Petőfi Népe, 2002. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-28 / 50. szám

10. oldal - Petőfi Népe PETŐFI N E P E 2002. Február 28., csütörtök Koncepciós perek és börtönvilág Magyarországon Történelmi hétvége a Lakitelek Népfőiskola Kölcsey Házában A Magyar Közösség célja és az ellene indított koncepciós per volt a témája annak a tanácsko­zásnak, melyet az elmúlt hét végén tartottak a Lakitelek Népfőiskolán. A titkos szervézet a második világháború alatt alakult és a náci ha­talomátvétel, illetve a németek magyarországi jelenléte ellen lépett fel. Olyan személyiségek alkották, akik az adott időszakban jelentős po­litikai tényezői voltak az országnak. Például a kisgazda Kovács Béla, a halálra ítélt és kivég­zett Donáth György, vagy Dálnoki Veres Lajos, Horthy kormányzó kijelölt utódja a háború adott időszakában. A közösség a háború után is folytatta tevékenységét, de akkor már a szovjet elnyomás ellen. A nyilas rémuralomtól a kommunista zsákutcáig Hogyan jutott el a nyilas rémuralom után a magyar fejlődés a kommunista világ zsákutcájába? Mi tör­tént azokkal a demokratáival, akik a polgári de­mokratikus fejlődés mellett tették le a voksukat idehaza? Sztálin hazai helytartói hogyan is alakí­tották ki azt a világot hazánkban, melyet Fehér- váry István híres könyvében csak úgy nevezett: Börtönvilág Magyarországon. Egyebek mellett ezekről a kérdésekről hallgathattak meg előadáso­kat a Lakitelek Népfőiskola Szent István Kollégiu­mának hallgatói péntek este. A rendezvényt Le- zsák Sándor országgyűlési képviselő nyitotta meg, majd átadta a szót a kor szemtanúinak, a fél évszázaddal ezelőtti időszak politikusainak, Fe- hérváry Istvánnak és Horváth Jánosnak. Fehérváry István, egykori katonatiszt, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének a tagja a csoport tevékenységének felfedése után Bécsbe menekült. Ott a szovjetek letartóztatták 1949-ben, hazaszállí­tották és 15 év kényszermunkára ítélték. Részt vett az 1956-os forradalomban, majd Bécsbe szökött. Alapítója az emigráció jól ismert, Nemzetőr című havilapjának. Legismertebb könyvei: Börtönvilág Magyarországon és a Szovjetvilág Magyarorszá­gon. Az idős politikus 1989-ben tért haza és má­sokkal együtt megalakította az 1945-1956 közötti Magyar Politikai Elítéltek Közösségét, melynek ma az elnöke.- Ha valaki felül egy képzeletbeli repülőre, s 1950- ben letekint az ak­kori országra, ak­kor azt látja, hogy szögesdrót kerítés húzódik a határo­kon. Azok előtt ak­namező. Fiatal ÁVH-sok őrzik a határt. Aki tiltako­zik a rendszer el­len, azt nem enge­dik át a határon, hanem lelövik. Vagy börtönbe zár­ják. Ezt jelenti a börtönvilág Magyarországon - mondotta előadásában Fehérváry István, idézve könyveseimét. Az ÁVÓ-s rémuralom kialakulásának nyomai már a koalíciós időkben tetten érhetők voltak. Hiá­ba nyerte meg az FKgP az első szabad választáso­kat, a szovjetek nyomására a belügyminiszteri tár­cát - mint kiderül később, a legfontosabbat - a kommunisták szerezték meg. A tárcához tartozó munkatársak 83 százaléka lett, vagy volt kommu­nista. Ekkor indult be az a történészek által csak szalámitaktikaként ismert politikai belháború, melynek eredményeként a kisgazdákat kiszorítot­ták a hatalomból. A miniszterelnöknek is Svájcba kellett menekülnie. Támadás indult a katolikus egyház, mindenekelőtt Mindszenty bíboros ellen, aki ellenezte az egyházi iskolák államosítását. Be­záratták a kolostorokat. Az ávósok egyetlen éjsza­ka 909, kórházi ágy mellett tevékenykedő apácát vittek el. Fehérváry István kiemelten szólt arról, Fehérváry István, a PÉK elnöke. hogy 1946-48 között közel 50 ezer háborús ügyet vizsgáltak a bírók. Az ítéletek után 475 embert akasztottak fel, közel 25 ezret ítéltek el. Sok eset­ben az volt a bűnös, akire ráfogták, hogy háborús bűnöket követett el. Ezt pedig tehette bárki, akinek volt haragosa. Az előadás második felében Horváth János or­szággyűlési képviselő vette át a szót. A politikus a német megszállás idején részt vett az ellenállási mozgalomban. A nyilas Számonkérő Szék letar­tóztatta és halálra ítélte. 1945 januárjában sikerült megszöknie és megalapította az FKgP XIII. kerüle­ti szervezetét. Az első szabad választásokon beke­rült a parlamentbe, s Nagy Ferenc miniszterelnök tanácsadója volt. 1947-ben köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával letartóztatták. Háromévi kényszermunkára ítélték, ebből „négyet” le is töl­tött. A forradalom leverése után emigrált. Alapító­ja a Magyar Forradalmi Tanácsnak, majd a Magyar Szabadságharcos Szövetség pénztárosa lesz. Ké­sőbb az indianapolisi Butler egyetem tanáraként dolgozik hazatértéig. 1998-tól a Fidesz-MPP or­szággyűlési képviselője. A politikus a hallgatóknak a börtönben szerzett élményeiről mesélt. Megemlítette, hogy egyszer az egyik vizsgálótiszt hivatta. Megkérdezte tőle: tud­ja-e, mennyi egy vagon bab?-Tudom-hang­zott a válasz. - Ak­kor jó, folytatta az ávós, mert annyi ideig lesz rab, amíg egy vagonnyi ba­bot meg nem eszik. Ez utalás volt arra, hogy hosszú ideig tart még a börtönfogsá­ga­Szombaton, a Magyar Közösség napjának előadásai keretében Lezsák Sándor megmutat­ta a Szent István-kápolnát a résztvevőknek: a kecs­keméti piarista diákoknak, a Szent István Kollégi­um tagjainak és a Kárpát-medence minden részé­ről érkező fiataloknak. Az emlékezőnap kezdetén Szakolczay Lajos irodalomtörténész megnyitotta a Magyar Közösség perében több évre elítélt Fáy Aladár festőművész alkotásait bemutató kiállítást. Történelmi taposóaknák A délelőtti előadás-sorozat bevezetőjében a házi­gazda, Lezsák Sándor országgyűlési képviselő el­mondta: - Akár Trianon, akár a későbbi évtizedek, sok-sok aknát telepítettek ide, a Kárpát-medencé­be. S ezek a történelmi aknák, akár a taposóaknák, bizony robbantak olyan időkben is, amikor senki nem várta. Az előző napi eszmecserére utalva Le­zsák Sándor kijelentette: tegnap este két drámai hangú előadás hangzott el. Az egyiket a Politikai Elítéltek Közösségének elnöke, Fehérváry István adta elő, életével hitelesítve, a másikat Horváth Já­nos országgyűlési képviselő. Az előadások után egyfajta vita kezdett kibontakozni arról: vajon lát- hatták-e, érezték-e, sejtették-e 1945-ben, ’46-ban, ’47-ben, hogy mi fog következni az elkövetkező években, évtizedekben? Történelmi vakság volt vagy figyelmetlenség, esetleg végzetes ügyetlen­ség, hogy a kort nem úgy értékelték, ahogyan az­tán az következett? Vajon most érzékeljük-e azt, hogy mi történik itt körülöttünk, szűkebb hazánk­ban, vagy a Kárpát-medencében? - tette fel a kér­dést az MDF-es honatya. Hogy vajon azok az ak­nák, amelyeket a huszadik században telepítettek, mennyire döglött vagy élő aknák? És a következő hónapokban, években, évtizedekben, hol, mikor, milyen körülmények között robbannak majd ezek az aknák? És azok, akik ma is akár régimódi kézi­gránátokat hajigáinak bele ebbe a kampányidő­A Fáy-kiállítást Szakolczay Lajos iro­dalomtörténész nyitotta meg. A kétnapos tanácskozáson olyan személyiségek vettek részt, akik nemcsak tanúi, de résztvevői is voltak a hajdani eseményeknek. szakkal terhelt magyar valóságba, vajon mi tudjuk- e, hogy ez csak egy tűzijáték, avagy valóban igazi kézigránát? Nagyon bízom abban, hogy ez a nap, a Magyar Közösség napja segít bennünket a tájéko­zódásban, hogy ne csak múltban legyünk otthon, hanem a jövőben is - szögezte le végezetül Lezsák Sándor.- Felvetődött itt, hogy vajon voltak-e olyanok, akik láttak akkoriban valamit - utalt Lezsák Sándor felvetésére Gyulay Endre katolikus megyéspüs­pök. - Nos, voltak. Csak éppen senki sem figyelt rájuk. Még a püspöki kar nagy része sem. Pusztá­ba kiáltó szavak mindig is léteztek és mindig is lesznek. A szeged-csanádi egyházmegye vezetője saját életéből vett, saját maga által átélt eseménye­ket ismertetett, melyeket - mint mondta - három­ezer pap és szerzetes élt át Magyarországon, s amelyek nem mindegyike végződött ugyan börtön­nel, de mindenképp érthetővé teszik a mai vallá­sosságot vagy vallástalanságot. Olyan dolgokról szeretnék beszámolni - mondta -, amelyek ritkán kerülnek napirendre, bármilyen tárgyalásban. Az áldozatokra szeretnék emlékezni. Azokra, akik életüket áldozták, de azokra a névtelenekre is, akik ugyan nem voltak a gulágokon, nem voltak külön­féle koncentrációs táborokban, legalábbis egy ré­szük, de akik itthon élték meg az egyik vagy másik terror, és az azzal járó idegtépő feszültség világát. Annak a terrornak, amelyben lélegzetet venni is csak engedéllyel lehetett és amelyik az egész or­szágra kiterjedt, talán még a lelkekbe is behatolt. Imádkozzunk - hangsúlyozta végezetül -, hogy ál­dozatuk, a magyarságért kihullatott vérük legyen eredményes, mint a keresztényüldözések idején a vértanúké. Legyen a vérük mag, amelyből egy jó, új termés fakad.- Az ember mindig dadogóvá válik, amikor olyan emberek között van, akik nagy történelmet éltek meg - mondta bevezetőjében Bíró Zoltán iro­dalomtörténész. - Olyan emberek között, akik ezt a történelmet úgy élték meg, hogy nem csupán passzív részesei voltak, hanem aktívan részt is vet­tek benne. Vagy úgy, hogy bizonyos történelmi pil­lanatokban áldozatokká váltak, börtönbe kerültek, emigrálniuk kellett, és sorolhatnám tovább a kö­vetkezményeket... Vagy úgy, hogy más történelmi pillanatokban cselekvőén részt vettek azokban a dolgokban, amelyekről a mi nemzedékünk is úgy szerzett tudomást, hogy voltaképpen gyermekfej­jel vagy korakamaszként látta, élte át az eseménye­ket. Bíró Zoltán külön köszöntötte a rendezvényen vendégként részt vevő Pongrátz Gergelyt, a Cor­vin köz egykori parancsnokát, aki - mint mondta -, az ő nemzedékének mintaképe, jelképes alakja volt. Olyan személyiség, akibe úgymond beleka­paszkodhatott a második világháború alatt vagy közvetlen utána született generáció.- Hosszú, aktív élete során könyvkiadóként és politikusként is cselekvőén részt vett minden tör­ténelmi fordulóban - méltatta Püski Sándor könyvkiadó múltját Bíró Zoltán. Hozzátette: a fia­tal könyvkiadó meggyőződéséért megjárta a bör­tönt és évtizedekig emigrációba is kényszerült. Püski Sándor 1936 tavaszával kezdte visszaem­lékezését, amikor Váci utcai új lakásukban helyet adtak a Kelet Népe szerkesztőségének. Ezzel az eseménnyel kezdődött az irodalmi életbe való be­kapcsolódása, egyben könyvkiadói tevékenysége. A következő év elején barátaival formailag meg is alapították a Jövő Nyomda Szövetkezetét, amely­nek működését elsősorban támogatásokból bizto­sították. Hamarosan nyomdát és gépeket is sikerült találniuk és 1937 nyarán a kiadó megkezdhette te­vékenységét. Kevéssel a nyomdaszövetkezet bein­dulása után történt, hogy Szabó Lajos megemlítet­te: van egy másféle egyesülésük is. Ha majd jól megy a nyomda, arról is beszélni fog. A nyomda ügyei azonban nem mentek rendben, időközben útjaik is elváltak, így soha nem került rá sor, hogy beavassák a Magyar Közösség titkaiba - emléke­zett vissza Püski Sándor. A legembertelenebb két törvénycikkely- Két nagy törvény volt az 1945-ös változásokkor - kezdte előadását a 91 éves Varga László ország- gyűlési képviselő, aki védőügyvédként vett részt a Magyar Közösség elleni perekben. Majd így foly­tatta: - Az 1945. évi 7. törvénycikk, amely az úgy­nevezett háborús bűnösök felelősségre vonásáról rendelkezett, a másik, az 1946. évi, szintén 7. tör­vénycikk. Ez utóbbi vonatkozott a Magyar Közös­ség perére. Az 1945. évi törvénycikk látszólag a há­borús bűnösök felelősségre vonásáról rendelke­zett. Valójában arról szólt, ki az, aki elfogadja a szovjet megszállást és a kommunista pártot, és ki az, aki nem fogadja el. Ennek az egyébként is elfo­gadhatatlan törvénynek volt egy borzalmas szaka­sza, a 11. szakasz 5. pontja, ami azt jelentette: ha valakit csak ebben a szakaszban mondtak ki bű­nösnek, akkor a népbíróságnak, amikor halálra ítélte, joga volt a kegyelmet azon a tárgyaláson el­utasítani (fellebbezésre amúgy sem volt lehetőség) és két órán belül kivégezték az illetőt. F.z a törvény A tanácskozás két elnöke: Bíró Zoltán (balról) és Lezsák Sándor, a háttérben Gyulay Endre katolikus megyéspüspök. öt éven át létezett, amíg az összes per le nem ment. Nem sokban különbözött az előbbitől az 1946. évi 7. törvénycikk sem. Ennek legfőképpen a magyará­zata volt veszedelmes. Egyik kijelentése ennek a magyarázatnak így szólt: a demokratikus jogokat csak azoknak szabad élvezni, akik demokratiku­san gondolkoznak. Tehát kommunisták. Ez egyéb­ként benne van a törvényben. Végezetül Varga László leszögezte: a háború vé­gétől a rendszerváltásig eltelt negyven év sokkal károsabb volt mindennél. Az egyetlen volt, amely nemcsak hatalmat, gazdagságot, vérét akarta el­venni az embereknek, hanem a gondolatukat, a cselekvésüket irányító szándékukat, a szívüket. Az egyéniség megszüntetése volt a célja. Ahhoz, hogy ne ismétlődhessen meg, nagyon fontos, hogy a fia­talok megtanulják: soha, semmilyen áron nem sza­bad megalkudni az önkénnyel - hangsúlyozta Var­ga László. Vida István történész az események hátterét is­mertette. Mint utalt rá, a második világháború után az erőviszonyok jelentősen megváltoztak. Három jelentős hatalom maradt: az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió. Anglia eladósodott, a Szovjetunió hatalmas pusztítást szenvedett, úgy népességét (28-29 millió), mint gazdaságát tekint­ve. Mivel Nyugat-Európa nagy része is tönkre­ment, a Szovjetunió helyreállítását csak a kelet-eu­rópai országok lepusztításával valósíthatták meg. Ilyen gazdasági helyzetben kezdett hozzá a Szov­jetunió annak a nagyszabású fegyverkezési és atomprogramnak a megvalósításához, amellyel be kívánta hozni lemaradását. A prioritások tekinteté­ben a kelet-európai térség csak sokadrangú ténye­ző volt az Egyesült Államok számára. Ezzel ma­gyarázható, hogy a Nyugat szabad kezet adott a szovjeteknek. Sőt, maguk javasolták, hogy bár Ma­gyarországot helyre kell állítani, területileg célsze­rű kicsinyíteni, és feltétlenül nemzetközi megszál­lás alá kell venni. Az első magyar koncepciós per- A Magyar Közösség pere az első, klasszikus érte­lemben vett koncepciós per volt - jelentette ki M. Kiss Sándor történész. Hozzátette: - Olyan per, ahol a tevékenységet koncepcionálták. Amit a Ma­gyar Közösség csinált, bőven a demokrácia határa­in belül volt. Vizionáltak egy demokráciaképet a független magyar államban, és a kommunista bíró­ság ezt minősítette összeesküvésnek. M. Kiss Sán­dor leszögezte: véleménye szerint, függetlenül at­tól, hogy a struktúraváltás mikor következett be, politikai szempontból a diktatórikus időszak 1946 végén, 1947 elején kezdődött el Magyarországon.- Az 1945-ös időszak történéseivel kapcsolato­san nagyon nehéz volt forrásanyagot találni a kü­lönböző irattárakban - jelentette ki Izsák Lajos egyetemi tanár, történész. Hozzátette: ma is van egyébként olyan bizonyos időszak, amelyet egy­szerűen nem lehet kutatni. Szerencsére a Széché­nyi Könyvtárban viszonylag korán hozzáférhet­tünk Varga László, Csicsery-Rónay István mun­káihoz. Aztán az 1970-es évek második felére már a magyar történelemtudomány is produkált olyan eredményeket, amelyek alapján el lehetett indul­ni az igazságkeresésben. És ez a folyamat a mai napig tart. Köszönjük mindazoknak, akik személyi jövede­lemadójuk 1 százalékát a Lakitelek Népfőiskola javára ajánlották fel. A népfőiskola számláján 2001-ben összesen 1.001.804 forint gyűlt össze. Idén a diákok honismereti nevelését szolgáló nyári táborokra, az emigrációs gyűjtemény fej­lesztésére, valamint a népfőiskola fenntartására és működtetésére fordítjuk mindazok támogatá­sát, akik személyi jövedelemadójuk 1 százalékát a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány javára utalják át. Adószáma: 19049711-2-03. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents