelíd motorosok, és hirtelen nagyot fordult a világ: a kelet-közép-európai srácok is olyan gépekről kezdtek el álmodozni, amilyennel Dennis Hopper és társai rótták Amerika végtelen útjait. Múltak az évek, és az álmok szertefoszlottak. A kitartóbbaknak is legfeljebb egy-egy Kawasaki, Honda vagy Yamaha sportmotor jutott. Az amerikai szimbólumnak számító Harley-Davidson ma is a legkiváltságo- sabbak motorja. Nálunk. Motorozás Harminc éve még fél Magyarország motorral járt. Ma már a motorozás egyfajta státusszimbólum, komoly anyagi hátteret igényel, következésképp: a tehetősek hobbijává avanzsált. Pedig látszólag kevés kell hozzá. Elég egy kendő, bőrdzseki, bőrnadrág, néhány jól elhelyezett tetoválás és természetesen egy dögös vagy legalábbis annak tetsző gép. Legjobb, ha Harley, de az se baj, ha csak utánzat. Magyarország ebben liberálisabb Amerikánál. Ráadásul a srácok közül sokan a kevésbé menő járgányoknak is örülni tudnak. Legfontosabb a hangulat - mondják. A motorozásnak ugyanis ez az egyik legfőbb velejárója. A motorozás több önállóságnál: maga a szabadság. Száguldozni az országúton - aligha van ennél felemelőbb érzés. A motorosok szerint ez az elsődleges, mindazonáltal a motorozás lényegesen messzebb mutat. Létforma. A maga szigorú belső szabályaival. Nyugaton a motorostársadalom ma is többrétegű, zárt világ. A rétegek jól elhatárolódnak egymástól és sohasem keverednek. A csúcson kétségtelenül a Harley- tulajdonosok állnak. Méregdrága járgányaikkal ők a motorostársadalom arisztokratái. Sokan ugyan megkérdőjelezik a Harley Davidsonok rendkívüliségét, ám elsőbbségüket ez ideig senkinek sem sikerült elvitatni. Egy fokkal lejjebb helyezkednek el a nem Harley, de mindenképp márkás nyugati motorok tulajdonosai. A paletta meglehetősen tág: a BMW-től a japán motorokig minden belefér. A harmadik réteg a „nagy idők tanúit”, a keleti motorok gazdáit fogja össze. Az apáktól örökölt, dögösített küllemű járgányok azt a korszakot idézik, amikor a motorozás még a felnőttek kiváltsága volt. Azokat a boldog hatvanas és hetvenes éveket, amikor egy huszonéves srác nagymenőnek számított, ha egy 250-es Jawa vagy MZ ficánkolt a hátsó fele alatt. A motorozás egyfajta lázadás Aki önállóságra vágyik, izgalmas dolgokra, a felszabadultság mámorára vagy energiáinak keres szabad utat, nyeregbe pattan. A felbődülő motor, a lóerők feszítése egyfajta lázadás. Lehetőség az Sámán (Ördög) a motorostalálkozók egyik legismertebb és legnépszerűbb résztvevője. ösztönök kiélésére, mindarra, amivel a fiatal megkülönbözteti magát a szüleitől. A Sámán (mások szerint: Ördög) becenévre hallgató Báli László Pilisvörösváron él. Szinte valamennyi motorostalálkozón részt vesz, nem csoda, hogy jól ismerik. Eredeti szakmáját tekintve vízvezeték-szerelő, ám mostanában favágóként jeleskedik a pilisi erdőkben. Viharvert motorja első sárvédőjét kifehéredett borzkoponya díszíti. Az ütött-kopott hibridjárművet a legkülönfélébb motor- kerékpárokból szerelte össze gazdája. Váza német (NSU), benzintankja egy ócska Jawáról származik, melyen különösen jól mutat a hajdani Csajka porszívó emblémája. A többi alkatrész különböző MÉH-telepekről származik. A motor nincs leműszakiztatva, ám Sámánt ez csöppet sem zavarja. A kiskunfélegyházi Tóth Csaba szakmabeli. Tizenhat éves kora óta szervizekben dolgozik és ugyanennyi idő óta motorozik. 78-as évjáratú, 250-es Hondáját tavaly vásárolta. A kipufogót leszámítva minden eredeti, gyári rajta, Csaba mégis újrafestette, krómoztatta. Sokat dolgozott rajta - állítja de megérte. A csil- logó-villogó motor talán még szebb, mint újkorában. Krizsán Sándor és felesége már öreg motorosnak számítanak. A Csengéién élő házaspár 1981-től motorozik. Sándor már négy évvel korábban, 1977-ben kezdte. Akkoriban Kiskunfélegyházán dolgozott. Amikor tehette, motorral járt be a munkahelyére. Jelenleg egy 500 cm3-es V2-es Honda Shadow-val róják az utakat. Sorrendben ez a tizedik motorjuk. De az is meglehet, hogy tizenegyedik, maguk sem tudják. A szép motort Tóth Tibortól, Sándor jelenlegi főnökétől vásárolták. Krizsánéknak autójuk is van, de azt kizárólag családi kiruccanásokkor használják. Amikor - már felnőttkorú - gyerekeikkel együtt mennek valahova. Bár Sándor nem kifejezetten szereti a száguldást, büszkén meséli, hogy a Honda előtti, szintén 500-as, eredetileg rendőrségi Suzuki négy másodperc alatt gyorsult fel száz kilométerre. A távolság, időjárás nem számít - állítják Krizsánék. A szép motorhoz megfelelő szerelést, öltözéket is célszerű venni. A bőrruha nem csak motorosszimbólum: jobban is védi a testet a műanyag holmiknál. Bőrszerelésben még az esőt is élvezni tudja az ember - vallják Krizsánék, akik szerint a szabadságérzetet egyedül a motor képes megadni az ember számára. Nem beszélve arról a légkörről, ami egy-egy többezres motorostalálkozót jellemez. Csak aki járt már Újszilváson, az ismerheti ezt a fajta érzést. A száguldás mámora István már az új nemzedéket képviseli. Azt a generációt, amely a lázadást, ellenzékiséget legfeljebb filmekből ismeri. Számára a külsőség több egyszerű szimbólumnál, a gondolatiság és a tudatosság származéka. Egy ágba font, hosszú haja, szakálla, fekete bőrszerelése nyíltan utal hovatartozására. Bukósisakját, hosszú szárú motorosbakancsát a tengerentúlról, New Yorkban élő nagybácsijától kapta. Saját pénzből aligha futotta volna a drága szerkóra, István ugyanis még távol áll az önállóságtól. Idén végezte a főiskolát.- Az első járgányomat tizenhét éves koromban örököltem apámtól - meséli. - Sokáig büszke volt 73-as Pannóniámra. Nagy nehezen szereztem egy kopott bőrdzsekit, egyik haverommal festettem rá egy dögös sast, kopaszra nyírtam a hajam. Magyar vagyok, vallottam lépten-nyomon, kötelességem magyar motorral járni. Krizsán Sándor és felesége 1981 óta motoroznak kettesben. Azóta tíz-tizenegy motorjuk volt. A jelenlegit, az 500 cm3-s V2-es Hondát Tóth Tibortól (jobbról) vásárolták. Közben evett a sárga irigység, valahányszor elhúzott mellettem egy Yamaha vagy Honda. Az öreg Pannónia nehezen bírta a strapát. Alig ment százzal és utóbb egyre többször lerobbant. Végül már többet volt szerelőnél, mint alattam. Ezért szinte a bőrömből bújtam ki, amikor egy nap apám bejelentette: „Ha sikeresen befejezed az első évet, veszek neked egy Kawasakit”. Azóta minden motorosrendezvényen részt veszek. A haverok elismerő pillantásaiból látom, menő a járgányom, a szerelésem. Egyenrangú partner vagyok. Kezdetben idegenkedtem az öregek zenéjétől. Ma már el sem tudnék képzelni egy-egy bulit Jimi Hendrix, Janis Joplin, a Procol Hamm, a Deep Purple vagy a Led Zeppelin zenéje nélkül. A motorozás számomra annyit jelent: a jelennek élni. Mindenki láthatja, hová vezetett a múlt, következésképp meg kell tagadnunk mindenestől. Szabadok vagyunk, gyorsan kell élnünk, hogy kihasználhassuk ezt a szabadságot. A motorosok a pillanatot ragadják meg. Élvezik a zenét, a sört, a száguldást, a szabadságot, a többi nem számít. Számomra a motor maga a szabadság, és igyekszem is élni vele. szász andrás A kiskunfélegyházi Tóth Csaba tavaly vásárolta 250-es Hondáját, melyet saját kezűleg hozott rendbe. A bemutatók éppúgy hozzá tartoznak a motoros találkozókhoz, mint kutyához a bolha. A SZERZŐ FELVÉTELEI _____.út_________________IBBwiiit.____________i.:...:.... A motorostalálkozóknak különleges, semmi máshoz sem hasonlítható hangulata van.
