Petőfi Népe, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23 / 300. szám
Petőfi Népe 2000. December 23., szombat Karácsonyi magazin Szerkeszti: Bán János, Kósa György, Sz. Miklós Magda A karácsonyfa mítosza Mi teszi igazán jelentőségtelivé a karácsonyt? Mi az, ami nélkül bajosan képzelhető el a szeretetten ünnepi hangulat? A korábbi életfát, termőágat a 19. század második felében felváltotta a karácsonyfa. Ma már kevesen tudják, hogy a karácsonyfa-állítás szokása Németországból Ausztrián át Magyar- országra is. átterjedt. Napjainkban már általános és természetes, hogy mindenki állít néhány fenyőgallyat, vagy kisebb-nagyobb fenyőfát a lakásban, s azt feldíszítve ünnepli a karácsonyt - Jézus születését. A sokféle fenyő közül legelterjedtebb a lucfenyő. Kellemes illata átjárja az egész lakást. A fenyőfát nem az erdőben vágják ki, hanem külön erre a célra termelik. Főleg az ország nyugati részén a kertekben évente telepítenek kis fenyő magcsemetéket, amelyekből 6-10 év alatt fejlődik az 1-2 méteres fa. Az örökzöld fenyő tűleveleivel kivágás után is sok vizet elpárologtat, így a korábban kivágott fa előbb kezdi hullatni tűleveleit. A karácsonykor fűtött szobába kerülő fa csak néhány napig dísz, mert csupasz lesz. Lehetőleg minél frissebb vágású fenyőt vásároljunk. Állítsuk hűvös helyen vízbe, mielőtt a lakásba kerül. Ha mód van rá, ne tegyük fűtött szobába, így tovább fog díszíteni. A lucfenyőnél tartósabb - drágább is - a duglászfenyő. Tűlevelei kicsit hosszabbak, lágyab- bak, megdörzsölve narancs illa- túak. Még tartósabb, sokkal drágább az ezüstfenyő. A valódi ezüstfenyőt oltják. A magról nevelt szürke fenyő ezüstösebb példányait szokták ezüstfenyő néven árulni. Mivel tűlevelei nem fésűs állásúak, hanem a hajtáson körben helyezkednek el, sokkal szúrósabb a lucfenyőnél. Karácsonyfának használják még a hosszú, keménytűjű feketefenyőt is. Ennek ágai ritka állásúak, illata sem olyan, mint a lucfenyőé. Előnye, hogy lakásban igen tartós, nem hullik, de csak a 2-3 méteresek mutatósak. Gyakran hallani azt a panaszt, hogy valaki azért nem vesz szívesen fenyőt, mert sajnálja a kiirtott erdőket. De mint már említettük, erről szó sincs, tervezett telepítés folyik. Akik mégis inkább gyökeres fákhoz ragaszkodnak, azok is egyre nagyobb választékot találnak maguknak. Forgalmaznak is fenyőfát, amit csak akkor érdemes megvenni, ha nagy gyökérzete földlabdában van. A fenyők nehezen viselik az átültetést. Gyökeres fenyőt nagyobb virágcserépbe ültessünk és hűvös szobában tartsuk. Lehetőleg ott díszítsük fel. Néhány nap után tegyük ki a szabadba, védett helyre. Fagyos időben tövét takarjuk, hogy ne fagyjon át. Tavasszal a kertbe kiültetve felnevelhetjük. búzás László Jézuska, jöjj el! Csodaszép, titokzatos időt élnek át ezekben a hetekben a kisgyermekek. Miközben az óvodákban és az iskolák alsó tagozatos osztályaiban közösen készítik a karácsonyi dekorációkat, s otthon már megkezdődtek az előkészületek a nagy sütésfőzésre, a picik már fogalmazzák ákom-bákom levelüket a Jézuskának, mit szeretnének látni a fa alatt az ünnep estéjén. Hogy valóban a Jézuska hozza-e az ajándékot, ebben a kérdésben mind több gyerek mind fiatalabb korban bizonytalanodik el. Mert mást hall a társaitól, mint amit a szülei próbálnak bizonygatni neki. Mivel nem akar nevetségessé válni, sok szülő nem tudja, mit is válaszoljon, amikor a gyerek nyíltan felteszi a kérdést. Pszichológusok az alábbi lehetőségeket ajánlják: • Ha azt látjuk a kicsin, hogy csupán bizonytalan, akkor általában elég, ha sejtelmesen mosoly- gunk, ha nevetve megrándítjuk a vállunkat. Egy rövid hatásszünet után azt válaszolhatjuk, hogy „Hidd el, én magam se tudom pontosan, ki hozza az ajándékot, így hát csakis a Jézuska lehet!” Ezzel a kegyes füllentéssel még legalább egy évig megőrizhetjük a szép illúziót. • Ha nyilvánvalóan látszik, hogy a gyereket már felvilágosították, s úgysem lesz „vevő” a mesénkre, akkor legalább tápláljuk az ünnephez fűződő szép érzelmeket. Mondjuk el, hogy a karácsony Jézus születésének állít emléket. Immár kétezer éves szép szokás, hogy ezen a napon az emberek megajándékozzák szeretteiket. És ezek az ajándékok azért válnak különösen értékessé, mert titokban tartják őket egészen az ajándékozás pillanatáig. Ha mindezt meg tudjuk értetni gyermekünkkel, akkor megőrizhetjük a karácsony bensőséges titokzatosságát. Fontos azonban a varázslatos hangulathoz, hogy az ünnepi készülődés maradjon ugyanolyan hangulatú, mint a „Jézuskás” időkben. • A Jézuska hozza” kérdésében akkor kerülünk a legnehezebb - gyakorta tilag megoldhataüan - helyzetbe, ha a kicsit az idősebb testvér világosítja fel. Az ilyen szituáció ellen kizárólag megelőzéssel védekezhetünk. Ha a nagyobbak már tudják azt, amitől a kisebbeket még szeretnénk megóvni, akkor a legjobban tesszük ha jó előre szövetséget kötünk vele, s megkérjük, ne rontsa el a húga vagy az öccse örömét. Ha okosan beszélünk, számíthatunk a köz reműködésére, hiszen azzal, hogy beavattuk a titokba, ő is felnőtté vált, tehát hozzánk hasonlóan ő is annak fog örülni, hogy a kicsi még hisz az egyik legszebb csodá ban. Az együttlét a legszebb karácsonyi ajándék Egy templomhoz, faluhoz kötődik az életem A betlehemi csillag nyomában Az ünnepi készülődés közben gyakran eszünkbe jutnak a régi karácsonyok. Akárcsak a kiskunfélegyházi Krecz Gyulának, aki negyvenkét éve él együtt feleségével, Margitkával. A házaspárnak ez a mostani lesz sorrendben a negyvenharmadik közösen eltöltött szentestéje.- Emlékszik-e még, milyen volt az első karácsonyuk?- Hogyne emlékeznék. Nemcsak az elsőre. Valamennyire. De azért mégiscsak az első, az 1958- as a legemlékezetesebb. Abban az évben kerültünk össze Margitkával. A helyi téesz juhászaiként a bácsalmási József majorban kaptunk szolgálati lakást, a hajdani uradalmi cselédlakások egyikében. Kezdetben semmink se'volt, még bútorunk se. Két kéve kukoricaszár volt az ágyunk. Esténként rájuk terítettem a nagykabátomat, aztán azokon aludtunk. Öreg rogyadozó épület volt. Szobánk mennyezetéről hiányoztak a deszkák, a háztető is foghíjas volt. A réseken ki lehetett látni a csillagos égre. Hasonlóképp éreztük magunkat, mint a Szent Család a betlehemi istállóban. Karácsonyra aztán bútort vettünk és egy kis fenyőt is szereztem.- Ajándék került-e a fa alá?- Úgy rémlik, mintha én egy szürke selyemsálat kaptam volna Margitkától... Azt viszont már végképp nem tudom, én mit adtam neki. De nem is az volt a fontos. Volt szaloncukor a fán, apró díszek is, és mi együtt voltunk. Az volt a legfontosabb.- A negyvenkét karácsony közül melyik volt a legszebb?- Mind szép volt. A karácsony a legszebb ünnepe az évnek. A szeretet, az egymásra való odafigyelés ünnepe. Karácsonyainkat különösen széppé tette, hogy sohasem voltunk betegek és mindig együtt voltunk. ___szász andrás K ilencven karácsonyra emlékezni csodálatos érzés. Lami Istvánnénak ez is megadatott. Az örökkön mosolygó idős asszony a minap ünnepi fellépésre készült. Ekkor találkoztam vele.- Igaz, itt vagyok a szeretetotthonban, Lajosmizsén, de engem egy templomhoz, egy faluhoz köt az életem. Kerekegyházához. Ott kereszteltek, ott áldoztam, bérmálkoztam, s esküdtem meg a férjemmel. Az uram is ott van eltemetve. Mondja el a polgármesternek, üdvözlöm őket és népemet, s mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok. No meg jó egészséget! Mert én nemrég azért kerültem ide, mert eltörött a krumplileves, megmaradt a tál - nevet, majd megmagyarázta. - Elestem. Ezzel a kalodával járok. Jó emberek vesznek itt is körül, mint egykoron a falumban. Van itt minden. Csak az ember otthonát nem pótolhatja semmi, senki. Pedig itt mindenki aranyos. Jók az emberek. Mi is azok voltunk mindig. Hét testvérből már csak én élek. Minket kétéves korom óta nagyanyánk nevelt, mert korán árvák lettünk. De szép karácsonyaink voltak! Mindig kérdezgettük, hányat kell még aludni, mikor jön az angyal? Most is érzem a borovicskafenyő illatát. A mama meg sütött szalagóriás szíveket. De nem szabadott ám hozzányúlni! Csak számolhattuk, hány kerül fel a fára. Papírba csomagolt kockacukor, dió, ezek díszlettek rajt. Az asztalon meg disznótoros, utána olyan leveles hájas, amit csak a mama tudott sütni. Csemegeként aszalt gyümölcsöt tettek elénk. Az éjféli misére is mindig elmentünk. Pedig jó térdig ért hó. Én még énekeltem is a kórusban. A papok szeretetből csak úgy osztották a „barackot”. Mert szót fogadtam ám. Azt mondta, ha énekelsz, csak engem figyelj! No? Eléneklem magácskának - az üzenet átadásáért előre a dalom, amelyet az ünnepen fogok előadni. „Alkonyat szállt a pusztára, kegyetlenül hideg a tél, Még az ebet is bent tartják...” Mondjam még? Csak az üzenetem adja át: szeretettel gondolok mindenkire, s boldog új évet az embereknek! Én mindjárt 97 leszek - köszönt el a fellépés előtti izgalomban Borbála néni. PULAI SÁRA A „három királyok” - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - elindultak, hogy rátaláljanak a zsidók új királyára, mert látták a csillagjelet az égen. Mint annyi más bibliai történet, ez sem nélkülözi a valóságalapot - hasonlóan például a vízözönhöz. Mintegy kétezer évvel ezelőtt ugyanis még a gyakorlott csillagjósokat is megtréfálta a „betlehemi csülag” furcsasága. Ha csak valamilyen egyszerű hullócsillagot lát, aligha vág neki a hosszú sivatagi utazásnak a három király, akik valójában asztronómu- sok lehettek. Inkább üstökösről lehetett szó, ahogyan ezt már az ókori csillagászok kutatásai is alátámasztják. Az időszámítás előtti első évtizedben a Szaturnusz és a Jupiter különös „táncát” figyelték meg: a Kr. előtti 7. évben hét hónap leforgása alatt háromszor is találkozott a pályájuk, ami felkeltette a babiloni tudósok figyelmét. A következő évben a Jupitert kétszer is eltakarta a Hold. Minthogy a Jupiter a királyok égiteste, ezért a babiloni asztronómusok Isten üzenetére, azaz arra következtettek, hogy elsötétedése után a Jupiter „újjászületésével”- együtt új király is született. Mark Kidger brit csillagász kínai feljegyzésekben találta meg a bizonyítékot. A Sas csillagképében feltűnt ugyanis a Kr. e. 5. év márciusában egy szupernóva, és hetven napon át világított az égbolton - a Hajnalcsillag helyén. Elég hosszú idő ez ahhoz, hogy Babilonból el lehessen jutni Betlehembe. Michael Molnár, a New Jersey-i Rutgers egyetem kutatója hasonló következtetésre jutott. Ezek a- lapján Molnár biztos benne, hogy a Jupiter második elsötétülése idején (április 17.) pillantotta meg Jézus a napvilágot. Lami néni 96. karácsonya.
