Petőfi Népe, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-07 / 32. szám

6. oldal - Petőfi Népe TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 2001. Február 7., szerda Megkérdeztük olvasóinkat Hallott-e a szoftverrazziáról? Játszanak az emberrel, mint egy bábbal Gálái Antal, Baja:- Vegyesek az érzelmeim. Több ember­rel éveket dol­goztam egy fordítás-ellen­őrző oktató- programon. Az illegális másola­tok nagymérvű elterjedése miatt azonban leállítottuk a további fej­lesztést. Továbbá Magyarorszá­gon többe kerül egy szoftver ma­gyar változata, mint Amerikában az eredeti. Szerintem a nyelvi kö­zösség gazdasági erejéhez kelle­ne igazítani az árakat. Megenged­hetné magának a világ leggazda­gabb cége ezt a különben is bevé­telnövelő gesztust, ami a kalóz­kodást is csökkentené. Milyen Szegedi Atti­la, Szeged:- Jó dolognak tartom a szoft­verrazziát, de szerintem nem lesz hatá­sos. Ki lehet az illegális szoftverhasználók egy részét szűrni, de megakadályozni nem. Magyarországon szerintem a magánemberek és kisvállalko­zók többsége nem jogszerűen használja a programokat. Ez az árakkal is magyarázható. Szerin­tem legális szoftvereket csak a nagyobb cégek használnak. A razzia helyett jobb megoldásnak látnám, ha kódolnák a progra­mokat, így megakadályozható lenne a másolásuk. Varga-Sabján Gyula, halasi könyvtárigaz­gató:- Sok az illegá­lis felhasználó Magyarorszá­gon, vélemé­nyem szerint kevesen vásárolnak jogtiszta programokat. Azon cégek ma­gatartását, melyek pénzt termel­nek és szereznek a hamis programok felhasználásával, én sokkal súlyosabbnak ítélem meg. Az intézményeket viszont az államnak kellene úgy ellátnia, hogy esetenként ne kényszerül­jenek másolt szoftverek alkalma­zására. Az üzleti szférát ezért gyakrabban ellenőriztetném. Mély felháborodásomban írom ezt a levelet. 2001. január 29-én a délelőtti órákban egy munkaközvetítővel megbeszéltem egy időpontot 13-14 óra között. A munkaügy­ben meg is jelentem a megbe­szélt időben. Már 13.55 volt, de az illető még sehol. Ekkor újra felhívtam, hogy hol késik. Egy hölgy vette fel, aki azt mondta ál­mos hangon, hogy az illető vi­dékre utazott és menjek vissza 15 órára vagy egyeztessek másik időpontot. Még azt is meg akar­tam kérdezni, hogy ez a 15 óra mennyire biztos, mire a hölgy vá­lasz helyett letette a telefont. Nem ez volt az első eset, hogy nem teljesítette, amit megígért a munkaközvetítő. De ennek elle­nére mégis visszamentem 15 órá­ra. Még be sem tettem a lábamat, már ezzel fogadott a munkaköz­vetítő: Na jöjjön csak ki! - kihí­vott az iroda elé, és így folytatta - Majd én mondom meg neked, mikor jöhetsz munkát vállalni. Úgy elküldött, hogy a lábam se érte a földet. Azt mondta: „Tűz­zél innen!”, s bár nyitva volt az iroda ajtaja, nem tudom, hányán hallhatták ezï‘a szívélyes fogadta­tást. Erre én csak annyit mond­tam, hogy akkor hagyjuk is abba. De erre ő már nem figyelt, mert becsapta maga után az iroda ajta­ját. Még a mai napig sem tudok napirendre térni a történtek fe­lett. Mert ha én megígérek vala­mit, azt teljesítem is. Tanulság­ként levonom, hogy gyakran ki­használják az ember kiszolgálta­tott helyzetét. Ugráltatják, játsza­nak vele, mint egy bábbal. Hát így menjen valaki segítségért munkaközvetítőhöz. egy kétkezi munkásnak? az élete manapság A termelőket senki nem kérdezi meg R. CY., KECSKEMÉT Szeretném leírni, milyennek látom 10 évvel a rendszerváltás után a kétkezi fizikai dol­gozók helyzetét, és úgy „melós” szemmel az ország helyzetét. 1989-ben az ismert okok miatt a hazai ipar mélyvölgybe került, és ez rányomta a bélyegét az addig ilyen-olyan, de valahol megbecsült és elismert „munkásosztályra”. A munkanélküliek túlnyomó többsége a fizikai munkásokból adó­dott, és ez a mai napig így van. Sajnos a kétkezi fizikai munka ledegradálása folyamatos, és en­nek bizonyítéka, hogy míg jól működik pl. az egészségügyi, vasutas-, értelmiségi stb. szak- szervezet, addig pl. a vasas szakszervezetről nem hallani. Nos ennek van egy könnyen érthető oka. Éspe­dig az, hogy az árut, azaz. eladható terméket gyártó munkavállalók nagy zöme a privát szfé­rában dolgozik, és ott a munkavállalón kívül senkinek nem érdeke, hogy a szakszervezet je­len legyen. És elérkeztem oda, hogy kihez for­dulhat a melós esetleg sérelmei okán? A válasz: sehová. Mert ki van szolgáltatva a munkaadójá­nak. Szeretném megjegyezni, hogy főleg a vál­lalkozóknál, kisebb cégeknél dolgozók vannak a leginkább „kizsákmányolva”. Mit tehet az a me­lós akit minimálbéren, vagy ahhoz közel jelente­nek be, nem kapja meg az őt megillető szabad­ságot, nem hajlandó pótlék nélküli túlórákra - többműszakos munkarendre? Mit tehet, ha ezen felül még elmúlt 40 éves, és nincs saját tőkéje, hogy önálló vállalkozásba kezdjen, mert valamikor azt hitte, hogy a két ke­ze munkájával meg tud élni. Igaz, létezik még a munka törvénykönyve, de ki ellenőrzi betartá­sát? Hogy ne írja alá a nem megfelelő munka- szerződést? Van egy érdekes tünet. Vidéken a munkabérek a fővárosinak csak kb. 60-70%-a, hogy miért, szinte érthetetlen, hiszen az élelmi­szer-, üzemanyag-, stb. árak ugyanazok, mint a fővárosban, sőt, időnként a piaci árak vidéken magasabbak. Sok fiatal, akik tehetik, nyugaton vállalnak feke­tén munkát, mert rövid idő alatt a többszörösét keresik, mint itthon. Megtévesztő a kormány azon lépése, hogy a minimálbért megemelték. Ez csak a közszférában dolgozókat érinti pozití­van, a vállalkozók alkalmazottai ugyanúgy keve­sebbet kapnak, vagy az eddig is feketén kapott fizetés nem változik, vagy csökken! Valahol be kell hozni a megnövekedett terheket! Ne feledjük, tanulni mindig érdemes és kell, de ne feledjükazt sem: mindig szükség lesz a két­kezi munkára is. Egymás nélkül nem működik a dolog. Én tudom, hogy a tanultak nagy része azt mondja, „nem azért tanultam évekig, hogy most fizikai munkát végezzek!” Ezt senki nem is kéri, amennyiben az általa végzett nem fizikai mun­ka hasznos mindenki számára, és ez arányában van a fizetésével is. Sok munkásban éltető remény volt az EU-csat- lakozás. Mert hogyan lehetséges, hogy pl. ugyanaz a nyugati cég az anyaországban 8-10- szeresét fizeü, mint itthon? Ugyanakkor a napi megélhetés közel ugyanannyiba kerül? Összeha­sonlításképpen ugye nálunk a fizikai munkások­nál az átlag órabér (feketén vagy fehéren) nettó kb. 250 Ft. Nos, azért tud venni 2 - azaz kettő - liter tejet. Ezzel szemben nyugaton 1 órai mun­kából körülbelül 12-t. Ugyanez a helyzet a mű­szaki cikkekkel. Nos, ezt a reményt most igye­keznek gyorsan szertefoszlatni, már most kije­lentve, hogy a munkabérek még jó sokáig nem érik utol az EU-t. És még nem szóltam a meló­sok előrelátható nyugdíjáról. Mivel 10 év alatt többször változott a nyugdíjrendszer, abszolút bizonytalan, hogy egy ma 55 éves munkás men­nyit fog kapni 40 évi munka után. Ja, hogy a munkáltatók fizethetnek biztosítást? Pedig most is, mint sok-sok évig, a melósok fizetik azt a pénzt, amiből az EU-t, az államapparátust, stb. fenntartják. Én nem adom fel a reményt, hogy kivívjam a fizikai munkás megbecsülését. Tapasztalatom szerint a munkások túlnyomó többsége nem akar radikális változásokat, csak a munkájának megfelelő elismerést és megbe­csülést! Segítséget, hogy az őt megillető törvé­nyes jogokat ne csak papíron lássa, hanem hasznát is vegye, elismerje a társadalom, hogy nemcsak egy szükséges rossz, hanem igenis szükség van rá. SZ. F., ______________________________________KECSKEMÉT B erendezzük a konyháját! Téli szerencsekártya-játék nyereményszelvénye konyhafelszerelés/berendezés 400 ezer Ft értékben falióra *7 O o o P--10 0 , di fi M Igen, eséllyel pályázom a 100 nyeremény egyikére, mert | __| A Petőfi Népe előfizetője vagyok I I Most szeretném megrendelni a lapot, és az előfizetési díjat a számlával jelentkező kézbesítőnél kifizetem Nevem: Tel.:............................. C ímem: A szelvényeket korlátlan számban 2001. február 10-éig várjuk, címünkre: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Információs (ingyenes) telefonszám: 06-80/480-756 Mostanában a tévében több olyan riport hangzott el, hogy a magyar termelőknek milyen jól megy, dinamikusan fejlődünk és szép jövő elé nézünk. Persze ezt nem a termelők mondják. Azokat senki nem kérdezi meg. Ez az in­formáció egyoldalú. Pont az el­lenkezőjét érezzük és tapasztal­juk saját bőrünkön. A tejtermelő gazda jelenleg ugyanannyit kap egy liter tejért, mint 2000 februárjában. Ekkor egy körbála lucernaszéna 3500, egy mázsa kukorica 2000 forint volt. Most meg a lucerna 7000, a mázsa kukorica 3800 forint. Ahány liter tejet megtermelünk, annyi ÍO-12 forint veszteségünk keletkezik. Meglévő vagyonún­kat éldegéljük fel, mert ebből az ördögi körből egyik napról a má­sikra nem lehet kiszállni. Ami­korra sikerülne befejezni tejter­melésünket, akkorra se vagyo­nunk, se lakásunk, sőt kenye­rünk sem lesz. Ezután az állami minőségjaví­tó támogatás után is áfát fize­tünk. Ez december 1-jétől lépett életbe. Családomtól itt is még ha­vi 15-16 ezer forintot vesznek el. Az ismert Mizó-hitel után is fizet­jük negyedévenként az esedékes kamatot. De vissza nem kapunk semmit.). Velünk, termelő parasztokkal hatékonyan nem foglalkozik sen­ki. Ha mégis próbálunk sokat be­szélni mindennapi küszködé­sünkről, kilátástalan, egyre sú­lyosbodó helyzetünkről, akkor foglalkoznak velünk, de enyhén szólva az nem szolgálja a javun­kat. Én is sokat gondolkodtam, hogy ezeket meg merjem-e írni. Mi lesz, ha közzéteszik és reagál­nak az illetékesek? Átgondoltam és tudom, hogy nekem és csalá­domnak már csak adni tudnak. A polgármesteri hivatal is kéri az iparűzési adót tőlünk, nem a ha­szon után, hanem a bruttó árbe­vétel után. Kétezerben több mint hét és félmillió forintunk van kint, ami lehet, hogy sosem lesz meg. Ezután is kifizetünk több mint hétszázezer forint adót. Úgy gondoljuk, lassan segélyért kell mennünk Helvéciára, nem adót fizetni. Arra már gondolni sem merünk, hogy mi lesz ha hajlék­talanná válunk és az utcára kerü­lünk. Pedig tisztességgel, napi 12-14 órát dolgozunk, termelünk. Persze ebben a helyzetben nem is tudunk változtatni helyzetün­kön, dühöngve, reménytelenül - amellett tudatosan - várjuk a tel­jes tönkremenésünket. SZAPPANOS IMRE, JAKABSZÁLLÁS Telefon(fülke) gondok Az utóbbi időben többen hasonló panaszról számol­tak be: a nyilvános telefon- készülékek használhatat­lanságáról. Más településekhez hasonlóan nálunk, Kerekegyházán is sok­szor használhatatlanok a nyilvá­nos telefonok. Kimozdulásaim alkalmával én is ezt tapasztal­tam. Ha rögtön ráakad az ember egy működőképesre, az a mázli. Többször találkoztam üres, ké­szülék nélküli kalyibával. Gond egy szál se: remekül megvéd, mi­kor esik és fúj. Hátránya: hajlék­talan alvóhelynek sem jó, állva vagy összezsugorodva lehet csak benne aludni. Máshol csak a kagyló hiányzik. Egyesek ezt szenvedélyesen gyűjtik, mint a bélyeget vagy a borosüvegcím- két. Kitartó gyaloglás vagy kerék­pározás után fellelt újabb fülke: látszólag ép a készülék, csak ép­pen beszélgetésre alkalmatlan. Az érmét lenyeli, s tárcsázás után jóllakott kiscicaként dorombol, csak vonalat nem ad. Előfordult, hogy az elszánt beszélni vágyó 200-500 forintot hagyott a szer­kentyűben, de kapcsolat nem jött létre. Azok a kisnyugdíjasok, já­radékosok, akik ritkán telefonál­nak, vagy nem tudnak fenntarta­ni sem vezetékes, sem mobiltele­font, így járulnak hozzá a távköz­lési cégek „extranyereségéhez”. E levelet azok nevében is írtam, kik többször jártak pórul e masi­nákkal. HUREA-M. KATALIN, KEREKEGYHÁZA Lompi kutyaélete Kedves Emberbarátom! Engem Lompinak hívnak. Kedves lakóte­lepi emberek ragasztották rám ezt a nevet, úgy gondolom, illik is ez egy magamfajta fekete-barna hosszú szőrű tacskókeverék ku­tyára. Nyár óta az utcán éltem egy kutyaházban, de vannak em­berek, akiket sintérnek hívnak és ők már többször megkergettek. Aggódó ismerősöm, aki szeret engem, ideiglenesen elbújtatott egy szűkös helyen, de én Téged szeretnélek megismerni, Veled élni és Téged hűséggel szeretni és szolgálni. Kérlek, gyere értem! NÉV ÉS TELEFONSZÁM A SZERKESZTŐSÉGBEN Akit naponta várunk Ormándi Andrásné szeptember óta dolgozik a Petőfi Népé­nél újságter­jesztőként. Reggelente csaknem het­ven előfizető várja. Van, aki már a kapuban fo­gadja. Mint mondta, ez a munka kimondottan neki való. Mivel éj­szakánként nem tud aludni, a korán kelés nem okoz gondot nála. Sőt, örül, hogy nem hiába kel fel már hajnalban. Az újság széthordását fél 5-kor kezdi. Hat óráig mindenki megkapja a Pető­fi Népét. Ormándiné elmondta, a több mint egyórás kerékpáro­zásban kellemesen elfárad. Még jót is tesz ez a kis testmozgás. Megtudtuk, az előfizetők elége­dettek a lappal. Egyeüen kifogá­suk az, hogy több helyi hírt sze­retnének olvasni. Olvasószolgálat most MÉG BEKAP­CSOLÓD­HAT nagy, téli nyere­ményjáté­kunkba! A tét nagy: 400 ezer fo­rint értékű konyhaberendezés. A beküldési határidő pedig rohamosan kö­zeleg. Február 10-éig várjuk a részvételi szelvényeket a Petőfi Népe régi és új előfizetőitől. A játék befejezéseképpen 100 ajándékot sorsolunk ki - köz­jegyző jelenlétében - a nyere­ményszelvényeket beküldő elő­fizetői között. Elsőként a fődíj nyertesét sorsoljuk ki. Igazán kellemes feladat elé állítjuk majd,, hiszen eldöntheti: min­dentudó gépekkel szereli fel a konyháját, vagy kicseréli a be­rendezést? A fődíj mellett kisor­solunk még 99 faliórát is a jövő héten. MIT KELL TENNI ezért az ér tékes nyereményért? A kérdést naponta többen felteszik olva­sószolgálatunk munkatársának, hiszen sok új Petőfi Népe-előfi- zető csak most találkozott elő­ször a játék nyereményszelvé­nyével. Ezekből a lapban meg­jelent cédulákból kell legalább egyet beküldeni címünkre, ki­töltve. A cédulák számával együtt növekszik a nyerési esély mindazoknak, akik többet megtaláltak és kivágtak a meg­jelent szelvények közül. Kér­jük, ne feledkezzenek meg a já­tékban való részvétel feltételé­ről: a Petőfi Népe előfizetésé­ről! A LEGKÉNYELMESEBB előfi­zetési mód. Aki még nem pró­bálta, neki (is) javasoljuk olva­sószolgálatunk zöld számát: 06-80/480-756. Hétfőtől pénte­kig délelőtt 8 és 11 óra között munkatársunk ezen a telefon­számon várja a megrendelése­ket. A hívás díját mi fizetjük. A Petőfi Népét telefonon megren­delőknek egy lépést sem kell tenniük, kézbesítőink felfogják keresni őket. KERESZTREJTVÉNYFEJ- TŐKNEK. A szombati maga­zinoldalunkon megjelenő ke­resztrejtvényt igen sokan meg­fejtették. Közülük húztuk ki négy kedves olvasónk nevét, akik egy-egy hátizsákot nyer­tek: Kovács Imre, Kiskunfél­egyháza, Asztalos J. u. 2.; Fo­dor Jenő, Baja, Pásztor u. 68.; Farkas Mihályné, Kunpeszér, Bajcsy-Zsilinszky u. 1.; Balogh László, Vaskút, Dózsa Gy. u. 55. Gratulálunk a nyerteseknek, és további kellemes rejtvényfej­tést kívánunk.

Next

/
Thumbnails
Contents