Petőfi Népe, 2002. június (57. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-20 / 142. szám

Egy egér naplója

Titkos feljegyzések bizalmas részletei

Szerda

Ma találkoztam a Maccsal. Puha léptekkel jött felém, szürke, ezüstös csíkokkal bevont szőrzete volt, valami gyönyörű látvány, hosszú farkán megcsillant az esti fény.

Zengő, csilingelő hangján mondta, hogy ő a Macs. Szeretem a Macsot, kedves naplóm. Utána megfogott, rátett egy műanyag lemezre és lágyan tologatott ide-oda. Boldognak éreztem magam, kedves naplóm. Közben kérdezett is valamit, és én mindent megteszek neki, mert övé a szívem. Azt kérdezte, miért nem jön be neki a www.kitekat.hu honlap. Utánanézek holnapig, kedves naplóm.- HÁMORI A tengeri macska története

Nem olyan egyszerű ám ismerkedni! Tizennyolc éves koromban kegyetlenül törtem a fejemet, hogy miként lehetne valami lányféleséggel összejönni a Fekete-tenger partján, Romániában. Ott nyaraltam, először láttam a tengert, egyedül voltam, s a magány éles vésője bele-belehasított remek hangulatom sziklafalába. Ismerkedési céljaim teljesen tisztességesek voltak, gondolhatják, hogy mifélék.

Ezen a hetvenes évek eleji nyáron már a román tengerparton is megnyílt az első diszkó, amit ott úgy hívtak, hogy diszkotéka, valami okból, és a lemezjátszóra föltett lemezek dallamaira táncolt a nemzetközi ifjúság rogyásig. Co- ca-Cola-mámorban nemigen fet- renghettünk, mert az nem volt,

hanem jóféle, román gyártmányú, citromízűnek mondott szénsavas üdítőital. (Ki ne álljon a görcs a gyomrából annak, aki kitalálta!)

Sehogyse találtam magamnak partnert, fiúval volt ott minden női személy. A diszkó teraszán viszont üldögélt egy nagyon szép kislány egy csúnya öreg nővel, akin annyi ékszer lehetett, mint a román nemzeti aranytartalék. Gondolom, anyuka nem tudta elviselni a Beatles együttes őrült hangzavarát, hát szegény lányával Idültek. Féltem az amazontermészetűnek kinéző mamától, ezért megvártam, míg a kislány föláll az asztaltól, s kimegy a toalettre. Már akkor is félénk, de igen furfangos ember voltam. Még a diszkó előtt, egy bokorban láttam egy macskamamát, amint

négy kiscicát szoptatott a holdfényben. Kimentem és egy cicát kölcsönkértem tőle, a hónom alá vettem és elálltam a vécé kijáratát. Mikor kijött szívem hölgye, a tőlem telhető angolsággal azt mondtam neki: - Bele vagyok szeretve (az angol ragozás már akkor se ment) és más ajándékot nem tudok neki adni, mint kedvenc háziállatomat, ezt a kiscicát. (Az ötletet Boccaccio Sólyom című novellájából loptam.) Nagyon szép, aranyos - mondta nekem a kislány. - Azért a cica se csúnya - mondtam neki én.

Hogy mivé fejlődött nyári kapcsolatunk, a Fekete-tenger tajtékzó habjai mellett? Csak annyit mondok: azóta is nagyon szeretem a macskákat.

Ülő Macs sziú nagyfőnök és fiai, a Macskák jól elvannak.

Az indiánkutatók állítják, hogy valójában komacs vagy apmacs volt, de erre a sziúk nem jöttek rá.

1