Petőfi Népe, 2002. január (57. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-16 / 13. szám
10. oldal - Petőfi Népe A HÉT RIPORTJA 2002. Január 16., szerda Átölelt, tartalmas gyermekévek Hetente egyszer az alsó tagozatosok és a nagyobbak is értékelő megbeszélésre gyűlnek össze. Ilyenkor nem maradnak el az önvallomások. Délután jó néhány óra a tanulásé, A kis csoportokat a nevelők is segítik. FOTÓKj PULAI SÁRA Egy téglát el is hoztam. Az a tárgyi emlék. Feleségem, aki pedagógus, szerettette meg velem e pályát. Aho- ............ k g yan mesélt a gyerekekről, akkor döntöttem el, hogy váltok. A Pető-______ d űlőben még - Äüimiüli -1 képesítés nélkül tanítottam. A szarkási iskola is velünk, pedagógus házaspárral szűnt meg. Onnan mentem a kisegítő iskolába, majd 1994 óta itt vagyok, újra ugyanolyan légkörben, mint egykoron. Ezek a tanyán nevelkedő gyerekek aranyosak, kedvesek, közvetlenek, egyszerűek. Most vannak olyan diákjaim is, akiknek a szüleit tanítottam. Ma más a tanyai élet. Átalakult. A gyerekekkel pedig nem tudnak annyit sem foglalkozni, mint régen. A kollégistának csak hétvégéje van otthon. Ilyenkor még az iskolásságukról is elfeledkeznek. Érthető, hogy a hétfőn elkövetett „bűnt" szombat-vasárnap nem kérik tőle számon. A gyerekek egyébként a családban nem tudnak úgy felkészülni a másnapi tanulásra. Ez a hétfőn kapott jegyeken is látszik. De a gyengébb érdemjegyet kapott is küszöbét. Csakhogy akkoron kisdiák volt:- A klábertelepi kisiskola megszűnésével kerültem a kollégiumba. Szép és tartalmas élet volt itt már akkor is. Nevelőm, Halasiné Magdi néni anyám volt anyám helyett. Egy életre szóló útravalót - a gyerekek iránti tiszteletet, a felnőttekkel szembeni tiszteletadást, a helytállást - kaptam tőle. Érettségi után Halasi Misi bácsi képében megjelent előttem a szerencse. Ő kérdezett meg 1983-ban: „SzeretTANULMÁNYI ÁTLAGOK A KOLLÉGIUM FENNÁLLÁSA ÚTA Tanév 1976/77 3,00 1985/86 3,30 1995/96 3,50 1999/2000 Forrás: Kollégium 3,54 nél-e a kollégiumban dolgozni?” Igent mondtam. Sőt, néhány éve a férjem is idecsábítottam. E lajosmizsei intézmény egy hazánk mintegy 70 kollégiuma közül. Az óriási tanyavilág miatt A konyhán naponta tizennégy dolgozó igyekszik a gyerekek kedvében jámi. ■ ugyanúgy éhes a dicséretre. Sőt lehet, az ő szintjén a legjobbat nyújtotta. Hatszáz adag étel A szellemi táplálék mellett az igazi is fontos. Erős Istvánné élelmezésvezető, a kollégium egyetlen aktív dolgozója, aki a kezdetektől itt dolgozik:- Sok mindent figyelembe kell vennem, de legfontosabb a diákok táplálkoés a szakmai Mindent egy- '■•sj bevetve is hivatásomnak Erős istvánnó érzem a feladatom. Nemcsak a kollégistáknak főzünk, hanem 600 adagot. Sajnos a napközisek közül egyre kevesebben esznek. Ez talán a munkanélküliséggel függ össze. Tormásiné Murinai Csilla gyermekfelügyelő szintén negyedszázada lépte át a kollégium is az egyik legnagyobb. De nagysága abban van, hogy felkarolja a családi és szociális helyzetük miatt egyébként elkallódható gyermekeket.- Erre a munkára mindaddig szüksége van a városnak, míg ezt a feladatkörét a kollégium ellátja. Ez társadalmi szempontból is nagyon fontos. Hiszen családot nyújt és képes olyan helyzetet kialakítani, amelyből emberként kerülhetnek ki a gyerekek - mondta egy korábbi értékelő beszédében Zsigó Viktor polgár- mester. Hogy valóban értékes munka folyik a gyermekintézményben, bizonyítja az is, hogy az Oktatási Minisztérium a kollégiumi nevelés országos alapprogramjának előkészítéséhez a lajosmizsei intézménytől kért tanulmányt. PULAI SÁRA A kollégium elismerései: Diákotthoni Arany Oklevél 1987 Kollégiummá nyilvánítás 1988 Kollégiumi Arany Oklevél 1989 Kiváló Kollégium 1990 tás utáni „energialeadás” szintén zsetonba kerül, éppúgy, mint a szaktanári figyelmeztetés. De a közösség dicsérni is tud. Gazdagodnak hát a sportversenyen je- leskedők, a jót tevők. Fergetegesen jól sikerült a tegnapi diszkó is. Ám a következőt szintén ki kell érdemelni. Az arra szóló belépőről, a zsetonszámról is a gyerekek szavaznak. A felsősök értékelését a kisebbeké követi. Életkoruknál fogva nekik másból adódik a plusz vagy mínusz zseton odaítélései Ez utóbbi esetben bizony náluk még könnyek is csordulnak. De a finis utáni gyermekzsi- valy már nem ad okot aggodalomra. Évközi felvételek Annál több gondot jelent egy felsőlajosi családnál a gyerekek napi ellátása. Csordás László polgár- mester emiatt hívta telefonhoz Basky Andrást. A hét gyermek közül három kisiskolás hamarosan kollégista lesz. Felsőlajosi Gajdácsi Nikolett is:- Kisiskolásként még Kecskemétre vonatoztam. Otthon is úgy alakultak a dolgok, hogy a nagymamámhoz kerültem. O vár hétvégeken. A papa meghalt. A kollégiumot hamar megszoktam. Sok barátom van itt. Aranyos a nevelőm, Janóbá (Bujdosó János). Szabadidőmben számítógépezek, tévét nézek, beszélgetünk. Nekem nincs testvérem sem. Igaz, jó közepes tanuló vagyok, de ha nagy leszek, gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Anyuval is jó a kapcsolatom. Ő itt él a városban, de a mamámhoz megyek haza. Éhesek a dicséretre Ahogy Nikolett kivált a kis csapatból, Laci bácsit üdvözölték a gyerekek. Vagyis Szeleczki László nevelőnek örültek annyira.- Nagyon érthet a nyelvükön.- Kezdőként Lajosmizse első iskolájában, a szobrosiban tanítottam, összevont osztályokban. Én zártam be a kapuját 1983-ban. Hajnali ébresztés. Kilométereken át taposva sarat, havat. Menni viharban, égető napsütésben. így teltek a tanyasi iskolákba járó nebulók mindennapjai. Aztán sorra kezdték bezárni e gyermekintézményeket. Mielőtt legtöbbjükre lakat került, előtte számos kollégiumot építettek. Bács-Kiskunban a hetvenes években majd kéttucatnyi volt. Bár ma jóval kevesebb, de nagy szükség van rájuk, hiszen megyénkben még nagy a tanyás térség. A lajosmizsei Általános Iskolai Kollégium negyedszázados. Az első vezető Kary Istvánné. A helyettese Vavra István volt, akinek helyébe egy év után Halasi Mihály „ült”.- Misi bácsi - így emlegetik ma is -, milyen emlékeket gyűjtött a 19 év alatt?- Nem szakadtam el a kollégiumtól. Hetente belátogatok. Emlékeim napestig mondhatnám. Hosszú időbe telt, amíg a szülőket győzködtük, mit jelent a kollégium a gyerekek életében. Hiszen legtöbbjüket otthon bevonták a munkába. Nem sok idő maradt a betűvetésre. Az első karácsonyt sem felejtem. Kétségbeejtő volt, hogy sokuk akkor látott először feldíszített fenyőfát. A gémesku- tak mellől jött emberkéknek a hideg-meleg vizes fürdő használatát éppúgy meg kellett tanítani, mint azt, nem csak öt-tíz féle étel van. Az alvás sem ment simán annak, aki otthon több testvérrel, a szülőkkel egy szobában aludt. A szaktanárok óránkénti cserélődése is furcsa volt nekik. De sorolhatnám - sóhajt visszaemlékezését megszakítva Misi bácsi, akit a jelenlegi igazgató, Basky András üdvözöl:- De jó, hogy jöttél, tartsd a frontot! - mondja humorral, majd átveszi a szót:- A mai kollektíva - Misi bácsi méltó utódjával, Kéri Tibornéval együtt - olyan, hogy minden tagjára rá merném bízni a saját gyerekeim. De vonatkozik ez valamennyi itt dolgozóra. Ez megnyugtató, ami a színvonalas munkához elengedhetetlen is.- Hogyan telnek itt a napok?- Reggel fél hétkor ébresztő. Ekkor már az éjszakás mellé bejön három kolléga. Együtt ügyelnek a reggeli „menetre”, hogy rendben induljanak el a gyerekek az iskolába, az óvodába. Délben a gyermekfelügyelők fogadják a visszaérkezőket. Ebéd után ágy- szellőztetős program van. Ugyanis fél háromtól hatig tanulás. Persze nevelők, gyermekfelügyelők segítségével. Az uzsonna kikapcsolódás. A könyvek, füzetek becsuká- sa után felszabadultak a diákok. Vacsoráznak, majd szabadfoglalkozás. Számítógép, tévé, különféle szakkörök közül választhatnak. Este nyolctól készülődés a lefekvésre. Kilenc felé villanyoltás. Az éjszakás járja a szobákat, takargatja, s nyugtatja akit kell. Aztán másnap kezdődik minden elölről. Pénteken pedig hazamennek. Tíz kézzel ölelve A téli szünet előtti hazainduláskor kész zsibongó az intézmény. Az egyik szobában ajándékkabátokat osztanak. A betegszoba falai sem láttak annyi örömteli mosolyt, mint akkor. A helyi Kéznyújtás Alapítványhoz hozzájáru- lók és persze mozgatórugója, Gombkötő Gizella jóvoltából sokan kapnak személyre szabott ajándékot is. Aztán eljön a búcsú ideje. A hazamegyek és a „pótszülőktől” való elszakadás érzései töltik el a gyermekeket. Az egyik szülő rendre lesi övéit.- Hányra vár?- A hatból öt kollégista. István ötödikes, Sziszi harmadikos, Ica másodikba jár, Kriszta elsős, Magdi ovis. A legkisebb otthon, úgy 12 kilométerre. Imádjuk a tanyát, minden nyűgével. A kollégium szükséges rossz. De jó is, mert a gyerekeknek naponta iskolában a helyük. Ám oda-vissza e távolságot nem tudnánk megtenni az öreg járgánnyal. Meg nincs is miből. A földutak egyengetésére néha tüsköt kötünk a ló után. Amikor hazamegyünk, az örök mosás-vasalás mellett igyekszem őket kényeztetni. Az élményeiket pedig hallani kellene! Hát attól vagyunk nyugodtak, mert biztosan jól érzik itt magukat - mondja Árva Istvánné, akit tíz kéz ölel. Közben sorakozik az a vidám kis sereg, amelyiket Gajdácsi Ferenc mikrobusszal visz a tanyavilágba;- 0 a mi Feri bácsink - mutatja be az igazgató.- Negyedszázad nem kevés idő. Hétfőn és pénteken megteszek vagy félszáz kilométert a tanyavilágban. Előfordult, én sem bírtam elindulni értük az utak miatt. De azért haza még mindig hazavittem őket, ha nem is a tanyasarkokig. A kedvező csomópontoknál megállók, s a diákok maguk mennek tovább. Némelyiküket várják a szülők, a testvérek. Ismerem mindannyi- ójukat. Jó gyerekek ezek - mondja hátrasandítva. Az első állomásig mögöttünk van vagy hét kilométer. A diákok elköszö- néséből is hallatszik, imádják Feri bácsit. Még vissza-, visszaintenek, miközben szemük célba veszi az otthont, a még apróka házat. A ku- lapityei egykori tanyai iskola közelében szülők toporognak a hóban. A kisbuszt látván messziről Indulás előtt Gajdácsi Ferenc és Basky András még szót vált. ■ vigyorognak. „A Horgos testvérek még kiszánkózhatják magukat, mire hazaérnek” - jegyzi meg Gajdácsi Ferenc. Ugrik a zseton, potyog a könny A napokban a hetenként egyszeri értékelő megbeszélésbe csöppenünk. A zsibongóban együtt a felsősök. Éppen a szabályokat semmibe vevők vannak porondon. Vagyis arról szavaznak a nebulók, hogy az érintettektől elvegyenek-e a már megszerzett zsetonokból. Ezt az értékelési rendszert a jót jutalmazni, a rosszat büntetni, s a mindenért meg kell dolgozni elv alapján vezették be. A tanév végén aztán lehet licitálni kisebb-nagyobb tárgyakért.- Három fiú nem használja a papucsot. Mi a véleményetek róla? - kérdezi az igazgató. „Nem szeretik a papucsot” - szól a kórus. Ezután érvek, ellenérvek sora hallatszik. De a szabály az szabály. Ugrik a zseton. A villanyol■ Megannyi szabadidős foglalkozás közül válogathatnak a gyerekek. Elválás a gyermekfelügyelőtől. Árva Magdus, néhány óvodástársához hasonlóan, nehezen hagyja ott Jó Pálné Editke nénit. ■
