Petőfi Népe, 2001. április (56. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-14 / 88. szám
Petőfi Népe 2001. ÁPRILIS 14., SZOMBAT usveti magazin Szerkeszti: Miklós Magda Ezer húsvét a föltámadás hitében Beszélgetés dr. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsekkel „Elnémultak a sóhajok,/ pokolból feltörő jajok,/ angyal kiált - fényben ragyog -/ így szól: az úr feltámadott." Csak pár óra még és felzeng a templomokban a gyönyörű húsvét reggeli himnusz. Jézus Krisztus feltámadása áradó örömmel tölti el a hívő lelkeket. A történészek adatai szerint a kalocsai egyházi központhoz tartozó közösségek ezer év óta élik át újra s újra egységben ezt a misztériumot. Dr, Bábel Balázs metropo- lita a 91. főpap, aki arra kapott megbízást Szent Péter utódjától, hogy azok, akiket megjelöltek Krisztus keresztjével, részesülhessenek a fő ünnep éltető karizmáiból... Missziós példák- A kalocsai érsekség krónikáiban számos ismert történeti személyiséggel találkozhatunk. Voltak katona érsekek, de jeles intézményalapítók, tudósok, politikusok, templom- és kórházépítők is. A missziónak sokféle formáját ismerték érsek úr elődei. Állíthatók-e ők a mai csaták idején példaképül?- Ezer év óriási, nehezen átlátható időszak - kezdte válaszát a metropolita. - Ismerve azonban viharos történelmünket, nem lehet csodálkozni azon, hogy Csák Ugrin (1219-1241) elődöm a muhi csatában karddal a kézben küzdött a hitéért. Tomory Pál (1523-1526) hősi halálára pedig a nemzet gyásznapján, a mohácsi vész szomorú évfordulóin emlékezhetünk. Nem tagadom azonban, hogy hozzám inkább az építő érsekek állnak közelebb. Az alapító, Asztrik- Nem gondol nosztalgiával a régi időkre, amikor a bácskai, a Duna melléki, agemenci településeket járja?- A katolikus egyház a rendszerváltoztatás után nem igényelt vissza földeket. Nekünk nincs szükségünk földi birtokokra és birtoklásra. Segítséget kértünk azonban ahhoz, hogy intézményeinket működtessük. Úgy gondolom: elődeim is eszköznek, hasznos, megőrzendő, fejlesztendő örökségnek tekintették az egyházmegye vagyonát, egy teljesen más problémákkal küzdő korban. A tékozló fiú példája-Ama élő érsekeket elsősorban a hitvédelem dolgában terhelheti felelősség. Lehet azt mondani: anyagiakban elszegényedtünk, lelkiekben gazdagodtunk?- Ha valaki tönkremegy, eltékozolja minden földi dolgát, nem képes az elveszett vagyont egyhamar újrateremteni. A lélek - éppen a Szentírásból tudjuk - más természetű. Ha - mert bűnök mocskolják - kiszáradt vagy fásult is, képes a megújulásra. Ismerjük a tékozló fiú krisztusi történetét. Van megtérés, van újrakezdés és megtisztulás. Ez a nagyszerű. Az embereket lehet lelkesíteni. Hisznek. Megpróbálják. Éppen a húsvéti idő jól példa erre.- Aztán kezdődik minden elölről. Nem kiábrándító ez egy gyóntató atyának?- Nem. A fiatalok, a nagycsaládosok, a házasok, az idősebb korúak között is találunk mindig olyanokat akik hisznek a szeretetben. Hisznek Krisztusnak! Életüket egy-egy nemes eszmény megvalósí(1000-1012) apát. Aki kiváló, megbízható diplomata lehetett. Akinek a pápánál éppúgy hittek, mint Szent István udvarában. Az egyházépítés nagy ívű anyagi vállalkozásai kötődnek a Patatichok nevéhez. Rangos példát hagyott ránk az iskolaalapító, intézményszervező Kunszt József (1854- 1866) is. Aki úgy és azzal a fegyverrel harcolt, amivel most mi: a szellem, a szó, a tanítás erőtlennek látszó eszközeivel. És nem valaki ellen, hanem valakiért.- Milyen igazságok érvényre juttatásáért kell ma küzdeni?- Az igazság mellett tanúbizonyságot tenni ma sem könnyű s nem veszélytelen föladat. Nem a török kardok élétől hegyétől kell tartanunk. De, figyelje csak meg, hogy milyen heves támadások fogadják az örök értékekért - például az élet védelméért - határozottan és bátran kiálló II. János Pál megnyilvánulásait. Ilyen harcokra gondoltam... Vágyon és lélek Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek.- Hatszázezer hold kiváló föld, számtalan épület, alap és alapítvány fölött döntött egykor - még hatvan-hetven évvel ezelőtt is - Kalocsa első papja. Vajon segített ez a mérhetetlen nagy vagyon közelebb kerülni az evangélium lényegéhez?- Nem érdemes szembeállítani a múltat a jelennel. Egészen más a helyzet. Any- nyi azonban bizonyos, hogy az egyház akkori jövedelmei nem egy magánember bevételei voltak. Az egyházmegyei intézmény, mint egy gondos vagyonkezelő, gyakorlatilag az állam feladatait látta el a bevételekből. Az érsekek településeket alapítottak, iskolákat, kórházat, szegényházakat, könyvtárakat egyéb kulturális és közművelődési intézményeket fundáltak, és nem utolsósorban templomokat építettek. Szinte csak azokat a kincseket, rangos létesítményeket tudjuk ma megmutatni a múlt emlékeiként, amelyeket e birtokok jövedelmeiből építettek föl. Én megkérdezném, hogy a mai multik vagyonából, nyereségéből vajon mi marad majd meg az utókornak mint közösségi kincs? tására teszik föl. Sokan vannak, vagy kevesen? Ezen lehet vitatkozni. A szociológusok képesek beszámolni az arányokról, az érdeklődés számbeli változásairól. Szerintem azonban az igazi titok - hogy miért vannak, miért vagyunk éppen ennyien - titok marad. Es persze az is misztérium, hogy akik elkötelezettek, milyen égi sugallatra adják át életüket a szakrálisnak, egy profán világban... A húsvéti tanítás adomány- Éppen ez a különös, megújító lélek, ez a hitből fakadó lelkesültség teszi ünnepé az idei húsvétot is. Vajon a millenniumát ünneplő egyházmegye főpásztora tudja-e már, mit mond a híveknek a nagyszombati Halleluját követően...- Nem tudom, hogy a lélek mit ad majd a nyelvemre, mert a jó húsvéti szentbeszéd adomány, amelyre lehet ugyan készülni, de - minden gyakorló lelkipásztor tudja - téveszt az, aki azokban a percekben szónokolni akar. Az örök igazságokat kell majd valahogy újrafogalmazni. Azt, hogy van remény. Az emberi életben a halál nem az utolsó tény. Van föltámadás, van megújulás, van örök élet. Jézus Krisztus éppen ezt a ki- olthatatlan reményt oltja ilyenkor a szívünkbe. Pedig ez a világ a halál angyalának ad erősebb esélyt, egyenes pályát. Az abortuszok, az euthanázia, a bűnözés, a háborúk látszólag mind nagyobb erővel tartják állásaikat a 21. század poklában. Mi nemet mondunk a halálra. Igent az életre. Bátran és hittel énekeljük nagyszombaton: Ó halál, én leszek a halálod; pokol, én leszek a fullánkod.... FARKAS P. JÓZSEF Húsvéti ünnepek és évezredes szokások Április 8-ával, virágvasárnappal kezdődik a nagyhét, a kereszténység legnagyobb ünnepe, amelyhez évezredes - egyházi és világi - szokások kötődnek. A tarkára festett húsvéti tojások ajándékozásának szokása például kínai eredetű és ötezer évre nyúlik vissza. A virágvasámap keresztény liturgiájának kettős aspektusa van: emlékezés Jézus jeruzsálemi bevonulására és kínszenvedésére. Már Krisztus után 400-ban ünnepi menetben vonultak a keresztény hívők az Olajfák-hegyéről Jeruzsálembe. A virágvasárnapi ünnepélyes bevonulás nem sokkal később szokásba jött Konstantinápolyban (a mai Isztambulban), majd a XI.-XII. században Rómában is. A pálmaágak megszenteléséről a VIII. században történt először említés. Az ókorban a pálmaág az élet, a remény és a győzelem jelképe volt és a vértanúkat ékesítették vele. Az olajágat a béke jelképének tekintették. Nagyhét szerdáján - egyes helyeken nagycsütörtökön - szentelik meg a katolikus egyházban az olajat, amelyet azután az egész egyházi éven át keresztelésnél, bérmálásnál, papszentelésnél és a betegek szentségének (régebbi nevén az utolsó kenetnek) kiszolgáltatásánál használ az egyház. Nagycsütörtökön, a Szentírás szerint Krisztus kínszenvedésének napján „Rómába mennek a harangok”, az esti miséken pedig a papok jelképesen megmossák egymás lábát - ez alól a katolikus egyházfő sem kivétel. Nagypénteken emlékezik meg a keresztény világ Jézus Krisztus kereszthaláláról, nagyszombaton - újabban sok helyen a késő esti órákban - pedig húsvét vasárnap hajnali feltámadását ünnepli. A nagyszombati szertartásokhoz tartozik a tűzszentelés, amely régi pogány szokásra - a germán törzsek tavaszi tűzgyújtására - vezethető vissza. A legnagyobb magasságban meggyújtott tűz Tirolban, a 3200 méter magas Mittagskogelen lobban fel, Ka- rintiában, a hegyvonulatok gerincén pedig tüzek egész sora gyullad meg ilyenkor. Húsvétvasárnap, amikor a kereszténység Krisztus feltámadását ünnepli, sok helyen szokás, hogy a mise után együtt indulnak a húsvéti tojások keresésére. Az egyik legelterjedtebb húsvéti szokás a festett tojások ajándékozása, különösen húsvéthétfőn, amikor a locsolkodó fiatalembereket ajándékozzák meg vele a lányok. A húsvéti nyuszi pedig a kis gyerekek kedvence: izgatottan keresik a kertekben és ha megtalálták, a lakásban tartják, amíg rá nem unnak. A sötétség szűnni kezd már Bölcsföldi András ifjúsági lelkész. Az igazi, valamiben vagy valakiben való mély hitnek a XXI. század elején különösen nagy jelentősége van. Sokszor tűnhet úgy, hogy magunk irányítjuk a sorsunkat, mindent könnyen és gyorsan elérhetünk, csak a megfogható, anyagi értékek szükségesek a cél eléréséhez. Ami viszont igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. A felszín alatt ezért mindig meg kell keresni a tartalmat. Húsvétkor, a világosság ünnepén talán ez is köny- nyebb. Aki pedig meg akarja keresni, meg is találja. Bölcsföldi Andrással, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye ifjúsági titkárával, kecskeméti ifjúsági lelkésszel beszélgettünk a húsvét üzenetéről.- Úgy tűnik, a keresztyénség legnagyobb és leglátványosabb ünnepe a karácsony. Akkor vannak a betlehemes játékok, nagy ünnepségek, az ajándékozás, magának a szeretetnek az ünnepe. Ennek ellenére a keresztyénség lényege, legnagyobb ünnepe éppen a legszomorúbb naphoz, a nagypéntekhez és a szorosan hozzá tartozó húsvéthoz kapcsolódik. A keresztyénség értelme ugyanis a megváltás. Karácsonykor azért örülünk annyira Jézus születésének, mert ő a megígért Megváltó, ezt hirdetik az angyalok is: megszületett a Megtartó. Krisztus azért született meg, hogy meghaljon értünk. A nagypéntek a sötétséget, a szenvedést, a halált hordozza. A húsvét lényege viszont a világosság, a fény, az öröm. Isten kihozta a sír sötétjéből Jézust, feltámasztotta a halálból, visszaadva neki az életet. Számunkra azt jelenti ez, hogy mi is meghalunk, de hitünk szerint feltámadunk. Ezért is hívták az első századokban a keresztény hitet „húsvéti hitnek”, mert ahhoz a hithez kapcsolódott, hogy Krisztust Isten feltámasztotta a halálból.- A mai kor embere mennyire hívő ember?- A mai világban sajnos sok bizonytalan hátterű hírt hallunk, amit sokan elhisznek. Nehezebben hisznek viszont az emberek a hazában, vagy egy eszmében, mint korábban. Inkább a felszínesebb, az anyagi, a megfogható dolgok kerülnek ma előtérbe. Az igazi, valamiben vagy valakiben való mély hitnek ezért ma sokkal nagyobb a jelentősége. Ilyen azonban sajnos kevés van. Isten ugyanis nem bizonyítékát adja annak, hogy ő él és cselekszik, hanem bizonyságát. Isten létét nem lehet bebizonyítani, de ő létezéséről bizonyságot ad a hívő embernek. Ha valaki benne hisz, annak az életében a biztonság, a megelégedettség lesz a jellemző. A húsvéthoz pedig kell a hit. A gyermek megszületése karácsonykor természetes, a kereszthalálhoz sem kell különösebben mély hit. A húsvéthoz viszont igen. Minden embernek el kell döntenie ugyanis, meg kell harcolnia önmagában: mit gondol arról, hogy harmadnapra üresen állt a sír. Mi történt ott valójában: ellopták a holttestet vagy Jézus valóban feltámadt. Ez a hit kérdése. Jézus földi élete utáni századokban is ugyanolyan hit kellett a tanúságtételhez, mint ma. Évszázadokkal ezelőtt sem volt köny- nyebb vagy nehezebb hinni a feltámadásban, mint a XXI. század elején.- Mi az, ami segíthet ebben az egyes embernek?- Elsősorban a szándék. Választ kell keresnem az életem kérdéseire. A Szentírás azt mondja: kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik. Ha keresem a választ, akkor megtalálom. Nem lexikonokban, nem történelem- könyvekben, hanem például az istentiszteleteken. A Szentírás így mondja: A hit hallásból van, a hallás pedig az olvasott vagy hallott Ige alapján. A Bibliát olvashatjuk, mások bizonyságtételét, tapasztalatait, hitét komolyan vehetjük, az igehirdetést hallgatjuk. A hit Isten ajándéka, Ő adhatja meg nekünk ma is, ha elfogadjuk Tőle ezt az ajándékot.- A húsvétot hogyan ünnepük a reformátusok?- A nagypénteknek és a hús- vétnak az egyházi ünnepkörben központi helye van. Régi tradíció, hogy húsvétkor van nálunk a legtöbb keresztelő. A kereszteléssel, az igehirdetéssel és az úrvacsorával, a „teljes” istentisztelettel éljük meg a húsvét örömét. Ekkor vannak talán a legtöbben a templomunkban. Kecskeméten szokás még, hogy vasárnap kora reggel a református temetőben is tartunk istentiszteletet. A temetőben minden a halálról, az elmúlásról szól, de a reggeli fényben a lelkész a feltámadást, a húsvéti örömhírt hirdeti. Ott élhetjük át leginkább, hogy Isten a sötétségből világosságra hozza életünket. KOVÁCS JUDIT Szigetről szigetre viszik Krisztus szobrát Nicaraguában: tengeri passiót járnak így végig.
