Petőfi Népe, 2002. január (57. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-26 / 22. szám
A pénzvilág hírei a világtörténelem legnagyobb pénzcseréjéről szólnak, s ez a pénzcsere számos kérdést vet fel. Ilyeneket: mit jelent az új pénz a Monetáris Unióban részt vevő tagállamok állampolgárai számára? Mit jelent ma, és mit, ha már Magyarország is része lesz az earóövezetnek? Az euróval kapcsolatban mit tapasztalnak majd az itthon élők, a turistaként utazók, a munkavállalók és a vállalkozók? Mikor kerülhet sor arra, hogy a forintot is felváltsa az euró? Az új pénzt és az új árakat vélhetően mindenütt viszonylag hamar megszokják. Február vége után a régi nemzeti pénzekkel a forgalomban már nem lehet találkozni. Magyarországon az ideérkező turisták legtöbbje csak eurót akar beváltani forintra, a külföldre, a 12 országba utazó magyaroknak pedig elég, ha készpénzként eurót visznek magukkal. Az euróra való áttérés után az árakat is sokkal egyszerűbb lesz összehasonlítani. Közvetlenül tudni lehet, hogy melyik országban mi a drágább vagy az olcsóbb. Az egységes pénz önmagában ösztönzi az árkülönbségek mérséklődését. A külkereskedelem is egyszerűbb lesz, mert az import-, illetve exportárajánlatot euróbán adják meg. A magyar idegenforgalomban például szokás volt német márkában ajánlani a szolgáltatásokat. Ez a német turisták életét megkönnyítette, az olaszokét és az osztrákokét pedig bonyolította. Az „euróláz” átterjed más országokra is. Horvátországban például a német márka szinte második pénzként működött, szükségképpen az euró veszi át ott ezt a szerepet. Hogyan lesz ezután Magyarországon? „Eurós” ország lesz, ha tagjává válik az Európai Uniónak? Kihat-e ez az árakra és bérekre, a vállalkozók pénzhez jutási lehetőségeire? forint árfolyama már régóta az euróhoz kötött. 1995-től 2001-iga forint csökkenő ütemben, de folyamatosan leértékelődött: az euróért (vagy annak valamelyik elődjéért, pl. az osztrák schillingért vagy a német márkáért) mind több forintot kellett adni, és ugyanannyi forintért mind kevesebb valutát lehetett venni. A külföldi valutáknak ez a drágulása azonban évről évre alatta maradt a magyar árak és bérek emelkedésének. 2000-ben például a fogyasztói árak még átlagban 9,8 százalékkal emelkedtek, a bruttó bérek 13,5 százalékkal, de a forint abban az évben az euróhoz képest csak 4,5 százalékkal romlott. Az egyéves kincstárjegyre fizetett kamat ugyanakkor 2000-ben 11 százalék körül alakult. Ezek a tények a következő éveket jellemző két jelenségre mutatnak rá. A magyar reálbérek (forintban) emelkedtek, és ezután is emelkednek. Az euróbán kifejezett bérek emelkedése viszont ennél nagyobb mértékű lesz. Erre szükség van, hiszen ha összehasonlítjuk euróbán kifejezve a magyar béreket az Európai Unió átlagos béreivel, akkor nagyon szegénynek tűnik még a magyar munkavállaló. Akinek a 2000. év végén havi 100 ezer forint volt a fizetése, az (akkori árfolyammal számolva) 378 eurót vitt haza. Ez a fizetés 2001 végén az inflációt meghaladó mértékben, 120 ezer forintra emelkedett, ez a 2001 végi árfolyam mellett 487 euró- nak felel meg. Euróbán ez még mindig egy nagyon szerény fizetés, de az emelkedés euróbán számolva tekintélyes. Elmaradottságunk korántsem akkora, mint amekkora az árfolyammal mechanikusan átszámolt fizetésekből következne. A magyar béreknek ugyanis Magyar- országon lényegesen nagyobb a vásárlóereje, mint ha külföldön költenénk el. Sokan gondolják, hogy nálunk már az élet minden területén „európai árak” érvényesülnek, csak az „európai bérektől” vagyunk messze. Az iparcikkeknél és az üzemanyagok esetében valóban európaiak az árak, sőt a 25 százalékos áfakulcs miatt itt még az európai áüagot meghaladó árak is érvényesülnek. Sok más területen az életvitel Magyarországon még lényegesen olcsóbb, mint az Unióban. Aki ezt nem hiszi el, vegyen metrójegyet Bécsben (18 schilling = 1,31 euró = 320 forint), színházjegyet Londonban, nézze meg, hogy Németországban mennyibe kerül egy hajvágás. Akkor még nem szóltunk a kirakati árcédulákon nem látható kiadásokról, például a lakbérről vagy a közműdíjakról. M indebből adódik a következtetés: csupán az árfolyammal átszámolva Magyarországon 2000-ben az egyik legfontosabb fejlettségi mutatónak tekintett egy főre jutó bruttó nemzeti termék az uniós átlag egy- harmadát sem éri el. A forint tényleges vásárlóerejével számolva (azaz hogy ténylegesen milyen jól vagy rosszul él a magyar átlagpolgár) kiderül, hogy még csak vagy máris - fele olyan jól élünk, mint az uniós polgárok átlaga. Az Európai Unió szakértői szerint mintegy tíz év alatt elérhetjük az Unió életszínvonal- átlagának háromnegyedét. Az árfolyam-alakulást és az elérhető kamatokat vizsgálva az is kiderül, hogy az elmúlt években jövedelmezőbb volt a pénzügyi megtakarításokat forintban tartani, mert az elérhető kamat magasabb volt, mint a devizabetét után kapható, még akkor is, ha figyelembe veszszük, hogy 2001 elejéig a forint folyamatosan leértékelődött, és emiatt a devizabetét forintértéke tovább emelkedett. Ez a másik olyan jelenség, amely a következő években is tapasztalható lesz. A hitelfelvétel viszont euróbán tűnik előnyösebbnek, mert az euróhitelnek alacsonyabb a kamata, és az erősödő forint mellett idővel olcsóbb lesz a törlesztés. De miután a forint még nincs végérvényesen, visszavonhatatlanul rögzítve az euróhoz, előfordulhat az is, hogy pont olyan napon kell a törlesztő- részlethez szükséges eurdt, megvásárolni, amikor éppen - ideiglenesen - gyenge a forint. 2001-ben több változás volt a magyar árfolyamrendszerben. Megszűnt a forint folyamatos leértékelődése, az ún. előre bejelentett csúszó leértékelés rendszere. A forint középárfolyama az euróhoz 276,1 forint/euróban lett rögzítve. Az árfolyam ingadozási sávjának szélesítése terén a tényleges árfolyam mindenféle jegybanki vagy kormányzati beavatkozás nélkül, pusztán a kereslet-kínálat hatására a középárfolyamtól mindkét irányba 15 százalékkal eltérhet. A piaci erők hatására az utóbbi időben az euró 240-250 forintos árfolyama alakult ki. Számítani lehet arra, hogy a forint a következő években is ilyen erős marad, vagy még valamivel jobban erősödik. S ha majd felváltja az euró a forintot, akkor ez egy viszonylag magas árfolyamon történik meg. Az euró házai bevezetéséhez Magyar országnak először az Európai Unió tagállamává kell válnia. Erre a jelenlegi ismeretek szerint leghamarabb 2004-ben nyílik lehetőség. E zután legalább kétéves türelmi periódus következik majd, ezután az eurót akár át is vehetjük akkor, ha a magyar gazdaságpolitika teljesíti a szükséges feltételeket. Ennek érdekében 5 éven belül nagyon le kell szorítani az inflációt, a költségvetés bevételeinek és kiadásainak szinte egyensúlyba kell kerülnie, továbbra is alacsony szinten kell maradnia az államadósságnak, tovább kell csökkenni, a kamatoknak és a forint árfolyamának a szélsőséges kilengésektől mentesen kell alakulnia. Ehhez verseny- képes, erős gazdaság és fejlett, tőkeerős, stabil bankrendszer szükséges. Ha mindez teljesül, akkor már 2006-ban vagy 2007-ben az euró felválthatja a forintot. Az életszínvonal hirtelen emelkedését sem Magyarország felvétele az Európai Unióba, sem az euró átvétele nem eredményezi. Az uniós átlagnál tartósan nagyobb gazdasági növekedést eredményezhet maga a folyamat. Az, ahogyan az ország felkészül az uniós csatlakozásra, s ezt követően az euró átvételére. Ezzel összhangban a reálbérek évi 3-5 százalékos növekedése következhet be. Az euró bevezetéséig csökkenő, de még mindig vonzó kamatokkal találkoznak a betétesek. Az alacsony költségvetési hiány és a mérséklődő államadósság követelményeinek teljesítése azt is jelenti, hogy a kereskedelmi bankok a gyűjtött pénzforrásokat nagyobb mértékben és javuló feltételek mellett tudják hitelek formájában a hazai kis- és középvállalatoknak juttatni. (A hazai nagyvállalatok és a multik már ma is könnyen választanak hazai és külföldi finanszírozás között.) Az állampapírok csökkenő kínálata okán és a növekvő mértékű uniós támogatásokhoz kapcsolódóan a helyi önkormányzatok fejlesztéseinek finanszírozására is több lehetőség lesz. A szintén lakossági megtakarításokat gyűjtő biztosítók, befektetési és nyugdíjalapok pedig szintén többet fognak befektetni a gazdaságba, nagyobb leridületet adva a vállalati és önkormányzati kötvénypiacnak, és a részvénypiacon is nagyobb keresletet tudnak támasztani. Az ország uniós tagságát megelőzően az EU évi 200-300 millió euróval támogatja a magyar felkészülést. Elsősorban az infrastrukturális fejlesztéseket. Nem hitelről vari szó, hanem vissza nem térítendő támogatásokról. Ezek a támogatások a tagság elnyerése után akár évi 2-2,5 milliárd euróra nőhetnek, feltéve, hogy a régióikban és a helyi önkormányzatoknál megfelelő projekteket dolgoznak ki, és a szükséges önerő is rendelkezésre áll majd. Az uniós támogatások ugyanis ún. társfinanszírozási rendszerben működnek, hazai források is szükségesek a közösségi pénzek elnyeréséhez. Az euró bevezetésére mindezt figyelembe véve leghamarabb 2006-ban kerülhet sor. A közös pénz átvételének előnyei Magyarország számára ugyanazok, mint amelyek a Monetáris Unió létrehozására irányuló törekvéseket indokolták. Az egységes pénz jobban összefonja a gazdaságokat, megszűnnek a valuták átváltásával kapcsolatos költségek, az árfolyamok hirtelen változásával járó kockázatok, veszteségek. Átláthatóbak lesznek az árak, és ezért élesebb lesz a verseny is. Alacsonyabb kamatszint alakul ki. Mindez Magyarországon akár egy százponttal növelheti a gazdasági növekedés éves ütemét, és ezzel együtt a reálbérekét is. Magyarország felzárkózása az Unió szintjéhez az euró átvétele után is folytatódik, akár nagyobb ütemben is. Nemcsak gyermekeink és unokáink fogják tapasztalni az életszínvonal ezzel járó emelkedését, hanem a ma élők, dolgozók, vállalkozók többsége is. RIECKE WERNER, _____________________ AZHNB ALELM6KE A Z ÚJ PÉNZ ÚTJA Eurómúlt Az euró mint 12 ország közös pénze nem 2002. január 1-jén jött létre, hanem három évvel korábban, 1999. január 1-jén. De már azt megelőző múltja is van. Több évtizedes a gondolat, hogy az európai gazdaságot (értve ez alatt az Európai Unió tagállamainak közös piacát) az egységes, közös pénz még jobban szolgálhatja, és biztosítani tudja a valóban egységes piac létrejöttét. A cél az volt, hogy ez a közös pénzt stabil legyen, nagyon alacsony, gyakorlatilag ár- stabilitással felérő, szinte 0 százalékos inflációval abban a gazdasági térségben, ahol bevezetik. A közös pénz stabilitásának megteremtése és megőrzése érdekében - a nemzeti bankok mintájára - létrehozták az Európai Központi Bankot, és szigoré feltételekhez kötötték a Monetáris Unióban való részvételt. 1998 tavaszán választották ki azt a 11 EU-tagállamot (a 15-ből), amelyben az eurót - első körben - bevezetik. Pénzt váltók Az eurót bankjegyek és pénzérmék tonnájában is bevezető országok a következők: Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország. Dánia, az Egyesült Királyság és Svédország is tagja az Európai Uniónak, de ők egyelőre még nem vették át az eurót. Viszont használják az eurót Andorrában, Monacóban és a Vatikánban is. Norvégia és Svájc nem tagja az Európai Uniónak, ezért részvételük kizárt a Monetáris Unióban. Az EU- tagságtól távol álló Montenegró és Bosznia-Hercegovina törvényes fizetőeszköze az elmúlt években a német márka volt. Náluk 2002 elején szintén bekövetkezett az euróra való teljes átállás. Az euró tulajdonképpen három éve létezik már. 1998 utolsó napján véglegesen és visszavonhatatlanul rögzítették az érintett országok nemzeti valutáinak az euróhoz viszonyított árfolyamát. Ekkor jött létre az euró számlapénzként. Mivel az átváltási arányok rögzítettek voltak, a 11 tagvalutával szemben attól az időponttól a 11 valutát már az euró váltópénzeinek lehetett tekinteni. De még három évet kellett várni arra, hogy az új pénz bankjegyek és érmék formájában kézbe fogható legyen. Rögzített árfolyam: egy euró = 13,7603 osztrák schillingnek, 1,95583 német márkának, 1936,27 olasz lírának felelt meg. Szerződést kötni, számlát, vagy akár egy teljes vállalati könyvelést vezetni euróbán is lehetett már. Az átváltási arányokat mindig 6 számjegynyi pontossággal állapították meg, és valutánként változott, hogy ebből hány jut a tizedesvessző elé, illetve mögé. (A valós árak és pénzösszegek megállapításakor a kerekítés szabályait kellett alkalmazni.) Az átváltási arányok rögzítésével megszűnt az árfolyamkockázat. Más szóval, értelmét veszítette például az a kérdés, hogy a francia frank vagy az olasz líra a következő napokban hogyan alakul a német márkához képest. A nemzeti valuták akkortól valójában már csak a közös pénz, az euró nemzeti megnyilvánulásai, tulajdonképpen (ún. nem decimális) váltópénzei voltak. De szükség volt rájuk, hiszen euró bankjegy és érme az átmeneti időszakban még nem volt forgalomban, s hiába tudtuk, hogy egy termék ára 1 euró (és ez talán már szerepeit is az árcédulán), fizetni érte Ausztriában 13,76 schillinggel kellett, Németországban pedig 1,96 márkával. A pénzcsere elvileg nem okozhat változást senki vagyoni és jövedelmi helyzetében. Akinek eddig 2000 márka volt a havi fizetése, azé ezentúl 1022,58 euró lesz, és ez elvileg pontosan ugyanannyit ér, mint a korábbi, márkában kapott összeg. Trükkök Az árak átszámításánál már találkozhatunk kisebb „stik- likkel”. Az átszámítás szigorúan szabályozott és ellenőrzött, a kereskedők a nagyobb kereslet reményében szeretnek feltüntetni 9-re vagy 90-re végződő árakat. Ezért fordulhatott elő, hogy 2001 utolsó hónapjaiban csendesen úgy módosították a még nemzeti valutában kifejezett árakat (inkább felfelé, mint lefelé), hogy majd az árak euróra való átszámítása után 1,99-re vagy 9,90-re végződő ár legyen. Hasonló a helyzet a jegykiadó automatákkal, amelyek erősen kerekített összegekkel jobban működnek. Emiatt előfordult, hogy nagyvonalúan alkalmazták a kerekítés szabályait. Zsebszámolók Az euróra való áttérés nem hasonlít egy ország pénzcseréjéhez, ahol több évig tartó magasabb infláció után a pénzműveletek jobb kezelhetősége érdekében „levágnak három nullát”. A Monetársi Unió tagállamai közül legfeljebb a német és az olasz vásárlók kalkulálhatnak nagyvonalúan úgy, hogy egy euró az nagyjából 2 márka, illetve 2000 líra. A többieknek már a zseb- számológép használatát ajánlják. Készültek is a tagállamokban euró-zsebszámológépek, amelyek már gyárilag tartalmazták az átváltási arányokat. MAGYAR BÉR FORINTBAN ÉS EURÓBÁN 2000. december 2001. december Havi fizetés, Ft 100 000 120000 Forint/euró árfolyam 264 246 Havi fizetés euróbán 378 487 I Ipára yált a forint ZZ n «c M HÄ TT ü “«»
