Petőfi Népe, 2002. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-19 / 16. szám

4. oldal - Petőfi Népe MEGYEI KÖRKÉP VÉLEMÉNYEK 2002. Január 19., szombat Nézőpont Valasek Tibor Kecskeméti sportagónia Adok is meg nem is. Ez a mondat lebeghetett a kecskeméti város­atyák lelki szemei előtt, midőn elvi döntést hoztak a sportszakosz­tályok támogatottsági köréről. Kezdetben hat arra érdemes klub és szakosztály állt a jegyzetfüzetek némelyikében. Hopp, de a vízilab- dások gyorsan kapcsoltak, s a „pénzráúszásnál” elhalásztak néhány kemény magyar forintot az előbbi hat orra elől. Hat volt, most hét. Nekem nyolc. Hiszen gondoljanak csak bele: va­jon hogyan lehet elosztani 100 milliót úgy, hogy mindegyik társulat jól járjon? Alighanem sehogy. A klubok éhenhalásához ez az összeg túl magas, de a fennmaradáshoz, a szinten tartáshoz, uram bocsá’ a fejlődéshez már szánalmasan alacsony. Mi lenne, ha kiemelnénk két-három szakosztályt? így a százból több jutna egynek, több pénzből még eredményesebbek lehetnének. Az eredményesség kapcsán a befektetett összeg hamar megtérülne, Kecskemét ismertsége nőne általa itthon s a külhonban egyaránt. Jó, de mely sportágakat emel­jük ki? A legeredményesebbet - hallom a választ. Ki döntse el, hogy az egymással össze nem mérhetők közül melyik kettő­háromnak szavazunk bizal­mat? Azok, akiknek néha a ke­gyetlen döntéseket is fel kel­lene vállalniuk. Konfrontálód­hatnának egy kicsit - szokva a választási kampány légkörét -, s kipró­bálhatnák az újban rejlő lehetőségeket. Ami persze nem biztos, hogy tökéletes, s nem biztos, hogy jó. De mondjanak jobbat, olyat, ami mindenkor és mindenkinek a tetszésével találkozott... A szexen Idvül. Ha már adtak, miért veszik el? Biztosan kijelenthetjük: Kecskemét sportja a fenti döntés következ­tében csak tovább agonizál. Mindaddig ebben az állapotában marad, míg nem találnak ki valami újat, eredetit. Ez bizonyára sértené a ré­giek érdekeit. Akkor ez sem jó? Igaz is: az újjal csak a macera van. Nem titok, a támogatást mi, polgárok fizetjük. Hiszen többségünk adózik. Igaz, hogy a 100 millió forint a város 19 milliárdos költségve­tésének nem az előre megállapodott egy százaléka. Az is igaz, hogy a közgyűlést nem kénygzerítheü senki, hogy akár egyetlen forintot is adjon a sportra. De ha már adnak, ha lehet, ne vegyék el azonnal! Ezt még az APEH sem teszi. Mezítláb mentették a menthetőt A lángok martalékává vált az öttagú család otthona Szénné égett holmik halmaza. Fekete fa­lak. A háztető néhány talicskányi sötét kupac a földön. Terjeng a jellegzetes bűz. Korom mindenütt. Ez a fülöpszállá- si Mozsár Sándorék „otthona”. Ennyi ma­radt. Fülöpszállás- Csütörtökön hajnalban azt hittük, álmo­dunk. Olyan zajra riadtunk, mintha jég ver­né a tetőt. Azonnal észhez tértünk. Felet­tünk parázslód a mennyezet. Az uram ki­rohant. „Ég a ház!” - kiabálta, s mezítláb futott át az édesanyjához. Onnan hívta a tűzoltókat. Én meg azonnal felráztam a gyerekeinket. Mind a három aludt - mond­ja remegő hangon az asszony. - Szeren­csére mind itt van. Élnek. Élünk! Nincs bajunk! Lehet, nem is fáztunk meg. Mind­annyian csak úgy, ahogy aludtunk, mezít­láb kifutottunk az udvarra. Velünk a fiúk is. Jött gyorsan anyósom, a sógorom, s a gé- meskútból húzták a vizet. Az uramnak hirtelen eszébe jutott a gázpalack. Az öcs- cse meg a hűtőt rángatta kifelé. Az ötödik osztályos Attilám meg elkiabálta magát: „Anya, a táskáink!” És berohant az égő ...- az asszony hangja elcsuklott. Folytak a könnyei.- Hogy is jutott eszedbe, hogy bemenj? - kérdezem a kislegényt.- A táskánk. így is csak az maradt meg, ami benne volt. Milyen jó lett volna, ha este becsukom! Akkor nem hullik ki belőle sem­mi. De ki tudtam vele szaladni. Nem esett rám a mennyezetből. A Tüskevár is elégett. Tetszik tudni, amit Fekete István írt. Ke­resztaputól meg horgászbotot kaptam ka­rácsonyra. Az sincs. Emeletes ágyunk se. Igaz, házunk se.- Én tökjó bakancsot kaptam a kereszt­apámtól. Nagyon sajnálom. A Pál utcai fiú­kat is. Azt sokat olvastam - mondja a kevés­bé beszédes, kicsit nagyobb Ferike. Sanyi, a nagyobbik fiú nyolcadikos Izsákon. Ő a kazettái miatt szomorú. De leginkább még­is azért - mint mondja -, hogy még nem kő­műves. Annak készül. Miközben beszélgetünk, a család szapo- Mert mire ideértek, nekünk még vizünk rodik. Az égett törmelék lapátolását a nagy- sem maradt. Annyit húztunk a gémeskút- mama is abbahagyja. ból, hogy a vödör már nem ért le. Jó, hogy- Egyedül neveltem a hat gyerekem. Sa- a tűzoltók megtaláltak itt bennünket. Isten nyikáméknak adtam oda azt a lenti, szoba- áldja meg őket örökre! Mi másutt nem tud- konyhás, különálló épületet, hogy boldo- nánk boldogulni. Elmegyünk napszámba, guljanak. A tűzé lett. Meg szegény fiam na- Mindig visszavárnak bennünket. Nemso- gyon rám hozta az ijesztőt. Rosszul lett. Alig kára nádazni is lehet. Egy kéve egy forint. Sok aprópénzből azért jut betevőre, ha más­ra nemigen - keseredik neki a nagymama. Pedig a Mozsár családnak most másra is kellene.- A szegény embert az ág is húzza - álla­pítja meg együttérzőn Varga István, Fülöp­szállás polgármestere. A család eddig is ne­hezen élt. Rendszeres szociális segélye­zettek. Alkalmi munkákból tengődnek. Itt nincs más. Főleg ott, Kurjantóban. Úgy jó nyolc kilométer a falutól. Az árvizes csalá­doknak összegyűjtött holmikból maradt itt, most abból válogathatott az asszony. Leg­alább a pizsamát le tudták cserélni, és a mezítelen lábukra is lett valami. Kértünk és kaptunk gyors - ugyancsak ruhanemű - se­gítséget a kiskőrösi katasztrófavédelmisek­től. A Családügyi Minisztériumhoz már el­ment a levél egy pályázatra. Hátha, méltá­nyosságból nyerünk nekik. Van némi bon­tott építőanyaga az önkormányzatunknak. Majd megnézzük, mire megyünk azokkal. Odor László falugondnok segít ebben. A megyei önkormányzathoz is levelet írtunk. Hátha juttatnának a természeti katasztró­fák káreseményeinek enyhítésére szánt ke­retből. Azt szeretnénk, ha legalább vissza­állhatna a család élete a régi kerékvágásba. Nem mintha az tökéletes lett volna. Borza­lom egy ilyen helyzetet átélni is! Utána meg a rádöbbenés. Az a kevés is odavan. A Mozsár családban amiből sok van, az az egymásért való aggódás. Tegnapra vala- bírtam észhez téríteni. Persze nem csoda, melyest megnyugodtak. A nagymama szo- Jó, hogy senkinek nem lett komolyabb baja. bájának földjét óriási ággyá alakították. A Tizenöt unokám van, de mindhez ragaszko- reggelt is átaludták. A lelki, a fizikai fájda- dom. Szerencsénk volt, hogy a tűzoltók ha- lom elnyomta őket. Hétfőn pedig a gyereke- mar ideértek. Jöttek Szabadszállásról és két is „begyűjtheti” az iskolabusz. A felnőt- Kecskemétről is. Nagyon aranyosak voltak, tek pedig takarítják a romokat, s nekilátnak Nekik köszönhetjük, hogy a szoba-kony- a családi újjáépítő brigád szervezésének, hám épülete meg a jószágoké megmaradt. ______________________ A lángok szörnyű pusztítást végeztek. fotó: p. s. Lakásépítéstől az új vadászgépekig... Nyitray András országgyűlési képviselő (FIDESZ) a négy­éves kormányzati ciklus végé­hez közeledve az általa képvi­selt értékekről, az elvégzett munkáról és az eredmények­ről nyilatkozott:- Egy rövid bemutatkozással kez­deném: Kecskemétet képviselve tagja vagyok a Nemzetbiztonsági Bizottságnak, valamint a Honvé­delmi Bizottságnak. Utóbbinak az úgynevezett haditechnikai be­szerzéseket, beruházásokat fel­ügyelő albizottságát elnökként vezetem. Ezenfelül a gazdasági miniszter megbízásából a Dél­alföldi Regionális Idegenforgalmi Bizottság munkájában veszek részt, s ebbéli minőségemben a Bács-Kiskun Megyei Területfej­lesztési Tanácsnak is tagja va­gyok. Még egy fontos területet kell említenem: a FIDESZ-frakci- ón belül a lakáspolitikai kérdé­sekkel foglalkozó csoport mun­kájában veszek részt, elvégre eredeti hivatásom épületgépész, s közel két évtizedes gyakorlati tapasztalattal rendelkezem e té­ren.- Egyre többen készítenek egy­fajta számvetést az elmúlt négy esztendő munkájáról. A felsorolt területeken milyen eredményeket sikerült elérnie?- A FIDESZ politikájának öt alappillére a következő: a család, a tanulás, a munka, a rend és a nemzeti összefogás. A családdal kezdve a legfontosabb téma a la­káshoz, lakhatáshoz jutás. Az említett képviselői csoport tagja­ként a szociálpolitikai támogatá­sok, adókedvezmények kérdése állandó feladatot ad. A lakásépí­tés mellett mind nagyobb figyel­met szeretnénk szentelni a bérla­Nyitray András kásépítés fejlesztésének, akár adókedvezmények megfogalma­zásával is. Különösen a vállalko­zói bérlakásépítésben látok fan­táziát. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fiatalok közül sokan nem tud­nak megvásárolni rögtön egy la­kást, házat, viszont szeretnének önálló lakásban élni, boldogul­ni. Nyugaton a bérlakások ará­nya 40-45 százalék, nálunk alig haladja meg a 10 százalékot. Ezen lehet és kell is változtatni.- Elégedett a szociális támoga­tások mértékével?- A mi célunk az, hogy alapve­tően azokat támogassa az állam, akik önmaguk is tesznek a bol­dogulásuk érdekében, akik ily módon szeretnének előbbre jut­ni. Természetesen a rászoruló­kat, elesetteket kötelességünk tá­mogatni, ám úgy tartom: nem szerencsés az az életforma, ami kizárólag a szociális támogatás­ból élésre alapoz. A családi jöve­delemadó-kedvezménnyel is eb­be az irányba szeretnénk befo­lyásolni az embereket. Kecskemét városa egyébiránt roppant szerencsés helyzetben van, hiszen egyetlen más város sem kapott oly jelentős, közel 1 milliárd forintos állami támoga­tást lakásépítésre, mint mi. A Homokbányán 240 új lakást ad­tunk át. Az energiatakarékos kor­szerűsítésre beadott pályázatok is nagyon sikeresek voltak, 600 la­kás felújítása vált lehetővé, egy- harmadrész állami, egyharmad városi és egyharmad lakossági hozzájárulással.- Jelentős változásokról számol­hatnak be az oktatás területén is?- Hiszem, hogy igen. A tandíj eltörlése, azt hiszem, jól megala­pozta a későbbi reformokat. Az ösztöndíjrendszer átalakítása az ösztöndijban részesülők számá­nak megtízszereződését hozta magával. Sok tehetséges, de hát­rányos helyzetű fiatal jut ezáltal lehetőséghez, ami hozza magával azt is, hogy javul a munkához ju­tási lehetőségük is. A diákhitel bevezetésének sikere pedig ön­magáért beszél. Ami Kecskemétet illeti, óriási eredménynek tartom a három fő­iskola egyesülését, különöskép­pen az ezzel megnyíló lehetősé­gek miatt. Jómagam két területen látok lehetőséget a fejlesztésre. A gazdasági képzés mellett a felső­fokú művészeti képzést kell tá­mogatnunk. Ez utóbbira kiváló alapot biztosít a Kodály Iskola, a kerámiastúdió és a többi, magas színvonalú helyi intézmény. Ez­zel a lehetőséggel élni kell. Jelen­leg a budapesti és a soproni Ipar- művészeti Egyetemmel tárgya­lunk a kecskeméti képzés bein­dításának feltételeiről: remélem, a közeljövőben beszámolhatunk az első sikeres lépésekről. A kecskeméti főiskola egyébként 3,7 milliárd forintos EU-támoga- tást nyert el, amiből finanszíroz­ható a tanítóképző kar új épüle­tének megépítése a GAMF jelen­legi területén. Jómagam nagyon szeretném, ha az utóbbi időben örvendetesen bővülő kollégiu­mi férőhelyek száma tovább nő­ne. A Homokbányánál a harma­dik épület is megfelelne erre a célra a másik kettő mellé.- Mostanában megint sok szó esik a munkaerőhelyzetről. Ez­zel kapcsolatban miről tud beszá­molni?- A munkához jutás feltételei szorosan összefüggnek az ok­tatás helyzetével. A megfelelő szaktudás megszerzése elenged­hetetlen ahhoz, hogy később a pályakezdő fiatalok megfelelő ál­lást kapjanak itt, Kecskeméten. Jelenleg az a helyzet, hogy a nagy, nemzetközi cégek már egy­re inkább szűkében vannak a jól képzett szakmunkásoknak, ezért távolabbról hoznak ide alkalma­zottakat. Ezért ele­mi érdekünk itt, helyben fejleszteni a szakmai oktatást és a felsőfokú kép­zést. A jövő Ígére­tes ágazataihoz tar­tozik a turisztika, idegenforgalom is. Ez ügyben még sok a tennivaló, első­sorban a már meg­lévő lehetőségekre alapozva lehet si­kereket elérni. Az­tán itt a sport kér­dése is. A mind gyakrabban han­goztatott olimpia- rendezés lehetősé­ge Kecskemét előtt is óriási távlatokat nyithat. A tapasztalatok szerint ugyanis az olimpia központjától 150-200 kilométeres sugarú kör­ben indul meg a nagyarányú fej­lesztés, s mivel Kecskemét autó­pályán háromnegyed óra alatt elérhető, evidens, hogy a helyi sport- és üzleti élet számára kivá­ló lehetőség rejlik az olimpiában.- A honvédelmi bizottság tag­jaként részt vett a honvédelmet érintő döntésekben. Ezek egy ré­sze Kecskemétet is közvetlenül érintette...- A NATO-tagsággal kapcsola­tos haderőreform alapjában vé­ve rögös folyamatnak bizonyult. Amikor határaink mentén kirob­bant a jugoszláv válság, és ne­künk meg kellett hozni a szük­séges intézkedésket, például a békefenntartó egységek felállítá­sát, egy sor hiányosságra derült fény. A haderő-átalakítás helyőr­ségek bezárásával, alakulatok felszámolásával járt együtt, ami nyilvánvalóan kényes, kínnal te­li folyamat. Jelenleg már az új struktúra kialakítása folyik. Vég­re nagyobb figyelmet szentelhe­tünk a hivatásos állomány élet- körülményeinek javítására is. Elkezdődött a Nemzetőrség szervezése: a tervek szerint en­nek keretei között folyhatna a későbbiekben a tartalékosok utóképzése is. Örömmel je­lenthetem ki, hogy a kecskemé­ti megmaradt az ország első számú katonai repülőterének. Hosszú idő után megoldódott a vadászgéppark megújításának kérdése is a 14 darab Gripen bérlésével. A svédek ezek árá­nak 110 százalékos ellentétele­zését vállalják, ami mintegy 150 milliárdos befektetést jelent. Ha ügyesek vagyunk, ennek egy jelentős része Kecskemétre, Bács-Kiskunba érkezik. Ez ügy­ben előrehaladott tárgyaláso­kat folytatunk, minden bizodal­mám szerint nemsokára beszá­molhatok ezek sikeréről. (Fizetett politikai hirdetés)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents