Petőfi Népe, 2002. április (57. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-18 / 90. szám
II. oldal - Petőfi Népe PETŐFI NÉPE 2002. Április 18., csütörtök ILYENEK VOLTUNK. A felvételen a kecskemét-máriavárosi iskola harmadikos leány tanulói láthatók 1962-ben. Középen Varga Mária osztályfőnök. A képen - többek között - Barna Mária, Tarapcsik Judit, Gere Katalin, Takács Judit, Horváth Erzsébet, Gilicze Rita, Farkas Edit, Magyar Mária, Gyóni Margit, Bán Mária, Hartyáni Katalin, Lakatos Angéla, Nagy Erzsébet, Daics Margit, Csernák Julianna, Kovács Erzsébet, Pólyák Mária, Bíró Mária, Bőszén Irén, Kelemen Anna, Dudás Etelka látható. E kedves fotó bizonyá- ra sokakban ébreszt szép emlékeket._________________________________________________________________■ Barna Andrisnak 20. születésnapja alkalmából sok örömet kíván pótmama és Pista papa. Deák Sándornak és Tarcsi Annának 20. házassági évfordulójuk alkalmából sok boldogságot és jó egészséget kíván Ágasról Józsi és Attila. ■ Pöszmet János és felesége immáron 31. házassági évfordulójukat ünnepük Városföldön. Ez alkalomból kíván még ugyanennyi évet együtt és jó egészséget, boldogságot szeretett férjének Marika, valamint Manyi, Jancsi, Pityu, Anita és Zsoltika. Pöszmet Jánost 24. születésnapja alkalmából ezúton is köszönti, neki és Marikának, valamint Pityunak sok-sok boldogságot, hosszú életet kíván a család minden tagja. 1 Kirándulhat az egész osztály Játékra hívjuk-várjuk az iskolák tanulóit, a Petőfi Népe legifjabb olvasóit. A tét óriási: egv osztálykirándulás (illetve hozzájárulás a kirándulás költségeihez) , 200.000 forint értékben. Ki nyerheti meg? Amelyik osztály a legtöbb új Petőfi Népe-előfizetőt szervezi. Első lépés: Megkérdezni a szülőket, rokonokat, ismerősöket és szomszédokat: előfizetői-e a Petőfi Népének? Aki még nem előfizető: szeretné-e előfizetni a bővebb terjedelemben, népszerű, új rovatokkal megjelenő Petőfi Népét? Második lépés: Felírni egy papírra mindazok nevét, címét és telefonszámát, akik előfizetők lesznek. A névsort 2002. április 31-éig várjuk levélben címünkre: “Kirándulhat az egész osztály!” 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A il£j Lapunk kézbesítői fogják felkeresni a javasolt személyeket. Minden új előfizető minden előfizetett hónapja 1-1 pontot jelent a névsort beküldő osztály számára. A nyertes: a legtöbb pontot elért pályázó. 1 (Azonos pontszámok esetén a folyószámláról előfizetők száma dönt a pályázó osztályok között.) Információs - ingyen hívható - telefonszám: 06-80/480-756 Harmadik lépés: Hová utazzon az osztály? Sok sikert kívánunk! Annak idején jól választottunk Napjainkban egyre több negatív esemény figyelmeztet bennünket az ember és természeti környezete közötti egyensúly romlásának veszélyeire. Környezetünk szeny- nyezésének számtalan forrása van. Az úgynevezett nagyszeny- nyezők mellett lakókörnyezetünkben mindannyian részesei vagyunk a károkozásnak. Szerencsénkre községünkben befejeződött a csatornahálózat kialakítása, amely a talajszennyezés egyik legveszélyesebb formáját szünteti meg. Mondhatja bárki, hogy ez önmagában nem csoda, azonban a mai világban már az is csodának számít, ahogy ön- kormányzatunk - a szomszéd község önkormányzatával összefogva - megtervezte, megszervezte és levezényelte ezt a munkát. Tette ezt úgy, hogy megkímélte a lakosság pénztárcáját, még az ingatlanok bekötéseinek költségeit is felvállalta. Hát ez nem semmi, ez igazi példaértékű tevékenység. Életem 69 évében ehhez hasonlót nem tapasztaltam. Nem beszélve arról, hogy jelentősen csökkent az egészségünket veszélyeztető rizikófaktorok száma. Továbbá nem elhanyagolható tény: a csatornahálózat értéknövelő, ha úgy tetszik, vagyonnövelő hatása a község és lakói javára egyaránt. Úgy gondolom, köszönettel tartozunk képviselő-testületünknek és mindazoknak, akik segítették e beruházás megvalósulását. ___________ SAS ISTVÁN, TASS Szívünkhöz nőtt a Bozsó-életmű Ezúttal is szeretnénk megosztani másokkal, a Petőfi Népe nagy táborával a legutóbbi élményeinket. Mi, a kecskeméti Nyugdíjas Óvodai Dolgozók Klubjának tagjai évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy közösen, meghitt és baráti együttlétben ismerkedünk történelmünk és művészetünk értékeivel és hagyományaival, évente gyakran ellátogatunk azokra a helyekre, amelyek megtekintése és megismerése szellemi-lelki gazdagodásunkat szolgálja. Voltunk már az Országházban, Pusztaszeren, a martonvásári Országos Óvodai Múzeumban, a halasi Csipkemúzeumban, a csodálatos megyei könyvtárban, a Népi Ipar- művészeti Múzeumban, az SOS Gyermekfaluban, a hetényi erdészmúzeumban, a rajzfilmstúdióban és sok más, szemet-lelket gyönyörködtető helyen. Legutóbb a Bozsó Gyűjteménnyel ismerkedtünk, ami túlzás nélkül lenyűgöző hatással volt ránk, amint az is, amikor a temetőben koszorút helyeztünk el Bozsó János síremlékén. A művészt életében is nagyon szerettük és ma is csak szeretettel és tisztelettel gondolunk rá. Az Aranyélet Klub tagjai nevében: VARGA MIHALYNÉ, nyugdíjas óvodai vezető Magyarországon divat a válás A mai rohanó világban egyre nagyobbak a társadalmi eltolódások, ami fokozódó anyagi eltéréseket is eredményez. A régi rendszerben pontosan a rendszer miatt nem voltak ilyen nagy különbségek, mint ma. Az emberek bekerültek egy társadalmi kasztba, amit elfogadtak, és a maguk módján próbáltak rajta javítani. Ezért volt hallható a szülőktől az a bizonyos mondat: „Amikor mi apáddal két bőrönddel összekerültünk... Ha ma összekerül két fiatal, az érzések csak a kapcsolat elején dominálnak. Sajnos az anyagi érdekek ebben a rohanó világban egyre jobban meghatározzák egy kapcsolat kimenetelét. Sokszor választanak a mai fiatalok direkt „mellé”. Egyre többet hallom, hogy nem túl jó pasi, de ez, meg az, meg amaz ezt kompenzálja. Itt legtöbbször a pénzről van szó. A mai lányok nagy része sajnos ilyen. Inkább kötnek egy életre kompromisszumot a boldogtalansággal, minthogy lemondanának ezen anyagi javakról. Sok embernek kevés egy élet, hogy rájöjjön, hogy ezek csak a felületi boldogság szilárd alappillérei. Egy nagy ház, egy drága ékszer, egy elegáns autó, mind csak arra jó, hogy az ember kifelé megmutassa, hogy minden OK. Olyan embereknek akar bizonyítani, akiket nem is ismer, akikkel sohasem beszél. Persze ő azt nem tudja, hogy éppen az ellenkező hatást váltja ki megjelenésével, mint amit szeretne. Ez az elején szép és jó. Nem vagyok boldog, viszont mindenem megvan..., de egy idő után a minden semmivé válik, és indul a különu- tas politika, aminek rendszerint félrelépés majd lebukás a vége. Másik ok, amikor a házastársak elhanyagolják egymást. Sajnos sok olyan esetről tudok, amikor az ifjú házaspár még közös erővel kaparta ki a gesztenyét, de mikor megvan, onnantól már külön szeretnék élvezni. Gyakori a mai vállalkozó típus, aki levetette elhasznált kopott feleségét, mert a menő vállalkozáshoz, az A8-as Audihoz az már nagyon ciki. Ezért az ügyvédek segítségével kieszközölnek egy olyan szerződést, ami a kifutó feleségnek is jó... - egy darabig. Ilyenkor lépnek be az előbb leírt cicababák, akik pénzért mindenre és mindenhol kaphatóak. Az ő dolguk az, hogy jól nézzenek ki, legyenek dekoratívak, meg lehessen velük jelenni bárhol, emeljenek a partnerük megjelenésén. Cserébe mindent megkapnak, és már meg is született az üzlet, ami a válás egyik alapja. A dolog az elején nagyon jól megy, mert a férfi jól érzi magát, nincsen lekötve. Á nő ugyanígy van, de ő még mindent meg is kap cserébe egy glyan szolgáltatásért, ami nelti is jó. Ez olyan, mint amikor az autómosóban nekem fizetnek, hogy lemoshassák az autómat. Hát persze, hogy legközelebb is oda fogok menni. Rossz példa ez a társadalomnak. Amikor persze a bőségszaru már nem úgy funkcionál, mint régen, akkor persze szétmegy az ifjú, és kevésbé boldog pár. Lehet, hogy marad utánuk egy pár gyerek, akiket szülő híján az utca nevel fel, és valószínű, hogy a rossz példát látva ők sem lesznek képesek normális párkapcsolatot kialakítani, és a kör bezárul. _____________________NAGY ATTILA, KECSKEMÉT Állatkínzás a vándorcirkuszban 2000-ben házasodtam össze bajai származású férjemmel és azóta rendszeresen járok ebbe a csodálatos országba, legfőképp Bajára ahol rengeteg barátságos emberrel ismerkedtem meg. Nemcsak turistaként érzem jól magam. Ebből adódóan annál jobban idegesít, hogy részben hogyan bánnak itt az állatokkal. 2001 nyarán, amikor itt voltam nagyon negatív érzések voltak bennem, amikor 35 fokos hőségben egy olyan rövid láncra kikötött újfundlandit találtunk, ahol a szegény állat nemhogy inni, még lefeküdni sem tudott. A szegény állat teljesen kiszolgáltatott és segélykérő nézését a mai napig nem felejtettem el. Az elmúlt nyári vándorcirkusz a Béke téren volt a következő cím a professzionális állatkínzáshoz. Egy kis tigrisbébi egy kb. 1 méteres láncra volt kikötve, egy szűk kis ketrecben és természetesen a tűző napon. A látogatók egész nap megfogdoshatták a kis tigrisbébit. A szegény állatnak semmi lehetősége nem volt arra, hogy védekezhessen, illetve visszahúzódhasson. A vándorcirkusz állatállománya a legkegyetlenebb körülmények között volt bezárva és tartva. Nem tudom, hogy kinek rejlik öröme abban, ha ezeket a kiszolgáltatott és nem az állattartásnak megfelelően tartott, szomorú állatokat látja. Itt meg szeretném jegyezni, hogy az állatok nem képesek velünk beszélni, tűrni kénytelenek. Ezért döntöttem úgy, hogy az újsághoz fordulok, mivel ezen a héten is megjelent ugyanaz a vándorcirkusz Baján (a levél a múlt héten érkezett - a szerk.). Láttam az utánfutóban kiláncolt és az egész városon keresztül- kasul furikázó, borzalmas élő reklámot a teljesen kiszolgáltatott medvével. Kinek van erre a látványra szüksége? Ez a látvány megint önmagáért beszélt. Á vándorcirkuszt természetesen nem fogom meglátogatni, és remélem, hogy mások is hasonlóan gondolkoznak. Hogyan lehetnek a cirkuszosok egy élőlénynyel szemben ennyire szívtelenek és felelőtlenek. Ezek a képek mindig elkeserítenek. Kérem, gondolják át, hogy önök is egy ilyen cirkuszt meglátogatnak-e, és látogatásukkal ezeket az állatokkal szembeni kegyetlenkedéseket a továbbiakban is támogatni kívánják-e! Magyar- ország be akar lépni az Európai Közösségbe, ennek egyik feltétele egy működő állatvédelem és állatvédelmi törvények. Meg kell azonban várni a belépés napját, vagy saját döntésből is el lehet kezdeni egy működő állatvédelmet. Fényképeinket és egy hasonló tartalmú levelet az Európai Ko- missziónak is elküldtem. Németországban egy aktív állatvédő vagyok. Az elmúlt évben pénzeket gyűjtöttünk arra, hogy a bajai kóbor macskák egy részét sterilizál- tathassuk, hogy ne tudjanak tovább szaporodni. Megpróbáltunk Baján segítő kezeket találni, sajnos senki nem segített. Az én szabadidőm és magyar- országi tartózkodásaim nagyon behatároltak és rövidek. Néhány állatnak azonban segíteni tudtunk és remélem, hogy a továbbiakban is segíteni fogunk. Kérem, ne gondolja senki, hogy én csak az álatok problémáit látom! Arra kérem Baja város minden emberét, hogy ha kell nyissák ki a szemüket egy szenvedő állat felé, akkor is, ha a napi élet tele van problémákkal és nehézségekkel. Ne csak az aranyos állatbébiket nézzék meg, hanem azt is, hogy hogyan és milyen körülmények között tartják őket. CHRISTINA OLLMANN, ____________________MARBURG (NÉMETORSZÁGI
