Petőfi Népe, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-27 / 49. szám

8. oldal - Petőfi Népe PETŐFI N E P E 2001. Február 27., kedd Birtoktörvényt is hoz a tavasz A magyar mezőgazdaság gerincének a családi tulajdonban levő és a család­tagok által művelt parasztgazdaságot tekinti Orbán Viktor. A jelenlegi átte­kinthetetlen tulajdonviszonyokat a miniszterelnök reményei szerint a bir­toktörvény rendezi majd. Megjelenésére a tavasszal számít a kormány. Or­bán Viktor a Fidesz-frakció hétvégi tanácskozásán beszélt erről munkatár­sunk kérdésére felelve, s arról is, hogy a polgári rendszer alapja a család, arra épül a munka, a tanulás és a rend. Tisztes nyugdíjnak azt tekinti a mi­niszterelnök, amely elég a tisztes öregkorra.- Milyennek ítéli a vidék állapotát?- Sokszínű a magyar vidék. Vannak biztató részei, és vannak olyanok is, ahol inkább lehangoltságot és kilátástalansá- got talál az ember. Szerencsére az arány az utóbbiak rovására és az előbbiek ja­vára változik. Igaz, nem egyik pillanatról a másikra, hanem hosszú évek munkájá­val. Ha úgy tetszik, sok még a feladata a mindenkori kormánynak, a mindenkori megyei vezetésnek és a mindenkori pol­gármestereknek. Összességében azon­ban a vidék helyzete elsősorban attól függ, hogy az ott élők látnak-e jövőt ma­guk előtt. Úgy gondolom, hogy jelenleg bizakodóbban tekintenek a jövőbe, mint a megelőző esztendők során tették. S ez az, ami reményre jogosít.- A miniszterelnök miként tájékozódik a vidék állapotáról?- Remélem, hogy nem értik félre az ol­vasók: a bőrömön keresztül tájékozódom a vidékről. Az alföldiek életéről úgy, hogy hazamegyek az apósomékhoz Szol­nokra. Az én apósom nagyon megbecsült gazdaember; gyak­ran ülnek össze náluk a gazdák es­ténként egy-egy pohár pálinkára vagy egy pohár borra. Magam is le szoktam ülni velük, és beszélge­tünk. Évente egy- szer-kétszer kime­gyek a tanyára is, hol azért, mert disznót kell vágni, hol azért, mert viszik a juho­kat. Aldcor megint csak sok emberrel tu­dok beszélni. Hetente kétszer hazame­gyek a saját falumba is. Ez már a Dunán­túl, ahol engem mindig szívesen fogad­nak régi, gyerekkori ismerőseim. Szíve­sen bemegyek egy-egy házba, meghív­nak vacsorára, kijönnek a futballmeccsre minden vasárnap, s elbeszélgetünk. Na­gyon sok az olyan személyes kapcsolat, amely alkalmas a véleményalkotásra, és van nagyon sok önként jelentkező ta­nácsadóm. Bárhova megyek az ország­ban, a legkisebb faluban is akad legalább két-három ember, akik azt mondják, hogy miniszterelnök úr, írtam magának néhány sort arról, hogyan mennek a dol­gok; amikor hazament, olvassa el. Van, aki azt mondja: miniszterelnök úr, leg­alább tíz percet ad­jon nekem, hogy elmeséljem, itt mi, hogyan van. Ha van tíz percem, ak­kor sort kerítünk a beszélgetésre.- És van ilyen tíz perce?- Van. Ez persze nem tudományos adatgyűjtés, ha­nem a valóság, a mindennapi élet egy darabkája. A miniszterek is je­lentenek arról, hogy mi történik az életben. Velem nincs könnyű dolguk, mert a jelentésü­kön kívül az életet is ismerem.- Milyen az a falukép, amely él önben, s amelyet szeretne látni a valóságban is?- A falu előnye minden más település­sel szemben az, hogy ott az élet átlátha­tó, megérthető, következésképpen a kö­rülmények az embert becsületes életre sarkallják: egyenes beszédre, azzal össz­hangban álló tettekre, jó emberi kapcso­latokra. Az pillanatok alatt kiderül, ha va­laki görbe úton jár, elválnak tettei a sza­vaitól, vagy rossz szomszéd. A falut ezért nagyon egészséges emberi közegnek tar­tom. A probléma az, hogy az elmúlt 40 évben a hatalmi és a gazdasági viszo­nyok nem így alakultak ki a faluban. A téeszesítés és általában a magángazda­ság felszámolása megnehezítette a falu­ban annak megértését, hogy ki, pontosan miért kell, hogy tekintélyt élvezzen a fa­luban. Azért-e, mert ő téeszelnök, vagy azért, mert jó gazda? Azért-e, mert őt ki­nevezték párttitkárnak a járási központ­ból, vagy azért, mert nagy a becsülete a gazdák és az emberek között? Ki az erős ember a faluban? Az-e, aki 60-70 embert alkalmaz a téeszben, vagy az, akinek van húsz hold földje? A falu előnye az, hogy minden átlátható. Ez az átláthatóság, a tiszta értékrend az elmúlt néhány évti­zedben megszűnt, mert összekeveredtek a dolgok. Ennek az 1990 utáni új világ­nak most az lett volna a dolga, hogy kifé­sülje ezt azért, hogy megint világos le­gyen: kinek, miért van tekintélye, kinek, miért van földje, vagyona a faluban? Az­tán a szava is összhangban alakuljon ezekkel, részben a lehetősségével, rész­ben a megbecsültségével. A szavának annyi legyen a súlya, amennyi a munká­jának és a becsületének a súlya. Még nem billent vissza a falvakban ez a fajta rend, de nagyon remélem, hogy az ese­mények arra visznek bennünket.- Ma nem annak van földje a faluban, aki ott él és megbecsült parasztember; a kárpótlás sok embert juttatott földhöz azok közül, akik nem szeretik, nem is is­merik a paraszti munkát, csak gyarapo­dási lehetőséget láttak benne.- Az igazi bajt nem a kárpótlás okozta, bár an­nak is vannak még ilyen ma­radványai. A mi falunk határa hosszú időn ke­resztül egy álla­mi gazdaság területe volt. A környékbe­li 8-10 falu összes termőterülete vagy an­nak nagy része tartozott az állami gazda­sághoz. Néhány éve az állami gazdaság vezetői privatizálták a gazdaságot. Az ál­lam eladta. Nem a földet, mert az állami tulajdonban maradt; ma azt bérlik az ál­lami gazdaság volt vezetői. Időközben azonban minden faluban megerősödött, lábra kapott nyolc-tíz szorgalmas, tehet­séges, hozzáértő gazdaember. A mi kör­nyékünkön a parasztemberek vennének még földet, bérelnének is, de nem tud­nak, mert másé a falu határa. Ma a du­nántúli falvak tekintélyes részében ilyen gondok vannak. Nem az a baj, hogy nem művelik meg a földeket, mert ha valaki végigmegy az országon és csak autóból nézi a tájat, akkor azt látja, hogy a földek szépen rendben vannak. Szépek a ma­Három fontos mondat: 1. A birtoktörvény... meghatározza, kinek lehet termőföldje Ma­gyarországon, és ehhez a tulajdonhoz rendeli az agrártámoga­tások rendszerét. 2. Olyan világ nem lesz Magyarországon, amelyben nem kény­szerülnek arra a szülők, hogy áldozatot hozzanak. 3. ... ha egy nyugdíjas részmunkát vállal, azt az adózás kifeje­zetten bünteti. Ez szerintem értelmetlen, ezért a megváltoztatá­sán dolgozunk. gyár mezők, de a parasztemberek nem tudnak földhöz jutni. Ezt a nagy problé­mát kell megoldani. Az előttünk álló hó­napokban szeretnénk belevágni a fej­szénket ebbe a nagy fába. Úgy látom, hogy a koalíción belül sikerült ebben összhangot teremteni, jól haladnak a szakmai munkák is. Hamarosan lesz bir­toktörvény Magyarországon. Azt is mondhatom: a tavasz birtoktörvényt is hoz a gazdák számára, reményeim sze­rint olyat, amely a parasztgazdák világát hozza vissza és állítja helyre a faluban.- A birtoktörvény miben segít?- A birtoktörvény sarokpontja, hogy egyértelműen meghatározza, kinek lehet termőföldje Magyarországon, és ehhez a tulajdonhoz rendeli az agrártámogatások rendszerét. Termőföldje a helyben lakó gazdáknak lehet majd Magyarországon, ők is bérelhetnek. Szeretnénk néhány év­nyi átmenet megadásával a ma több par­cellában heverő birtokokat összeterelni. Azt is szeretnénk elérni, hogy a helyben lakó gazdáké legyen a föld, de ne tíz par­cellában elaprózva, hanem lehető­leg egyben. Nem akarunk tagosí­tást; ésszerű birtokrendezést min­denképpen. Akinek nem állandó lakhelye a település, annak ott nem lehet földje. Meghatározza a törvény azt is, hogy a lakóhely 20-30 kilomé­teres körzetében lehet csak termő­föld valakinek a tulajdonában, illetve bérletében. Azt is meghatározza, hogy melyik az a legkisebb terület, amely után majd igénybe lehet venni az agrártámogatást. Az annál kisebb terület­re - még nem dőlt el, hogy 15, 20, vagy 25 hektár lesz-e az - pedig nem mezőgaz­dasági költségvetésből érkező, inkább szociális jellegű segélyeket lehet majd igénybe venni. Ez utóbbi kérdés a legbo­nyolultabb és legne­hezebb, mert Ma­gyarországon na­gyon sok ember vesz igénybe agrár- támogatást úgy, hogy csak néhány hektárnyi földön gazdálkodik, s min­denki tudja, hogy önmagában nem tudja eltartani a csa­ládot. A sorsukról is gondoskodni kell. Olyan birtoktörvény lesz tehát, amely mindenkiről meg­próbál gondoskod­ni, mindenkinek próbál lehetőséget nyújtani.- Megítélése szerint mennyi idő alatt tesz rendet ez a törvény a birtokviszo­nyokban és a tulajdonviszonyokban?- Az élet - ha engedik - gyorsan orvo­solja a bajokat. Ha látja a vidéki ember, hogy van határozott kormányzati akarat, amely megfelelő elvi és erkölcsi alapo­kon nyugszik és találkozik a falu igazság­érzetével, becsületérzésével, akkor az élet gyorsan követi a törvényt. Ha a törvényja­vaslat nem a falun élő emberek természe­tes erkölcsi értékére épít, akkor sajnos ez a birtoktörvény sem működik majd. Én abban bízom, hogy az igazi parasztgaz­dák akaratára, szándékára, jövőjére épülő törvényt fogunk elfogadni, és négy-öt esz­tendő alatt a szükséges változások nagy részét képesek leszünk véghezvinni úgy, hogy már az első évben is érezni lehet a változások jótékony hatását.- Ez a magyar farmergazdaság kiala­kulását jelenti?- Azt jelenti, hogy kialakul a magyar mezőgazdaság gerince, a családi tulaj­donban levő, családtagok által művelt parasztgazdaság.- Nem jelenti ez azt, hogy nagyon föl­mennek a földárak?- Úgy gondolom, hogy a föld ára Ma­gyarországon növekedni fog, de ezt én helyesnek tartom. Most szeretnénk ren­dezni a birtokviszonyokat. Az állami földalapot éppen azért kell létrehozni, hogy elősegítsük a földpiac kívánatos mozgását, hogy ki tudjuk vonni a me­zőgazdasági művelésből például csere­földekkel vagy életjáradékkal azokat a területeket, amelyeket minden évben el­önt a belvíz vagy az árvíz, amely után óriási kártérítéseket kell fizetni. Ha a földalap megmozdul, akkor a jótékony működésének eredményeképpen rende­ződnek a birtokviszonyok, és gyors emelkedésnek indul a föld ára. Valljuk be őszintén, hogy most a magyar föld ára szégyenletesen alacsony. Ennél a magyar föld sokkal többet ér. Nem vé­letlen, hogy vé­_________ den ünk kell a külföldi spekulá­ciós célú földvá­sárlások ellen. Persze külföldiek termőföldet Ma­gyarországon to­vábbra sem vásá­rolhatnak, s az unióban is legényesen küzdünk azért, hogy ezt az igényünket érvényesítsük. Jól is állunk a tárgyalásokkal. Úgy ér­zem, legalább tízéves átmeneti időt ki tudunk harcolni.-Tíz év nagy idő. Ezalatt tulajdonkép­pen kialakulnak a reális árviszonyok is?- Úgy képzelem el, hogy például ami­kor egy faluban a gazda úgy dönt, eladja a földjét, akkor az ott élő gazdáknak elő­vásárlási joguk lesz mindenkivel szem­ben. Ha ők nem élnek ezzel, akkor a föld­alap következik. Ha a földalap sem él ve­le, akkor lehet gondolkodni azon, hogy ki más vásárolja meg. Mindenképpen a helyi közösségeket, a helyi társadalmat szeretnénk erősíteni.- Váltsunk témát! Mi a véleménye, ho­gyan él ma vidéken az, akinek van négy Magyarországnak 6,2 millió hektár mezőgazdasági területe (az Európai Közösség területeinek 4,3 szá­zaléka) és 1,8 millió hektár erdőterülete van. A szán­tó 4,8 millió hektár, a legelő 1,15 millió hektár, az ál- lékultúrák 260 ezer hektár. A mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és a halászatban foglalkoztatot­tak száma 270 ezer 400 fő. kereke, három szobája és három iskolás gyereke?- Remélem, úgy, hogy nem bánta meg, hogy vállalt három gyermeket. Vagyis: boldog, mert a családjáért él. Könnyen biztosan nem. Mert három gyermeket el­tartani, az iskoláztatásukról gondos­kodni még mindig nehéz, akkor is, ha egyértelműen javított a helyzetükön a kormány családpolitikája. Mindig is nehéz lesz. Olyan világ nem lesz Magyar- országon, amikor nem kényszerülnek a szülők arra, hogy áldozatot hozzanak. Reményeink szerint azonban egyre ke­vesebbet, azért, hogy a gyermekeiket ta­níttassák. Látszólag még mindig jobban élnek azok, akik nem vállalnak gyerme­ket vagy csak egyet vállalnak, s erejüket arra fordítják, hogy javítsák az életszín­vonalukat. Hozzájuk képest látszólag kevésbé élnek jól azok, akik a pénzüket, az erejüket a gyermekekre fordítják, ru­házzák, etetik, iskoláztatják őket.- A gyerekek után az öregek: mit gon­dol, mire elég a tisztes nyugdíj?- Tisztes öregkorra kellene elégnek len­nie. Én két irányban szeretnék lépéseket tenni. A nyugdíjasok hajlamosak úgy föl­fogni, hogy aktív pályájuk véget ért. Én nem így gondolom. Bár tudom, hogy min­dig vannak olyan szabályok, amelyek errefelé szorítják a nyugdíjasokat. Ezen változtatni szeretnénk. Ma például, ha egy nyugdíjas valamilyen részmunkát vál­lal, azt az adózás kifejezetten bünteti, mert a nyugdíj miatt magasabb adósáv­ban adózik. Ez szerintem értelmetlen, s ezért a megváltoztatásán dolgozunk. Sok nyugdíjasszervezet és nyugdíjas szemé­lyesen fordult hozzám kéréssel, hogy ne büntessük azokat, akik egyébként érez­nek még magukban késztetést arra, hogy továbbra is a dolgozó Magyarország aktív részesei legyenek. A másik irány, amelyet szeretnénk erősíteni, az, hogy aki nem választja vagy az egészsége miatt nem teheti, vagy éppen belefáradt a munkába, an­nak a nyugdíja legyen elég a tisz­tességes öregkorra. Ez persze összefügg azzal, hogy az ország gazdasági növekedése mit enged. Ma többet, mint tavaly vagy ta­valyelőtt. Ennek következtében a nyugdíjak 2001-ben már 10 százalékkal emelkednek, s ha a gazdaság jól teljesít, jövőre is szeretnénk érzékelhető emelést végrehajtani. A nyug­díjat tehát emelni kell, s a nyugdíjasokban még meglevő energiát, ha ők is akarják, mozgósítsák. Ha ezt teszik, akkor azt nem büntetni kell, hanem bátorítani.- A Fidesz képviselőcsoportja nem régen Kaposváron tartotta ülését. Ön a ta­nácskozáson arról beszélt, hogy mit vég­zett eddig a kormány, és mi vár még rá. Mi a legfontosabb, amit hangsúlyozott?- Azt mondtam a képviselőknek, hogy az emberek értik azt, ami ma Magyaror­szágon történik. Van tapasztalatuk arról, hogy merre tart az ország, és milyen lesz a rendszerváltás lezárulta után az elmúlt tíz év erőfeszítéseinek megérdemelt eredményeként az élet. Arra kértem a képviselőket, legyenek segítségemre ab­ban, hogy az emberek megértsék: az új rendszernek, amely most bontakozik ki - nevezhetjük polgári rendszernek is -, a család az alapja; erre épül a munka, a ta­nulás és a rend. Ennek az új világnak a nemzeti összetarto­zás lesz a lelke. A kialakulását is ér­zem már. Szeret­ném, ha ezeket az irányokat a képvi­selőtársaim erősí­tenék, s megadnák nekem a lehetősé­get. Kértem egy ilyen Magyarország érdekében a támoga­tásukat, és fölhívtam a figyelmet arra, hogy sok dolgot kell még elvégeznünk az egészségügyben, a nyugdíjasoknál és a mezőgazdaságban is. Az elmúlt három év megtanított bennünket arra, hogy a gondok megoldása nem zseniális meglá­tásokat, inkább szívós, kitartó, napi apró­munkát kíván mindannyiunktól. Egyik minisztertársam mondta: számos olyan területe van az országnak, ahol nem az a baj, hogy rövid a takaró, hanem az, hogy keresztben van az ágyon. Ilyen a mező- gazdaság és az egészségügy, ahol nem megváltó gondolatokra, hanem arra van szükség, hogy a takarót az ágyhoz igazít­suk, úgy, ahogy az ember fekvése és a kényelme megldvánja. KERCZA IMRE e Földtulajdon-változás 1945: földosztás. 642 ezer igénylő y 3 millió 260 ezer hold földet kapott a 1961 : tsz-szervezés, állami gazdaságok, r A szántó 95,6 százaléka állami és s szövetkezeti tulajdonba került, i 1992-től: kárpótlás 2001-től: birtokrendezés

Next

/
Thumbnails
Contents