Petőfi Népe, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-03 / 29. szám
Petőfi Nepe KONFERENCIA mi * »bpi 2001. február 3. jelenéről és jövőjéről NÉPFŐISKOLA 1 ' [li mcsvau ff TÉtlti m A fejlődés kulcsa: törvény a Tisza-vidékről A tanácskozáson neves szakemberek beszéltek a Tisza jelenéről és jövőjéről. FOTÓK: KOVÁCS JUDIT A NAGYALFÖLD ALAPÍTVÁNY PRO RÉGIÓNÉ ALFÖLDÉRT DÍJ KITÜNTETETTJEI: Dr. Aradi Csaba, a Világörökség Programiroda igazgatója Dr. Blazovich László, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója Gyergyádesz László, Kő Pál szobrászművész, a kecskeméti Zománcművészeti Alkotóműhely igazgatóhelyettese a Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető tanára Dr. Nagy István, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója Dr. Tóth József, a Pécsi Tudományegyetem rektora Dr. Csatári Bálintot, az MTA Alföldi Tudományos Intézet Regionális Kutató Központjának igazgatóját a Tisza Kollégium jelentőségéről kérdeztük: Kő Pál szobrászművész átveszi a díjat dr. Matolcsy Lajostól, az alapítvány elnökétől. 2000. január 30-án átszakadt a Nagybánya térségében működő Aurul ausztrál-román vegyes vállalat ciános szennyvizeinek befogadására készült tározó töltése. A töltésszakadás nyomán csaknem 100 ezer köbméter magas cianid- koncentrációjú szennyezett víz folyt el és jutott a Szamos vízgyűjtő területéhez tartozó vízfolyásokba. Az első hivatalos, írásbeli román tájékoztatást a vízszennyeződésről a kolozsvári székhelyű Vízügyi Igazgatóság adta ki. Az üzenet január 31-én érkezett a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőségre. A közlemény szerint a Lápos patakban január 31-én a szennyezőanyag koncentrációja 19,16 mg/liter volt. A Duna-völgyi Regionális Rendszer bukaresti központja szintén január 31-én este küldte el „riasztás-incidens üzenetét” a magyar központnak. A cianidtartalmú szennyvíz 2000. február 1-jén érte el a Szamos magyar határszelvényét. A példa nélküli környezeti katasztrófa évfordulóján Tisza Konferencia címmel egész napos tanácskozást tartottak a Lakitelek Népfőiskolán. A tanácskozás megnyitóján Lezsák Sándor ország- gyűlési képviselő, a konferencia szervezője így emlékezett a tavalyi eseményekre:- Sokan már temették a Tiszát. Koszorúkat dobáltak a folyóba. A fájdalom és a tehetetlenség mozgósította ezeket a gondolatokat, cselekvéseket. Aztán egyre többen kezdték mondani azt: a Tisza nem halt meg, csak nagybeteg. Gyógyítani kell. Ez adott nekem is ösztönzést, erőt, hogy megtaláljam, mi a feladata, kötelessége az itt élőknek annak érdekében, hogy ez a gyógyítás minél sikeresebb legyen. Hiszen, ha beteg, nagybeteg van a házban, a hazában, akkor mindenki keresse a maga lehetőségét, feladatát. Mit is mondott Tamási Áron? „A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek szülőföldje és sok-sok kötelessége.” Mi a magunk kötelességét kerestük azokban a napokban, hetekben. Számomra rendkívül nagy elégtétel és élmény, hogy meg tudtam találni azokat a társakat, akikkel létrehoztuk azt a Tisza Kollégiumot, amely a népfőiskolái hagyományok és formák segítségével hozzájárult a nagybeteg Tisza és környezetének fizikai és lelki megújulásához, gyógyításához. A támogatók közt volt Dr. Szendrő Péter, a Szent István Egyetem rektora és Dr. Font Erzsébet, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője. Velük beszéltük végig annak lehetőségét, hogy a Szent István Egyetem hallgatóit meghívjuk ide, a Tisza mellé. A több mint százharminc egyetemista, főiskolai hallgató és oktató huszonhárom csoportot alkotva huszonhárom települést látogatott meg, egy tudatos, tudományos megalapozottsággal megszervezett kutatómunka keretében. A Tisza Kollégium megszervezésében nagy segítségünkre volt a Magyar Tudományos Akadémia vezetése, dr. Glatz Ferenc elnök, Kroó Norbert főtitkár és dr. Meskó Attila. Kiemelten fontos szerepet vállalt a szervezésben dr. Csatári Bálint, az MTA kecskemé- A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízásából az intézetünkben lefolyt Tisza- vidék-kutatási-fejlesztési programnak egyik nagyon fontos részfeladata volt a Szent István Egyetemmel és a Lakitelek Népfőiskolával közösen szervezett Tisza Kollégium. Az egyetemisták, fiatal kutatók, tanáraik nagy örömmel csatlakoztak ehhez a Tisza teljes völgyére kiterjedő kutatási programhoz. A rendkívül bonyolult kutatás keretében vizsgáltuk a vidék vízrajzi, környezetvédelmi, természetvédelmi, mezőgazdasági, turisztikai, településhálózati kérdéseit. Mindezt a nagy, úgymond felülről gondolkodó rész keretében. A Tisza Kollégium pedig a Közép-Tisza-vidék huszonhárom településén ehhez egy alulról építkező szellemiségű, szakszóval mondva terepjáró munkával járult hozzá. Ez utóbb két részből állt. Az elsőben a hallgatók a kijelölt településeken úgynevezett betekintő látogatásokat tettek. Megvizsgálták, értékelték a ciánszennyezés következményeit és azt, hogy mennyire tudatosult ez az emberekben. A beszélgetések kapcsán megvizsgálták a települések demográfiai megújulóképességét, gazdasági.eltartó és ellátóképességüket. A felmérésekről a kérdőívek segítségével nagyon izgalmas, ugyanakkor pontos és statisztikába foglalható beszámolókat készítettek. Ezek feldolgozása jelenleg is folyik. A kollégium másik jelentősége, hogy több olyan csoport, csapat is részt vett benne, akik vették a fáradságot, és külön maguk elemezték azokat a tényezőket, amelyek a Tisza mente egészének fejlődéséhez hozzájárulhatnak. Néhányan briliáns, valóságos kis tudományos dolgozatokat készítettek. Ezek már szakszerű mélységben szólnak egy-egy olyan problémáról, mint mondjuk a tájtervezés vagy az ökológiai értékek védelme. A Tisza-konferenciát hatalmas érdeklődés kísérte. A TISZA KOLLÉGIUM PÁLYÁZATÁNAK DÍJAZOTTJAI: 1. díj: Rákóczifalva, tanár: Bartos Mónika II. díj: Tiszaalpár, tanár: Kábái Róbert III. díj: Tiszakürt, tanár: Antal György III. díj: Lakitelek, tanár: Gecse Mónika III. díj: Tiszasas, tanár: Fodor Zoltán III. díj: Rákócziújfalu, tanár: Halász Pétemé Különdíj: Különdij: Tiszakécske, tanár Fekete Albert Tiszajenő, tanár: Nyerges Györgyi Különdíj: Tiszaug, tanár: dr. Juhász Mária Különdíj: Bokros, tanár: Loksa Gábor volt közel ISO egyetemista, főiskolai hallgató a Szent István Egyetem tíz karáról, és elkezdődött egy olyan munka, amely a két világháború közötti falukutató mozgalomhoz hasonlítható. A felmérés, kutatás októberben munkában, és nagyon nagy segítséget ad az önkormányzatoknak, intézményeknek és nekem, aki országgyűlési képviselőként igyekszem ennek a tájnak az érdekeit képviselni. A felmérésnek elsősorban az volt a célja, hogy életre segítsük azokat a törekvéseket, amelyek megvoltak itt a tudományos műhelyekben, intézményekben, önkormányzatokban, regionális, kistérségi elképzelésekben, amelyek jól illeszkednek az országstratégiába, a kárpát-medencei nemzeti megmaradás-progTuri-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter kilátogatott a töserdei Holt-Tiszához. ramba, abba a fenntartható fejlődésbe, amely jól illeszkedik az európai közösségbe, melynek része a Tisza völgye is, s amelynek meghatározó része kell hogy legyen a jövőben is. rül elérni, hogy az Európai Unió irányelveiben is megjelenjen az úgynevezett alvízi országok védelme, akkor utódaink nagyobb biztonságban élhetnek az alvízi országnak számító MagyarorszáDr. Gönczy János, a Tisza-Szamos Kormány- biztosi Hivatal vezetője a Tisza állapotáról tartott előadásában hangsúlyozta:- Egy éve a Tiszát sokkal súlyosabb környezeti katasztrófa érte, mint azt a tavaly tavaszi előrejelzések feltételezték. A helyzet is sokkal súlyosabb a határunkon túl, mint azt hittük volna. Azok a felmérések, amelyeket a környezeti katasztrófa után végeztek, csak azt igazolják, hogy sokkal több ilyen objektum van, és azok az objektumok sokkal korrodál- tabbak, mint azt hittük volna, s mint az a huszonegyedik századi kultúrában elvárható. Ezért feltétlenül tennünk kell valamit. Csakhogy mi a határon átnyúlva nem tehetünk semmit. Ugyanis nincs, amit ennek ellenében felajánlhatnánk. Ezért arra kell törekednünk, hogy a Tisza vízgyűjtő területén elhelyezkedő öt ország kidolgozzon egy koncepciót, ökológiai egységet. Ennek az egyezménynek a segítségével jöjjön létre egy ötoldalú monitoring-rendszertervezése, kiépítése és működtetése, melynek megfigyelésére, nyomon követésére jöjjön létre egy, az érintett országokat összefogó intézet, lehetőleg Magyarország területén. Ha ez megvalósul, olyan nemzetközi pénzekért folyamodhatunk, amelyeket már nem vehetnek el tőlünk, s melyek segítségével egységes Tisza-völgyi és Tisza-vidéki fejlesztési koncepciót tudunk kialakítani. A tanácskozás első előadója, Dr. Fónagy János közlekedési és vízügyi miniszter felelevenítette az egy évvel ezelőtti eseményeket. A tárca vezetője hangsúlyozta: csak a gyors és összehangolt szakmai intézkedések sorozatának köszönhető, hogy Magyarországon nem követelt emberéletet a Nagybánya térségében működő Aurul ausztrál-román vegyes vállalat tározójából a Szamosba és a Tiszába jutott cianidtartalmú szennyvíz. Túri-Kovács Béla előadásában leszögezte: ha sikegon. A környezetvédelmi miniszter egyébként a szikrai Holt-Ti- szához is kilátogatott. A tanácskozás végén Lezsák Sándor a Petőfi Népének nyilatkozva elmondta: törvény készült a Balatonról, és készülőben a Ti- sza-törvény. Ez a törvény nem lehet csak a Tisza-tó törvénye. Ez a Tisza-törvény a Tisza-völgye összes településének jövőjét kell meghatározza. Ahogyan a Balaton-törvény sem csak Siófok törvénye. SZÁSZ ANDRÁS ti székhelyű Alföldi Tudományos Intézetének igazgatója. Ő volt az, aki a Tisza Kollégium egész tevékenységének tudományos hátterét kidolgozta. A munka eredményeként 2000 áprilisában már Lakiteleken megismétlődött. Az előkészületek, tanácskozások, előadások, kutatások eredményeként a fiatalok olyan tudományos igényű munkát tettek le az asztalra, amely felhasználható az Alföld fejlesztésében, a kormányzati Dr. Szendrő Péter, a Szent István Egyetem rektora a Tisza Kollégium létrehozására így emlékezett:- Előttem már utaltak arra, hogy a Tiszának újjá kell születnie. Igen. A Tiszának valóban újjá kell születnie, de ennek az országnak, ennek a nemzetnek is újjá kell születnie. És ez nem megy másképpen, mint a felsőoktatásban tanuló ifjúság segítségével, a felsőoktatás újjászületésével. A Tisza Kollégiumnak története van: Lezsák Sándor egy évvel ezelőtt ellátogatott Gödöllőre. Arról beszélgettünk, hogy nagy öröm az, hogy a magyar felsőoktatásban megháromszorozódott a diákok száma, nagy öröm az, hogy azt tervezzük, minden második fiatal egyetemre járjon, készülünk arra, hogy szaktudást adjunk számukra, de valami elmaradt. Ezt régebben úgy mondtuk: nevelés, ma inkább úgy hívják: az érteimé ségi hivatásra való készülés. Akkor határoztuk el, hogy az ifjúság arra fogékony részét abba a közegbe tereljük, ahol igenis megérzik a felelősségét a munkájuknak, megérinti őket a hivatástudat, és valamivel többre vágynak annál, minthogy legyen egy diplomájuk és érvényesüljenek az életben. Kötelezettség az értelmiségi munka. Ezt egyre kevésbé hangsúlyozzuk. Az a tény, hogy a Tiszát súlyos környezeti katasztrófa érte, és nemcsak a Tiszát, hanem a környezetében élőket is, egy olyan sajnálatos, de nagyszerű lehetőséget adott a Szent István Egyetemnek, hogy nemcsak papíron alakulhatott meg, hanem itt és most, ebben az elmúlt évben a lelkekben is. A fiatalok önkéntesen, munka mellett, tanulmányok mellett, a gépészmérnök-hallgatótól az állatorvos-hallgatóig,-ötös brigádokban vállalkoztak ezek a gyerekek arra lelkes tanáraikkal, hogy bejárják ezt a huszonhárom kistelepülést. Időben érkeztek, nem hezitáltak, példát adtak, az ifjúság erejével és optimizmusával. És végig is csinálták mindazt, amit vállaltak. Igen. Hivatástudatból.
