Petőfi Népe, 2001. szeptember (56. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-08 / 210. szám

4. oldal - Petőfi Népe MEGYEI KÖRKÉP VÉLEMÉNYEK 2001. Szeptember 8., szombat Nézőpont Mihályka Gyula Siheder útonállók Csoportos rablás olykor előfordul nálunk is, de hogy egy egész cso­portot próbálnak kirabolni? Ilyenről az ember csak Kijevben vagy Moszkvában járt ismerőseitől hall. Ám ott is az éj leple alatt, a szál­lodaszobákban ütnek rajta a turistákon, üzletembereken. Persze, e távoli helyeken kellő fegyverzettel ellátva érkeznek a támadók és bőséges zsákmánnyal távoznak, fittyet hányva az orosz vagy ukrán országimázsra. Dunavecsén azért nem ilyen rossz a helyzet. A rablók itt nem fegy­verrel támadtak. Viszont fényes nappal, a nyílt utcán! Csütörtökön az iskolából érkező, buszra várakozó öt gyerekre rontott rá három siheder. Ők valamivel idősebbek voltak áldozataiknál: ketten 15, a harmadik pedig 18 éves. Azt most nem firtatom, hogy ők miért nem iskolában voltak. Az mindenesetre megdöbbentő, ami a békés, Duna-parti településen történt. Öt gyereket megvertek, ékszerek után kutatva megmotozták őket, hidegvérrel lecsatolták az egyik fiú nyakláncát. Viszont jött a busz, így kereket oldottak a rablók. Sze­rencsére nem késett a járat, tartsa meg jó szokását. Rablás fényes nappal a nyílt utcán A rablásnak két alapesete van: a nagyon primitív, vagy a na­gyon profi. Utóbbiról ez eset­ben nem volt szó, a pancser fi­atalokat gyorsan elkapták és őrizetbe vették. Ha a bíróság is úgy akarja, akkor előzetes le­tartóztatásba kerülnek. A pro- ------- ——--------------------------------- fikat nehéz fülön csípni, gon­doljunk a bankrablásokra vagy a pénzszállító autók elleni támadásokra. A primitív kategóriában is vannak bőven példák. A közelmúltban Kunszentmiklóson és Kerek­egyházán is idős embereket raboltak ki. Jakabszálláson pedig há­rom férfi boros- és pezsgősüvegekkel verte egy néni fejét. Azért, hogy az idős asszony árulja el, hol tartja a pénzét. Az ilyen brutális rablásoknál külön nehezíti a nyomozást, hogy a szomszédos Romá­niából is érkeznek tettesek, kevésre vonatkozik közülük a státusz­törvény. A siheder útonállók nem voltak véresen brutálisak és nem voltak profik. Mert Dunavecse szerencsére nem Moszkva és nem Kijev. No de ha ezek a fiatalok felnőnek? Készülnek az új gépek fogadására Interjú a kecskeméti repiilőbázis nemrég kinevezett parancsnokával Pintér Zoltán ezredes visszatért az Al­földre. A Kiskunfélegyházáról indult katonatiszt néhány évig a taszári ma­gyar-amerikai repülőtér parancsnoka volt, majd egy esztendőn át az Egyesült Államok légierejének egyetemén ta­nult. Július elsején átvette a kecskemé­ti Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis pa­rancsnoki tisztjét. Kecskemét- Parancsnok úr, mi indította el a katonai pályán?- Az első lépés nálam is a vitorlázórepülés volt, Sági János barátommal kezdtünk re­pülni diákkorunkban. Aztán sokat számí­tott az is, hogy az unokabátyám repülő­gépvezető volt, meg persze, hogy egy gim­náziumba jártam Magyari Bélával.- Katonai pályája egyenletesen ível felfelé; volt-e mégis olyan pontja, amikor elbizony­talanodott?- Amikor ’97-ben a taszári bázis parancsno­ki tisztét felajánlották, azt is közölték ve­lem, hogy ha elfogadom, nem repülhetek. Hát akkor egy kicsit elsötétült előttem a vi­lág, de optimista ember lévén, úgy gondol­tam, biztosan lesz még módom gyakorolni e szenvedélyemet. „Jól döntöttem, Kecskeméten ismét repülhetek, jelenleg az L-39-esen gyakorolok. ”- Taszár más szempontból is sok nehézsé­get jelentett. A magyar honvédség ekkor ke­rült először az amerikai katonák közvetlen szomszédságába.- Valóban bonyolult idők voltak. Nem lé­teztek még szabályok arra, hogyan kell vi­selkednünk, kommunikálnunk egy ilyen új szituációban. Az első egy-két hónapban úgy néztünk egymásra az amerikaiakkal, mintha más-más bolygóról érkeztünk vol­na. Egy vacsora alkalmával amerikai tiszt­társam megjegyezte: ezredes úr, néhány éve ön még egy villogó pont volt a radaro­mon, most pedig egy asztalnál étkezünk! Aztán oldódott a légkör, feltaláltuk magun­kat, és köszönhetően embereim kreativitá­sának is, megteremtettük az alapokat. Azért mindvégig próbáltuk éreztetni velük, hogy itt mi vagyunk otthon, és ők vendé­gek. Meg kell mondjam, életre szóló barát­ságok köttettek azokban az években.- Az Egyesült Államokban újabb tapaszta­latokat szerezhetett. Mesélne erről?- Az Egyesült Államok légierejének egyete­mén, vezérkari tanfolyamon vettem részt. Kétszázhúsz amerikai tiszt és negyvenöt külföldi (mind más és más ország hadsere­géből!) tanult itt. Rendkívül nyitott, megle­pően baráti légkörben telt el ez az év. Kü­lön kiemelném, hogy nem akartak ameri- kanizálni mipket, hangsúlyozták, hogy nemcsak mi tanulunk tőlük, de ők is meg szeretnék ismerni a mi gondolkodásmó­dunkat. Számukra egyértelműen fontos volt, hogy a majdani katonai döntéshozóik képesek legyenek nemcsak amerikai szem­szögből is szemlélni bizonyos globális je­lenségeket. A tanulmányaink alatt nem a lexikális tudást sulykoltak belénk, inkább esszéket, dolgozatokat, elemzéseket írattak velünk, arra ösztökélve, hogy összefüggé­seikben lássuk a jelenségeket. Még valami: az amerikaiak nagyon sok időt fordítanak hibáik kielemzésére. A vietnami háborútól kezdve napjainkig, a felsőbb katonai veze­tés döntésein át tanulmányozhattuk, mi­kor, milyen hibákat vétettek, s ezek milyen következménnyel jártak.- A kecskeméti bázis parancsnokaként mos­tanság akad elég tennivalója. Hol tart a re­pülőtér NATO-szabványosítása?- A fénytechnika és az irányítórendszer már teljes egészében megfelel a szövetség követelményeinek. Ez azt jelenti, hogy a vi­lág bármely részéből képesek vagyunk fo­gadni gépeket. Jelenleg a repülésbiztonsági beruházások folynak, és megkezdődött a várt vadászgépek fedett állóhelyeinek kiala­PINTÉR ZOLTÁN ezredes 1954-ben született Kiskunfél­egyházán. A Szovjetunióban végzett vadászrepülőgép-veze­tőként. 1976-ban helyezték a kecskeméti repülőtérre. 1977-ben áthelyezték Taszár- ra. 1986-ban végzett a Zrínyi Miklós Kato­nai Akadémián (repülőparancsnoki sza­kon). 1997-től az SFOR-erőket támogató magyar-amerikai bázis parancsnoka Taszá- ron. 2000-ben az USA légierő-egyetemének vezérkari tanfolyamát végzi el. 2001. július 1-jétől a kecskeméti Szent­györgyi Dezső Repülőbázis parancsnoka. kítása, úgy persze, hogy azok bármely gép­típus kívánalmainak megfeleljenek.- Milyen érzésekkel vette át a kecskeméti parancsnokságot?- Egyelőre minden energiámat a munkának szentelem, amiből van éppen elég. Egyéb­iránt, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondjam: Kecskemét büszke lehet e nagy múltú alakulatra, ám tudom, előfor­dul, hogy néha a kelleténél is hangosabbak vagyunk. Éppen ezért kérem a kecskeméti­eket és a környékbeli kistelepüléseken élő­ket, legyenek türelemmel és megértéssel irántunk, mi a magunk részéről igyekszünk a minimálisra szorítani e jelenségeket. Egyébiránt továbbra is nyitottak vagyunk, ha iskolák, intézmények kívánnak kiláto­gatni a repülőtérre, szívesen látjuk őket, csak idejében jelezzék, hogy fel tudjunk készülni a fogadásukra.- A családja hol lakik most, parancsnok úr?- Egyelőre Kaposváron maradtak, a fele­ségemet odaköti a munkahelye. Egy ideig éppen ezért még hétvégenként hazajárok. Fiam 24 éves, lányom 22, s szenvedélyes ej­tőernyős, kétszáz ugrással a háta mögött. Édesanyám viszont itt lakik, Kiskunfélegy­házán, hozzá most talán gyakrabban eljutok majd. bán jános A szerencseszám: 50 Ajándék a DÉMÁSZ-tól A Peregi család nemrég Kecskemét külvárosába, családi házba költözött. A fiatalasszony már belvárosi életük során sem kedvelte a rezsiköltségek rendezé­sének kellemetlen velejáró­ját, a sorban állást, úgy­hogy néhány hete úgy dön­tött: folyószámlát nyit, hogy a jövőben ne neki kelljen intéznie a havi számlák befizetését. Pere- ginének ez azért is nagy könnyebbséget jelentett, mert nem a városban, ha­nem a Kecskemét melletti Kadafalván dolgozik körze­ti nővérként, úgyhogy nem mindegy számára, hogy be kell-e utaznia azért, hogy kiegyenlítse a számlákat, vagy sem. A folyószámla- nyitás ötletét bankban dol­gozó anyósától kapta, azt azonban végképp nem gon­dolta volna, hogy a DÉMÁSZ-tól még ajándékot is kap ezért. Miután ugyan­is az ügyfélszolgálati irodá­ban jelezte, hogy ezután fo­lyószámláról fizeti a havi áramszámlát, közölték vele, hogy ezzel együtt egy vado­natúj mikrohullámú sütő boldog tulajdonosa is lett. A fiatalasszony először termé­szetesen meglepődött, hi­szen sejtelme sem volt ar­ról, amit a DÉMÁSZ munka­társai már tudtak: ő az 50. ügyfél, aki a csekkekről át­tért a folyószámláról törté­nő befizetésre. A DÉMÁSZ kecskeméti kirendeltsége július óta ösz­tönzi fogyasztóit arra, hogy folyószámláról rendezzék havi áramköltségüket. En­nek oka egyszerűen az, hogy így mindenki jól jár: a fogyasztó elkerüli a szoká­sos várakozást, az ügyfél- szolgálati iroda pedig haté­konyabban tud foglalkozni az ügyfelek egyéb gondjai­val, kérdéseivel. A Peregi család ráadásul duplán is jól járt: végre lecserélhetik régi típusú mikrohullámú sütő­jüket. Peregiék egyébként még soha nem nyertek sem­milyen ajándékot; ez az első alkalom, hogy a szerencsé­nek, illetve a bűvös 50-es számnak köszönhetően ko­moly nyereménytárgyhoz jutottak. A fiatalasszony minden­esetre azt ígéri: lesz munká­ja az új, főzésre is alkalmas háztartási berendezésnek, és azt is elárulja, hogy első­ként valamilyen édességet fog vele készíteni. Ha hoz­zátesszük, hogy a család­ban két gyermek - két kisfiú - is van, akkor ezen egyálta­lán nem is lehet csodálkoz­ni. Megfenyegették a tanút SOLTVADKERT Egy kézzel írt névtelen le­velet kapott Nógrádi Zsolt csütörtökön. írója azt üzeni az olajos koronatanúnak, hogy vigyázzon, nehogy egy kútban végezze, mint az édesapja. Csütörtökön reggel egy kézzel írt névtelen levél érkezett a Nóg­rádi család Soltvadkert, Kossuth Lajos utcai otthonába. A címzett a házban élő Nógrádi Ádám volt, de a levél tartalma már bátyjának, Nógrádi Zsoltnak szólt. A levélíró csak annyit üzent, hogy a koronatanú vi­gyázzon a szájára, mert köny- nyen az édesapja sorsára juthat, és egy kút mélyén végezheti. Nógrádi Zsolt lapunknak el­mondta, hogy a levél megérke­zését követően az öccse beol­vasta neki a szöveget a telefon­ba. A koronatanú ezt követően értesítette az ORFK-án a Nógrá­di-ügyben illetékes rendőröket. A nyomozók - mivel az édesap­ja eltűnése ügyében egész héten Kecskeméten tartózkodnak - azonnal leutaztak Soltvadkertre a névtelen levélért. Ezt követő­en pedig kihallgatták a korona­tanú öccsét. Nógrádi Ádám la­punknak elmondta, hogy már nagyon elege van az egész ügy­ből, mert amióta az édesapja holttestét megtalálták, a rend­őrök rendszeresen zaklatják. Hozzátette: ha legközelebb újabb ilyen jellegű levelet kap, akkor azt egyszerűen ki fogja dobni. így legalább nincs szen­záció és az életembe is újra visz- szatér majd a nyugalom - mondta Nógrádi Ádám. Nógrádi Zsolt úgy érzi: köte­lessége volt átadni a fenyegető levelet a hatóságoknak, akár­csak azt a névtelen levelet, amely alapján augusztus 29-én a pirtói Tegzes-major használa­ton kívüli kútjában megtalálták meggyilkolt édesapja holttestét. A rendőrség a nyomozás ér­dekeire hivatkozva az ügyben semmiféle tájékoztatást nem adott tegnap. ___________________________RAJNAI ATTILA « 9* 9* 9« 9 (< 9« 9« 9« 9« 9* 9« 9* 9 * 9« 9« 9« 9« 9* 9« 9* 9 <ÉH (Ä to NEMZETKÖZI LLITAS Több mint 1500 kutya részvételével 2001. szeptember 15-16-án, 9-16 óráig Kecskeméten a szabadidőparkban (Kecskemét, Csabay Géza krt. 7.). Egész napos látványos program, országos AGILITY-verseny, őrző-védő kutyabemutatók. • 9* 9* 9* 9 * 9* 9* 9* 9 « 9* 9* 9{* 9 * 9* 9* 9* 9 « 9« «« 9« 9

Next

/
Thumbnails
Contents