Petőfi Népe, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-26 / 48. szám

8. oldal - Petőfi Népe RIPORT 2001. Február 26., hétfő HU Hat évtizede Solton a Duna volt az úr Megdöbbentő képkiállítás. Mindenki látni akarta. Akik a képek közelébe jutottak, könny szökött a szemükbe. A hat­van esztendővel ezelőtt kapott sebeket felszakító dokumentu­mok a dunai árvíz szörnyűségeit tárták a szemlélők elé.- Iszonyatos volt. 566 ház össze­dőlt, másfélszáz megrongálódott. Fájdalmas, megrázó élmények így, évtizedek múltával is - e monda­tokkal nyitotta meg Kovács János, a helyi áfész elnöke, képviselő az árvíz évfordulójára rendezett em­lékünnepséget. Ám hamar hozzá­tette: az az emberi szorgalom, ki­tartás, amivel Soltot újraépítették, elismerésre méltó. Mi történt valójában? 1941. február 14-én a jég robbantá­sa a kijelölt 2,5 kilométer hossz­ban 7 tonna robbanóanyag fel- használásával befejeződött. A táb­lák elindultak, és óriási nyílt víz­tükör keletkezett. Ám éjfélkor a solti gátőr jelezte, a rakodónál a jég a parton torlódik, Dunaföldvár felől zajlás hallatszik. Február 15- én még minden jel arra mutatott, hogy a jeges árvíz baj nélkül levo­nul. Akkor éppen fél évszázad telt el a Duna legutóbbi gyilkos láza­dása óta. Ám éjfél előtt a dunaegy- házi gátőr a jégmozgás lassulását és a víz rohamos emelkedését je­lentette. A közerőt Dunavecsén, Apostagon, Dunaegyházán és Sol­ton is kirendelték. A víz szemláto­mást egyre emelkedett. Óriási jég­tömegek torlódtak a töltés rézsű­jén, s azt fölszaggatták. A duna- egyházi gátőrháznál lévő vízmér­cét a jég 756 cm-es állásnál meg­döntötte. Ettől kezdve megbízható leolvasás nincs. Juliannakor, feb­ruár 16-án hajnalban a víz a termé­szetes magas terepet meghágta, és ömlött be az ártérbe. Ettől kezdve a víz volt az úr. Már „csak” a men­tésre összpontosított mindenki. Szemtanúk vallomásai Az emlékünnepségen több szem­tanú - Kós Lajos, Németh Gyulá- né, Erős Lukács, Bíró Istvánná, Őrsi Sándor, Kós Gábomé, Kerti Mihályné, Nyúl Lajos, Nyúl Zsig­A hatvan évvel ezelőtti árvíz szemtanúinak egy csoportja. FOTÓ: PULAI mond - vállalta a könnyes vissza­emlékezést. íme néhányuk ki­vonatos monológja: Kós Gábomé: - Kopogtak az ablakon. Édesapámnak a bakter hozta a hírt, s közölte az elöljáró­ság döntését: a gyerekek és a nők menjenek a Szőlőhegyre. A víz zuhanása, a jég moraja iszonyú volt. Az őzek ugráltak, elnyelte őket az ár. Az állatok bőgtek, a ku­tyák vonyítottak. Tízéves voltam. Németh Gyuláné is kislány volt még. A bérelt házukból nekik sem maradt semmi. Összedőlt. Mene­külésük, tragédiájuk visszaidézé- se torokszorító. Ám végül példa­értékűnek, egyfajta figyelmezte­tőnek szánta megemlíteni az em­berek akkori összetartását. Erős Lukács is összeszedte em­lékeit. Először is kritikával illette az akkori hatóságot, mert a férfila­kosságot csendőri beavatkozással kirendelték a betonúira, hogy ásó­val, lapáttal állják útját a hatalmas erővel közeledő jeges árnak. Hol­ott - véleménye szerint - az lett volna ésszerű, hogy felszólítsák a lakosságot: meneküljön minden­ki a pincehegyre. Lekvárral, tejeslábassal kezükben menekültek- Már a szomszédok futottak a vasútállomáshoz. Szegény anyám­nak mondom, azonnal menekül­jünk! Ő gyorsan felkapott egy ta­Börtön sertésteleppel, szőlőültetvénnyel Öt méter magas kerítés, szögesdrót, mozgásérzékelők, kame­rák. Kutyás őrök, sörétes puska, bilincsek, rácsok. Egyforma ruha, sorakozó. Ez nem egy amerikai börtönkép. Az Állam- pusztán 1884 óta működő büntetés-végrehajtási intézetben jártunk, ahol alkalmunk volt bepillantást nyerni az elítéltek mindennapi életébe, munkájukba, az intézet működésébe. A bevezető útról nem lehetett lát­ni, mit rejtenek a fák, mindössze egy sorompó és egy őrház jelez­te, hogy engedély nélkül tilos a belépés a területre. Messziről ta­lán egy jól működő téeszhez le­hetne hasonlítani Állampusztát. Kucsera Pál parancsnok szobá­jában gyorsan ki is derült, hogy csak részben tévedtünk. De ne szaladjunk túlságosan előre. Állampusztán, e közigazgatási­lag Hartához tartozó apró telepü­lésen 1884 óta tartanak fogva el­ítélteket. Speciális intézmény ez. Olyan elítélteket hoztak ide, akik már a büntetésük kétharmadát le- töltötték, s magatartásuk alapján érdemesek voltak arra, hogy „sza­badabb körülmények között” tölt­sék a hátralévő időt.- Az itt elhelyezett fogvatartot- tak 90 százaléka börtön-fokozatú, jogerős ítélettel került be ide. Sze­gedről előzetes válogatás után ke­rültek át hozzánk olyan fegyház­büntetésre ítéltek is, akik bünteté­sük nagy részét már letöltötték és példás magatartásúak voltak. Állampusztán nyitottabb körül­mények között élhetnek a rabok, mint máshol. Fegyveres őrök fel­ügyelete mellett napi nyolc órát vagy annál több időt is munkával tölt az elítéltek 80 százaléka. Egy mezőgazdasági kft. foglalkoztatja a rabok nagy többségét. Az elvég­zett munka után pénz is jár, amit mindenkinek a saját számlájára tesznek fel. Az elítéltek egészségi állapota azonban folyamatosan romlik, egyre több közöttük a cu­korbeteg vagy a tüdőbeteg, so­kukat fiatal koruk ellenére leszá­zalékolják. Az állampusztai intézet egyik része Solton működik. A két bázi­son 631 férőhelyen sokszor több mint 900 rabot kell elhelyezni, a telt ház tehát állandó jelenség.- Megpróbáljuk biztonsági cso­portok szerint szétválogatni és el­helyezni az elítélteket. Itt többek között a bűncselekmény súlya, az előélet, a magatartás stb. számít abban, hogy Id, hova kerül. A zár­kák a fél ötös ébresztőtől a taka­ródéig nyitva állnak. A rabok egy része hat óra felé már a földekre, a sertéstelepre vagy valamely má­sik munkahelyre siet. A többiek később kezdik a munkát. Ottjár- tunkkor éppen szőlőt metszettek.- Előfordult már, hogy az egyik rab szüreteléskor megszúrta a szüretelőkéssel a másikat, de na­gyobb rendbontás nincsen - me­séli Köteles Gyula főtörzsőrmester a tűz mellett melegedve. Ő mun­kahelyi biztonsági felügyelőként dolgozik. - Az elmúlt évben négy szökés történt. Három szökevényt mi hoztunk vissza, egyet pedig a rendőrség. Fegyvert eddig csak fi­gyelmeztető lövésre használtunk. Lelőni senkit nem kellett. Az elítéltek nagy részének nincs civil szakmája. Ezért Állam­pusztán sokszor indítanak tanfo­lyamokat, ahol festő-mázolónak, bőrtárgykészítőnek, kazánfűtő­nek vagy éppen hegesztőnek ta­nulhatnak a fogvatartottak. A ro­ma származásúak aránya igen magas, ezért sokan a nyolc általá­nost sem végezték el. Alkalmunk volt több fogdába, valamint egy zárkába is betekinteni. A rend, a fegyelem és a tisztaság ugyanúgy kötelező itt is, mint a katonaság­nál. Aki vét a szabályok ellen, az könnyen a fogdába kerülhet. A köz-, illetve magára is veszé­lyes embereket pedig igazi gumi­szoba várja, ahol feltűnően gyor­san lecsillapodnak.- Egyszer-kétszer fordult elő, hogy az ebédlőben kisebb rend­bontás történt, vagy hogy valaki „elcsúszott a zuhanyzóban” - me­séli az ebédosztásnál Szabó Zol­tán főtörzsőrmester, körlet-főfel­ügyelő. Sokszor elég annyi, hogy rosz- szul szóljon egyik a másikhoz. Legutóbb a zuhanyzóban történt, hogy mosdásnál a szappanhab ráfröccsent az egyik elítéltre. Eb­ből keletkezett a szóváltás, majd egy kisebb verekedés. Gyorsan le­rendezték egymás között. Itt így mennek a dolgok... A megdöbbentő dokumentumfotókból Madaras László készített kiállítást. karót, abba egy üveg lekvárt tett ijedtében, és futott, csatlakozva a többiekhez. Egyedül maradva pró­báltam volna valami értékesebb tárgyat magammal vinni. Hallva a víz csobogását, ijedtemben a tűz­helyen lévő tejeslábast kaptam fel. De ekkor már oly nagy erővel zú­dult a víz, hogy a kapuig vissza­sodort. A vízben a lábast szigorú­an szorítottam, habár már teljesen üres volt. Ez már utólag kissé ne­vetségesnek tűnhet. A menedék­helyet az állomás magasraktárá­ban találtuk, ahol már vagy nyolc- vanan voltunk, többségében gye­rekek. Életünk legsötétebb és leg­félelmetesebb éjszakáját éltük át, végig rettegésben. A jégtáblák már súrolták a raktár falát. A házak egymás után omlottak össze! A háztetőkre, fákra, szalmakazlak­ra menekült emberek segélykiál­tásai szívbe markolóak voltak. Az újsor összes épülete a bennük lé­vő értékekkel, jószágokkal együtt az árvíz áldozata lett éppúgy, mint a Gózon-malom raktárai, a Csikeszék háza, a vasút túloldalán lévő házsor, a híres vasúti vendég­lő. A raktárból másnap mentettek ki bennünket. A pontonnal húsza­sával a kopolyán keresztül. A vil­lany- és telefonpóznák, vezetékek mint pókháló szőtték be a vizet. Egy őrmester bátorsága és szeker- céje mentett meg bennünket az el- merüléstől. Tudomásom szerint öt újonc kiskatona áldozata lett az árvíznek. Borzasztó látvány volt, ahogy elértük a házak romjait. A kerítéseken fennakadt döglött te­henek, disznók, lovak - ekképpen jegyezte le emlékeit Erős Lukács, akinek visszaemlékezését a ren­dezők egyike, Lencsés Sándomé, a művelődési ház és könyvtár ve­zetője olvasta fel. Újjáépítés A visszaemlékezők mindegyike példaértékűnek tartotta az árvíz­károk helyreállításakor tanúsított összefogást. A kormány kisajátí­totta a postamester és gróf Nemes Albert birtokát. A kubikban elkez­dődött a vályogvetés és a kisipari munkák. Igaz, nem hallgatták el, hogy egy Vác környéki vállalkozó nagy haszonra tett szert az építke­zés során sumákságaival. De ettől eltekintve tucatszám nőttek ki az épületek a Petőfi-telepen is, és ké­szültek a nagycsaládosoknak az oncsaházak. Az újjáépítésből min­denki derekasan lövette a részét. Az emlékezés a hatvan évvel ezelőtti árvízre torokszorító jele­nettel ért véget. Piros-fehér-Zöld gyertyák fényei lobogtak, miköz­ben hangfelvételről zúgott a helyi református templom harangja. Majd az ideillő vers és halk zene végeztével a résztvevők hihetetlen egyenes tartással, szemben az em­lékezés gyertyalángjaival elénekel­ték Himnuszunkat. PULAI SÁRA MÓL MAGYAR OLAJ- és GAZIPARI Részvénytársaság A MÓL Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság Lakossági Szolgáltatások Divíziója (1093 Budapest, Közraktár u. 30.) ! PÁLYÁZATOT HIRDET a Kecel, Császártöltési úton lévő MÓL töltőállomás mellett lévő SZERVIZHELYISÉG ÜZEMELTETÉSÉRE A pályázat beérkezésének határideje: 2001. március 9. y ^^______ MEGÉRI márciusban is előfizetni a Petőfi Népét! Uj tavaszi játékunkon egy NISSAN ALMERA-t soisolunk ki! A játék részleteit március elején lapunkban ismertetjük. A pályázati feltételekről információ, valamint tájékoztató és bérleti szerződés tervezet beszerezhető a i ' a i MÓL Rt. Üzemeltetési és Vállalkozási Osztályán D 1 (1093 Budapest, Közraktár u. 30.) Sziráki Zoltántól a 06-1 /455-9775-ös telefonszámon. A munka napközben majdnem olyan, mint „odakint". Majdnem... FOTÓK: BANCZIK RÓBERT z* rassira «sots æâæsffiH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents