Petőfi Népe, 2001. május (56. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-16 / 113. szám

vJd 2001. Május 16., szerda TISZTELT S Z E RKESZTÖSÉG! Petőfi Népe - 11. oldal __________Megkérdeztük olvasóinkat_________ V an-e biztosítása? Kovács István­ná (Ágasegy­háza): - Tizen­öt éves korom óta van életbiz­tosításom. Ak­kor kezdtem el dolgozni, és ab­ban az időben szinte kivétel nélkül mindenki kötött. Azóta folyamatosan, meg­szakítás nélkül fizetem a díjat. A férjemnek is van. Ezenkívül az autónk után is fizetjük a kötele­ző biztosítási díjat. Mivel a fér­jem mezőgazdasági vállalkozó, több munkagépe is van, ame­lyekre ugyancsak rendszeresen lerójuk a szükséges díjakat. így ha havi szinten nézzük, szép Ids összeget fizetünk, de nincs mit tenni, hiszen ez kötelező. Szilvási Fe­renc (Kecske­mét): - Évek óta van életbiz­tosításom, és rendszeresen fizetem a köte­lező gépjármű­biztosítást. Sze­rencsére eddig még nem kellett igénybe vennem. Az életbiztosí­tásom rövid lejáratú, és nem is magas a díja. Jónak tartom, mert soha nem tudhatja az ember, mi­kor lesz rá szüksége. A lakás- és egyéb biztosításokat a felesé­gem intézi. Évekkel ezelőtt na­gyon sok biztosítási ügynök ke­resett meg, hogy vele kössek üz­letet, akkoriban ez zavaró volt. Szerencsére ma már ritkán keres­nek fel ilyen ügyben. Rédei Ferenc (Kiskunha­las): - Alapve­tően jónak és szükségesnek tartom a bizto­sításokat, hi­szen soha nem tudni, hogy mi­kor következnek be váratlan ese­mények. Nekem is van biztosítá­som a lakásomra, autómra. Van egy teherautóm is, amelynek biz­tosítási díja három hónapra 25 ezer forint. A legtöbb kötvénynél akkor kezdődnek a problémák, amikor fizetniük kellene a bizto­sítóknak. Hatalmas tortúrával jár­nak az eljárások. Külföldön sok­kal korrektebbek a biztosítók, ott tisztán látható, hogy milyen ká- rért mennyit fizetnek. ■ A verés elmaradt, de anyám szavait soha nem feledem Ma reggel (május 9-i szá­munkban - a szerk.) olvas­tam a Petőfi Népében, hogy egy nagymama „pofont” ka­pott anyák napjára, s emiatt elkeseredett. Azonnal eszembe jutott egy 52 évvel ezelőtti történet, mely ve­lem esett meg, s remélhetőleg ta­nulságos lesz minden olvasó szá­mára. íme a történet: Falun laktunk. Édesanyám el­küldött az artézi kútra ivóvízért. A kútról hazafelé egy szegényes kis ház udvarán meggörbült, bot­jára támaszkodó, gyerek számá­ra ijesztő, csoszogó öreg nénit lát­tam. Bekiabáltam az utcáról: „Bo­szorkány! Boszorkány!” - majd uccu neki, futás haza. Azt azért még láttam, hogy a néni elindult a kerítés felé. Hazaérkezvén - éreztem, hogy rossz fát tettem a tűzre - letettem a vizeskannát, majd elbújtam a gémeskút mel­letti tormalevelek között. Jól éreztem! Eljött hozzánk a néni és beszélt édesanyámmal. A néni távozása után édes­anyám magához hívott, én pedig ijedten, remegő térdekkel álltam előtte, verésre várva. Édesanyám teljes lelki nyugalommal beszélt haszontalan gyermekéhez, aki rendszeres templomba járó volt, s akivel nagyon sokat foglalko­zott már addig is. A következő­ket mondta: „Drága kisfiam! Te szép vagy, okos vagy, egészséges vagy! Mi­lyen nagy öröm, nagy kincs ez! Hálát adhatsz a jó Istennek mind­ezért az ajándékért, mely sajnos nem jut ki mindenkinek, pedig mások is nagyon szeretnének szépek, okosak, egészségesek lenni. Ne felejtsd el, amit kaptál ajándékba, el is veszítheted, s mi­lyen szomorú leszel, ha téged is így gúnyolt valaki! Jól jegyezd meg, senki sem tehet arról, ho­gyan néz ki! A verés elmaradt, de drága jó édesanyám szavai egy életre agyamba vésődtek. Kérek min­den nagymamát, anyukát, ne ke­seredjenek el, neveljenek! Soha nem késő! A gyerekek fogéko­nyak az emberi szóra, megérzik, ha egy felnőtt szeretettel beszél velük. Tegyék, tegyük ezt minél korábban és minél többször, s az elvetett mag idővel kikel! DR. SZEDRESI ISTVÁN, HETÉNYEGYHÁZA Örüljünk, hogy jut kenyérre! Nemrégiben olvastam a Hány évesen menne nyug­díjba? című cikküket, erre szeretnék reagálni. Szeretnének már 45-50 évesen nyugdíjba menni a megkérdezet­tek, de kevés a nyugdíj, nem lehet belőle megélni. Mindenki csak ezt szajkózza, mindenki követe- lődzik, a dolgozó és a nyugdíjas is. Nincs igazuk! Honnan vegyen a kormány annyi pénzt, hogy mindenki gondtalanul éljen? En kisnyugdíjas vagyok, mégsem át­kozom a rendszert, nyögjük az elmúlt 70 év adósságait. Nem panaszkodni kell, örülni, hogyjut kenyérre! Nézzék meg a busz­megállókban a sok eldobott ciga­rettacsikket - azt nem a gazdag emberek dobálják szét! Ez a drá­ga, tanuljanak meg spórolni! _________________NYÚL ISTVÀHNÉ, KECSKEMÉT G yémánt a hamu alatt a KTE-pálya Kecskemét ideális környe­zetben fekvő város, az or­szág közepén. Közel a fővá­roshoz, az észak-déli és a lassan, de növekvő kelet­nyugati irányú közlekedés forgalmas központja. Dinamikus fejlődés, szépülő kert­városok, egyre több hazai és nemzetközi kulturális, politikai és sportrendezvény, városi építé­szeti nevezetességek, sok érde­kes látnivaló. És ezen a gyönyö­rű képen van egy kis fekete folt már pár éve. A MÁV-pályaudvartól, az autó­busz-megállótól nem messze, egy forgalmas út mellett, szinte a belvárosban egy hely: kerítése nincs (elvitték, hol van?). Elha­nyagolt pálya, elvadult környe­zet, romos műemlék épület, belül leszerelve az értékes csillárok, a berendezés (szerencse, hogy a vi­zet és a villanyt még nem kap­csolták ki!). A szétvert, lebontott hátsó részen ma akkora a gaz, hogy a sziú indiánok kézdörzsöl­ve, szájnyalogatva vennék birto­kukba. A helyiek, de főleg az arra járó - és elég sokan járnak arra - vidékiek csodálkoznak ezen. Ennek ellenére milyen élet is van itt a régi KTE-pályán? Mert arról van szó - nappal? Egész dél­előtt több iskola több száz tanuló­ja itt tartja a testnevelésóráját. Délután több csapat: serdülő, ifi, felnőtt tartja rendszeres edzése­it, szombat-vasárnap pedig mécs­eséit és fogad vidéki csapatokat. (Most ne beszéljünk arról, hogy az öltözők állapota milyen belül, hol öltöznek a játékvezetők és milyen véleménnyel mennek a mérkőzések végén el a pályáról!) Esténként családok elégítik itt ki mozgásigényüket. A Széktói Stadion átépítésére több száz millió forint lesz (van?). Veszélybe kerül a város egyetlen hiteles atlétikapályája. Nem le­hetne egy „kis” pénzt átcsopor­tosítani a KTE-pályára? Minden feltétel adott az atlétika különbö­ző ágainak művelésére: távolug­rás, súlylökés, futás - egy kis fel­újítással. (Esetleg a pénzből egy átmeneti kerítés - egyelőre csak a látszat kedvéért). Az ISM felhívá­sa: alakuljanak új utánpótlásklu­bok az országban. Itt volt elég utánpótlásklub, nem kellett volna új, a KTE-t kellett volna kikiálta­ni utánpótlás-nevelő egyesületté, a Matkói úti pálya pénzén a váro­si pályát helyrehozni plusz pá­lyázati pénzek segítségével. Ez a pálya a város szívében van, egy séta szülőnek, gyereknek, nem kell a határba vagy vidékre utaz­ni edzésre, mérkőzésre. Mérle­geljünk: ha beépítik, ki nyer ve­le??? A mozgást igénylők, fiatalok biztos nem, tehát elveszünk vala­mit a jövőből, és ha a beton győz, akkor az egészségükből is. Össze kellene fogni az iskolák­nak, szülőknek, egyesületeknek, és megvalósítani egy álmot. Ele­gáns, díszes bejárati kapu a Rá­kóczi út felől, bal oldalt parkoló. Jobbra az út mellett butiksor. Be­lépve a pályára felújított tribün mindkét oldalon, gondozott, szép pálya, kiegészítve az atlétikával. Újjávarázsolt épület szép öltö­zőkkel, étteremmel, oldalt teke­pálya. (A kinti WC-t bekeríteni és elrettentő példaként mutogatni, ha beléptünk az unióba). A hátsó részen műfüves pálya világítás­sal, a faház ott lehetne öltöző, a faház helyén földszintes, megfi­zethető sportszálló. Igen, ez álom (megvalósítható!), de legalább az álmaink legyenek szépek! _______________APÁM ISTVÁN, KECSKEMÉT M i is évekig dolgoztunk a szövetkezetért Hosszú évek óta vagyok a Petőfi Népe előfizetője. Érdeklődve ol­vasom szerdánként megjelenő olvasói rovatukat. Olvasótáborukban bizonyára sokan vannak, akik valamilyen szövetkezetnek tagjai vagy tagjai voltak. Ez egyben üzletrésztulaj­dont is jelent. Hál’ istennek, a mezőgazdasági szövetkezetek külső üzletrész-tulajdonosai a kormány ígérete alapján megkap­hatják jogos jussukat, ám senki nem beszél az ipari szövetkeze­tekben érdekeltek kárpótlásáról. Úgy gondolom, ezt a problémát is napirendre kellene tűzni minél előbb. Erre szeretném felhívni a törvényalkotók figyelmét. Úgy érezzük, hogy ez megkülönböz­tetés, hiszen mi tagdíjunkkal, munkánkkal hosszú éveken át gyarapítottuk a szövetkezeti va­gyont. Ezzel nem akarjuk elle­hetetleníteni egykori munkahe­lyünket s az utcára sem akarunk embereket küldeni, de fennáll az a veszély, hogy eladják, elher­dálják a vagyont a beleszólásunk nélkül. Remélem, aggódó mon­dataim értő fülekre találnak, és az arra illetékesek segítenek, hogy ne legyen megkülönbözte­tés a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetek között. Szeretnék arra is választ kapni, hogy jogi úton megvalósítható-e az ipari szövetkezetek üzletrészének ki­fizetése. NÉV ÉS BAJAI CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Véleményünk szerint olvasónk igénye jogos. Azonban eddig csak arról volt szó a parlamentben, hogy a volt téeszek külső üzlet­rész-tulajdonosait fizetik ki. Kö­zülük is csak azokat, akik olyan szövetkezetben kaptak külső üz­letrészt, amelynek az árbevétele minimum ötven százalékban me­zőgazdasági tevékenységből szár­mazott. Az összes többi szövet­kezet külső üzletrészesét kizárták a kifizetésből. Nézetünk szerint a különbségtétel alkotmányelle­nes, s annak tartjuk az ipari szö­vetkezetek külső üzletrész-tulaj­donosainak kirekesztését is. Azt tanácsoljuk olvasónknak, hogy forduljon az országgyűlési képvi­selőjükhöz, kérje, hogy igényük­nek adjon hangot a parlament­ben. Meg lehet próbálni a jogi utat is, erről azonban ügyvéddel kellene beszélniük - a szerk. Mindig a szegény ember húzza a rövidebbet? Történetem még 1999. december 27-én kezdődött: sertéseket ad­tam el egy felvásárlónak. A felvá­sárló öthetes fizetéssel átvette. A gond az lett, hogy a fizetési ha­táridő mindig csúszott. A felvásárlótól a sorozatos ér­deklődésre megtudtam: a feldol­gozó cég csődöt jelentett, így nem tud fizetni. A felvásárló bí­róságra adta a követelését, amit hosszú idő után jóváhagytak és a kamatot is megítélték. Ez egy ki­csit megnyugtatott, s így tovább vártam. 2000. december 28-án kaptam egy üzenetet a felvásárló­tól, hogy keressem fel. Telefonon történő értekezés után 2000. de­cember 30-án fel is kerestem. A felvásárló közölte, hogy ő a felvá­sárlási ár 40%-át kifizeti méltá­nyosságból. A 40% átvételét alá­írva további követelésem nincs. Ezt kérte tőlem a felvásárló. Még tájékoztatott, hogy ha most nem veszem át a 40%-ot, akkor a kö­vetkező évben már csak a 20%-ot fizeti ki. Ha a felvásárló igazán lelkiismeretes, akkor nem 40% és 20%-ban jár el a kistermelők ér­dekében. Ezek után semmi jót nem tudok elképzelni sem a fel­vásárlóról, sem a feldolgozó cég­ről. Azóta a feldolgozó még arra sem méltatott, hogy válaszoljon a hozzájuk írt levelemre. Gondolom nem egyedül va­gyok ezzel, de hogy történhet ez meg. „A magyar termelőknek milyen jól megy. Szép jövő felé nézünk, mert dinamikus a fejlő­dés.” A fejlődést én még nem ta­pasztaltam. Szeretném megis­merni azokat, akiknek ez így megy. Jó volna tőlük tapasztala­tot szerezni. A termelőtől el is ve­szik a kedvét, hogy fejlesszen és gyarapítson. A mezőgazdaság­ban is és az állattenyésztésben is visszafelé haladunk. A termelő mindig rosszul jár. A felvásárlók­nak és a kereskedőknek mindig jó, de miért csak őket támogatják jobban? Azokat is kellene támo­gatni, akik egy kis fizetéskiegé­szítést szeretnének elérni a me­zőgazdaságból és az állatte­nyésztésből. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Az „embervédőket” senki nem kérdezi Hálát adok az Istennek azért, hogy egy „civilizált”, mérsékelt helyen élek és nem kell nap mint nap kígyók, pókok és tigri­sek elől menekülnön. Ez a nézetem azonban az utóbbi időkben sajnos kezd meg­változni. Ugyanis mind a város­ban, mind azon kívül naponta kutyaveszéllyel kell szembenéz­nünk. A városban is - a már stá­tusszimbólummá vált - harciku­tyák szájkosár és póráz nélkül szaladgálnak. A rendőrség tétlen, pedig szabály is van ezen kutyák - és egyáltalán a kutyák közterü­leten tartására. Hazudik, aki ku­tyáját, ezt az ösztönlényt tökéle­tesen ismerni véli. Akár több év együttlét után is - és ez egyre többször be is bizonyosodik - egy váratlan, idegen helyzetben a legszelídebbnek látszó ebek is vérengző fenevaddá válhatnak. Az állatvédők a kutyák mellett voksolnak, de sajnos az „ember­védőket” nem kérdezik. Én nem az ösztönállatot, hanem a nála magát értelmesebbnek valló, de annál értelmetlenebből cselekvő és felelőtlen gyerekként viselke­dő embert okolom. Saját példámon tapasztalhat­tam, hogy amikor egyszer beje­lentést tettem egy ilyen szabály­talan kutyatartás ügyében (a tu­lajdonost ugyanis nem tudtam meggyőzni), közölték, hogy semmit nem lehet tenni. Csak a hatósági szervek figyelmeztetik a kutyatartót a szabályos tartás­ra, miután én X Ft értékű ille­tékbélyeggel ellátott levélben azt kérelmezem. Tanácsok pedig mindig arról hangzanak el, hogy hogyan visel­kedjünk, ha egy (pl. 130 kp hara- pású) kutya megtámad bennün­ket. Úgy hallottam, Magyaror­szágon már van, ahol létezik a chipes rendszer. A kutya bőre alá egy kis chipet ültetnek és az alap­ján tartják őt nyilván. így a ku­tyát és a bejegyzett gazdát köny- nyedén megtalálhatják probléma esetén. Tehát kideríthető, hogy ki a felelős egy-egy balesetért, és ki lehetne róni a szigorú bünte­téseket gondatlan emberölés vagy súlyos testi sértés vádjával. Ha magunkra nem is, de leg­alább védtelen gyermekeinkre gondoljunk! PAKSI ZOLTÁN, KECSKEMÉT Pillanatkép Lakoda­lom, eljegy­zési vacso­ra, ballagá­si ebéd, céges part­nertalálko­zó, bál. A Holló lako­dalmas és Vendégház hagyományos, magyar menüt és svédasztalt kínál termes, sátras, kerti és kitelepülős rendezvényein. Kecskemét-Katonatelep-Úrrét 80. Tel: 76/509-604, 76/483-512 Mobil: 20/984-0762 Olvasószolgálat minden NAPRA EGY MOSOLY! Közismert, hogy a ma­gyar höl­gyek a leg­szebbek a világon. S hogy mi a Duna-Tisza közén ilyen szeren­csések vagyunk a szebbnél szebb lányok, asszonyok tekin­tetében, arról naponta meggyő­ződhet bárki. Elindult a Nap mosolya című játék második fordulója a Petőfi Népében. Négy héten keresztül minden­nap bemutatkozik egy-egy hölgy azok közül, akik az első fordulóba - időhiány miatt - nem fértek be. Szakértő zsűri válogat a bekül­dött fotókból, majd a Petőfi Né­pe profi fotóriporterei elkészítik a közlésre szánt sorozatokat. Az újságban megjelenő mellett további hét fényképet inter­netes oldalunkon tekinthetnek meg: www.PETOFINEPE.HU , érdemes megnézni. Érdemes szavazni is, hiszen olvasóink döntik el, melyik három hölgy nyeri meg a játék 2. fordulóját s egyben a Domino-kártyás mo­biltelefont. A szavazók között pedig szintén egy mobiltelefont sorsolunk ki. CSAK ELŐ­FIZETŐK­NEK! Még megrendel­hetők, illetve a készlet ere­jéig olvasó- szolgála­tunknál megvásárol­hatók a praktikus, itjőjárásálló ládikák. Három változatban, fél­áron kínáljuk: a zárasak kapura vagy lépcsőházban falra szerel­hetők (elöl vagy hátul nyílók) és zár nélküliek. Megrendelhe­tők olvasószolgálatunknál, s in­gyen hívható zöldszámon mun­katársunknál: 06-80/480-756. Kérjük, ne feledkezzenek meg egyúttal a Petőfi Népét is meg­rendelni, hiszen a kedvezmény csak az előfizetőknek jár. Címünk: 6000 Kecskemét, Sza­badság tér 1/A. NYÁRI NYE­REMÉNY- JÁTÉK elő fizetőinknek! Vasárnap a Nissan Aimera sor­solásával be­fejeződött la­punk nagy­szabású tava­szi nyereményjátéka. Termé­szetesen a Petőfi Népe előfize­tői a nyári szezonban sem ma­radnak játék és nyerési esély nélkül: meglepetésekkel készü­lünk. Annyit máris elárulha­tunk, hogy június és július hó­napban 12 értékes nyeremény vár gazdára egy játék kereté­ben. Az sem titok, hogy a nye­reményjáték csak a lap régi és új előfizetőinek szól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents