Petőfi Népe, 2002. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-13 / 37. szám

I 2002. Február 13., szerda A HÉT R I P O R T J A Petőfi Népe - 9. oldal A bűn, az nem lesz könnyebb A rejtélyes tiszaugi gyilkosság története A nagy tragédiáknak soha nincsenek előzményeik, ezért alapjaiban rendí­tik meg és fordítják egy addig ismeretlen irányba az életünket. Egy budapes­ti fiatalasszony telket vásárolni utazott le Tiszaugra, de megérkezését köve­tően brutálisan meggyilkolták. Akivel találkoznia kellett volna, áleladó volt, és már két éve tulajdonlapokhoz hamisított személyi igazolvánnyal adott el földeket. A fiatalembert azonban a tiszaugi tanúk az eljárás során nem ismerték fel határozottan. Ráadásul a vádlott egyszer sem tett vallo­mást. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság dr. Árvay Árpádné vezette büntetőtaná­csa ezért csak több évtizedes büntetőtapasztalatára, valamint az orvos- és nyomszakértői vizsgálatokra hagyatkozhatott. A huszonkilenc éves ceglédi H. Tamást a csalássorozat mellett bűnösnek találták emberölés bűntettében is, és tavaly decemberben nem jogerősen tizenhét év börtönbüntetésre ítél­ték. Védője a gyilkosság vádja alól felmentését kérte. Egy szélhámos önuralma Hét nap múlva, Székesfehérváron, izga­tottan tördelte kezét bérházi lakásában egy középkorú titkárnő. A szobában, a konyhában, a lépcsőházban komman­dósok rejtőztek. Mindenki a csengetésre várt, mikor érkezik meg az a fiatalem­ber, aki hirdetés útján ingatlanforgalma­zásban jártas titkárnőt keresett, és erre Tiszaug - Kecskemét 1999. szeptember 21-én, délután fél kettő után tíz perccel egy nyugdíjas házaspár vérbefagyott női holttestre bukkant Tiszaugtól délre, a Tisza-part elhagyatott részén. Az áldozat, egy molett fiatalasszony, a keskeny földút szélén, magas, buja növények tövében feküdt hason. Kantáros bermuda­iamért és pólót viselt, egyik edzőci­pője az úton, végtagjai természetelle­nesen elcsavarodtak. Feltételezhetően eszméletlen vagy halott volt már, ami­kor az út szélére lökték. A homokban autónyomok látszódtak. Az idős há­zaspár nem mert közelebb menni a te­temhez. A Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei nyomozók, amikor a holttestet megfordították, a látványtól elborzad­tak. Az alacsony kis nőt szó szerint le­mészárolták. Arcán, fülén és nyakán hemzsegtek a szúrt sebek, ruhájának mellső felét teljesen átitatta a vér. A meggyilkoltat szexuális erőszak nem érte, táskát és iratokat pedig nem talál­tak nála, ezért rablógyilkosságra gya­nakodtak. A holttestet a szolnoki kór­házba szállították, ahol az igazságügyi orvosszakértő megállapította: a halált a jobb nyaki ütőér sérüléséből szárma­zó kivérzés okozta, amely délelőtt ti­zenegy és egy óra között állhatott be. Az ügy - bár közigazgatásilag akkor még Szolnok megyéhez tartozott - a Bács-Kiskun megyei főnyomozókat is érdekelni kezdte, mert nem cr>kkal előtte ölték meg brutális módon azt a kecskeméti cukrászlányt, akinek gyil­kosát a mai napig nem találják. Hama­rosan kiderült, a két gyilkosság között nincs összefüggés. A döbbenet híre Másnap délután, a fővárosi Laborfalvi Róza utca egyik bérházából feszült hangú férfi hívta fel a kerületi rendőr- kapitányságot. Bejelentette, hogy a szomszédasszonya tegnap óta nem jött haza, és ez idáig élet jelet sem adott magáról. Az ügyeletes néhány perc múlva visszahívta a bejelentőt és elmondta, hogy nagy baj van, mert egy általa megadott személyleírású nőt tegnap megöltek Tiszaugon. A fér­fi a hírre majdnem elejtette a telefont, de össze kellett szednie magát, mert az eltűnt asszony nyolcéves kislánya éppen mellette állt. A szomszédok a nyomozóknak csak annyit tudtak mondani, hogy Gabriella asszony csa­ládi házra vágyott és előző nap eluta­zott megnézni egy Tisza-parti telket. Őket arra kérte, ha estig nem érne ha­za, hívják át a kislányát hozzájuk. Gabriella lakásában a nyomozók talál­tak egy Tiszaug melletti föld adásvéte­li előszerződéséről szóló iratot, amely­ben ő volt a vevő, és egy Bállá Károly nevű férfi pedig az eladó. A szerződés mellett volt egy bankbizonylat is. Eszerint az asszony az elutazása előtti napon ötszázezer forint készpénzt vett ki a bankszámlájáról, valamint megtalálták azt a bekarikázott hirde­tést is, amelyben a Tisza környéki föl­det árulták. Az egymillió forintos irányár mellett azonban név nem sze­repelt, csak egy mobilszám, amely a hívásukra nem volt kapcsolható. A rendőrök megkeresték Bállá Károlyt, aki a fővárosi lakásban talált szerző­dés szerint az ingatlan eladója volt, de kiderült, az idős gazdálkodó sohasem árulta földjét, hanem csak vett hozzá. Az áldozat férje Németországban dolgozott szakácsként. A hírre azon­nal hazaindult, és aznap éjszaka Szol­nokon azonosította összeszurkált fele­sége, Gabriella holttestét. kucsmás fiú kijött a gyárból, Búzással elindultak az ügyvédhez, ahol Zatykó személyi igazolványa alapján megír­ták az adásvételi szerződést, majd a fi­atalember hatszázötvenezer forint vé­telárat vett át az erdőért. A kucsmás fiatalember még 1998 áprilisában másfél millió forintért egy tízhektáros ceglédi földet akart elad­ni Túri néven, de az ügyvéd gya­nút fogott, és az adásvétel nem jött létre. Nem sokkal később azonban sike­rült kilencszázezer forintért értékesí­tenie egy szarvasi szántót, valamint egy ceglédi földet, négyszázezer forin­tért. Az átejtett ügyvédek, a pórul járt vevők és vevőjelöltek mind felis­merték a kucsmás fiatalemberben a Székesfehérváron elfogott, nőtlen, ceglédi H. Tamást, aki akkor éppen in­gatlanforgalmazásban jártas titkárnőt keresett hirdetés útján. Nem voltak azonban ilyen egyér­telműek a tiszaugi gyilkosság körül­rendőrségen nem ismerték fel az autó­ban várakozó illetőben a ceglédi H. Tamást, bár a szembesítésen már a gyilkossággal gyanúsított fiatalember feje kopaszra volt borotválva. H. Ta­más lakásában a rendőrök megtalálták mindazon kellékeket, amelyekkel a földeladások során a fiatalember ál­cázta magát. A lakásban lévő ruhákon azonban vérnyomokat nem találtak. Sőt a meggyilkolt asszony körme alatt lévő szövetminták sem egyeztek a ceg­lédi lakás egyetlen ruhadarabjával sem, bár a letartóztatás és a gyilkosság között hét nap telt el. Mikroszkópok alatt Időközben Tiszaugot hivatalosan is Bács megyéhez csatolták. A Szolnok megyei rendőrök munkáját a Bács-Kis­kun Megyei Főügyészség és bíróság vit­te tovább. A nyomozást a megye egyik legtapasztaltabb ügyésze, dr. Szeri H. Tamás rezzenéstelenül hallgatta dr. Árvay Árpádné ítéletét. az időpontra a székesfehérvári nő talál­kozót beszélt meg vele. A készültség oka az volt, hogy a hirdetésben leírt mo­bilszám egyezett a tiszaugi földhirdetés­ben megadott telefon hívószámával. „A madárka berepült” - jelezték a külső őr­szemek. A csengetést követően az asz- szony lassan résnyire nyitotta az ajtót, majd hirtelen visszhangzó, üvöltő dobo­gás hallatszott, és a kommandósok lete- perték a bejárat előtt álló alakot. Egy magas, atlétatermetű, feltűnő­en fehér bőrű, leborotvált hajú fiatal­ember ült kihallgatóival szemben, aki a nyomozók kérdéseire rendre csak annyit válaszolt: „Mikor kaphatok ügyvédet?” Ám az 1973-as születésű ceglédi H. Tamás a jogi képviselő megérkezését követően nemcsak a rendőrségen, hanem később a bírósági per során is, csupán annyit válaszolt, hogy mindazon tetteket, amivel vádol­ják, ő nem követte el. Hamarosan ki­derült, hogy H. Tamás a gyilkosságot megelőző két évben jó néhány alka­lommal eladott vagy megkísérelt érté­kesíteni tulajdonlapokhoz hamisított személyi igazolvánnyal külterületi in­gatlanokat. A kucsmás, akinek több neve volt 1997. február 24-én egy magas, viseltes pufajkás, kucsmás, dioptriás szemüvegű fiatalember Zatykó néven mutatkozott be egy Búzás nevű gaz­dálkodónak, valahol Nagykőrös és Cegléd között az út szélén. A gaz­dálkodó egy környékbeli nyárfaerdő hirdetésére érkezett, amelyet a kucs­más adott fel. Miközben a két ember a meghirdetett területet járta be, a fiatal­ember átadta az érdeklődőnek az erdő tulajdonlapját. Búzás elégedett volt, de mielőtt elindultak volna az ügyvéd­hez, a fiatalember megállította a vevő­jelölt autóját a Nagykőrösi Konzerv­gyárnál, mondván, a felesége ott dol­gozik, és a beleegyezését akarja kérni a családi birtok eladásához. Miután a ményeiről szóló tanúvallomások és a szembesítések. Az utolsó állomás Gabriella asszony reggel nyolc óra előtt indult el busszal a fővárosból Kecskemétre. A buszvezető emléke­zett rá, mert többször is meg kellett a nőt nyugtatnia, hogy el fogja érni a tiszaugi járatot. A csatlakozás sofőrje sem feledte a csípős nyelvű asszonyt, akinél táska volt, és azt sem tudta, meddig vegyen jegyet. A járaton ülő egyik nő szerint Gabriellának az úton megszólalt a mobiltelefonja is, majd miután beszélt valakivel, Tiszaugon leszállt. A telefon soha nem lett meg. Egy asszony nézett csak vissza a busz­ból és látta: sötétzöld színű autó állt a megállóhoz és belőle magas, sötéthajú férfi szállt ki. A busz tizenegy órára ér­kezett a település­re. Az azt megelő­ző órában több ta­nú is látott egy sö­tétzöld színű autót várakozni a megál­ló közelében. Volt, aki azt is tudta, hogy az autó Volks­wagen Golf típusú. Elmondásuk sze­rint a járműben egy fehér inges, rövid, sötéthajú férfi ült. Egy tanú elmondta: aznap dél körül egy ilyen zöld autó úgy ment el mellet­te, hogy majdnem leesett a kerékpár­járól, egy másik asszony pedig látta a Golfot nagy se­bességgel kihajtani arról a földútról, amelynek legvégén Gabriella asszony holttestét megtalál­ták. A tiszaugi ta­núk azonban a László felügyelte, aki a nyomozást - ti­zennégy hónap előzetes letartóztatás után - az emberölés bűntettében, bizo­nyítékok hiányában, megszüntette. A vagyon elleni bűncselekmények ügyé­ben az eljárás tovább folyt, de abban már nem volt indokolt az előzetes letar­tóztatás, ezért H. Tamást 2000. decem­ber 15-én szabadlábra helyezték. Gabriella asszony családja azonban fellebbezett, a Legfőbb Ügyészség pót­nyomozást rendelt el az emberölés bűntettében, és H. Tamás 2001. au­gusztus 10-től újra előzetes letartózta­tásba került. Az aprólékos nyomgyűj­tés során azonban az ügyészt legin­kább az a visszavonhatatlan tény bosz- szantotta, hogy a szolnoki nyomozók nem öntötték ki a gyilkosság helyszí­nén talált autókeréknyomokat, hanem csupán lefényképezték azokat. A nyomszakértő azonban a fényképna­gyítások alapján is azt állította, hogy a keréknyomok valószínűleg a méreg­zöld Volkswagen Golf gumijaitól szár­maznak. A kocsiban speciális vegyi el­járással fröccsenéses, azonosíthatatlan eredetű vérnyomokat is találtak. Az ORFK bűnügyi szakértői szerint a Gab­riella asszony ruháján talált egyik ele­mi szál összes sajátosságát fellelték a Golf üléshuzatán talált elemi szállal. Az írásszakértő szerint a feladott hirde­tési szelvény megrendelőjének kézírá­sa megegyezik a vádlottéval. A pszi­chológus szerint H. Tamás intelligen­ciahányadosa 124-es, amely igen ma­gasnak számít. A fiatalember személyi­sége emellett erős énkontrollal rendel­kezik. Negatív érzelmeit elfojtja, alkal­mazkodó, de kitörésre hajlamos típus. A vizsgálatok során nem volt olyan megnyilvánulása, hogy nem ő követte el a gyilkosságot. „Pedig ezzel a túlérzé- keny öntudattal hevesen tiltakozni kel­lett volna az ilyen súlyos igazságtalan vádak miatt” - vélte a pszichológus or­vos szakértő. H. Tamás a hazugságvizs­gálatot nem vállalta. Nem jogerősen Dr. Gyekiczky Tamás ügyvéd szerint semmilyen bizonyíték nem szól amel­lett, hogy H. Tamás követte volna el a gyilkosságot. Az ügyvéd úgy véli, a leg­fontosabb, hogy a tiszaugi tanúk nem is­merték fel a rendőrségen H. Tamást. Nem bizonyított az sem, hogy az ő autó­ja volt ott a helyszínen, mert a rendőrök eleve egy sötétzöld Golfra kérdeztek rá. A védelemnek kétségei voltak a szakér­tői vizsgálatokkal kapcsolatban is: az ügyvéd véleménye szerint a gyilkosnak érintkeznie kellett az áldozattal, de a Gabriella asszony körme alatt lévő ele­mi szálak és DNS nem egyeztek H. Ta­máséval. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság dr. Árvay Árpádné vezette büntetőtanácsa tavaly decemberben hirdetett ítéltet H. Tamás büntetőperében. A fiatalembert bűnösnek találták emberölés és folyta­tólagosan elkövette nagy értékű csalás és okirat-hamisítás bűntettében. Mind­ezekért nem jogerősen tizenhét év bör­tönbüntetésre ítélték, és nyolc évre eltil­tották a közügyektől. Az ügyész súlyos­bításért, a védelem az emberölés vádja alól felmentést kért védencére A gyil­kosság nem kapott minősítést, „mert nem tudni, hogy mi történt H. Tamás és az áldozat között” - mondta az ítélet in­doklásában a bírónő, az azonban a bün­tetőtanács számára nem volt kétséges, hogy H. Tamás a gyilkosság napján Tiszaugon találkozott Gabriella asz- szonnyal. De hogy valójában mi zajlott le a magányos csaló és a csípős nyelvű fiatalasszony között, és netán elváltak-e akkor, ott, az útjaik, nem tudni. Mert aki tudná, továbbra sem szólalt meg, és re­akciók nélkül hallgatta a rá kirótt ítéle­tet. Gabriella asszony kislánya a mai na­pig úgy tudja, hogy az édesanyját bal­esetben veszítette el. KÉP ÉS SZÖVEG: RAJNAI ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents