Petőfi Népe, 2000. november (55. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-22 / 273. szám
10. oldal - Petőfi Népe TISZTELT S Z E RKESZTŐSÉG! 2000. November 22., szerda §j MB ______________________Megkérdeztük olvasóinkat____________________________ M it tenne a kábítószer terjedése ellen? Tereánszkiné dr. Dulai Ilona, Kiskörös:- Miután a kábítószer terjesztésében is érvényesül a kereslet-kínálat törvénye, mindkét oldalt egyforma súllyal kellene kezeim. A lehető legkorábban meg kell kezdeni a felvilágosító munkát, hogy tudatosodjon a gyerekekben a kábítószer káros hatása és ne legyen rá igényük. A forgalmazókkal, terjesztőkkel szemben jóval nagyobb szigor szükséges. A büntetés mértéke minden esetben arányos legyen az elkövetett bűnnel. Papp Tiborné, Kiskunfélegyháza:- Úgy vélem, sok rajtaütés- szerű ellenőrzésre lenne szükség a kábítószer visz- szaszorttására. Akiket sikerül rajtakapni, legyen az dealer, vagy kábítószer-élvező, büntessék meg. Elvégre a kábítószer elterjedésében a fogyasztók is hibásak. Úgy gondolom, nagyobb felvilágosításra lenne szükségük a fiataloknak. Ha mindenki tisztában lenne a kábítószer káros következményeivel, talán kevesebben élnének vele. Lacza Péter, Simontornya:- Nem igazán lehet ellene tenni semmit. Ma, aki akar, hozzájuthat a drogokhoz. A baráti körömben is van olyan, aki rendszeresen fogyaszt kábítószert. Ha van rá pénz, tíz perc alatt be lehet szerezni a szükséges mennyiséget. A szülők sem tehetnek sokat. Minél jobban tiltanak valamit, az annál jobban felkelti a fiatalok érdeklődését. Nekem is sokan kínálták az ismeretségi körömben, mégsem próbáltam ki. És nem is vágyom rá különösen. _ ■ Temetői bosszúságok Mély felháborodásomnak kell hangot adnom egy incidens kapcsán, amely október utolsó napjaiban történt Kecskeméten. Mozgáskorlátozott (tolókocsis) vagyok, ezért gépjárművel próbáltam megközelíteni elhunyt rokonaim síremlékét a kecskeméti köztemetőben. Illetve csak próbáltam volna, ha nem találom szembe magam egy olyan rendelkezéssel, melynek értelmében az említett területre csak 11 óráig lehet - kék engedéllyel - behajtani. Mohácsról érkezvén nem nyugodtam ebbe bele és érdeklődtem a tilalmat elrendelő szerv kiléte felől, amely esetemben a városgazdálkodás. Ekkor kezdődött a telefonálgatás... „Természetesen” az illetékes urat (dr. Mayer Antalt) több híváspróbálkozás után sem sikerült mobiltelefonján elérni, csupán feleségével tudtunk beszélni, aki annyit tudott javasolni, hogy hivatkozzunk a személyére, telefonon is igazolni hajlandó, hogy behajthatunk a temetőbe. Erre a telefonhívásra nem került sor, mert a kapuőr és vezetőjük hajthatatlannak mutatkoztak a kérdésben. Állítólag Mayer úr később a helyszfnre érkezett, de minket már nem talált ott - miért is talált volna, ha erélyes választ kaptunk a kapunál?!?! Az eset - amellett, hogy rendkívül bosszantó - jogi problémáktól sem mentes. A KRESZ 51/A - értelmében a mozgáskorlátozottak jelzőtábla tilalma ellenére jogosultak a behajtásra, és ez a miniszteri rendelet értelmében nem esik időkorlátozás alá. Kérdem én, akkor hogy jön ahhoz egy helyi rendelkezés, hogy a magasabb szintű jogszabállyal szembehelyezkedve ezt mégis megteszi. Mert ez bizony a jogforrási hierarchia lábbal típrása. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a következő nap délelőttjén (szigorúan 11 óra előtt) vissza tudtunk menni a temetőbe megemlékezni elhunyt rokonainkról, de ki fogja kárpótolni azokat az embereket, akik messziről érkezve kénytelenek anélkül hazatérni (Kecskeméttől akár 200-300 km-re fekvő otthonaikba), hogy virágot helyezzenek szeretteik sírjára? Mert ugyebár az érintett rendelkezés „szülőatyja" az ebből fakadó szállodaköltség kiegyenlítésére nem vállalkozik. (AMU »Andor, moháci Olvasónk levelével megkerestük a kecskeméti Városgazdasági Kft, ügyvezető igazgatóját, dr. Mayer Antalt, aki az alábbi észrevételeket tette: A halottak napja időszakában a Kecskeméti Köztemető látogatottságának a fokozott igénybevétele megköveteli, hogy a temető látogatásám vonatkozó szabályok betartásra kerüljenek. Természetszerűen minden arra jogosult személynek lehetősége van engedéllyel a temető területére behajtani, ez azonban időbeli korlátozás alá esik. A szóban lévő levélben foglaltakra megjegyezni kívánom, hogy a KRESZ szabályai a köztemetőben nem érvényesek. Megítélésem szerint a levélíró által említett esetben a munkatársaim szabályszerűen jártak el. A fentiektől eltekintve személyes véleményem szerint Samu Sándor úr esetében a biztonsági őrök méltányosságból kivételt tehettek volna, de sajnálatosan az adott időpontban engem telefonon nem tudtak elérni. A jelen ügy és egyéb tapasztalatok alapján a következő alkalommal megfelelő utasítással fogjuk ellátni a biztonsági őröket, hogy rendkívüli méltányosságot igénylő esetben beengedjék gépkocsival a mozgássérült temetőlátogatókat az erre megszokott időszakon kívül is. DR. MAYIR ANTAL, ÜQYVKITŐ IQAZQATÓ Felejthetetlen délután volt A közelmúltban Géró György fa- nek felejthetetlen élményben volt si Televízió vezetője pedig klari- faragómester házában tettek látó- részük. Bepillantást kaphattak a nétozott az időseknek. Ezúton gatást a kecskeméti Szociális mester önfeláldozó munkájába, a mondunk köszönetét a lenyflgö- Szolgáltató Központ Idősgondo- vendéglátás keretében megnéz- ző programért: zó Központja Jókai utcai nyugdl- ték az új színpadot és nézőteret. naqyn* rikitc Julianna, jasklubjának tagjai. A vendégek- Szabó Sándor, a Kecskeméti Váró___a» ioő»qonpozq központ vrmtOj« M ilyen világban élünk? ... Kérdezi az egyszerűen gondolkodó magyar ember. Mi történik körülöttünk? Milyen világ az, ahol nap mint nap értesülünk többmilliós csalásokról. Milliárdok vándorolnak ki tudja hová? Az adófizetők pénzét milyen jogon herdálják el? Sok-sok kérdés merül fel a becsületesen gondolkodó emberek fejében. Nem kapunk választ senkitől. Miért? Akkor, amikor családok nem tudnak majd fűteni, mert nincs miből. Akkor, amikor a Magyar- országon élő, sokat dolgozó nyugdíjas emberek létminimum alatt élnek. Mikor a kórházakban nincs megfelelő gyógyszer, vér- készítmény. Mikor már a kenyér ára sem megfizethető mindenki Emléktábla a Kalocsán voltam nemrégiben Vass Terézia barátnőmmel abból az alkalomból, hogy emléktáblát avattak a kalocsai börtön falán azok emlékére, akiket a rendszerváltást megelőző időszakban ártatlanul ott voltak politikai okokból fogva tartva. Zia barátnőm majdnem 7 évet töltött e falak között. Szívesen kísértem el őt erre az útra, nemcsak azért, mert olyan nagyon szeretjük egymást, és máskor is sok helyre elvittem őt már, hanem egyébként is úgy éreztem, hogy nekem is ott a helyem, ui. Édesanyám emlékének tartoztam ezzel, aki négy évet töltött e börtön falai között. Az ünnepséget dr. Bökönyi István bv. vezérőrnagy, országos parancsnok nyitotta meg. Ezután egy szép verset hallottunk egy gimnazista lánytól, majd Dávid Ibolya miniszter ünnepi beszéde következett. Ezután került sor a tábla leleplezésére, koszorúzásokra, majd a tábori lelkész megáldotta a táblát. A volt rabok részéről Zia barátnőm emlékezett meg, Bottal, támogatással kísérték ki a mikrofonhoz - hisz’ már 80. évén túl van egy pár évvel, és a börtöni évek sem múltak el nyomtalanul az ő maga lelki derűjével emlékezett meg az ott töltött időkről. Több írása őrzi az emlékeit, de ahogy ott sem a borzalmakat, úgy itt sem ezeket idézte fel, hanem mondanivalóját az anyák köré csoportosította. Először azokra az anyákra emlékezett, akik ott voltak a háttérben, támogatva börtönben sínylődő gyerekeiket - elsősorban lelki támasszal -, majd azokról az anyákról, akik anyaként kerültek be: némelyikük a szívük alatt számára. Mikor fent a milliomosok egymást rágalmazzák, akkor a magyar ember kilométereket gyalogol, hogy pár forinttal olcsóbb kenyeret tudjon venni. Mikor veszik észre, hogy nem becsületes dolog, amit a nép által megszavazott honatyák csinálnak? A magyar ember nem „buta”, csak nagyon türelmes, ne éljenek vissza ezen jó tulajdonságával. Tudom, „cirkusz kell a népnek”, de nem az értelmes magyar népnek. Megtanítottak minket a sorok között olvasni és a köd is felszáll egyszer. Nem szeretnénk sok rosszat, csúnyát, aljas dolgot látni. Kérdezem ismételten, milyen világot élünk, s ilyen világban akarunk élni? Nem. rAczné kovác* Éva, dunavicsi börtön falán hordta gyermekét, mikor letartóztatták (akiket később benn szültek meg a bizonytalan jövőbe, hogy sokszor még azt sem tudták, hogy hová kerültek), ill. olyanokról, akiket elszakítottak gyermeküktől, Csak egyetlen embert említett meg név szerint, Mester Margitot, az UNUM rend alapítóját, akinek boldoggá avatása folyik, és mindannyiunk példaképe volt arra, hogy hogyan kell méltósággal, derűvel, keresztényi lelkülettel viselni a börtönt. Mások is elmondták a körben röviden élettörténetüket, többek között én is, hogy édesanyám itt raboskodott 4 évet, édesapám pedig a 301-es parcellában fekszik.., Amikor a „régi időkről” kellett emlékezni, elmondtam, hogy előző este - mintegy édesanyám sugallatára - elővettem börtönből írt leveleit, mert úgy éreztem, hogy fel kell idéznem a 35-40 évvel ezelőtti emlékeket. Kéthavonta írhatott 32 sort, és arra mi is csak egy levelet, Szintén 32 sorban válaszolhattunk. Ez a „mi”, a nagyanyám és én voltunk. A levélre a választ csak az egyikünk, vagy a másikunk írhatta. Látogatni is csak egy ember látogathatta volna édesanyámat, de ő megkérdezte a börtön parancsnoknőt: „Kit hívjak? Ha az anyámat hívom, a gyerekemnek kiszakad a szíve, ha a gyerekemet, akkor az anyámnak; arról nem beszélve, hogy anyámat kísérni kell, maradjon kinn a gyerekem a beszélő alatt? Ha nem jöhet mindkettő, akkor egyiket sem kérem!” Emberséges volt a parancsnoknő, mert engedélyezte, hogy ketten látogathassuk. Most, hogy e sorokat írom, újból megráz az emlék, amely még mindig bennem él. DURICUNI ZSUZSA, • __________;_________________SU PARIST A kit naponta várunk A kiskunfél- egyházi Huszka Mónika épp egy éve munkatársa lapunknak. Azóta, minden reggel ő hordja ki a Petőfi Népét csaknem háromszáz előfizetőnek Félegyházán a Mó- ravárosban. Mint mondta, régóta szeretett volna újságkihordással foglalkozni. Megüresedés azonban sokáig nem volt a félegyházi újságterjesztőknél. Egy évvel ezelőtt viszont munkalehetőséget kapott. Huszka Mónika a korán kelés ellenére sem bánta meg, hogy belevágott ebbe a munkába. Szereti csinálni. Reggelente fél 3-kor kel és fél 6- ra már végez is a Petőfi Népe kihordásával. Utána másik munkahelyére igyekszik. Olvasószoloálat 13 SZERENCSEÓRA. Minden napra jut egy-egy azokból a karórákból, melyekkel legszerencsésebb előfizetőinket ajándékozzuk meg. A Petőfi Népe előfizetői közül bárkit érhet meglepetés, hiszen ezúttal semmit nem kell beküldeniük, nem kell pályázni: számítógépes adatállományunkból sorsolunk. A szerencse 13 órájából eddig 9 talált gazdára, hátra van még 4 karóra és a fődíj. PLUSZNYE- REMÉNYt FALIÓRA. A13 karórát követi az akció végén az a falióra, amely előfizetőink közül a legszerencsésebbre vár. A fődíj 60 cm magas, fémes számlapja van, római számokkal, és kellemes hanggal jelzi az órákat. Bízunk benne, hogy kedves darabja lesz egy lakás berendezésének. TÉLI JÁTÉK - CSAK ELŐFIZETŐKNEK! Decemberben indul és 2001 februárjáig tart az a nagyszabású nyereményjáték, melyben lapunk előfizetői vehetnek részt. A fődíj 400 ezer forintot ér! Érdemes lesz figyelni a Petőfi Népében hamarosan megjelenő tudnivalókat és gyűjteni a részvételi szelvényeket. _____! o nyi üzenet a Ps^áHfpe -ban Megjelenés: december 16. 'tűr----H IRDETÉSI SZELVÉNY Kérjük, nyomtatott betűvel kitölteni. sek szerint őn a leghatékonyabb médiát választotta hirdetése számára BAcs-Ki$kvn t ■ A kitöltött szelvényeket, tetszőleges szöveggel, kérjük, adják le, j december 8-áig a Petőfi Népe kecskeméti ügyfélszolgálati j irodájába (Szabadság tér 1/A), vagy ! vidéken a Petőfi Népe hirdetésfelvevő helyein. I Postán is feladhatja hirdetési szelvényét, de kérjük mellékelje az 500 Ft feladásáról szóló postai csekket. Ne feledje: a P€^|J||pe -ban üzenetét 320.000 olvassák! A kiválasztott keretmintát ide kérjük beragasztani! KARÁCSONYI ÜZENETEK KERETMINTÁI <3 ro é » 3 ML «ír*» ■ & 5 & n 7 ^ 00 Á | iH