Petőfi Népe, 2001. május (56. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-26 / 122. szám
Petőfi Népe 2001. Május 26., szombat Hétvégi magazin Szerkeszti: Miklós Magda Hogyan képzeled el a jövőt? Holnap gyereknap. Ilyenkor ajándékokkal, játékkal és érdekes programokkal lepjük meg a gyerekeket. A mi meglepetésünk legalább annyira szól a felnőtteknek, mint a gyerekeknek. Megkérdeztük őket, hogyan látják a jövőjüket. Benedek Lajos, Kiskunfélegyháza, „11 éves lesz”: A kérdésre tömören így válaszolt: - Felnőtt leszek és autószerelő... Koczó Erzsébet, Kiskunfélegyháza, 9 éves: - Azt szeretném, ha a jövőben az osztálytársaim megjavulnának, mindenki megjavulna és nem lennének betegségek. Az emberek addigra talán megtanulják, hogy nem szabad tépni a fák leveleit, letörni az ágakat. Anyáéknak házassági évfordulójukra mindig ajándékot veszünk, mécsest, kerámiát, vagy valami szépet... Krizsán Adrienn, 6/b osztály, Bácsalmás, Vörösmarty-iskola: Én még csak hatodikos vagyok, de nagyban tervezgetem a jövő- met. Egyszer mindenképp be szeretném festetni a hajam rózsaszínűre. Gimibe Bajára vagy Szegedre fogok jelentkezni, majd vagy az orvosi, vagy a jogi egyetemre szeretnék menni. Aztán lehet, hogy kiköltözök Új-Zélandon, egy óriási farmon. Ott rengeteg pénzt keresek és családot is alapítok. Természetesen gyakran ha-- zajövök majd a rokonaimhoz látogatóba. Gulyás Zoltán, Kiskunfélegyháza, „12 éves lesz”: - Pilóta szeretnék lenni, vagy valami számítógéppel kapcsolatos dologgal szeretnék foglalkozni. Szerintem a jövőben biztos nem lesz annyi fa, mint most. Légi, sugárhajtású járművek közlekednek majd, felhőkarcolók lesznek, meg minden... Még itt, Magyarországon is. A fák miatt kicsit rosszabb lesz, mint most, de végül is jó lesz... Gombor István, Bácsalmás, Vörösmarty-iskola 6/b osztály: Sokat szoktam gondolkodni, hogy mi leszek majd igazán nagykoromban. Gimnáziumba biztosan Bácsalmásra fogok járni. Egyetemistaként az orvosi vagy számítástechnikai tanulmányok munkahelyet szeretnék, ahol érdekelnének. Nagyobb városban nem kell sokat bent lenni, vagy szeretnék lakni. Az is meglehet, otthon is lehet dolgozni. Tehát hogy külföldön fogok élni. Nagyon szeretem a zenét és hangszeren is játszom. Pár év múlva együttest alakítok a barátaimmal. 24-25 éves koromban szeretnék megházasodni, mikor elvégzem az egyetemet. Szerintem előtte nem jó, mert akkor még sokat tanulok és nem tudok foglalkozni a családommal. Hetes Réka, Kalocsa, 11 éves: Sokat fogok bulizni, és olyan újságíró leszek, vagy főnök. A férjem szintén szeret majd bulizni, és még a füvet is lenyírja a családi házunk kertjében. Takarítania, vagy mosogatnia nem kell majd, mert lesz bejárónőnk. Főzni pedig én fogok. Két gyerekünk lesz, akik sokáig ébren maradhatnak, tanítási napok előtt is. Sportolni fognak, hogy ne legyenek kövérek. Egyébként pedig lesz, ahogy lesz. Hetes László, Kalocsa, 9 éves: - Rendőr leszek, családommal együtt Kalocsán, Baján vagy Budapesten fogok élni. Ezeket a városokat jól ismerem és szeretem. Két gyerekem lesz, kertes házban fogunk lakni. A kerti munkákon túl segítek majd a feleségemnek a házimunkában is. Azért akarok rendőr lenni, hogy megvédjem az embereket a bűnözőktől, akik egyre többen vannak. Törvényes rendőr leszek és nem korrupt zsaru. Barát László, Kiskunfélegyháza, 9 éves: - Dzsúdós leszek, bár abból nem biztos, hogy meg lehet élni. A Móra gimibe fogok járni, azután szeretnék levizsgázni a fekete övért. Remélem, lesz házunk... Az irodát még nem döntöttem el. Akkor már nem lesznek autók, hanem légi járművek közlekednek majd. Nem keréken gurulnak, hanem sugárhajtásúak lesznek. Brán Gergő, Kecskemét, 13 éves: - Ha nagy leszek, befolyásos szakács akarok lenni, mert szeretem a jó és gusztusos ételeket. Németországban szeretnék élni, s ott családot, egy nagy lakást és sok pénzt keresni. Jó lenne Magyarországon egy nyaraló, ahová nyaranta járnék pihenni a családommal. így szeretnék élni nyugdíjas koromig. Utána visz- szaköltöznék Kecskemétre, itt leélni hátralévő éveimet. Bozsó Achilles, Kecskemét, 10 éves: - Úgy tervezem, hogy ügyvéd leszek. Hobbiból kutyát fogok tartani, egy spánielt. Mindennap sétáltatni fogom, gondoskodom róla. Akkor, amikor csak tudok, játszok vele. Még valami: a neve Jerry lesz. Sárkány Szabolcs, Kiskunfélegyháza, 11 éves: - Ügyvéd szeretnék lenni, meg pilóta... Az utóbbit egy barátommal határoztam el. A Móra-gimnáziumba fogok járni, remélem. Valószínűleg űrjárművet vezetek majd. Már ha lesznek ilyenek. Mert meggyőződésem, hogy a jövőben sem lesz sokkal másképp, I mint most. Ez a világ nem nagy valami... NEHÉZ A VÁLASZTÁS. A kecskeméti Mandula Peti imádja az állatokat. De mint minden kislegényt, a járművek is vonzzák. Igaz, ez esetben „csak” játékokról van szó, ám mégis dönteni kellene. Vagy marad a férfias megoldás? Mindkettő. ___________ fotó; pulai sara I ngyen a Vidámparkba Tizenegyedik alkalommal rendez a Városligetben gyermeknapi programot szombaton és vasárnap a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete. A programban szerepel egyebek között szombaton a világ legnagyobb gyermekkórusának Guin- ness-világrekord döntése, lesznek könnyűzenei koncertek, vasárnap pedig megtartják a már hagyománynak számító Nemzetek utcáját. A Vidám Parkban már ma kezdetét veszi a gyereknapi eseménysor, amely egész hét végén tart a családok számára. A fővárosiak kedvenc szórakoztató parkjába szombaton és vasárnap ingyenesen léphetnek be a családok. Szombaton ajándékműsorral is szórakoztatják a látogatókat: színpadra lép többek között Csepregi Éva, Kovács Kati, Fekete László, Koncz Tibor, Nyilasi Tibor és Détári Lajos. Nosztalgiavonatot indít a MÁV ma reggel 9 órakor a Nyugati pályaudvarról Esztergomba. A gyermeknap alkalmából játszókocsi is lesz a szerelvényen, a gyermekeknek pedig ajándékokkal kedveskednek. A vonat délután négykor indult vissza Budapestre. A MÁV Vasúttörténeti Parkjába ingyen látogathatnak az érdeklődők ma és holnap. Mindkét napon kisvonat viszi a látogatókat a Nyugati pályaudvarról a Lokoparkba, ahol a járművek megtekintése mellett gyermeknapi programokkal is várják a résztvevőket. Irány a strand! A legtöbb gyerek imádja a vizet, a lubickolást. Ezért egy óriási strandolásra invitálják a kun- szentmiklósi gyerekeket a helyi Miklóssy János sportközpont uszodájába. A meghívás minden 14 év alattinak szól. E gáláns gyermeknapi ajándékhoz az első százötven apróság még fagyit is kap. Ám a szervezők egyéb játékos meglepetésről is gondoskodtak. Tehát május 27- én 9 órától irány a strand! ■ Testvérek a A kunszentmiklósi Bajnóczi Dorka és Szofi az elmúlt hétvégén dzsungeltáncot adott elő a magyar televízió egyes csatornáján a Vasárnap-sziget testvérvetélkedőjében. A program szerkesztőjének any- nyira megtetszett a két kislány - akik az városi Általános Művelődési Központja iskolájának 3. d képernyőn és 1 a-s diákjai -, hogy a holnapi gyermeknapi vetélkedésre is meghívták őket. A 7.55 órakor kezdődő műsorban ismét láthatjuk a két megyebeli talpraesett kislányt. Akik ismerik a testvérpárt, ez nem meglepő, hiszen máskor is szívesen szerepelnek a nagy nyilvánosság előtt. Különösen a verseket kedvelik, többször szerepeltek különféle helyi ünnepségekem ____________________■ Ö TLETGAZDAG, ÜGYES KEZŰ GYEREKEK. A tassi diákok e hónap elején kézművesvásárt rendeztek iskolájukban. A leleményes nebulók festették az üvegeket, készültek a töklámpák, a gipszfigurák, a mézeskalácsok (százéves recepttel, szépen csomagolva) és sorolhatnánk. Vevő is akadt minden darabra. A nyáron pedig kirándulnak, táboroznak a bevételből.______ fotó; p. s. P eti világgá megy Élt egyszer egy kisfiú, úgy hívták, Peti. Ez a Peti éppen olyan legényke volt, mint a többi, eleven, és felettébb életre való. Mondogatták is a szülei eleget, hogy lehetne kicsit csöndesebb, jó volna, ha nem tenne oly sok rossz fát a tűzre. De mindettől eltekintve Peti élte az óvodások vidám életét. Kirándulni járt a szüleivel, gyakran meglátogatták a falun lakó nagymamát és nagypapát, és lefekvés előtt mindig addig nyaggatta szüleit, amíg egyikük mesélni nem kezdett neki. Egy napon aztán alaposan megszidták egy csínytevés miatt, talán éppen mert megrángatta a Cirmos farkát, vagy talán mert focilabdával berúgta a szomszéd ablakát. Miután édesanyjától és édesapjától megkapta a fejmosást, Peti elhatározta, hogy ő bizony világgá megy. Peti tehát elindult. Zsebre tett kézzel bandukolt a parkban, közel a lakótelephez, ahol laktak. Ahogy ment, egyszercsak megpillantott egy idős nénikét, aki magányosan üldögélt a pádon, és szomorúan nézte a játszótéren zsibongó gyerekeket. - Miért vagy oly szomorú? - kérdezte a nénikét. Az csak ráemelte bánatos tekintetét, és így szólt: - Hogy’ ne lennék szomorú, amikor egyedül vagyok, mint az ujjam. Egész nap senki sincs, aki hozzám szóljon. Csak üldögélek itt a parkban, nézem a gyerekeket, hogyan játszanak, és arra gondolok, milyen jó lenne, ha az én unokám is ott játszana közöttük. De nekem nincs unokám, nincsen senkim. Peti lehajtotta a fejét, mert arra gondolt, most már neki sincs senkije, hisz világgá ment a sok szidás miatt. Nem tudott hát mit mondani vigasztalásképpen, elköszönt a nénitől, és bandukolt tovább. Egyszer csak megtorpant egy kerítésnél. Látja ám, hogy odabent, egy tágas udvaron gyerekek vannak. Csakhogy ezek a gyerekek nem zsibongtak, nem szaladgáltak, sőt, legtöbbjük szomorúan üldögélt egy árnyas fa alatt.- Ez biztosan egy óvoda lesz - gondolta Peti, és rámosolygott egy különösen szomorú kislányra. - Mindjárt este van! - szólt oda neki. Mikor jönnek értetek a szüléitek? A kislány szemében megjelent egy könnycsepp: - Nekünk nincsenek szüléink. Nem jönnek értünk soha. Itt lakunk ebben a házban.- Nincsenek szüléitek? - csodálkozott Peti. - Akkor kivel jártok kirándulni? Ki visz el a nagymamához és a nagypapához? Ki mesél este elalvás előtt? És... ki szid meg benneteket, ha rossz fát tesztek a tűzre? A kislány csak a fejét rázta. - Nem járunk kirándulni, és nincs nagypapánk, nagymamánk, akihez elmehetnénk látogatóba. Nem szokott mesélni senki elalvás előtt, de mindig van, aki megszid, ha rossz fát teszünk a tűzre! Peti egyre csak szorította a rácsokat, nézte egy ideig a bent búslakodó gyerekeket, aztán nagyot sóhajtott, és lassan elindult haza. S attól a naptól fogva tudta: mindig van, s lesz is, aki csúnyán szól az emberre, de mindez apróság, ha van, aki szereti az embert, és akit ő szerethet. Mint ahogy ő szerette apát és anyát.
