Petőfi Népe, 2000. november (55. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-22 / 273. szám

10. oldal - Petőfi Népe TISZTELT S Z E RKESZTŐSÉG! 2000. November 22., szerda §j MB ______________________Megkérdeztük olvasóinkat____________________________ M it tenne a kábítószer terjedése ellen? Tereánszkiné dr. Dulai Ilo­na, Kiskörös:- Miután a ká­bítószer ter­jesztésében is érvényesül a kereslet-kíná­lat törvénye, mindkét oldalt egyforma súllyal kellene kezeim. A lehető legko­rábban meg kell kezdeni a felvilá­gosító munkát, hogy tudatosod­jon a gyerekekben a kábítószer káros hatása és ne legyen rá igé­nyük. A forgalmazókkal, terjesz­tőkkel szemben jóval nagyobb szigor szükséges. A büntetés mértéke minden esetben arányos legyen az elkövetett bűnnel. Papp Tiborné, Kiskunfélegy­háza:- Úgy vélem, sok rajtaütés- szerű ellenőr­zésre lenne szükség a ká­bítószer visz- szaszorttására. Akiket sikerül raj­takapni, legyen az dealer, vagy kábítószer-élvező, büntessék meg. Elvégre a kábítószer elterje­désében a fogyasztók is hibásak. Úgy gondolom, nagyobb felvilá­gosításra lenne szükségük a fiata­loknak. Ha mindenki tisztában lenne a kábítószer káros követ­kezményeivel, talán kevesebben élnének vele. Lacza Péter, Simontornya:- Nem igazán lehet ellene tenni semmit. Ma, aki akar, hozzájuthat a drogokhoz. A baráti köröm­ben is van olyan, aki rendszere­sen fogyaszt kábítószert. Ha van rá pénz, tíz perc alatt be lehet sze­rezni a szükséges mennyiséget. A szülők sem tehetnek sokat. Minél jobban tiltanak valamit, az annál jobban felkelti a fiatalok érdeklő­dését. Nekem is sokan kínálták az ismeretségi körömben, még­sem próbáltam ki. És nem is vá­gyom rá különösen. _ ■ Temetői bosszúságok Mély felháborodásomnak kell hangot ad­nom egy incidens kapcsán, amely október utolsó napjaiban történt Kecskeméten. Mozgáskorlátozott (tolókocsis) vagyok, ezért gépjárművel próbáltam megközelíteni elhunyt rokonaim síremlékét a kecskeméti köztemető­ben. Illetve csak próbáltam volna, ha nem talá­lom szembe magam egy olyan rendelkezéssel, melynek értelmében az említett területre csak 11 óráig lehet - kék engedéllyel - behajtani. Mo­hácsról érkezvén nem nyugodtam ebbe bele és érdeklődtem a tilalmat elrendelő szerv kiléte fe­lől, amely esetemben a városgazdálkodás. Ekkor kezdődött a telefonálgatás... „Természetesen” az illetékes urat (dr. Mayer An­talt) több híváspróbálkozás után sem sikerült mobiltelefonján elérni, csupán feleségével tud­tunk beszélni, aki annyit tudott javasolni, hogy hivatkozzunk a személyére, telefonon is igazol­ni hajlandó, hogy behajthatunk a temetőbe. Erre a telefonhívásra nem került sor, mert a kapuőr és vezetőjük hajthatatlannak mutatkoztak a kér­désben. Állítólag Mayer úr később a helyszfnre érkezett, de minket már nem talált ott - miért is talált vol­na, ha erélyes választ kaptunk a kapunál?!?! Az eset - amellett, hogy rendkívül bosszantó - jogi problémáktól sem mentes. A KRESZ 51/A - értelmében a mozgáskorlátozottak jelzőtábla ti­lalma ellenére jogosultak a behajtásra, és ez a miniszteri rendelet értelmében nem esik időkor­látozás alá. Kérdem én, akkor hogy jön ahhoz egy helyi rendelkezés, hogy a magasabb szintű jogszabállyal szembehelyezkedve ezt mégis megteszi. Mert ez bizony a jogforrási hierarchia lábbal típrása. Mi abban a szerencsés helyzet­ben voltunk, hogy a következő nap délelőttjén (szigorúan 11 óra előtt) vissza tudtunk menni a temetőbe megemlékezni elhunyt rokonainkról, de ki fogja kárpótolni azokat az embereket, akik messziről érkezve kénytelenek anélkül hazatér­ni (Kecskeméttől akár 200-300 km-re fekvő ott­honaikba), hogy virágot helyezzenek szeretteik sírjára? Mert ugyebár az érintett rendelkezés „szülőatyja" az ebből fakadó szállodaköltség ki­egyenlítésére nem vállalkozik. (AMU »Andor, moháci Olvasónk levelével megker­estük a kecskeméti Városgazdasági Kft, ügyvezető igazgatóját, dr. Mayer Antalt, aki az alábbi észrevételeket tette: A halottak napja időszakában a Kecskeméti Köztemető látoga­tottságának a fokozott igénybe­vétele megköveteli, hogy a te­mető látogatásám vonatkozó szabályok betartás­ra kerüljenek. Természetszerűen minden arra jo­gosult személynek lehetősége van engedéllyel a temető területére behajtani, ez azonban időbeli korlátozás alá esik. A szóban lévő levélben fog­laltakra megjegyezni kívánom, hogy a KRESZ szabályai a köztemetőben nem érvényesek. Meg­ítélésem szerint a levélíró által említett esetben a munkatársaim szabályszerűen jártak el. A fentiektől eltekintve személyes véleményem szerint Samu Sándor úr esetében a biztonsági őrök méltányosságból kivételt tehettek volna, de sajnálatosan az adott időpontban engem telefo­non nem tudtak elérni. A jelen ügy és egyéb tapasztalatok alapján a kö­vetkező alkalommal megfelelő utasítással fogjuk ellátni a biztonsági őröket, hogy rendkívüli mél­tányosságot igénylő esetben beengedjék gépkocsi­val a mozgássérült temetőlátogatókat az erre megszokott időszakon kívül is. DR. MAYIR ANTAL, ÜQYVKITŐ IQAZQATÓ Felejthetetlen délután volt A közelmúltban Géró György fa- nek felejthetetlen élményben volt si Televízió vezetője pedig klari- faragómester házában tettek látó- részük. Bepillantást kaphattak a nétozott az időseknek. Ezúton gatást a kecskeméti Szociális mester önfeláldozó munkájába, a mondunk köszönetét a lenyflgö- Szolgáltató Központ Idősgondo- vendéglátás keretében megnéz- ző programért: zó Központja Jókai utcai nyugdl- ték az új színpadot és nézőteret. naqyn* rikitc Julianna, jasklubjának tagjai. A vendégek- Szabó Sándor, a Kecskeméti Váró­___a» ioő»qonpozq központ vrmtOj« M ilyen világban élünk? ... Kérdezi az egyszerűen gondolkodó magyar ember. Mi történik körülöttünk? Milyen világ az, ahol nap mint nap értesülünk többmilliós csalá­sokról. Milliárdok vándorolnak ki tudja hová? Az adófizetők pén­zét milyen jogon herdálják el? Sok-sok kérdés merül fel a becsü­letesen gondolkodó emberek fe­jében. Nem kapunk választ sen­kitől. Miért? Akkor, amikor családok nem tudnak majd fűteni, mert nincs miből. Akkor, amikor a Magyar- országon élő, sokat dolgozó nyugdíjas emberek létminimum alatt élnek. Mikor a kórházakban nincs megfelelő gyógyszer, vér- készítmény. Mikor már a kenyér ára sem megfizethető mindenki Emléktábla a Kalocsán voltam nem­régiben Vass Terézia barát­nőmmel abból az alkalom­ból, hogy emléktáblát avat­tak a kalocsai börtön falán azok emlékére, akiket a rendszerváltást megelőző időszakban ártatlanul ott voltak politikai okokból fogva tartva. Zia barátnőm majdnem 7 évet töltött e falak között. Szívesen kí­sértem el őt erre az útra, nem­csak azért, mert olyan nagyon szeretjük egymást, és máskor is sok helyre elvittem őt már, ha­nem egyébként is úgy éreztem, hogy nekem is ott a helyem, ui. Édesanyám emlékének tartoz­tam ezzel, aki négy évet töltött e börtön falai között. Az ünnepséget dr. Bökönyi Ist­ván bv. vezérőrnagy, országos parancsnok nyitotta meg. Ezután egy szép verset hallottunk egy gimnazista lánytól, majd Dávid Ibolya miniszter ünnepi beszéde következett. Ezután került sor a tábla leleplezésére, koszorúzá­sokra, majd a tábori lelkész meg­áldotta a táblát. A volt rabok részéről Zia barát­nőm emlékezett meg, Bottal, tá­mogatással kísérték ki a mikro­fonhoz - hisz’ már 80. évén túl van egy pár évvel, és a börtöni évek sem múltak el nyomtalanul az ő maga lelki derűjével emlé­kezett meg az ott töltött időkről. Több írása őrzi az emlékeit, de ahogy ott sem a borzalmakat, úgy itt sem ezeket idézte fel, ha­nem mondanivalóját az anyák köré csoportosította. Először azokra az anyákra em­lékezett, akik ott voltak a háttér­ben, támogatva börtönben síny­lődő gyerekeiket - elsősorban lel­ki támasszal -, majd azokról az anyákról, akik anyaként kerültek be: némelyikük a szívük alatt számára. Mikor fent a milliomo­sok egymást rágalmazzák, akkor a magyar ember kilométereket gyalogol, hogy pár forinttal ol­csóbb kenyeret tudjon venni. Mikor veszik észre, hogy nem becsületes dolog, amit a nép által megszavazott honatyák csinál­nak? A magyar ember nem „bu­ta”, csak nagyon türelmes, ne él­jenek vissza ezen jó tulajdonsá­gával. Tudom, „cirkusz kell a népnek”, de nem az értelmes ma­gyar népnek. Megtanítottak min­ket a sorok között olvasni és a köd is felszáll egyszer. Nem sze­retnénk sok rosszat, csúnyát, al­jas dolgot látni. Kérdezem ismételten, milyen világot élünk, s ilyen világban akarunk élni? Nem. rAczné kovác* Éva, dunavicsi börtön falán hordta gyermekét, mikor letar­tóztatták (akiket később benn szültek meg a bizonytalan jövő­be, hogy sokszor még azt sem tudták, hogy hová kerültek), ill. olyanokról, akiket elszakítottak gyermeküktől, Csak egyetlen em­bert említett meg név szerint, Mester Margitot, az UNUM rend alapítóját, akinek boldoggá ava­tása folyik, és mindannyiunk pél­daképe volt arra, hogy hogyan kell méltósággal, derűvel, keresz­tényi lelkülettel viselni a börtönt. Mások is elmondták a körben röviden élettörténetüket, többek között én is, hogy édesanyám itt raboskodott 4 évet, édesapám pe­dig a 301-es parcellában fekszik.., Amikor a „régi időkről” kellett emlékezni, elmondtam, hogy előző este - mintegy édesanyám sugallatára - elővettem börtönből írt leveleit, mert úgy éreztem, hogy fel kell idéznem a 35-40 év­vel ezelőtti emlékeket. Kéthavon­ta írhatott 32 sort, és arra mi is csak egy levelet, Szintén 32 sor­ban válaszolhattunk. Ez a „mi”, a nagyanyám és én voltunk. A levélre a választ csak az egyikünk, vagy a másikunk ír­hatta. Látogatni is csak egy em­ber látogathatta volna édesanyá­mat, de ő megkérdezte a börtön parancsnoknőt: „Kit hívjak? Ha az anyámat hívom, a gyerekem­nek kiszakad a szíve, ha a gyere­kemet, akkor az anyámnak; arról nem beszélve, hogy anyámat kí­sérni kell, maradjon kinn a gyere­kem a beszélő alatt? Ha nem jö­het mindkettő, akkor egyiket sem kérem!” Emberséges volt a pa­rancsnoknő, mert engedélyezte, hogy ketten látogathassuk. Most, hogy e sorokat írom, új­ból megráz az emlék, amely még mindig bennem él. DURICUNI ZSUZSA, • __________;_________________SU PARIST A kit naponta várunk A kiskunfél- egyházi Huszka Mó­nika épp egy éve munkatár­sa lapunknak. Azóta, min­den reggel ő hordja ki a Pe­tőfi Népét csaknem háromszáz előfizetőnek Félegyházán a Mó- ravárosban. Mint mondta, rég­óta szeretett volna újságkihor­dással foglalkozni. Megüresedés azonban sokáig nem volt a fél­egyházi újságterjesztőknél. Egy évvel ezelőtt viszont munkale­hetőséget kapott. Huszka Móni­ka a korán kelés ellenére sem bánta meg, hogy belevágott eb­be a munkába. Szereti csinálni. Reggelente fél 3-kor kel és fél 6- ra már végez is a Petőfi Népe ki­hordásával. Utána másik mun­kahelyére igyekszik. Olvasószoloálat 13 SZE­RENCSE­ÓRA. Min­den napra jut egy-egy azokból a karórákból, melyekkel legszerencsésebb előfizetőinket ajándékozzuk meg. A Petőfi Népe előfizetői közül bárkit ér­het meglepetés, hiszen ezúttal semmit nem kell beküldeniük, nem kell pályázni: számítógé­pes adatállományunkból sorso­lunk. A szerencse 13 órájából eddig 9 talált gazdára, hátra van még 4 karóra és a fődíj. PLUSZNYE- REMÉNYt FALIÓRA. A13 karórát követi az ak­ció végén az a falióra, amely előfi­zetőink kö­zül a legsze­rencsésebbre vár. A fődíj 60 cm magas, fémes számlapja van, római számokkal, és kellemes hanggal jelzi az órákat. Bízunk benne, hogy kedves darabja lesz egy lakás berendezésének. TÉLI JÁTÉK - CSAK ELŐ­FIZETŐK­NEK! Decemberben indul és 2001 februárjáig tart az a nagyszabású nyereményjá­ték, melyben lapunk előfizetői vehetnek részt. A fődíj 400 ezer forintot ér! Érdemes lesz figyel­ni a Petőfi Népében hamarosan megjelenő tudnivalókat és gyűj­teni a részvételi szelvényeket. _____! o nyi üzenet a Ps^áHfpe -ban Megjelenés: december 16. 'tűr----­H IRDETÉSI SZELVÉNY Kérjük, nyomtatott betűvel kitölteni. sek szerint őn a leghatékonyabb médiát választotta hirdetése számára BAcs-Ki$kvn t ■ A kitöltött szelvényeket, tetszőleges szöveggel, kérjük, adják le, j december 8-áig a Petőfi Népe kecskeméti ügyfélszolgálati j irodájába (Szabadság tér 1/A), vagy ! vidéken a Petőfi Népe hirdetésfelvevő helyein. I Postán is feladhatja hirdetési szelvényét, de kérjük mellékelje az 500 Ft feladásáról szóló postai csekket. Ne feledje: a P€^|J||pe -ban üzenetét 320.000 olvassák! A kiválasztott keretmintát ide kérjük beragasztani! KARÁCSONYI ÜZENETEK KERETMINTÁI <3 ro é » 3 ML «ír*» ■ & 5 & n 7 ^ 00 Á | iH

Next

/
Thumbnails
Contents