Petőfi Népe, 2002. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-27 / 49. szám

12. oldal - Petőfi Népe A HÉT RIPORTJA 2002. Február 27., szerda JHHI WSSHwS »888888« A gyíkbőrű legény sajátos győzelme Dr. Somogyi Tihamér, bőrgyószász, adjunktus:- Néhány éve kezelem Imikét. Rajta kívül ilyen esettel még nem találkoztam. E betegség előfor­dulása - ha nem is ennyire súlyosan - több száz­ezerből egy. Örökítőanyag hibája áll a dolgok mö­gött. Rendszeres ápolásra szorul. A szervezetnek sok energiája rámegy arra, hogy gyorsan cserélő­dik a bőr és ugyanakkor lassan válnak le a felső rétegek. Ezért van az, hogy Imi nagyon sokat eszik. Mérhetetlen energiára van szüksége. A fiú és családja előtt le a kalappal! De mindig is egyenrangú emberként beszélgetünk. Az édesanyjához is őszinték vagyunk. Intézetünk professzora, dr. Tö­rök László is - úgymond - rajta tartja a kezét. Európai hírű szakte­kintély ő, de az eddigieknél többet sajnos nem tudunk tenni. Az anyaság érzésénél nincs csodálatosabb. Ám amennyire bol­dogító tud lenni, annyira szívfacsaró, ha kiderül: az apró em­berke beteg. Gyógyíthatatlanul. De az igazi édesanya a gyerme­kéért szinte a lehetetlenre is képes. Az izsáki Basa családban az első fiú 1980-ban született. A második két évre rá. Ő Imike. Ichthyosis bőrbetegséggel, közérthetőbb nyelven gyíkbőrűség- gel jött a világra. A bohém kisautó A Petőfi Népe előfizetői játékán egy szeren­csés nyertes Suzuki Wagon R+-szal lehet gazdagabb. Részvételi feltétel háromhavi fo­lyamatos előfizetés. Az előzetes sorsolásra május közepén kerül sor. Számítógép által kiválasztott száz, valamint a Tempóban ta­lálható nyereményszelvény beküldői közül ötven ember esélyes arra, hogy elvigye az autót. A Suzuki nyertesét a Tesco parkolójá­ban megrendezendő nagyszabású műsoros program keretében sorsolják ki. Háromszor lepődik meg az ember a Suzuki Wagon R+-on: amikor meglátja, amikor beleül, és amikor vezeti. A gépkocsi formája kicsit bohém, kedves, fiatalos. Nagyon széles színválasztékban kapható, tízféle fényezéssel kínálja a gyártó. Kí­vülről szemlélve az autót, nem tűnik nagynak. Három és fél méteres hosszával, százhetven cen­tis magasságával igazán kompakt kisautó hatását kelti. Igazi meglepetéssel akkor szolgál a Wagon R+, ha beül az ember. A belső tér igazán tágas, fej­fölötti magassága lenyűgöző, kényelmes vezetési helyzetet tesz lehetővé. A vezető és utasa közötti távolság olyan, mint egy tágas, nagy autóban. Négyszemélyes a kocsi, így minden utas kényel­mesen elfér benne. A tágra nyíló ajtók könnyű ki- és beszállást biztosítanak. Az első ülésen utazók biztonságára az alapfelszerelésként kapható két légzsák gondoskodik, ezenkívül speciális oldalüt­közési védelemmel látták el a járművet. A hátsó ülésen ülők kicsit magasabban foglalnak helyet, így ők is kilátnak előre, vizuálisan részt vehetnek a vezetésben. A gépkocsi kezelőszervei egyértel­műek, váltója precízen kapcsol. Menetteljesítmé­nye is kiváló. Hetvenhat lóerős, 16 szelepes, 1,3- as motor repíti az autót. Dinamizmusa irigylésre méltó. Fogyasztása nagyon kedvező, ahogyan a Suzukikhoz illik. A kitűnő felfüggesztési rendszer és a stabilitást eredményező széles kerék- és ten­gelytáv könnyen kezelhetővé teszi ezt a bohém járművet. A Wagon R-M nagyon gyorsan át lehet alakítani kisteherautóvá is. A hátsó ülések előre- hajthatók, így egy nagyobb bevásárlás sem okoz gondot. Akár tíz rekesz ital is elfér megnövelt rak- térében. Praktikusságát tovább növelik a külön­böző helyen elhelyezett apró zsebek, tartók, fió­kok. Egy angliai lopásvédelmi teszten a Suzuki Wagon R+ kiváló minősítést kapott, az első he­lyen végzett. Az autó bohémsága, kedvessége miatt a fiata­lok körében is rendkívül népszerű, praktikussága miatt az idősek, és tágas belső elrendezése miatt a családok kedvelik. Ez az autó mindenki számá­ra egy kifejezetten jó választás. a Izsák A kisfiú még kisiskolás volt, ami­kor először felkerestük. Részletek az édesanya akkori elmondásá­ból:- A vastagon hámló szaruleme­zek gátolják a test hőleadását. A bőr kiszárad, kireped. A fájdalmat csak enyhíteni lehet. Visszük is Imikét mindenhová. Hol rosz- szabb, hol picit javul. Vigyázni kell, por se száljon rá. A napsugár is fájdalmas neki. Ám ha fény és víz együtt éri, talán jobb az álla­pota. De hogy vigyem közvízbe? Igaz, nem fertőző. De a leázott bőrdarabok felvetődnek a víz fel­színére. Ha a napról bejön, kínjá­ban a hideg kőre fekszik. Pedig ápolom, kenem reggel-este. Kétki­lónyi kenőcs másfél hétre elegen­dő. Már ingyen kapjuk. Nincs szörnyűbb a gyermeki kínnál. Fő­leg, ha tudja az ember, hogy szin­te tehetetlen. Akkortájt próbáltuk az óvodát is, de volt gyerek, aki le­köpte.- Néhány éve haverkodunk. Jól megvagyunk. Jókat dumálunk. Diszkózunk, kártyázunk a törzs­helyünkön - szólt beszélgeté­sünkbe Németh Ede. Egyikőjük azt is előadta, tőle nem idegen a bőrbetegség. Édesapja pikkelysö- mörös. Jó, nem mindenütt. „De egyébként sem azt kell nézni egy haveron” - jegyezte meg. Megtud­tam tőlük, a barátnők is csak ak­kor maradhatnak azok, legyen bármekkora a szerelem, ha Imit mint havert elfogadják. Nem hagyjak egymást csüggedni Az édesapa is megérkezett a na­gyobbik fiúval.- Hát van baja az embernek. Zsoltival intéztük a továbbképzési támogatást - sóhajtott az apa, s le­ült.- Gépkocsivezető vagyok. Imit néha elviszem magammal. Lát­Floki és Lédi Imi négylábú, hűséges barátai. Tisztában van magával. Sokszor látjuk, mélyponton van. Ilyenkor fokozottabban figyeljük. Ez a legjobb megoldás. rokkantnyugdíja mellé keres egy kicsit, hanem érzi, szükség van rá. Azóta mintha nyugodtabb lenne. Ha mérgében csúnyát mondana, „kifütyüli”. A napi kenegetés változat­lan. Ő is kiveszi belőle a részét. Hiszen változatlanul tetőtől tal­pig kell krémben lennie. Hogy 50 kiló és 168 centi, már négy kiló- nyi kenőcs fogy egy hét alatt. Két-háromnaponta forró vízben veretem a kenőcsös holmikat, majd ismétlődik az öblítés, a csa­varás... Gyorsan fogynak a hol­mik. Szerencsére az önkormány­zat állja a vízszámlánk felét. Nemcsak a mosás miatt, hanem a fürdőmedence miatt, ami ná­lunk létszükséglet. A keringető még hiányzik belőle. A helyi strandra még besétálni sem en­gedik. Nyáron pedig Iminek megváltás a víz. Jajj! A legfontosabb! Azzal kellett volna kezdenem, hogy csodálatos orvosunk van! Igaz, e bőrbetegséggel csodát tenni nem lehet. De a kecskeméti bőrgyó­gyászaton dr. Somogyi Tihamér mégis arany ember. Fájó megjegyzések- Imi! Nagylegény lettél. Lassan két évtizede, hogy együtt élsz e bőrbetegséggel.- Az idegenek, akik soha nem láttak, megnéznek. Csak ne szól­nának! „Menj már odébb! El­megy az étvágyam tőled!” „Elhá­nyom magam!” Tesznek ilyen megjegyzéseket. Ha kicsit sok már az ilyesmikből, a sorsom jobban eszembe jut. Miért én? El­indulok. Felülök a kis motorom­ra. Megyek... Minden kis utcába, térre, rétre, lovaspályára. Utána megnyugszom. Aztán álmodok. Meggyógyultam. Van bőröm. Igazi. Kamionsofőr vagyok. Szá­guldók. De felébredek. Csupa krém vagyok. Mindenem. Aztán hullnak rólam a bőrdarabok. Jönnek az újak és újra hullanak. De vannak barátaim. És dolgo­zok. Előbb-utóbb lesz egy robo­góm. Itthon is mindenki szeret. A nagymama este tízkor is főz nekem rengeteg sonkás-sajtos makarónit - mondta az immár ifjú Basa Imre, kissé félrehúzva a száját, mintha vidámabbnak sze­retne látszani. Évtizede az Imikével történt beszélgetést így fejeztük be: bí­zunk benne, ez a legényke előbb-utóbb győzni fog. Imre fi­atalemberként a nap minden percében győz. Legyőzi önma­gát. Csodálatra méltó. _______________ _____________ PULAI SÁRA Sorsforduló Imi kisgyermekként... Az asszony a mindennapok gondjait sorolta. A kenőcsös pi­zsamák, zoknik, ruhák örökös mosása, veretése, öblítése, csava­rása, s pótolni az agyonfőzött ru­haneműket. Nincs már olyan gyógynövénykönyv sem, amit át ne tanulmányozott volna alvás helyett. A csodanövényekért min­denhová elmentek, vagy ültettek, s készült a házi főzet, ha valahol jót írtak róla. És persze keresték a csodatevő orvost. A Basa család minden tanácsba belekapaszko­dott. A kegyetlen sors elviselésé­ben azok, akik tudomást szerez­tek Imike betegségéről, sokan se­gítő szándékkal fordultak a csa­ládhoz. Jó tíz évvel ezelőtt hosz- szan sorolhattuk is a valamilyen módon segítők listáját. Azután 1990 októberében megírtuk, Imi­ke iskolapadban. Akkor alig 18 ki­lós és 148 centis volt a fiúcska. Már legény a talpán Imi júniusban 20 esztendős. Olyan, mint kortársai. Legalábbis igyekszik olyannak lenni. Vagány, csibészes. Szeret szórakozni, mo­torozni, autózni, csavarogni. Bol­dog, hogy dolgozhat, tudtam meg a közelmúltban, amikor egy „le­gényegylet” közepette találkoz­tunk.- Alkalmi összeverődés?- Imi a mi barátunk! - mondták kórusban. Egyikőjük, Tóth Ist­ván, eképpen vallott:- Én Imi bátyjának voltam az osztálytársa. Eljártam hozzájuk, s összehaverkodtunk. Vagy hét éve. Akkor is jöttem, amikor Zsolti ka­tona volt. Együtt járunk diszkóz­ni. Volt úgy, hogy odakiabáltak a barátunknak, „azért nem bán­tunk, mert ilyen a bőröd”! Na mernék csak bántani! Egyszer próbálná meg valaki! Ő meg per­sze csak csitít bennünket. ... s most majd’ húszévesen. szik, örül, ha újat lát. De hamar elfárad, viszont nagyon jó az em­lékezőtehetsége. Meg beszélge­tünk. Mindenről.- Fáradtnak tűnik.- Tudja, úgy vagyunk a felesé­gemmel, hogy ezt egy ember nem egyik alább­hagy a lelke- Basalmre sedéssel, ak­kor ott a másik. Ha későn jön ha­za Imi, akkor én várom és segítek neki. A feleségemmel sokszor azt játsszuk, most neked van sza­badnapod. Az ember egyedül nem bírná a 365 napon keresztül a majd’ 24 órás szolgálatot. Lá­tom, sokszor lelki problémákkal küzd a fiunk. Nem kérdezzük. Vagy elmondja, netán később szól, de lehet, hogy épp Zsoltit választja, esetleg Bettit, egyikő­jük barátnőjét. Imi felvilágosult.- Mi minden történt a korábbi be­szélgetésünk óta1 - Szinte sorsfordulónak számí­tott, hogy az általános iskolában Kormos Jánosné Erika (Kecske­méten él) lett az osztályfőnöke. Akkortól kezdve minden ünnep­ségre engem is meghívtak - em­lékezett vissza az édesanya. - Más lett Imi. De az igazi változást egy osztálykirándulás hozta. Kormosné elvitte három napra a két kiló kenőccsel együtt. Rá is hozta az ijesztőt. Úgy volt, ő für­dik majd utoljára. Persze, mire a többi gyerek végzett, a fiam el­aludt. Nem bírt bele lelket verni. Óránként mérte a pulzusát, hogy él-e. Élt. Csak nagyon elfáradt. De onnantól kezdve önállóbb. A nyolc osztály után felvették vol­na Kecskemétre a Gáspár András ipari iskolába kárpitosnak. De Imi nem merte vállalni az új kö­zösséget. Szerencsére aztán ta­láltunk neki munkahelyet. Átjár Ágasegyházára. Biciklikerekeket csinálnak egy rehabilitációs mű­helyben. Ott minden embernek van valamilyen nyavalyája. Nem­csak az számít, hogy a húszezer A négykilós vödörből hamar kifogynak a napi kenőcsadagok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents