Petőfi Népe, 2002. május (57. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-10 / 108. szám

2002. Május 10., péntek A HÉT R I P 0 R T J A Petőfi Népe - 7. oldal A huszonegyedik század remetéi A remete a vadember csökevénye. Annál inkább egyedül van, minél többet bolyong. Márpedig gyakran változtatja helyét. Igyekszik távol tartani magát az emberi közösségektől. S ha a szükség időnként mégis bekényszeríti egy- egy városba vagy faluba, kétszeres erővel ébred fel benne a vágy a fák, bok­rok, cserjék, tövisek, a homok, a szabadság után. Otthona a természet. Egye­dül ott érzi jól magát. A vad Krisztus Ópusztaszer határában, a Pallavicini őr- grófok egyik elhagyott majorjában ütött magának tanyát László. Krisztus - mondják rá a környékbeli­ek. Bizonyára a külseje miatt. Megjele­nésében valóban van valami, ami a szentképekről és a filmekből ismert Megváltóra emlékeztet. Egy vad Krisz­tus. Vagy inkább Keresztelő János. Őszbe vegyülő bozontos szakálla, hosszú, torzonborz haja alig enged látni valamit az arcából. Nehéz megállapítani a korát. Vad külsejével ellentétben te­kintete, hangja halk, szelíd. Keveset be­szél. Inkább szűkszavú. Mint a legtöbb magányos ember, László is megbecsüli a szavakat. Kiderül, negyvenhét éves. A Heves megyei Hatvanban született, és hosszú bolyongás után, tizenkét esztendeje egy ismerőse révén vetődött erre a tájra. Az ismerős időközben továbbállt, így most László és ritkaságszámba menő állatai: tarpán lovak, núbiai vadszamarak, ma­gyar szürke marhák, rackajuhok, kecs­kék, öszvérek lakják a hajdani grófi ma­jort és a pusztát, amely a természetvé­delmi felügyeleté. Az egykor jobb időket megélt grófi istállót alaposan megtépázta az idő Nem vagyok elmebeteg. Nem is a csaló­dás vagy a társadalom értetlensége haj­tott ide. Egyszerűen így akartam élni. Nagyszüleim pásztoremberek voltak. Szamaras László: a vad Krisztus. Elég időt töltöttem velük ahhoz, hogy életre szólóan megfertőzzön a termé­szet, a szabad életmód. Nekem is volt barátnőm, én is gondoltam otthonalapí­tásra. Aztán elérkezett a pillanat, amikor választanom kellett a család és a szabad élet között. A családra nem lehet rá­kényszeríteni ezt a létformát, de olyan nő sem akad, aki vállalná ennek a no­mád életmódnak a kényelmetlenségeit... Az okos szamár élénk érdeklődést mutat a könyvek iránt. vasfoga. A megroskadt tetőszerkezet végén törött lécek merednek segélyké­rőn az ég felé. A cserepek foghíjai közt gyászosan orgonái a kitartó alföldi szél. A szénakazlak szomszédságában régi hálókocsi: ez László nyári rezi­denciája. A hosszú teleket az egyik is­tálló sarkában elkerített szobában vé­szeli át. Az apró helyiség ablaka alatt asztal, mellette pokróccal leterített ágy és egy vaskályha. A pókhálós ablak túlolda­lán két petróleumlámpa és egy kerek tükör. Az ágy fölött három, színes fo­lyóiratból kivágott kép. Egyiken Lász­ló egy ágaskodó hófehér paripával.- Ez az arab telivér, egy szamárcsődör és Kazsimír, a pumi volt mindenem, amikor ide kerültem - kezdi történetét. ­Időnként hiányzik a társ. Rossz ér­zés, de elmúlik. Beletörődöm, hogy nincs. Talán így is van rendjén: valamit valamiért. Lászlót nem érdekli a politika. Bár van rádiója, nem hallgat híreket, nem ol­vas újságot, nem törődik a körülötte zaj­ló eseményekkel, nem vesz tudomást a világról, melynek ugyan negyvennégy éve része, de amelyben a szeretetnek, megértésnek szikráját sem találni. Ön­maga teremtette világban él. Látszólag szabadon, nyugalomban.- A társadalomban a legtöbb ember önmagával van elfoglalva. Embertársai iránt semmit, legfeljebb gyűlöletet érez. Ha úgy hozza a helyzet, gondol­kodás nélkül átgázol egyik a másikon. Pedig a társadalomban azok is benne Olvasás után jólesik az önfeledt hempergőzés. vannak, akik nem tolakszanak a zsí­rosabb koncért. Őket ki védi meg? A törvények? Ugyan... Az állatok sok­kal felelősebben viselkednek az embe­reknél. Az említett állatok békésen legelész­nek a villanypásztorral bekerített, közel százhektáros területen. (A villanypász­tort apró napelem táplálja.) Nincs ne­vük. Ezt a kiváltságot egyedül a kutyák élvezik. A vadszamarak jámboran köze­lednek az idegenhez. Csak a simogatást nem szeretik. Látszik, nem cukorral édesgette magához őket gazdájuk. Az egymásra utaltság erősebb minden tör­vénynél. A kecske tejet ad, a juh gyapjút. (Gaz­dájuk nem eszik húst.) Cserében László hajlékot biztosít számukra, takarít utá­nuk, vágja körmüket, tisztítja patáikat. Az állat sokkal többet megérez a ráfordí­tott gondoskodásból, mint az ember. Doktor Robinson Hatalmas tölgy áll a Retyezát-hegység (Dél-Erdély) északi lejtőjét borító renge­teg egyik félreeső tisztásán. A több száz éves famatuzsálem alatt gerendákból összerótt, öreg kalyiba. Ebbe költözött be néhány esztendeje Viktor. A tölgyóriás alsó ágain ruhadarabok száradnak: farmer, póló, törülköző. A fa mellett durva asztal, fölötte ágakból összetákolt polcon edények, könyvek. A vad környezetben a fiatalember szá­mára ezek a tárgyak jelentik az egyet­len kapcsot azzal a civilizált világgal, melynek öt éve fordított hátat a frissen diplomázott temesvári jogász. Azóta csak a környékbeli juhászokkal érint­kezik. Tőlük kap túrót, sajtot, ordát. És tőlük kapta nevét is: Doktor Robinson. A hatalmas termetű férfi egyenletesen barna, meztelen felsőtestén dagadnak az izmok. Csapzott barna hajától, mel­len alul érő, hullámos fekete szakáid­tól csak kék szemeit látni. Gyanakvó te­kintete fürkészve kutatja arcom. Nem nyújt kezet. Nevem sem érdekli. Kellet­lenül kínál hellyel és türelmetlenül rám szól: Siessek. Jó lenne mielőbb túlesni a dolgon. Meg sem várja kérdésemet, belevág...- Temesvári értelmiségi családban születtem. Szüléimét sokan ismerik, azt is mondhatnám: közismertek. Azok kö­zül valók, akik kiváló munkájuk elisme­réseként a Ceausescu-korszakban gyak­ran szerepeltek az újságok címlapjain. Amolyan meggyőződéses emberek, vagy inkább fanatikusok. A kommunis­ta ideológia fanatikusai... Ennek megfe­lelő volt az életük is. Csak a párt létezett és annak hős vezére... Úgy nőttem fel, hogy végig összeszo­rított fogakkal hallgattam és engedel­meskedtem. Az egyetemre is miattuk iratkoztam be. Mire elvégeztem a jogot, már jövendő munkahelyemet is kinéz­ték. Ez már sok volt. Zsebemben a friss diplomával még egyszer hazamentem. Egy táskába bedobáltam néhány szük­séges holmit és vonatra ültem... Ezt a helyet egyetemista koromban néztem ki magamnak. Akkor, amikor már biztos voltam elhatározásomban. Ismertem néhány környékbeli juhászt. Azóta csak velük tartom a kapcsolatot. Viktort jobbára a vadon táplálja. Nyá­ron a juhászoktól kapott túrót, sajtot, gombát szamócával, málnával, szeder­rel egészíti ki. Télire a tüzelő mellé kü­lönböző gumókat, gyökereket gyűjt, vadalmát, vadkörtét aszal. Kenyeret leg­feljebb havonta egyszer eszik.- A természet gazdag és bőkezű - ál­lítja. Tartalékai kiapadhatatlanok. De csak akkor, ha mértékkel élünk felkínált kincseivel. Ha bőkezű adományaiból mindig csak annyit veszünk el, amennyire épp szükségünk van. Az er­dőben nincs rohanás, dulakodás, őrlő- dés. Nem kell eredményeket felmutatni. A vad életmód egyetlen célja: a túlélés. És ebben Viktor specialistának számít. A környékbeli juhászok, szénégetők időnként tanácsért fordulnak a bozon­tos fiatalemberhez. Ő pedig kérvényeket, folyamodvá­nyokat, fellebbezéseket fogalmaz, útba­igazítja a jog kiismerhetetlen útvesztőjé­ben tétován botorkáló embereket. Viktor társtalan, de nem magányos. Jó viszony, mi több, egyfajta barátság fűzi az erdő vadjaihoz, madaraihoz. Néha egy-egy arra tévedő kiránduló­csoport igyekszik meggyőzni vad élet­módja értelmetlenségéről. Ám Viktor hajthatatlan... A kápolna remetéje A csodatevő Mária-szobráról híres csík- somlyói kegytemplom fölött három ká­polna sorakozik a Kissomlyót borító erdőben: a Passió-, a Szent Ántal- és a Salvator-kápolna. Ez utóbbit - állítólag - még a nagy törökverő, Hunyadi János emelte az 1456-os nándorfehérvári győ­zelem emlékére. (Egyes források szerint a Salvator-kápolna jóval korábbi, állam- alapító Szent István királyunk építtette.) Gótikus szentélyét fára festett oltárké­pek díszítik, hajójának mennyezetét fes­tett kazetták borítják. A magányos ká­polnának egyetlen őrzője van: a negy­venhárom éves Kedves Béla, szerzetes­nevén: Antal testvér, vagy ahogyan a környékbeliek ismerik: a remete. Antal testvér nem az első lakója a Kissomlyó hegynek. Emberemlékezet óta remeték őrzik a magányos kápolnát. Ez a koporsó Antal testvér ágya. Az egyszerű fenyőtörzsekből összerótt, kézzel szabott zsindelyekkel fedett re­metelak csak II. József idejében ürült ki - átmenetileg. A kalapos király meg akarta szüntetni a remeteség intézmé­nyét, de próbálkozása kudarcot vallott. A remetelaknak mindössze két helyi­sége van: egy konyha és egy szoba. Áz udvaron néhány tyúk és kecske társasá­gában tucatnyi láncra kötött kutya ugat­ja a hívatlan látogatókat. Antal testvér nagy kutyabarát hírében áll. Összefog- dossa és házába gyűjti a környéken kó­borló ebeket. Azok pedig folyamatosan sokasodnak. A puritán egyszerűséggel berende­zett szoba falán hatalmas fakereszt fo­gadja a belépőt. A kereszt alatt bakokra állított koporsó szolgál ágy helyett éjsza­kai fekhelyül. (A koporsó a földi lét mú­landóságára figyelmezteti a mindenkori remetét.) A koporsónak Antal testvér a sokadik gaz­dája, ahogyan a nehéz fake­resztnek is volt már jó né­hány viselője az évszázad­ok során. A koporsó mel­lett Szűz Má- ria-szobor, fö­lötte elszáradt virágcsokor és rózsafüzér lóg a szürke ba­rátcsuha mel­lett. Kedves Bé­la Csíkpálfal- ván született. Eljárt a temp­lomba, de nem volt túl­zottan vallá­sos. Élte éle­tét, mint any- nyian mások, mígnem ti­zennégy éve égi jelzést ka­pott. Az ese­mény gyöke­res változást hozott a fia­talember éle­Kedves Béla 14 éve vette fel a barátcsuhát. tébe. Odahagyta családját, hosszú ha­jat, szakállt növesztett és belépett a szerzetesrendbe. Azóta a Kissomlyón él. Gondozza, takarítja a Salvator- kápolnát, háza táját, eteti állatait. Napjában háromszor meghúzza a ká­polna kis harangját, a többi időt imád­sággal tölti. A jámbor remete egyetlen szórako­zását egy míves trombita jelenti. Nagy néha előveszi féltve őrzött hangszerét s kiáll a hegyoldalba. A trombita cso­dálatos hangja székében, hosszában bejárja a felcsíki medencét, a Hargitá­tól a Nagyhagymásig. A csíkiak szerint olyankor - bár erre egyre kevesebb az oka - még a Teremtő is elmosolyodik az égben. Utószó helyett A három férfiú egyike sem tartja ma­gát remetének. így élnek. Arról, miért választották ezt a létformát, keveset vagy egyáltalán nem beszélnek. Aho­gyan arról is hallgatnak, mi volt az a végső lökés, amely arra kényszerítette őket, hogy hátat fordítsanak a civili­zált életnek, társadalomnak. így csak találgatni lehet, mire várnak. Meglehet, mindhárman egy nagy át­alakulást remélnek, amely gyökeres vál­tozást hoz az emberek gondolkodásá­ban. Ám az sem kizárt, hogy nincsenek is elvárásaik. Egyszerűen úgy határoz­tak, távol tartják magukat a társadalom­tól, mert ez számukra így jó. Ennél job­bat úgysem tudnának. Es így legalább jól érzik magukat. Remetének lenni nem dicsőség, de nem is megaláztatás; Egyszerűen sors. Emberek sorsa, mint mindenhol a világ­ban, ahol a ház nem jelent otthont, a föld nem jelent hazát. KÉP ES SZÖVEG: SZÁSZ ANDRAS PROVIDENT 0 FINANCIAL Lenne munkaidő után ^ szabad órája? VSzeretné ^Szeretné mindezt kiegészíteni jövedelmét? lakókörnyezetében tenni? MUNKATÁRSAT KERESÜNK! Bács-Kiskun megye területére. A kis összegű kölcsönökkel foglalkozó, 1880-ban Nagy-Britanniában alapított Provident Financial Magyarországon dinamikusan fejlődik. Munkatársunkként az Ön feladata az otthonához közel élő ügyfelekkel történő kapcsolattartás lesz, továbbá készpénzkölcsönök átadása, törlesztőrészletek összegyűjtése, valamint az érdeklődők tájékoztatása. Amit kínálunk: • rugalmas munkaidő, • rendszeres havi jövedelem-kiegészítés, • nagy múltra visszatekintő cég támogatása. Tej líVTTK'R'3r6<5* i ívJS/JSj« Kérjük, hívja munkaidőben a Provident Pénzügyi Rt-t a belföldről, helyi tarifával hívható telefonszámon: 06-40-50-50-50

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents