Petőfi Népe, 2002. április (57. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-30 / 100. szám
2002. Április 30., kedd A HÉT Petőfi Népe - 9. oldal PORTJA Mi lesz veled, kecskeméti konzervgyár? „A jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e - követelheti a teljesítést, vagy, ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. ” Ptk. 300§ (1) A kecskeméti konzervgyárat még a két világháború sem rendítette meg any- nyira, mint a rendszerváltás utáni történetének eseményei. Fejlesztések, tervek, elbocsátások, tulajdonosváltások, forrongó tiltakozások zajlottak a falain belül az elmúlt években. Az érdekek csatája miatt a gyár napjainkban egy jogi állóháború helyszíne, amely nagyban hátráltatja a nagy múltú élelmiszer-feldolgozó piaci pozícióit. De vajon miről is szól ez a történet, amelyben a legfelelősségteljesebb magatartást azok tanúsítják, akik a változó körülmények ellenére is mindig vállalták a munkát, és csupán akkor panaszkodtak, amikor ennek a lehetőségét el akarták venni tőlük. ta, hogy a cég a szezonális dolgozókat be- és hazaszállítassa a gyárból, azt mondta, aludjanak az öltözőben” - eleveníti fel az 1999. év végi történéseket az igazgató. Ekkor látták utoljára a két kanadait a gyárban. Ezt követően már csak levelek és faxok váltották egymást a tulajdonosok és a konzervgyár vezetősége közt. A megszépítő messzeség nem is hátráltatta volna a gyár működését, ha lett volna pénz a gépek szezonra való felkészítésére és a nyersanyagszerződésekre. Az anyagiakról szóló faxokra azonban rendre csak kedélynyugtató válaszok érkeztek, valamint egy kérelem, hogy Zafírék szeretnék eladni a gyár balatonalmádi üdülőjét. Ehhez azonban az érdekképviseletek hozzájárulása is kellett, amit a tulajdonosok nem kaptak meg. Daczi- né Prikkel Márta, a A gyár dolgozói Kecskemét főterén demonstráltak a gyárért. Az Állami Vagyonügynökség 1992. augusztus 27-én adta el a két telephelyen, összesen húsz hektáron elterülő, ezer- hatszáz főt foglalkoztató, korszerű műszaki állapotú kecskeméti zöldségfeldolgozót a Magyar Foods Limitednek, amely az egyesült államokbeli H. J. Company, és az angol Hillsdown Holdings Plc. felesben megalakított cége volt. A vételár és a szerződés feltételei a mai napig nem nyilvánosak. A konzervipari szakma a privatizáció hallatán nem nagy jövőt jósolt a kecskeméti gyárnak. Véleményük szerint: a világpiacon egymással konkuráló két élelmiszer-ipari nagyágyú hosszú távon nem tud majd egy cégen belül egymással együttműködni. A szakemberek jóslata rövidesen beigazolódott, mert a 2,69 milliárd forint jegyzett és 1,4 milliárd forint saját tőkével rendelkező H. J. Heinz Company 1995-ben megvásárolta a Hillsdown részét, és a gyár teljes irányítását átvette. Az új vezetés átszervezéssel kezdte a tulajdonlást. A több mint ezerötszáz dolgozóból ezret elbocsátottak, és a gyár kisebbik, tízhektáros telephelyén lévő paradicsompor-gyártó üzemet eladták a svájci Kündig cégnek. A kizárólagos tulajdonjog megszerzése mellett a Heinz a konzervgyár bébiételüzemének korszerűsítésére egymillió-háromszázezer dollárt, a zöldségfeldolgozó ágazat fejlesztésére pedig több mint másfél millió dollárt költött. Az amerikai cég befektetései azonban nem a tervezett ütemben hozták a nyereséget, ezért európai profiltisztításba kezdtek. Bezárták a görögországi gyümölcsfeldolgozójukat, majd az egyik spanyolországi konzervgyárukat. 1997-ben lakat került a Heinz Prága melletti bébitápszergyárára is. Humánus szempontok Az 1998. augusztus 17-én kirobbant orosz gazdasági válság meggyorsította a termelést csökkentő folyamatokat. A Heinz ekkor két gyár bezárásán, a kecskemétién és a lengyel Pudliszki melletti sorsán dilemmázott. Az alföldi gyár műszaki állapota jobb volt, ám a lengyel feldolgozó termékeinek kilencven százalékát hazai piacon értékesítette, míg a Kecskeméten készült áruk kétharmad része exportra, főként az orosz piacra ment. A biztonságosabb piac megtartása okán megkezdődött a Duna-Tisza közi élelmiszer-feldolgozó leépítése. 1999. február 9-én Mark Hamilton, a Heinz Kecskeméti Konzervgyár Rt. vezérigazgatója bejelentette, hogy a gyár ötszázötven munkavállalójából háromszázat leépítenek, amelyet „az idevonatkozó jogszabályok maradéktalan betartásán túl humánus szempontok figyelembevételével tesznek meg”. A szakszervezet bizottságot állított fel az elbocsátottak érdekvédelméért. Megszülettek a megállapodások, de a gyár sorsát illetően továbbra is titkolóztak a vezetők. A sajtóvisszhangok miatt 1999. május 28-án Kecskemétre utazott Bill Wintrop, a Heinz európai menedzsmentjének vezetője, aki eloszlatta az aggályokat. A közvélemény tudtára adta: az előzetes elképzeléseik ellenére a Heinz nem zárja be a kecskeméti konzervgyárat, hanem el fogja adni. „Az eladás legfontosabb szempontja pedig, hogy a vevő továbbra is konzervipari tevékenységet folytasson. Ezért nem annak adják el a céget, aki a legtöbbet ígéri" - nyilatkozta akkor Bili Wintrop. Tervek és valóság A Heinz 1999 júliusában bejelentette, hogy kivonul Magyarországról és kecskeméti gyárát eladta a hűtőtechnológiákat gyártó kanadai Coldmatic Building Systems magyarországi leányvállalatának, a hárommillió forint törzstőkével alapított KCE Élelmiszergyártó és Kereskedelmi Kft.-nek. Nyilatkozatuk szerint az új tulajdonos az elbocsátási listára került dolgozókat a megítélt vég- kielégítésükkel együtt jogfolytonosan átveszi, és a profiljának megfelelően kívánja üzemeltetni a nagy múltú élelmiszer-feldolgozót. A dolgozók fellélegeztek, annak ellenére, hogy a vevők az adásvétel bejelentésekor nem voltak jelen, csak két hónappal később, szeptemberben láthatták őket először a gyárban. Az új tulajdonosok: George és Judy Zafír, magyar származásúak, 1956-ban disszidáltak Kanadába. A feleség, Judy Zafír az első látogatáskor a vezetőség előtt kijelentette, hogy nagy céggé kívánják fejleszteni a kecskeméti gyárat, és egy jelentős kapacitású hűtőház felépítése is a terveik közt szerepelt. Török József, a konzervgyár működési igazgatója erre az első találkozásra a következőképpen emlékszik vissza.- Kétségtelen, hogy Zafíréknak terveik voltak bőven, de amikor a gyártás szakmai részéről kezdtünk el beszélgetni, akkor világossá vált, hogy a két kanadai a konzervipari szakmához egyáltalán nem ért. George Zafír első lépésként elcsábította a nagykőrösi Bonduelle Konzervgyár éléről dr. Ábrahám Tibor igazgatót, aki több mint harminc évig dolgozott a nagykőrösi gyárban, majd a vezetőség szeme láttára minden indoklás nélkül kirúgta az adásvételkor általuk kért volt Heinz-igazgatót, Steve Jacksont. A két kanadai vezetési stílusa a tapasztalt igazgatót is megdöbbentette. Ábrahám Tibor cégjegyzésre nem volt jogosult, és nyersanyagot csak ötvenezer forintig vásárolhatott.- Lényegében George Zafír szakmai instrukciókat nem adott nekem a gyár irányításával kapcsolatban, sajátos akcentusával csupán annyit mondott: „Tibor, csinálj nekem pénzt, mert ha nekem jó lesz, akkor nektek is jó lesz, majd, mint egy gyarmatosító, megtiltotfotó: b. r. konzervgyár szak- szervezeti titkára szerint „ekkor már világossá vált, hogy a Zafírék nem akarják elindítani a termelést, csak a tőkekivonásra koncentrálnak. ” Hamis a Zafír Már 2000 tavasza volt, a kecskeméti konzervgyár azonban még mindig nem volt szezonra kész, ráadásul a tulajdonosok továbbra sem jelentkeztek. Az okára március 6-án derült fény. Aznap három, azonos feladójú levél érkezett a gyárba: a Zafír házaspár és Ábrahám Tibor nevére. Az igazgató ekkor tudta meg, hogy a KCE Kft. nem teljesítette az adásvételi szerződés feltételeit, majd másnap a Heinz a következő sajtóközleményt jutatta el minden nagyobb médiumnak. „A KCE Kft., amelynek,két kanadai állampolgár a tulajdonosa, csaknem négyszázmillió forint pénzügyi tartozását a mai napig nem rendezte, és nem tud elszámolni másfél milliárd forint értékű, bizományba átadott Heinz- árukészlettel sem. A fizetési felszólításokra a KCE Kft. nem reagált és megkezdte a tőkekivonást. Ebben a helyzetben a Heinz kénytelen volt az adásvételi szerződéstől eláílni, illetve határozott lépéseket tenni a fedezetelvonás megállítására”. Az igazgatóság értesítésének napján pedig a Heinz Kecskeméti Konzervgyár Rt. a kilencvenkilenc százalékos részvényplakettját eladta a magyar EFL Co. szakmai befektetőcsoportnak, és a gyár homlokzatára Kecskeméti Konzervgyár Rt. névtábla került fel. A gyors adásvétel azért jöhetett létre, mert George Zafír már hónapokkal előtte befektetési tárgyalásokat folytatott az EFL-el, akiknek kapóra jött a Heinz elállása az adásvételtől. A készletekről leltár készült a KCE Kft. igazgatósági tagjai, az önkormányzat illetékesei, hatósági tanúk jelenlétében, amit később a Price Waterhouse nemzetközi könyvvizsgáló cég leellenőrzött és rendben talált. Zafírék ekkor birtokvédelmi kérelmet nyújtottak be a kecskeméti önkormányzathoz, amelyet elutasítottak. Dr. Bo- dóczky Judit, a hivatal hatósági osztályának vezetője elmondta, hogy a jegyzői hatáskörű birtokvitás eljárásban a birtokosnak azt kell igazolnia a birtok- védelem elnyeréséhez, hogy birtokban volt, és hogy a birtokot tőle jogellenesen elvonták. A hatóság álláspontja szerint azonban az ingatlan tényleges használatában a Kecskeméti Konzervgyár Rt. fellépését követően sem történt változás, azaz, ugyanazon személyek használják az ingatlant, akik korábban is, ezért ez a magatartás nem minősül tilos önhatalomnak. Zafírék az önkormányzati döntést megtámadták a városi bíróságon, miközben a Kecskeméti Konzervgyár Rt. feljelentette őket. A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon sikkasztás bűntettének alapos gyanúja miatt indult eljárás a külföldön tartózkodó Judy Zafír és társai ellen, mert a Heinz bizományos raktárkészletének árából befolyt összeg nagy részét nem a gyár számlájára, hanem egy ciprusi bejegyzésű, szintén KCE elnevezésű céghez utalták át. A nyomozást és a KCE Kft.-nek a városi bírósághoz is benyújtott birtokvédelmi kérelmének tárgyalását felfüggesztették, mert az rt. keresetet nyújtott be az Iparkamarai Választott Bírósághoz, amelyben az adásvételi szerződéstől való elállás jogosságának a kimondását kérték. A konzervgyár tulajdonlapján ugyanis a KCE Kft. szerepel, aki bár nem fizette ki a gyárért a teljes összeget, de az első - és egyetlen - vételárrészlet, mintegy háromszázezer dollár kifizetése után engedélyt kapott a Heinz elnökségétől a gyár tulajdonjogi bejegyzésére. A KCE Kft. tulajdonlapi törlésének enegedélyezéséhez az rt.-nek szüksége van az erre vonatkozó bírósági ítéletre. Keresetcsata A per 2000 őszén kezdődött meg. Az rt. a várható hosszú peres eljárási idő miatt nem a Magyar Köztársaság illetékes bíróságához, hanem az iparkamara által, gazdasági ügyekre alapított választott bírósághoz nyújtotta be keresetét. A választott bíróság előtt hozott ítélet nem egyenrangú az állami bíróságok jogerős határozatával. A pert megelőzően a két fél között - az rt. kezdeményezésére - zajlottak egyezkedési tárgyalások is, de Zafírék ragaszkodtak a perhez. Az rt. mint felperes, keresetében az elállás jogosságának kimondását, valamint a Heinz hatmillió dollár értékű raktárkészletének a megtérítését, valamint közüzemi, szállítói és dolgozói tartozások kiegyenlítését kérte. Az alperesi viszontkereset szerint az elállás jogtalan volt, a KCE Kft.-ét erőszakkal tették ki a gyárból. A viszontkereset sokallta az rt. anyagi követelését: szerintük mintegy másfél millió dollár lehet a jogos tartozás, de hozzátették, ennél jóval többel tartozik nekik a Heinz. Ezt a KCE Kft. azzal indokolta, hogy a gyárban néhány gépen vámárutartozás volt, és KCE Kft. több mint egymillió dollárt költött alapanyag-beszerzésekre, mert az eladáskor hosszú távú bérgyártásban állapodtak meg a Heinz-zel. Az elálláskor készített leltár azonban a KCE állításával ellentétben nem tartalmaz alapanyagokról szóló tételeket, felvásárlás pedig - mivel a KCE szezonon kívül volt tulajdonos - nem történt a gyárban. A vámárutartozás lehetőségét adminisztrációs hiba okozta, a pénzügyőrség igazolta a bíróságnak, hogy a gyár gépein nincs vámárutartozás. Mindezek ellenére Zafírék Pittsburgben is kártérítési pert indítottak a Heinz ellen. Nyilatkozatháború Az ügyet ráadásul tovább bonyolította, hogy a per első tárgyalását követően az alperes elfogultsági panaszt nyújtott be, ezért a bírói tanács lemondott, és új jogászokat kellett a peres feleknek delegálniuk. A múlt év egyik tárgyalásán pedig megjelent a budapesti kanadai nagy- követség egyik munkatársa. Erre az rt. jogi képviselői nyilvánosan is tiltakoztak, hogy az alperes diplomáciai nyomást gyakorol a választott bíróságra. A tiltakozásra Marta Moszczenska, Kanada magyarországi nagykövet asszonya levélben válaszolt, amelyet a hazai szakminisztériumoknak küldött el. Ebben tudomásukra hozta, hogy két kanadai állampolgárt, George és Judy Zafírt állítólag megfosztották egyik magyarországi befektetésüktől, a kecskeméti konzervgyártól. A minisztériumok válaszleveleikben közölték a követséggel, hogy a peres felek vitájába nincs hatáskörük beleavatkozni. Dr. Bódog Zoltán, a Kecskeméti Konzervgyár Rt. jogi képviselője szerint a nagykövet asszony ott tévedett - vagy esetleg nem közölték vele azt a tényt -, hogy a polgári per nem egy kanadai és egy magyar, hanem két magyar cég között zajlik. A perben dr. Vékás Lajos választott bírói tanácsa idén február 12-én hozott egy részítélet, amelyben elutasították az rt.-nek az elállás jogosságára tett indítványát. Az ítéletet a bíróság nem indokolta, hanem felszólította a peres feleket arra, hogy harminc napon belül számoljanak el egymással. Elszámolás helyett azonban Zafírék jogi képviselői felszólításokat küldtek a gyár vezetőségéhez, a gyár őrző-védő cégének, a kecskeméti jegyzőhöz, a városi rendőrkapitányhoz, amelyben közlik velük: tegyék meg a szükséges intézkedéseket, Hogy a gyárat zökkenő- mentesen átvehessék. Perfolyam A gyár dolgozói utcára vonultak tiltakozásul a bírósági ítélet várható következményei miatt. A szakszervezet úgy vélte: nem mondható felelős tulajdonosnak az, aki a mai napig tartozik nekik, és a részítéletet követően azóta sem jelent meg a gyárban. A harminc nap elszámolási idő leteltét követően a Kecskeméti Konzervgyár Rt. keresetet nyújtott be a Magyar Köztársaság illetékes bíróságára, amelyben megtámadta a választott bíróság február 12-én hozott részítéletét. Zafírék jogi képviselőjét több alkalommal is kerestük, mert szerettük volna megkérdezni tőle, hogy az ítéletet követő harminc napban az alperesek miért nem jelentek meg a gyárban az elszámolás ügyében. Dr. Nagy Péter ügyvéd titkárságán megígérték a visszahívásunkat, a válaszadás azonban - akárcsak az elszámolás - a mai napig nem történt meg. A dolgozók aggályai mellesleg nem alaptalanok, ugyanis Zafírék magyarországi vállalkozásai körül rendre problémák merülnek fel. Zafírék első honi cége Schlesinger Kft. néven egy vámospér- csi lakásban van bejegyezve, és értékelhető üzleti tevékenységet nem folytat. 1999-ben Zafírék elővételi szerződést kötöttek a tatai önkormányzattal egy nyolchektáros ipari parki területre. A beígért beruházás - egy hűtőgépgyártó üzem - azonban nem épült meg, ezért az önkormányzat visszavásárolta a telket. Az önkormányzat illetékesei nem kívántak nyilatkozni a meghiúsult beruházásról. Zafírék az egri Berva-gyárat - hasonlóan a kecskeméti konzervgyárhoz - is részletre akarták megvenni 1994-ben. Kanadaiak a cégnél nem kerültek birtokon belül, ennek ellenére az első részlet folyósítása után - különböző kifogásokkal - bírósági úton megtáTavaly rekord termelést értek el. fotó! b. i madták az adásvételi szerződést. Az alperes a Kereskedelmi és Hitelbank volt, és többéves pereskedés után jogerősen is megnyerte Zafírék ellen a pert. A kanadai házaspár azonban nemcsak hazánkban, hanem a tengerentúlon is előszeretettel pereskedik vevőként. A következő anyag a Westlaw amerikai jogi adatbázisban található: George és Judy Zafír a „zsarolással érintett és korrupt szervezetek elleni törvényt több alkalommal is megsértették. Az eljárások során felmerült, hogy Zafír és vállalatai olyan üzleti tevékenységet folytatnak, amelynek keretében jelentős értékű vagyontárgyakat vagy szolgáltatásokat vásárolnak, anélkül, hogy azokért a vételárat megfizetnék. Egyrészt ágy, hogy a felek között az adott ügylettől függetlenül üzleti vitát kreálnak, vagy magában az ügyletben provokálnak ki ilyet abból a célból, hogy ezen alkualapra (bargaining chip) hivatkozva azután a másik felet arra kényszerítsék, hogy utóbbi az általa szolgáltatott árukért vagy szolgáltatásokért járó fizetési kötelezettségre vonatkozó jogos igényéről lemondani le- gyen kénytelen”. ________ rajnaimtila
