Petőfi Népe, 2002. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-16 / 13. szám

10. oldal - Petőfi Népe A HÉT RIPORTJA 2002. Január 16., szerda Átölelt, tartalmas gyermekévek Hetente egyszer az alsó tagozatosok és a nagyobbak is értékelő megbeszélésre gyűlnek össze. Ilyenkor nem maradnak el az önvallomások. Délután jó néhány óra a tanulásé, A kis csoportokat a nevelők is segítik. FOTÓKj PULAI SÁRA Egy téglát el is hoztam. Az a tár­gyi emlék. Feleségem, aki peda­gógus, szerettette meg velem e pályát. Aho- ............ k g yan mesélt a gyerekekről, akkor döntöt­tem el, hogy váltok. A Pető-______ d űlőben még - Äüimiüli -1 képesítés nél­kül tanítottam. A szarkási isko­la is velünk, pedagógus házaspár­ral szűnt meg. Onnan mentem a kisegítő iskolába, majd 1994 óta itt vagyok, újra ugyanolyan lég­körben, mint egykoron. Ezek a ta­nyán nevelkedő gyerekek aranyo­sak, kedvesek, közvetlenek, egy­szerűek. Most vannak olyan diák­jaim is, akiknek a szüleit tanítot­tam. Ma más a tanyai élet. Átala­kult. A gyerekekkel pedig nem tudnak annyit sem foglalkozni, mint régen. A kollégistának csak hétvégéje van otthon. Ilyenkor még az iskolásságukról is elfeled­keznek. Érthető, hogy a hétfőn el­követett „bűnt" szombat-vasár­nap nem kérik tőle számon. A gyerekek egyébként a családban nem tudnak úgy felkészülni a másnapi tanulásra. Ez a hétfőn kapott jegyeken is látszik. De a gyengébb érdemjegyet kapott is küszöbét. Csakhogy akkoron kis­diák volt:- A klábertelepi kisiskola meg­szűnésével ke­rültem a kollé­giumba. Szép és tartalmas élet volt itt már akkor is. Neve­lőm, Halasiné Magdi néni anyám volt anyám helyett. Egy életre szóló útravalót - a gye­rekek iránti tiszteletet, a felnőttek­kel szembeni tiszteletadást, a helytállást - kaptam tőle. Érettsé­gi után Halasi Misi bácsi képében megjelent előttem a szerencse. Ő kérdezett meg 1983-ban: „Szeret­TANULMÁNYI ÁTLAGOK A KOLLÉGIUM FENNÁLLÁSA ÚTA Tanév 1976/77 3,00 1985/86 3,30 1995/96 3,50 1999/2000 Forrás: Kollégium 3,54 nél-e a kollégiumban dolgozni?” Igent mondtam. Sőt, néhány éve a férjem is idecsábítottam. E lajosmizsei intézmény egy hazánk mintegy 70 kollégiuma közül. Az óriási tanyavilág miatt A konyhán naponta tizennégy dolgozó igyekszik a gyerekek kedvében jámi. ■ ugyanúgy éhes a dicséretre. Sőt lehet, az ő szintjén a legjobbat nyújtotta. Hatszáz adag étel A szellemi táplálék mellett az iga­zi is fontos. Erős Istvánné élelme­zésvezető, a kollégium egyetlen aktív dolgozója, aki a kezdetektől itt dolgozik:- Sok mindent figyelembe kell vennem, de legfontosabb a diá­kok táplálko­és a szakmai Mindent egy- '■•sj bevetve is hi­vatásomnak Erős istvánnó érzem a fel­adatom. Nemcsak a kollégisták­nak főzünk, hanem 600 adagot. Sajnos a napközisek közül egyre kevesebben esznek. Ez talán a munkanélküliséggel függ össze. Tormásiné Murinai Csilla gyermekfelügyelő szintén ne­gyedszázada lépte át a kollégium is az egyik legnagyobb. De nagy­sága abban van, hogy felkarolja a családi és szociális helyzetük mi­att egyébként elkallódható gyer­mekeket.- Erre a munkára mindaddig szüksége van a városnak, míg ezt a feladatkörét a kollégium ellátja. Ez társadalmi szempontból is na­gyon fontos. Hiszen családot nyújt és képes olyan helyzetet ki­alakítani, amelyből emberként kerülhetnek ki a gyerekek - mondta egy korábbi értékelő be­szédében Zsigó Viktor polgár- mester. Hogy valóban értékes munka folyik a gyermekintézményben, bizonyítja az is, hogy az Oktatási Minisztérium a kollégiumi neve­lés országos alapprogramjának előkészítéséhez a lajosmizsei in­tézménytől kért tanulmányt. PULAI SÁRA A kollégium elismerései: Diákotthoni Arany Oklevél 1987 Kollégiummá nyilvánítás 1988 Kollégiumi Arany Oklevél 1989 Kiváló Kollégium 1990 tás utáni „energialeadás” szintén zsetonba kerül, éppúgy, mint a szaktanári figyelmeztetés. De a közösség dicsérni is tud. Gazda­godnak hát a sportversenyen je- leskedők, a jót tevők. Fergetege­sen jól sikerült a tegnapi diszkó is. Ám a következőt szintén ki kell érdemelni. Az arra szóló belépő­ről, a zsetonszámról is a gyerekek szavaznak. A felsősök értékelését a kisebbeké követi. Életkoruknál fogva nekik másból adódik a plusz vagy mínusz zseton oda­ítélései Ez utóbbi esetben bizony náluk még könnyek is csordul­nak. De a finis utáni gyermekzsi- valy már nem ad okot aggodalom­ra. Évközi felvételek Annál több gondot jelent egy fel­sőlajosi családnál a gyerekek napi ellátása. Csordás László polgár- mester emiatt hívta telefonhoz Basky Andrást. A hét gyermek kö­zül három kisiskolás hamarosan kollégista lesz. Felsőlajosi Gajdácsi Nikolett is:- Kisiskolásként még Kecske­métre vonatoztam. Otthon is úgy alakultak a dolgok, hogy a nagy­mamámhoz kerültem. O vár hét­végeken. A papa meghalt. A kollé­giumot hamar megszoktam. Sok barátom van itt. Aranyos a nevelőm, Janóbá (Buj­dosó János). Szabadidőm­ben számító­gépezek, tévét nézek, beszél­getünk. Ne­kem nincs testvérem sem. Igaz, jó közepes tanuló vagyok, de ha nagy leszek, gyerekekkel szeret­nék foglalkozni. Anyuval is jó a kapcsolatom. Ő itt él a városban, de a mamámhoz megyek haza. Éhesek a dicséretre Ahogy Nikolett kivált a kis csapat­ból, Laci bácsit üdvözölték a gye­rekek. Vagyis Szeleczki László nevelőnek örültek annyira.- Nagyon érthet a nyelvükön.- Kezdőként Lajosmizse első iskolájában, a szobrosiban taní­tottam, összevont osztályokban. Én zártam be a kapuját 1983-ban. Hajnali ébresztés. Kilométereken át taposva sarat, havat. Men­ni viharban, égető napsütésben. így teltek a tanyasi iskolákba járó nebulók mindennapjai. Aztán sorra kezdték bezárni e gyermekintézményeket. Mielőtt legtöbbjükre lakat került, előtte számos kollégiumot építettek. Bács-Kiskunban a hetve­nes években majd kéttucatnyi volt. Bár ma jóval kevesebb, de nagy szükség van rájuk, hiszen megyénkben még nagy a ta­nyás térség. A lajosmizsei Általános Iskolai Kollégium negyedszázados. Az első vezető Kary Istvánné. A he­lyettese Vavra István volt, akinek helyébe egy év után Halasi Mi­hály „ült”.- Misi bácsi - így emlegetik ma is -, milyen emlékeket gyűjtött a 19 év alatt?- Nem szakadtam el a kollégi­umtól. Hetente belátogatok. Em­lékeim napestig mondhatnám. Hosszú időbe telt, amíg a szülőket győzködtük, mit jelent a kollégi­um a gyerekek életében. Hiszen legtöbbjüket otthon bevonták a munkába. Nem sok idő maradt a betűvetésre. Az első karácsonyt sem felejtem. Kétségbeejtő volt, hogy sokuk akkor látott először feldíszített fenyőfát. A gémesku- tak mellől jött emberkéknek a hi­deg-meleg vizes fürdő használa­tát éppúgy meg kellett tanítani, mint azt, nem csak öt-tíz féle étel van. Az alvás sem ment simán an­nak, aki otthon több testvérrel, a szülőkkel egy szobában aludt. A szaktanárok óránkénti cserélődé­se is furcsa volt nekik. De sorol­hatnám - sóhajt visszaemlékezé­sét megszakítva Misi bácsi, akit a jelenlegi igazgató, Basky András üdvözöl:- De jó, hogy jöttél, tartsd a frontot! - mondja humorral, majd átveszi a szót:- A mai kollektíva - Misi bácsi méltó utódjával, Kéri Tibornéval együtt - olyan, hogy minden tag­jára rá merném bízni a saját gye­rekeim. De vonatkozik ez vala­mennyi itt dolgozóra. Ez meg­nyugtató, ami a színvonalas mun­kához elengedhetetlen is.- Hogyan telnek itt a napok?- Reggel fél hétkor ébresztő. Ek­kor már az éjszakás mellé bejön három kolléga. Együtt ügyelnek a reggeli „menetre”, hogy rendben induljanak el a gyerekek az iskolá­ba, az óvodába. Délben a gyer­mekfelügyelők fogadják a visszaérkezőket. Ebéd után ágy- szellőztetős program van. Ugyanis fél háromtól hatig tanulás. Persze nevelők, gyermekfelügyelők segít­ségével. Az uzsonna kikapcsoló­dás. A könyvek, füzetek becsuká- sa után felszabadultak a diákok. Vacsoráznak, majd szabadfoglal­kozás. Számítógép, tévé, különfé­le szakkörök közül választhatnak. Este nyolctól készülődés a lefek­vésre. Kilenc felé villanyoltás. Az éjszakás járja a szobákat, takar­gatja, s nyugtatja akit kell. Aztán másnap kezdődik minden elölről. Pénteken pedig hazamennek. Tíz kézzel ölelve A téli szünet előtti hazaindulás­kor kész zsibongó az intézmény. Az egyik szobában ajándékkabá­tokat osztanak. A betegszoba falai sem láttak annyi örömteli mo­solyt, mint akkor. A helyi Kéz­nyújtás Alapítványhoz hozzájáru- lók és persze mozgatórugója, Gombkötő Gizella jóvoltából so­kan kapnak személyre szabott ajándékot is. Aztán eljön a búcsú ideje. A hazamegyek és a „pótszü­lőktől” való elszakadás érzései töltik el a gyer­mekeket. Az egyik szü­lő rendre lesi övéit.- Hányra vár?- A hatból öt kollégista. Ist­ván ötödikes, Sziszi harmadi­kos, Ica máso­dikba jár, Krisz­ta elsős, Magdi ovis. A legki­sebb otthon, úgy 12 kilomé­terre. Imádjuk a tanyát, minden nyűgével. A kollégium szükséges rossz. De jó is, mert a gyerekek­nek naponta iskolában a helyük. Ám oda-vissza e távolságot nem tudnánk megtenni az öreg jár­gánnyal. Meg nincs is miből. A földutak egyengetésére néha tüs­köt kötünk a ló után. Amikor ha­zamegyünk, az örök mosás-vasa­lás mellett igyekszem őket ké­nyeztetni. Az élményeiket pedig hallani kellene! Hát attól vagyunk nyugodtak, mert biztosan jól ér­zik itt magukat - mondja Árva Istvánné, akit tíz kéz ölel. Közben sorakozik az a vidám kis sereg, amelyiket Gajdácsi Fe­renc mikrobusszal visz a tanyavi­lágba;- 0 a mi Feri bácsink - mutatja be az igazgató.- Negyedszázad nem kevés idő. Hétfőn és pénteken megte­szek vagy félszáz kilométert a ta­nyavilágban. Előfordult, én sem bírtam elindulni értük az utak mi­att. De azért haza még mindig ha­zavittem őket, ha nem is a tanya­sarkokig. A kedvező csomópon­toknál megál­lók, s a diákok maguk mennek tovább. Néme­lyiküket várják a szülők, a test­vérek. Ismerem mindannyi- ójukat. Jó gye­rekek ezek - mondja hátra­sandítva. Az első állo­másig mögöt­tünk van vagy hét kilométer. A diákok elköszö- néséből is hal­latszik, imádják Feri bácsit. Még vissza-, vissza­intenek, miköz­ben szemük célba veszi az ott­hont, a még apróka házat. A ku- lapityei egykori tanyai iskola kö­zelében szülők toporognak a hó­ban. A kisbuszt látván messziről Indulás előtt Gajdácsi Ferenc és Basky András még szót vált. ■ vigyorognak. „A Horgos testvé­rek még kiszánkózhatják magu­kat, mire hazaérnek” - jegyzi meg Gajdácsi Ferenc. Ugrik a zseton, potyog a könny A napokban a hetenként egyszeri értékelő megbeszélésbe csöppe­nünk. A zsibongóban együtt a felsősök. Éppen a szabályokat semmibe vevők vannak poron­don. Vagyis arról szavaznak a ne­bulók, hogy az érintettektől elve­gyenek-e a már megszerzett zse­tonokból. Ezt az értékelési rend­szert a jót jutalmazni, a rosszat büntetni, s a mindenért meg kell dolgozni elv alapján vezették be. A tanév végén aztán lehet licitálni kisebb-nagyobb tárgyakért.- Három fiú nem használja a papucsot. Mi a véleményetek ró­la? - kérdezi az igazgató. „Nem szeretik a papucsot” - szól a kó­rus. Ezután érvek, ellenérvek sora hallatszik. De a szabály az sza­bály. Ugrik a zseton. A villanyol­■ Megannyi szabadidős foglalkozás közül válogathatnak a gyerekek. Elválás a gyermekfelügyelőtől. Árva Magdus, néhány óvodástársá­hoz hasonlóan, nehezen hagyja ott Jó Pálné Editke nénit. ■

Next

/
Thumbnails
Contents