Petőfi Népe, 2001. augusztus (56. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-29 / 201. szám

10. oldal - Petőfi Népe TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 2001. Augusztus 29., szerda Mire kellenek a biztosítók? A macskatörténet másik oldala Most gondolkodtam el először a biztosítók szerepéről. Arra a meg­győződésre jutottam, hogy többre nem jók, mint a pénzünk beszedé­sére, amiből óriási profitjuk kelet­kezik. Azért most gondolkodtam el először, mert most volt egy úgy­szólván jelentéktelen koccanásom. Egy lámpánál ráfékeztem a piros­ra. Felfutottam a gyalogátkelőn lévő vonalra. Gondoltam, visszato­latok egy fél métert. Nem vettem észre, hogy a jobb oldalamon egészen a sarkamba jött egy kocsi. Mivel a szakadó esőben ezt a ko­csit nem vettem észre, nekitolat­tam a jobb hátsómmal az ő bal ele­jének. Elmentünk a Hungária Biztosító félegyházi fiókjába, lévén a kötele­ző biztosításom ennél a cégnél. Fényképezkedtünk, kitöltöttük a nyomtatványt, amelyen én nem is­mertem el kizárólagos felelőssége­met. Azért, mert az adott útszaka­szon két autó nem közlekedhet egymás mellett. Eltelt kb. egy hónap vagy több, amikor az Allianz Hungária Bizto­sító Rt. gépjármű kárrendezési egységétől Budapestről (!) csekket kaptam, levéllel. Közük velem, mennyi kárt térítettek meg a másik autósnak - 47.300 -, amelyet vagy kifizetek nekik hat héten belül, vagy pedig jövőre megemelik vele a kötelező biztosításom díját. Elcsodálkoztam. Először is azon, hogy előtte nem közölték ve­lem, hogy az ellenérdekelt félnek adtak igazat. (Itt megjegyezném, hogy ő tegező viszonyban van az­zal a biztosítós emberrel, aki úgy­mond segített nekünk a papírmun­kában, én pedig akkor láttam elő­ször és utoljára is.) Azt sem tu­dom, mit továbbítottak Budapest­re. Másodszor: elvártam volna, hogy részletező számlamásolatot küldenek, amelyből láthatom, mi mennyibe került a már nem fiatal autón. Ehelyett egy diktátumot kaptam, „Tisztelt Partnerünk” megszólítással. Nos, elgondolkodtam a biztosí­tókról és különösen a kötelező gépjármű felelősség-biztosításról. Amióta a jelenlegi kocsim megvan, 150-200 ezer forint kötelező fele­lősségbiztosítási díjat fizettem be a Hungáriának úgy, hogy semmi káreseménynek részese nem vol­tam. (Megjegyzem, korábban a többi kocsimmal sem voltam „hu­nyó” egyszer sem.) Kérdezem: en­nek fejében mit kaptam tőle, ha rámhárítja az általa a másüt autós­nak kifizetett kár teljes összegét? Tulajdonképpen miért szedik be a kötelező díjakat? Csupán azért, hogy ők közvetítsenek a felek közt? Ez esetben nincs rájuk szük­ség. Ha egyik polgár hibájából kár keletkezik egy másik polgár va­gyontárgyában, akkor azt intézzék el bíróságon, mint más ingó és in­gatlan esetében ez történik. Ez igazságos és reális lenne, mert így legfeljebb csak akkor kellene fizet­ni, ha van ügye az embernek. Je­lenleg pedig folyton fizetni kell a biztosítónak, amiért cserébe sem­mit sem ad. Még korrektséget sem. Tudom, semmit sem tehetek. Leg­feljebb annyit, hogy minden bizto­sításom elviszem a Hungáriától. Hátha akad korrektebb biztosító is az országban. TÓTH SÁNDOR, TISZAALPÁR Olvasónk levelével az Allianz Hungária Biztosító Rt. Dél-alföldi Igazgatóságához fordultunk, ahon­nan a következő választ kaptuk: „A biztosítók - közöttük társasá­gunk - korrektségét firtató olvasói levélben foglaltakra néhány mon­datban kívánok reflektálni. Valójában két kérdésre osztható a reklamáció: egyik egy károkozás jogalapjának eldöntése, melyre va­lójában választ is kapunk, amikor azt olvassuk, hogy „ a szakadó eső­ben ezt a kocsit nem vettem észre, nekitolattam a jobb hátsómmal az 6 bal elejének". Tolató járműnek mikor van elsőbbsége (főúton!) az előre, egyenes irányban haladóval szemben? Másik kérdés a következ­mények alkalmazása: A gépjármű­vek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 171/2000. (X.13.) Korm. sz. rendelet szabályozza - mindenki és minden biztosító számára egysé­gesen - ezen biztosítási szerződés megkötését, díjfizetési és kárrende­zési rendszerét, így a díjkedvez­mény és a pótdíj, vagyis az ún. bonus malus rendszerét. Ennek megfelelően az esetben, mint ahogy t. ügyfelünkkel is megtörtént, ha kártokozott, és helyette azt a bizto­sító megtéríti, úgy a következő idő­szakban magasabb biztosítási díjat köteles fizetni. Általában ez törté­nik. Lehetőség van azonban arra, hogy a biztosított megtartsa kár­mentességét - és a korábban meg­szerzett kedvező díjbesorolását -, ha az általa okozott kárt visszafize­ti. Erre a lehetőségre hívja fel a biz­tosító abban a bizonyos reklamált levélben ügyfeleit, amelyben értesí­tést küld az okozott kár nagyságá­ról, annak kifizetéséről, s hal hét gondolkodási időt biztosít a mellé­kelt csekken történő kár visszafize­tésére, vagy - mert úgy gazdaságo­sabb- mégis a magasabb díj válla­lására. Itt nincs szó kötelezésről, „diktátumról", csupán egy értesítés történik és egy ajánlat hangzik el, mellyel mindenki döntése szerint él, vagy nem. Tettének következmé­nyeit - mégha az gondatlan volt is, - így vállalja mindenki! Amennyiben összegszerűségi reklamáció adódik, úgy készséggel állunk rendelkezésre, de mert ilyen nem történt, nem lehet vita sem. Még egy mondat: a levél végén felvetett megoldáson el kellene gon­dolkozni, vajon hogyan szolgálná akár a károkozó, akár a károsult érdekét, ha minden koccanásos, vagy netán többmilliós kárügyben feleslegesen kellene a bíróságon tiszta, világos peren kívül rendez­hető ügyben eljárni, s a végén ki fi­zetné a kártérítést, ha nem lenne kötelező felelősségbiztosítás? " SZALAI GYÖRGY TITKÁRSÁGVEZETŐ Sok furcsa történet elevenedik meg egy-egy hozzánk érkező levél nyomán. Bizonyára emlékeznek még olvasóink egy macskáról szó­ló levélre, amelyet az állat vigasz­talhatatlan gazdája küldött el ne­künk. Most a történet másik sze­replője is hozzánk fordult, s az ő szemszögéből mesélte el a törté­netet. Természetesen a másik fe­let is meg kell hallgatnunk, s kö­zölnünk kell az ő gondolatait is. A vitára ezzel pontot is szeret­nénk tenni. Tisztelt szerkesztőség! Szeret­nék válaszolni a 2001. július 18- án megjelent, Elvesztettük ked­vencünket című levelükre. Ugyanis nem egy galambot vitt el a „kedvenc” (ahogy a levélben állt), hanem egy év alatt több mint 30 darabot és ugyanennyi galambfiókát és tojást is meg­evett. Többször kértem a gazdá­ját, hogy csináljon valamit a macskájával, mert ha megfogom, felakasztom. Sajnos egy évig vár­tam, az állat pedig folyamatosan fogyasztotta a galambjaimat. Vé­gül elfogyott a türelmem és meg­tettem azt, amit előre megmond­tam. Ennyit a történtekről. HUSZÁR JÓZSEF, ______________KEC8KEMÉT-ÚRIHE0Y A röplabdások megköszönik A Minor Kecskeméü Röplabda Club női röplabda szakosztályá­nak 50 utánpótláskorú játékosá­val edzőtáboroztunk Izsákon au­gusztus második hetében - szo­kásosan az ottani iskola és a sportcsarnok vezetőinek segítsé­gével - nagyszerű szakmai ered­ménnyel. Ezúttal egy különlege­sen kellemes, de szokatlan él­ménnyel gazdagodtunk. Prikkel László étteremtulajdonos és munkatársai szeretetteljes gon­doskodása, a magas színvonalú kiszolgálás, a felszolgált ételek kiváló minősége, a meglepetés fagylaltok és még sok apró figyel­messég mind hozzájárultak tábo­runk sikereihez. Nagy létszámú gyermekcsoportok kiszolgálása - tapasztalataink szerint - nem tar­tozik az éttermek nagy hasznot jelentő üzletei közé, ezért tartot­tuk fontosnak edző kollégáimmal egyetértésben, hogy a dicséret és a köszönet hangján a nyilvános­ság előtt tegyünk említést a kelle­mes tapasztalatokról. A MINOR NŐI RŐPLABDASZAKOSZTÁLY TÁBORÁNAK EDZŐI KARA Teljes életet élhetek • 2000 szilveszterén közlekedési felépülés után segédeszköz nél- balesetet szenvedtem. Barátom, kül járok, tanulmányaimat sike- aki az autót vezette a helyszínen résén elvégeztem. Ezúton mon- életét vesztette. Én súlyos álla- dók hálás köszönetét a repülő- potban voltam, úgy tűnt az egyik kórház baleseti sebészeti osztá- végtagomat amputálni kell. A lyának, valamint az intenzív osz- Kecskeméti Repülőkórház bal- tály személyzetének áldozatos eseti sebészetén a megfelelő ellá- munkájukért, hogy az életemet tásnak köszönhetően az amputá- nem kell végtag nélkül leélnem, cióra nem került sor. A hosszas __________harangozó márta, bócea Olvasószolgálat nézzen EGY NA­GYOT! 70 cm a képát­mérője és Thomson névre hall­gat az a te­levízió, me­lyet lapunk szeptemberi előfizetői között sorsolunk ki. Régi, hűséges előfizetőink auto­matikusan részt vesznek a sor­soláson, hiszen számítógépes nyilvántartásunkban szerepel­nek. Új előfizetőink is bekap­csolódhatnak az akcióba. Előfi­zetés esetén ők is bekerülhet­nek a nyilvántartásunkba, és ezzel esélyt szereznek az érté­kes nyereményhez. ÖN LÁTTA MÁR? A televízió megtekinthető a Tesco Áruház­ban. A helyszínen, standunkon megrendelhető és előfizethető a Petőfi Népe. A jövő hétvégén talál majd gazdára a nagyképer­nyős Thomson tévé. Közjegyző jelenlétében sorsoljuk ki. Át­adására szeptember 8-án kerül sor a Tesco Áruház rendezvé­nyén. ÚJABB AJÁN­DÉKKOSÁR vár gazdára! Előfize­tőink között ha­vonta kisorso­lunk egy-egy ajándékcsoma­got. Azok vesznek részt a sor­soláson, akik új előfizetőket ajánlanak. Minden új ajánlat újabb nyerési esélyt jelent. Ho­gyan lehet részt venni az akció­ban? Levelezőlapon vagy levél­ben megírhatják a javasolt sze­mély nevét és címét, vagy olva­sószolgálatunk ingyenes tele­fonszámán is bediktálhatják: 06-80/480-756. __________■ Nyári vitára SIKER KFT.-nál augusztus 27-étől szeptember 15-éig Egyes méterárukból végkiárusítást tartunkl Nyári anyagokat 30%-OS árengedménnyel kínálunk! Várjuk kedves vásárlóinkat! SIKER KFT. Kecskemét, Bodzái u. 4. (A Petőfi Nyomda teherportájával szemben) Tel./fax: 76/481-S9S, Tel.: 76/484-772 Nyitva tartás: H-Cs: 7-16, ________P: 7-12.30 óráig 105278 A Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (LET) __ 06-80/50-55-1 f szerda, péntek, szombat este 6 órától másnap reggel 6 óráig hívható. * A MATAV által támogatott ingyenesen hívható szám. Kecskemét vonzáskörzetében, frekventált helyen ÉLELMISZER J ELŐÁLLÍTÁSÁRA VAGY TÁROLÁSÁRA hűtőkapacitással rendelkező Üzem lakóingatlannal, közüzemmel ellátva eladó. Üzemi épület 900 m2; R pince 120 m2; , § szociális épület 200 m2. " Tel.: 78/346-122 Kecskemét Domus Áruház parkolója Szeptember 1-2. A jókedv guruló oázisa Jövünk önnek egy vidám hétvégével, kereken 13 autóval, köztük az új Citroen C5-tel. Áprilistól szeptemberig minden hétvégén, I húsz helyszínre látványos showműsorral érkezünk. I A vidámság menetrendje: sportrendezvények, 8 gyermekprogramok, zenekarok, 1 nyeremény- és tűzijáték. & CITROËN Karaván A jókedv guruló oázisa □ CITROËN Karaván Tudom, hol nyugszik apám Szeretnék köszönetét mondani a V-BER TRAVEL Utazási Irodá­nak, hogy segítségükkel megta­láltam a háború alatt eltűnt édes­apám sírját. A csíkszentdombori katolikus templom kertjében lett eltemetve 1944. szeptemberé­ben. Jeltelen sírban nyugszik tíz német katonával együtt, de a plé­bánia nyilvántartásában szere­pel. Az elmúlt közel hatvan év alatt a magyar illetékesektől soha hi­vatalos értesítést nem kaptunk apám haláláról, csak eltűntként tartották nyilván. Időközben el­hunyt édesanyámmal, testvérem­mel tudtuk meg, hogy már nem élhet, de mindig szerettük volna tudni, hogy hol nyugszik. Már én is idős asszony vagyok, de lehe­tőségek, kapcsolatok hiányában eddig nem tudtam felkutatni apám végső nyughelyét. Ezért je­lent felmérhetetlen segítséget számunkra, hogy 57 évvel az apám halála után, amikor már minden reményt feladtunk, a V- BER TRAVEL és dolgozói együtt­érző segítségével megnyugvást találhattunk, hogy apám nem va­lahol, ismeretlen helyen, tömeg­sírban nyugszik, hanem a leg­jobb helyen egy templom kertjé­ben, ahová még elvihetjük a test­véremmel az emlékezés virágait. SÁROEINÉ ALBERT ILONA, _________________KECSKEMÉT, DÖMÖTÖR U. 4. Más korban élünk már 2001. augusztus 24-e délelőttjén jöttem át Kiskunhalasra, hogy vi­rágot tegyek - Keceli útról János­halma felé leágazó út melletti - új református temetőben nyugvó halottaim sírjára. A temető kapu­ja zárva volt (nem is értem, mi­ért?), így a gépkocsit a temető előtt, kissé kiszélesedő útpad­kán, hagytam, ahol a gyerekek gondtalanul(?) bicajoztak. A te­mető betonozott útján, többször visszafordulva, haladtam, ugyan­is hallottam: „ez nem a legjobb környék” (alaptalan diszkriminá­ció?) ... Senkit sem láttam jönni, megállni, na meg ott vannak a gyerekek, akik zavarhatják az il­letéktelent. Röpke negyedóra után vissza­érkezve látom: a személygépko­csi ajtaja nyitva, a letakart tás­kámnak hűlt helye... benne vol­tak az irataim, kulcsaim és pár ezer forint. Megdöbbentő! Elképesztő! Már a gyerekekben sem lehet bízni?... Sőt! A görbe lelkű felnőt­tek erre tanítják őket?... mert tő­lük tanulnak! Őket utánozzák! Ők a felelősek! Ebben a városban születtem, a gyerekkoromat itt éltem, de ak­kor minden nyitva volt, a kapuk, a lakások ajtajai, az ablakok, a szívünk. Most a város szépül, fejlődik, de oda a renomé... Pár ezer forint a város jóhíréért? Megéri? Megér­te? Kötve hiszem! Régebben, Európa ezen szög­letén, valóban gondtalanul bica- joztunk és mindenki tudta: ami az enyém, az az enyém, ami a ti­éd, az a tiéd. És nem „így lesz”, hanem így volt. Igaz, 1945 előtt! MOST nem így van!... Re­ménykedhetünk? A rendőrség tájékoztatott, hogy ez már a kilencedik eset volt az elmúlt hónapokban. Any- nyit szeretnék még kérni, ha va­laki az irataimat megtalálja, adja le a kiskunhalasi kapitányságon. DEZSŐ ILONA, SZEGED l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents