Petőfi Népe, 2002. június (57. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-15 / 138. szám
Petőfi Népe 2002. Június 15., szombat Kecskemét és környéke Szerkeszti: Mihályka Gyula Animációs filmfesztiválok a hírős városban Kicskimét Holnap befejeződik a 6. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, és az ezzel párhuzamosan megrendezett 3. Nemzetközi Animációs Játékfilm Fesztivál. A mai nap különlegesen fontos momentuma a rendezvénynek, hiszen kihirdetik a győztes versenyfilmeket és átadják a díjakat. Soha nem érkezett még annyi nevezés a megmérettetésre, mint idén. Összesen 85 rendező 119 filmje vett részt a versenyben, de az információs programokkal együtt, vasárnap estig 17 ország 176 rendezőjének közel félezer filmjét vetítik. A helyszínek az Erdei Ferenc Művelődési Központ, az ifjúsági otthon és a város főtere. Utóbbi a filmek mellett számos színvonalas kulturális rendezvénynek is helyet ad. A kecskeméti animációs fesztivál mára már világhírűvé vált, és 2000 óta tagja az Európai Filmfesztiválok Szövetségének. A tagság nemcsak megtiszteltetés, hanem szigorú követelmény is, amelynek a szervezés és a lebonyolítás során egyaránt meg kell felelni. Az ötnapos rendezvényen az animációs szakma neves hazai és külföldi szakemberei, művészei egyaránt részt vettek. Összeállításunkban arra törekedtünk, hogy nyilatkozataikon keresztül egy átfogó képet adjunk az animáció helyzetéről, problémáiról és egyelőre csak körvonalazódó jövőjéről. Pénz, és ami mögötte van Elismerés a stúdiónak Szemadám György képzőművész és író hat éve a Magyar Mozgókép Közalapítvány Animációs Szakkollégiumának elnöke. így a művészeti ág gondjait nagyon is átlátja. A magyar animáció anyagi helyzetéről így nyilatkozik:- Ahhoz, hogy a jelenlegi állapot érthető legyen, egy kicsit vissza kell tekintenünk a múltba. Egykor Magyarországon a Pannónia Filmstúdió, állami vállalatként, monopolhelyzetben volt. A 60-as, 70-es években olyan tehetségek dolgoztak a falai között, mint Kovásznai György, Reisenbüchler Sándor, Jankovics Marcell, Richly Zsolt, vagy Orosz István. Nemzetközi szinten is aranykor volt ez, külföldről jöttek tanulmányozni a magyar animációt. Jankovics Marcell Sisiphus című filmje Aranypálma díjat szerzett Can- nes-ban. A Magyar Televízió a stúdiót elárasztotta megrendelésekkel. Aztán jött a korszakváltás, amely persze nem az egyik pillanatról a másikra zajlott le. A számítógépes technikák elárasztották a világot. Jött az újfajta animációs dömpingáru, amely rajzfilm ugyan, de nem művészet. A manualitás háttérbe szorult, hiszen munkaigényes, és sokszor a technikai háttér sem adott. A hagyományos technikával készült animációs film tehát lassan kiszorul a nemzetközi piacról, és el kell ismerni, hogy lehetetlen felvenni a versenyt. Ma Magyarországon harmincnál is több önálló stúdió van. Ezek közül a legnagyobbak a kétségtelenül haldokló Pannónia, valamint az ebből később kivált Kecskemétfilm Kft. és a Varga Stúdió. Amelyik teheti, az külföldi bérmunkából él, és az így szerzett hasznot fordítja vissza az egyedi filmek készítésére. Mindenképpen azt gondolom, hogy a nemzeti filmgyártásnak része az animáció is, ezért ezt is meg kellene tartani. A Magyar Mozgókép Közalapítvány évi 1,1 milliárd forintot - ami nagyon kevés - kap az állami költségvetéstől, s ebből az összegből 60 millió jut az animációra. Ezt kell nekünk igazságosan elosztani. Összehasonlításképpen mondom, hogy egy egész estés animációs film több száz millióba kerül. Nagyon ritkán fordul elő, hogy valakit a kért teljes összeggel tudnánk támogatni. Általában csak a töredékével, ami a munkájában óriási korlátokat jelent majd. Természetesen van olyan technika is, ahol egy perc legyártása nem müliókba, hanem csak tízezrekbe kerül. Kérdés, hogy ez a film mennyire művészet. Az alkotók oldaláról nézve a dolgot azt mondhatom, hogy például amikor a Gusztáv sorozat készült, akkor a rendezőknek nem volt más dolguk, csak az, hogy jobbnál jobb gégékét találjanak ki. Matolcsy György volt a stúdió vezetője, neki mondták el a helyzeteket, és a nevetésből mérték le, hogy melyik arany-, vagy ezüstérmes geg. Ma egy fiatal rendezőnek sokkal több dolga van. Ideális esetben évente egyetlen egyedi filmet tud elkészíteni, amiért kap 100-200 ezer forintot. Nyilvánvaló, hogy ezt csak szerelemből lehet csinálni. ■ Misszió helyett játszótér Szoboszlay Péter négy éve vezet animációs műhelyt, szakkört gyerekeknek. A Kecskemétfilm Kft. Balázs Béla-díjas rendezője most összeválogatta az ifjúsági otthon keretében működő műhely terméseit, és ebből készült el az Ujjgyakorlatok című alkotás, amely része a fesztivál információs programjának. Ezzel párhuzamosan a művész-rendezőnek két munkája is a versenyfilmek között van, mindkettő a 100 éve történt sorozat része.- Számomra most nem az a lényeg, hogy a filmem mennyire lesz sikeres a megmérettetésben, hiszen amikor elkészült, eleve nem versenymunkának szántam. Sokkal jobban foglalkoztat az Ujjgyakorlatok sorsa, mert a gyerekek ezáltal is több kedvet kapnának. Ezt célozza a fesztivál ideje alatt a művelődési központban lévő animációs műA fesztiválra ellátogatott Reichenberger János, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Művészeti Főosztályának főtanácsosa is. A filmszakma támogatásával kapcsolatosan elmondta:- A terület állami költségvetési finanszírozása a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül történik, amely pályázatot ír ki a támogatások elosztására. A rendelkezésre álló keret egy részét az animációs szakma kapja. A Nemzeti Kulturális Alapprogram Mozgóképi Kollégiuma szintén biztosít egy adott összeget. A elmúlt években a Milleniumi Filmprogram mintegy 2,5 milliárd forinttal támogatta a filmkészítést, amelynek egy- hatodát animációs alkotásokra fordították. Hamarosan megkezdődik a filmtörvény előkészítése, amelyben valószínűleg a finanszírozással kapcsolatos változások is lesznek. Jelenleg a legfontosabb cél a művészi animációs filmek népszerűsítése, amelyben többek között a televízióknak van óriási felelőssége. Ebben a népszerűsítésben nagy elismerés illeti meg Mikulás Ferencet és a Kecskemétfilm Kft.-t. Meggyőződésem, hogy a fesztivált továbbra is maximálisan támogatni kell. ■ A művészet nagy korszaka Jankovics Marcell egyike a magyar animáció élő legendáinak. Filmjein generációk nőttek fel, és életpályájának Kecskemét mindig visszatérő állomása volt. Fanyar humorral, de őszinte, erős realitás- érzékről tanúbizonyságot téve beszélt múltról, jelenről:- Három évtizeddel ezelőtt, ha valakitől azt kérdezték, hogy ki az a Gusztáv, csak hahotázott. A János vitézre 1,5 millió ember volt kíváncsi. Most viszont azt látom, hogy a nézőt valahogy már nem érdekli a magyar animáció. A nemzetközi televízióscsatornákon dőlnek a rajzfilmek és ez elég. Ilyen körülmények között még jobban tisztelem azt az emberfeletti erőfeszítést, amivel Mikulás Ferenc és a Kecskemétfilm csapata létrehozza ezt a fesztivált. Jól szervezett, fantasztikus esemény, meggyőződésem, hogy ezt már jobban megszervezni nem lehet. Minden nehézség ellenére azt gondolom, hogy a fesztiválra már csak azért is nagy szükség van, mert a körülményekhez képest a magyar animáció igenis virágzik. Igaz, hogy én Kecskeméttel szemben talán egy kicsit elfogult vagyok. Itt készült többek között a Magyar népmesék sorózat, amikor évekig, heti több alkalommal jöttem Budapestről a kecskeméti stúdióba. Jó volt itt dolgozni. Igazából mindenütt jól éreztem magam, mert ahhoz a korszakhoz tartozom, amelyikben az animáció még művészet volt. Ez a korszak lassan-lassan talán elmúlik - velem együtt -, de az alkotások megmaradnak. A rendező szemével Szilágyi Varga Zoltán Utazás a föld középpontja felé című filmje a tévéműsor kategóriában versenyez. A kecskeméti rendező az alkotás születésének körülményeire így emlékszik vissza:- A munka eleve izgalmasnak ígérkezett, mert életemben először fordult elő, hogy egy idegen ország filmes szakemberei rám bíztak egy ennyire különleges munkát. Jules Verne hat regényének megfilmesítéséből egyet én kaptam. Az alapanyag egy irodalmi mű volt és a teljes alkotói szabadságot kaptam. Mindössze két korláttal kellett számolnom. Ezek egyike a nem túlzottan magas költségvetés, a másik pedig a rövid határidő. Az üres papírtól a film teljes elkészültéig egy év és két hónap telt el. Kigondoltam a képes forgató- könyvet, a szereplők figuráit, a film terét. A legfontosabb azonban az volt, hogy megtaláltam a megfelelő alkotótársakat. Nagy Lajos a háttérrajz világának kialakításában, Nagy Éva, Tóth Ágota és Haszon Ákos a hátterek megfestésében, Cseh János és Nagy György pedig a kompozitálás elvégzésében volt segítségemre. Felsorolni is nehéz volna a stábot, hiszen mintegy 300 munkatárssal dolgoztam együtt, akik tevékenységének rendszerezése, irányítása volt a fő feladatom, majd’ egy éven keresztül. Hálás lehetek a kecskeméti stúdiónak a feltételek megteremtéséért és Vécsy Veronika gyártásvezetőnek a nélkülözhetetlen segítségért. Az animátorok szintén jó és gyors munkát végeztek. Nem tudom, hogy a zsűri hogyan fogadja majd a filmet. Valójában egy angol és egy francia változat készült. Magyarra nem volt lehetőség, mert a Duna Televízió ugyan érdeklődött, de minden jószándéka és erőfeszítése ellenére sem tudta előteremteni az anyagi hátteret. Azt gondolom, hogy a filmnek nem igazán tesz jót az, hogy más nyelven szól, hiszen az én gondolataimban magyarul született meg. Ez egyébként minden alkotásra igaz, annak ellenére, hogy ezen a filmen is profi fordítók dolgoztak. Az Utazás a föld középpontja felé elkészülésének körülményei több okból is élményt jelentettek. Példaként említeném, hogy a munka során alkalmam volt együtt dolgozni Pierre Ri- chard-ral, aki nemcsak profi színész, de egy nagyon segítőkész, közvetlen ember is. ■ hely is. Itt lehetőség van arra, hogy bárki megismerkedjen az animációval, a különböző technikákkal és később a szakkörre is eljárjon. Ámulva figyelem az apróságokat, hiszen én ennyi évtized után is állóképben gondolkodom, de ők már eleve mozgóképben. A fesztivál műhelyében a gyerekek akár készíthetnek animációs filmet, és megismerkedhetnek a homokanimációval. Ez utóbbi technika - a különböző anyagokkal való próbálkozást követően - negyed évszázada meglepetésszerűen jött az animációba. A gyerekek nagyon szeretik, hiszen teljesen más, mint a rajzok, ráadásul gyorsan látható a munka eredménye. Ez is segítséget nyújt abban, hogy megszeressék az animációt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a műhely nem egy kulturális nevelési misszió. Csupán egy ajtó, amit kinyitunk és a gyerek belül valójában egy játszóteret talál. ■ Fiatalodik a szakma A generációváltás folyamata A versenyfilmeket elbíráló nemzetközi zsűri elnöke az észt Priit Pára, aki ökológusból lett autodidakta művész, majd nemzetközileg elismert szakember. Többnyire felnőtteknek szóló filmjei a valóság élethű ábrázolására törekszenek. Alkotásaival eddig a világ legkülönbözőbb helyein nyert díjakat. A zsűri szempontjairól és a magyar animáció helyzetéről így nyilatkozik:- A versenyfilmekkel kapcsolatosan dönteni igen egyszerű, mert csak ki kell választani a legjobbat. Az már a zsűri tagjainak ítéletétől függ, hogy ők mit tartanak annak. Ez nem egy egyértelmű műfaj, ahol méterre vagy kilóra lehet mérni. A zsűri emberi lényekből áll, más-más ízlésvilággal és elképzelésekkel. Csak azt sajnálom, hogy eddig nem tudtam részt venni egyik kecskeméti fesztiválon sem, mert így nincs összehasonlítási alapom a korábbi alkalmakhoz. Tény azonban, hogy egy rendkívül profi módon megszervezett eseményen vehetek most részt. Ez is bizonyítéka annak, hogy egy nehéz időszak után a magyar animáció ismét fellendülőben van. Ennek az országnak jelentős animációs hagyományai vannak, amelyek a 90-es éveket követően szinte teljesen eltűntek a nemzetközi palettáról. Úgy látom azonban, hogy vége a nehéz periódusnak, a magyar animáció ismét erős és független lesz. Sok a fiatal, ami nyilván új távlatokat jelent. Ugyanakkor ez egyben anyagi kérdés is. • ■ Horváth Mária Állóképek című alkotása a rövidfilm kategóriában kel versenyre. A filmet a tudatos döntések és a véletlenek kettőssége jellemzi. A rendezőnő a megalakulás óta a kecskeméti stúdióban dolgozik. Generációk jöttek-mentek körülötte, és ennek köszönhetően átérezte az animáció világának változásait.- Az Állóképek az én ötletem, és a stúdión keresztül pályáztam a megvalósításra a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz, valamint az ORTT-hez. A filmhez közvetetten kapcsolódik Szabó Lőrinc, akitől sokat olvastam, és ennek hatásait belevittem az alkotásba. A kettősség végigkísérte a munkát. Tudatos döntés volt, hogy a film csak egyetlen női hangot visel el, de az már véletlen, hogy a hang Kiss Erzsié lett. Ez egy egyéni hang, a képpel egyenrangú, ami nagyon fontos. Az alkotói szabadságban szintén megjelent a kettősség. Egyrészt voltak korlátáim, de pontosan ezeknek köszönhetően erőteljesebben, értékelhetőb- ben éltem meg a szabadságot. A munkát egy időre kénytelen voltam abbahagyni, de azt gondolom, hogy ez az a film, aminek jót tett a szünet. Három évtizede dolgozom a kecskeméti stúdióban, és ez idő alatt itt nagyon sok fiatal fordult meg, hosszabb-rövidebb időre. Számos tanfolyamot szerveztünk, nálunk érzésem szerint soha nem volt generációs probléma. Tény azonban, hogy ma már kevés olyan fiatal van, aki vállalja a művészi filmkészítés áldozatait. Túl nagy a felelősség, az ember akár egy évig is magányosan dolgozik, úgy, hogy közben nem tudja, jó-e vagy sem, amit alkotott. ■ A térség hangja FM 96.5 MHz FM 93.6 MHz Stúdió, Játék: 76/414-010 Szerkesztőség: 76/414-020,414-030 Fax: 76/418-812 E-maÍI: gongrad io@gongradi o. hu Internet: www.gongradio.hu
