Petőfi Népe, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-27 / 72. szám
A HÉT R I P 0 R T J A Petőfi Népe - 9. oldal 2002. Március 27., szerda Védtelen tanyavilág „Ha a konkolyt nem nyűvöd, a búzát elnyomja. ” - magyar közmondás A megrémisztett fiú Lelketlen világ ez, vallja az egykori csendőr. Mezei Imrének két tanúja volt az állatok levágására. Mélyütés Egyik nap megvárta, amikor az állatok egyik állítólagos böllére motorjával a városba indult. A dűlő- útón megállította, és a motoron lévő letakart láda tartalmáról érdeklődött. Valami kemény tárggyal két ütést kapott az arcába. A felesége szerint az ütések okozta sevágták. Mezei szerint azonban a nyomozóknak a tanúk nem voltak elegendőek, mert egyiknek sem volt meg a nyolc általánosa.- Ráadásul előttem hallgatták ki azt az embert is, akinek a tanyáján ez az egész mészárlást folyt, végül bizonyítékok hiányában megszüntették a nyomozást, mert nem találtak nála húst - mondja Mezei. A környék egyetlen lovas szántójának azóta nem megy már úgy a munka. bek begyógyultak, de a férje lelke azóta sem.- Soha nem lesz már olyan élettel teli, mint annak előtte - mondja az asszony. Mezei ennek ellenére nem hagyta annyiban a magánnyomozását. Talált két embert, akik elmondták neki, hogy vizet hordtak arra tanyára, ahol a marhákat leHirtelen elkomorul és nem mesél tovább. Úgy van vele: annyiszor elmondta már, úgyse lesz ennek az egésznek semmi értelme. Keserűen legyint, enged a lovak gyeplőjén, majd enni ad nekik.- Hiába na, nincs családi gazdaságvédelem nélkül - teszi hozzá. Ő már csak tudja. folytatjuk. KÉPEK ÉS SZÖVEG; RAJNAI ATTILA Keserű Józsi bácsi, persze, nem hagyta annyiba, hogy meglopják a jószágait. Kiköltöztette a tanyára Antit, a fiát. Eleinte nem is történtek lopások, de a tolvajok kitapasztalták a fiú szokásait, majd Mezei Imre bízik benne, hogy a fiával együtt növő malacok a család boldogulását fogják segíteni. Keserű József: Itt néhány éve még paradicsomi birtok állt. 2. A tanyákon élők kiszolgáltatottságáról és védtelenségé- ről szóló riportsorozatunk első részében egy nyugdíjas borotai házaspár viszontagságairól írtunk, akik évek óta nem tudják megakadályozni lakatlan tanyájuk rongálásait és fosztogatásait. Az alábbi részben két kiskunfélegyházi gazdálkodóról írunk, akik közül egyikük már felhagyott az állattartással, mert jószágait apródonként ellopták. A másik gazda még gondozza birtokát, de amióta három szarvasmarháját szinte a szeme elől lopták el, már nem tud akkora hittel dolgozni, mint annak előtte. Mindkét gazda azt állítja, tudják, kik dézsmálják a környék ólait és istállóit. Feljelentéseiket a rendőrség „a tettes ismeretlen” indoklással lezárta. Kiskunfélegyháza környékét hatalmas, szórt fenyavilág jellemzi. A főútról letérve, a bekötőutak mentén azonban jól látszik, hogy a legtöbbjük lakatlanul, gondozatlanul omladozik. A társadalomtudósok a megváltozott értékrendszerrel, generációs válsággal indokolják a jelenséget. Szerintük a mai fiatalok a kézzelfoghatóbb dolgokban hisznek, nem pedig a régi meséknek és az öregek emlékeinek. Megtapasztalták, ezért kitartanak amellett, hogy a városi élet egyszerűen könnyebb. A környéken élők azonban nem osztják teljes mértékig a szociológusok megállapításait. Azt vallják, lehetne itt élni, és volnának is fiatalok, akik vállalnák a pusztai élet sajátosságait, de a körülmények sokkal nehezebbek, mint régebben voltak. A gazdák között ugyanis már nincs meg a régi összetartás. Rengeteg a lopás, a házakba beköltözött a bizalmatlanság, Keserű pirulák Keserű Józsi bácsi Kiskunfélegyházán él. Már elmúlt nyolcvan éves, de a mozgásán, az indulatain ez bizony nem látszik. Főként, ha a tanyáját megemlítik előtte. Ekkor az idős ember felugrik, sebesen járkálni kezd, miközben hangosan szentségei. Amikor pedig kiautózunk a város melletti taKeserű Antal: Amióta bántották, mindenkitől fél. ezért a tanyasi életmódot manapság égy magányos, állandó küzdelem jellemzi. nyájára, Józsi bácsi szinte megbokrosodik. Látszik rajta, hogy a birtok tönkremenetelét élete végéig nem tudja feldolgozni. A ház teteje már megroskadt, a disznóól összeomlott, a földje kiszáradt, gondozatlan. Az ember elsőre úgy véli, évtizedek alatt ment a birtok ennyire tönkre. Józsi bácsi erre a felvetésre azonban csípőre tett kézzel csóválja a fejét.- Ha hiszi, ha nem, néhány éve itt paradicsom volt. Disznók, birkák, csirkék, vetett föld - sorolja Keserű bácsi. Néhány éve azonban ágynak esett, beköltözött a városba, csak napközben kezdett el kijárni. A tolvajok erre hamar rájöttek, és éjszakánként bejártak a birtokra, megdézsmálták a termést, vagy elloptak egy jószágot.- Tudja, én valaha csendőr voltam - mondja Keserű bácsi -, de ma már azok az idők sem érnének semmit, mert ez a mostani egy nagyon lelketlen világ. elkezdtek a tanya körül ólálkodni. Rájöttek, a fiú nem annyira határozott, mint az édesapja. Aztán egyik nap, se szó, se beszéd, fényes nappal bementek a tanyára. A fiút sarokba szorították, és elvitték a birkáikat.- Bementem a rendőrségre, de nem hittek nekem, ők is csak bántottak - mondja Keserű Anti. A fiú az eset után visszaköltözött Kiskunfélegyházára. Az apja azt mondja, Anti azóta már nem a régi, fél mindenkitől. A tolvajok ezt követően a maradék állatokat is elhordták Keserűék tanyájáról. A rendőrség nem találta meg a tetteseket. A Keserűék által megnevezett személyek tagadták a gyanúsítást, ellenük más bizonyíték pedig nem merült fel. Keserű bácsi - miután körbejártuk a lakatlan birtokot - azt mondja, az mind semmi, ami velük történt, és a félegyházi puszta belsejébe kalauzol. Nehéz, agyagos talajon közlekedünk a környék egyetlen lóval szántó gazdájának birtokához. A rengeteg állat és takarmány már messziről látszik. Alku nélkül Mezei Imre markáns, igazi gazda alkat. Olyan, akin látszik, hogy hajnaltól napestig dolgozik. A gyermekei naponta több mint öt kilométert tesznek meg az iskoláig. Két éve, augusztus 25-én, délután, az ebédet követően a ház körül dolgozott. Néha a birtokától egy kilométernyire legelő három szarvasmarhájára vetette a pillantását. Szívéhez nőttek már, borjú koruk óta nevelte őket, ráadásul az egyik hasas volt. Azt mondja, ezernyolcvan napig voltak az övéi, két- ezer-egyszázhatvan alkalommal etette és itatta meg a három jószágot. A család négy óra körül indult ki a marhák gondozására. A három állatnak hűlt helye volt.- Láttam én a jószágok körül egy autót, tudtam is, hogy kié, mert egyszer már kérték tőlem a marhákat, azt gondoltam, hogy újra megnézik, aztán majd bejönnek és magalkuszunk, de hát nem így történt. Amíg Mezeiék a környező tanyákat járták a marháik után, addig egy környékbeli traktoros tárcsával eldolgozta a lopás helyszínén hagyott autónyomokat. A család feljelentést tett a rendőrségen, de ezen felül a meglopott gazda magánnyomozásba kezdett, néhány napon belül megtudta, kikről is van szó.
