Petőfi Népe, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-23 / 69. szám

Ahol tud, segítsen mindenki! Kunszentmiklós múzeumkertjében, a Virágh-kúria előtt sokan hallották Jókai Anna ünnepi beszédét, amely a negyven- nyolcas forradalom tiszteletére tartott megemlékezésen hangzott el. Ezt követő­en rövid interjút kértünk az írónőtől. Interjú- Elgondolkodtató párhuzamot vont nemze­ti ünnepünk és ötvenhat eseményei között. Ám a mának, de legfőképpen a jövőnek szó­ló egyfajta üzenetét - véleményem szerint - jó volna, ha milliók hallhatták volna.- Én csak ismételni tudom magam. Leg­nagyobb veszélyünk, ha megengedjük ma­gunknak azt, hogy a magyar a magyart gyilkolja. Magyarnak lenni igenis bizonyos értelemben büszkeség, de nem gőg! Isten virágoskertjében jutott nekünk megművel­ni való szép föld, s ennek kell a földjén vi­rágainkat tenyészteni. Ez a feladatunk. Óvok mindenkit, hogy ne essen csapdába, a pénz tökéletes rabságába! A pénz fontos, mert kell a kölykeink felneveléséhez, és so­rolhatnám, mi mindenhez. De vannak dol­gok, amit nem lehet pénzre váltani. Sok minden eladó, de a haza nem! A lelkiisme­Jókai Anna elismerései: József Attila-díj (1970) SZOT-díj (1974) Pietrzak-díj (Lengyelország) (1980) Kossuth-dij (1994) Magyar Örökség-díj (1998) Tiszatáj-díj (1999) Az Év Könyve díj (1999) CET irodalmi díj (1999) rét sem! Olyan kö­rülményeket kell te­remteni, hogy tűn­jön el a nyomor, a végtelen különböző­ségek helyett ki­egyensúlyozott tár­sadalom jöjjön létre. Ezt nem lehet teljes mértékben a politi­kára bízni. Ahol tud, segítsen mindenki! Erre van szükség. Itt van például a kun konokság. De csak abban legyenek ko­nokok, ami jó. Jó­ságban, határozott­ságban, szorgalom- Jókai Anna ban, türelemben. A konokság jó tulajdonság - egyébként magam is az vagyok ha nem párosul go­noszsággal. Nagyon küzdelmes évek van­nak előttünk. Fontos, hogy az emberek egymásra is tekintsenek, próbáljanak irgal- masak lenni. Minden irányításban vannak hibák, mert emberek csinálják. Ma van a magyar sajtó napja is. A sajtó- szabadságról sokat, sokan vitatkoztak. A negyvennyolcas események legfontosabb követelése volt. Legyen sajtószabadság, de ne hazudjon a sajtó! A szabadság felelős­séggel jár együtt. Akinek nincs felelőssége, annak nem jár a szabadság!- Ön viszont az alkotói szabadságával már számos kötettel (Tartozik és követel, A feladat, Jákob lajtorjája, Az együttlét, Sze­gény Sudár Anna, Ne féljetek!, és sorolhat­nám) ajándékozta meg az olvasókat. Most min dolgozik?- Az életműsorozatban a ti­zenegyedik kötet fog megje­lenni. A válogatott esszéim el­ső kötete lesz, s jövőre a máso­dikat is olvashatják. Ezek nem újak, hanem az életem során összegyűlt írásaim adják ki. A Ne féljetek! című regényem (1998) után hosszabb lélegze­tű prózát nem írtam. Majd meglátjuk. Nem vagyok roha- nós e téren. Persze jól néznék ki, ha most akarnám megcsi­nálni az életművem javát. Esz- széket, meditációkat írok. Egyébként nagyon sokat dol­gozom, hiszen a társadalmi megbízatásaim - több mint húsz - is komolyan veszem. Elnöke vagyok az írók szak- szervezetének, a nemzeti kegyeleti bizott­ságnak, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának akadémikusa, alapító tagja, de mondhatnám tovább.- Ünnepi beszédéből is kitűnt, nyugodt, kiegyensúlyozott. Mint magánemberről mit tudhat meg az olvasó és milyen terveket sző?- Népes családunk van. Az öt unoka nagy boldogság. Most nagy fába vágtuk a fejszén­ket. Kertes családi házba, Kispestre me­gyünk. A Dohány utcát 35 év után otthagy­juk. Szórakozásom a színház. Sajnos kevés olyan előadást látok, amire azt mondom, el volnék tőle ragadtatva. Terveim? Azt gondo­lom, amit legjobban szerettem volna, meg­csináltam. A Ne féljetek!-re gondolok. Min­dent beletettem, amit az életemben akar­tam.- Köszönjük az interjút. ___________________________PULAI SARA FOTÓ: P. S. Szemtől szemben Fotóművészet Capa: Szemtől szemben - ké­pek a spanyol polgárháború­ból címmel, a 20. századi saj­tófotó legendás alakja, a bu­dapesti születésű Robert Ca­pa műveiből látható kiállítás csütörtöktől a Magyar Nem­zeti Galériában. A bemutatón 130 felvétel tekint­hető meg a madridi Zsófia Király­né Múzeum gyűjteményéből. A budapesti kiállítás anyaga abból a kétszázöt felvételből ad válogatást, amelyet Robert Capa testvére, a New Yorkban élő Cornell Capa ajándékozott a madridi gyűjteménynek. A cím- választás arra a fotográfusi elkö­telezettségre utal, amellyel az al­kotó a spanyol polgárháború ide­jén dokumentálta az eseménye­ket. Az anyagot a budapesti be­mutató előtt Spanyolország több városábán, valamint Dél-Ameri- kában is kiállították. A Robert Capa, a XX. századi sajtófotó egyik legismertebb, le­gendás alakja 1913 októberében született Budapesten, Friedmann Endre néven. 1931-ben baloldali tüntetésen való részvétel miatt rövid időre börtönbe került, és ki­utasították Magyarországról. Berlinben kezdte újságírói ta­nulmányait, onnan 1933-ban, Hitler hatalomra jutásának évé­ben, előbb Bécsbe, majd rövid időre Budapestre tért vissza, az­tán Párizsba költözött. Akkori működése idején vette fel a Robert Capa művésznevet. Tudósított a második világhá­borús hadszínterekről, így töb­bek között Észak-Afrikából, Szi­cíliából, jelen volt a normandiai partszállás eseményeinél. 1947-ben fotós kollégáival, Henri-Cartier Bressonnal (akinek ugyancsak csütörtökön nyílik ki­állítása Budapesten) és David Seymourral alapították meg a szabadfoglalkozású fotóriporte­rek ügynökségét, a Magnum Photos céget. Robert Cápát 1954-ben a Life magazin Indokínába küldte, hogy tudósítson a francia gyar­mati harcokról; május 25-én ak­nára lépve vesztette életét, 41 esztendős volt ekkor. Hímes tojás, gyönggyel rakjuk, vagy azokba belehemper- getjük. A főtt tojásokból jópofa nyuszikákat is készíthetünk, ha kartonból nyuszifüleket ragasz­tunk rájuk, filctollal nagy szeme­ket rajzolunk, és fonalból bajuszt csinálunk. Ha több nyuszit készí­tünk, tojástartóba ültethetjük őket. Ennek a vállalkozó kedvű apukák kerekeket is gyárthatnak, * ami a gyerekek kedvenc játéka le­het. Meglátni és megörökíteni A Duna menti település zsinagógájában megrendezett kiállítás minden korosztályt vonz. Bő egy hét múlva itt a húsvét, las­san készülődni kell a tojásfestés­hez. A locsolókat különleges mó­don készült hímes tojásokkal is megajándékozhatjuk. A kemény­re főtt, még meleg tojásokra torta­gyertyával kis pöttyöket, hullám­vonalakat, virágokat rajzolha­tunk, ezután kerülhet a hideg fes­tékoldatba. A viasz adja a mintát, ezt a részt ugyanis nem fogja be a festék. Gyönyörű tojásokat ké­szíthetünk úgy is, ha a beragasz- tózott tojást apró gyöngyökkel ki­Apostag A szalkszentmártoni Somogyi György másfél évtizede jár fény­képezőgéppel. Március 15-én a 15 év „terméséből” - így látom én címmel - válogatott kiállítást nyi­tottak Apostagon, a zsinagógá­ban. A főként természetfotók hű­en tükrözik a Duna menti telepü­lések gazdagságát. A felvételekre főként jellemzőek a fények, ellen­fények. A bemutatón látható a Valahol Európában - Erdély 2000 képösszeállítás is, amely koráb­ban több mint négyezer pályamű­ből különdíjat kapott. A zsűrizett fotókat még három hétig láthat­ják az érdeklődők. Az apostagi di­ákoknak pedig a közelmúltban kihelyezett rajzórát tartottak a zsinagógában, ahol elemezték a képeket. ________ P.S.

Next

/
Thumbnails
Contents