Petőfi Népe, 2000. október (55. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-25 / 250. szám

6. oldal - Petőfi Népe TISZTELT 2000. Október 25., szerda S Z RKESZTOSEG! Hajléktalanok... Bizonyára sokat hallottunk már a hajlékta­lanokról ki-ki más szemszögből nézi, ítéli meg őket. Ne törjünk felettük pálcát, mert sok esetben mi magunk vagyunk az okozói, hogy idejutottak. Kicsi korukban szinte számolatlanul látjuk el őket zsebpénzzel - mert hát talán magunknak nehéz gyermekéletünk volt, s gondoljuk: leg­alább az unokáinknak legyen jobb... Ez eddig így igaz is, de gondolunk-e arra, ami­kor szinte tömjük őket zsebpénzzel, hogy a jószándékunkkal éppen rosszat teszünk, cse­lekszünk. Mert az a gyermek, aki mindig csak kap, meg­szokja, s végül immár el is várja, hogy márpe­dig neki mindenki ad, s érte nem vár el mun­kába jelentkező ellenszolgáltatást. Nem csak magánvéleményem, hogy aki nem dolgozik meg már kiskorában a pénzért, nem is tudja azt megbecsülni. Nem árt, sőt hasz- * nos, ha a gyermek megtanulja, hogy kell a pénzt megkeresni, s azért dolgozni is kell - tűz­ben edzik a vasat... Sohasem felejtem el azt a beszélgetést, amit csak úgy véletlenül hallottam az egyik baráti körben. Akkor nem is tulajdoní­tottam neki jelentőséget, de azóta sokszor eszembe jutott. Két, láthatóan jó barát beszélgetett, s ennek so­rán jegyezte meg az egyik: - Hontalan voltam, de hajléktalan még abban a szituációban sem! ... és a dialóg így folytatódott: - Hát, kedves ba­rátom, mi tízen voltunk jó egyetértésben testvé­rek. Nagyon szűkösen éltünk és mindannyian megálltuk a helyünket az életben és érvényesül­tünk is, mert megtanultunk dolgozni, s megbe­csülni azt a pénzt, amiért néha igen keservesen megdolgoztunk! Amikor mindezeket mint gondolatokat papírra vetettem az is eszembe jutott, hogy sok a hajlék­talan, sok a munkanélküli, ám egy-egy komo­lyabb havazás után 1500 forintért sincs elég hó­munkás... ________URBAN ANTAL, KECSKEMÉT O tt folytatják, ahol abbahagyták Ez év május elején fém­tolvajok rongálták meg és fosztották ki a másfél méter magas kerítéssel körbevett gyümölcsösben lévő lakó­kocsinkat. Két éve a bejára­ti kaput verték le, vitték el, 20 ezer forintba került a pótlása. A mostani barbár munkájukat többen követhették el, legalább hárman-négyen lehettek, mert a lakókocsi mellett lévő karórakást csak ilyen erő volt képes feldön­teni. Hogy ezt miért tették? Ki tudja? De mit is lehet a primitív vandáloktól elvárni? Ha ezek az emberek aznap, amikor ezt a lo­pást elkövették, annyit dolgoztak volna, mint én, tisztességes mun­kával lehet hogy több pénzhez jutottak volna, mint ezzel a tet­tükkel. Hiszen ez az elvitt bordá­zott alulemez könnyű súlyú, vi­szont négyzetmétere jó pár ezer forintot ér. Az ügyhöz kapcsolódóan még megjegyzem, vagy legalábbis én úgy látom: ha többszöri lopás után végre sikerül az ilyen alako­kat elkapni, beviszik őket az egyik ajtón, ahol egy nagytu­dású, kitanult ember azt mondja: „Ejnye, ejnye, kisfiam!” A másik ajtón meg kiengedik őket, akik jót nevetnek a markukba és ott folytatják, ahol abbahagyták. HONTI JÁNOS, SOLTVADKERT ____________________________Megkérdeztük olvasóinkat____________________ ___ E gyüttérez-e a hajléktalanokkal? Köszönet és hála A d o r j á n i Zsuzsa, La- josmizse: Sajnálom őket. Embe­rek. Azt azért jó lenne tud­ni, miért let­tek hajléktala­nok. Bizonyára sokan válás miatt kerültek az utcára. Ki lettek pate- rolva otthonról. Mások esetleg le­eresztették a vagyonukat a torku­kon. Azt viszont tapasztalom, hogy egyre agresszívebbek. Le­gyen szó koldulásról, vagy az új­ságok mindenáron való eladásá­ról. A hajléktalanok közül több a férfi. Én elvből nem adok nekik alamizsnát, függetlenül attól, hogy tényleg sajnálom őket. Kovács Iván, Kiskunhalas:- Megdöbben­tőnek tartom a hajléktalanság létét, s magát a tényt, hogy lé­tezik. Hiszen azoknak az embereknek ugyanúgy folyik a vér az ereikben, ugyanúgy léle­geznek, mint mi. A társadalom mégis úgy néz rájuk, mintha egy másik fajtához tartoznának. Mindezek mellett nem segítek rajtuk, mert nem az én dolgom a hajléktalanság megakadályozása. Nem értem, hogy amikor elindul mindegyik a maga lejtőjén, akkor miért nincs egy gát, ami megaka­dályozza a süllyedést. Kassay Krisz­tián, Ágasegy­háza:- Azzal a réteg­gel igen, ame­lyik nem a sa­ját hibájából került ebbe a helyzetbe. Ha­ragszom viszont az alkoholisták­ra, a munkakerülőkre. Ők talán felrúgták azt a biztos hátteret, amit a családjuk, a szüleik egy élet munkájával hoztak létre. Sze­rintem munkát kellene adni ne­kik, és olyan védett lakásokat, ahol állandó az egészségügyi el­lenőrzés. Szociális munkásokra is szükségük van. A társadalom­ba való visszatérés ugyanis na- gyon nehéz egyedül. _________■ E gy külön kis világ a fogya­tékos emberek világa, ők azok a szeretetigényes ked­ves kis emberkék, kik min­den egyes szeretetre, ked­vességre külön szeretettel válaszolnak. Sajnos ebben a rohanó világban nem sok embernek jut eszébe, hogy ezeken a kis embereken se­gítsenek. De azért mégis akad va­laki, kinek eszébe jutott, hogy ők léteznek, és várják a segítséget. Ezt az embert Bársony Józsefnek hívják, ő az egy a sok közül, ki a feleségével közösen felkarolta ezeket a gyerekeket, kibérelte a MÁV kultúrházát, diszkót, zenét, szórakozást, üdítőt, krémest kap­tak, és sok-sok szeretetet. Az én fiam, ki különben a ma­gányosságot szereti, nagyon-na- gyon jól érezte magát, táncolt,’ egymás után kérte fel a lányokat, pedig még táncolni sem tud, mert a városban az ő számára nincs olyan hely, ahol megtanul­hatna táncolni, mert elképzelhe­tő, hogy megaláztatásban része­sülne. Még egyszer köszönetét sze­retnék mondani Bársony József úrnak és feleségének. Kívánom, hogy még nagyon-nagyon sok­szor ezt megtudja tenni. A köszö­netét, nemcsak én akarom meg­tenni, hanem még a többi szülő: a Platán Szociális Otthon, Juhar utcai iskola, Humán Kft. dolgo­zói, az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonába járó gyere­kek szülei, hisz az ő gyerekeik is nagyon jól érezték itt magukat. Isten éltesse őket sokáig erőben és egészségben! VINCZE JÁNOSNÉ, GONDOZÓNŐ ÉS EGYBEN SZÜLŐ IS Gödrös a Győzelem utca Kecskeméten a Széchenyi- városban, a Győzelem utcá­ban található talán a város legjobban feltöredezett be- tonútja. A Március 15. utca csatlakozó vé­ge felőli részén az útburkolat tel­jesen elhasználódott, feltörede­zett. Gödrök, üregek, kátyúk ve­szélyeztetik a rajta karikázó ke­rékpárosok, motorosok testi ép­ségét s természetesen a kisma­máknak sem könnyű ezen az ép­pen sima felületűek nem nevez­hető úton tolni a gyermekkocsit. De a gyalogosok s a játszadozó gyermekek is beléphetnek ezek­be a veszélyesen tátongó résekbe, gödrökbe. Véleményem szerint az illetékesek néhány kocsi asz­faltréteg odaszállításával, ráborí- tásával, lesimításával soronkívül is megszüntethetnék ezt az áldat­lan helyzetet. KENYERES DÉNES, _____________ KECSKEMÉT N egyven éve végeztünk 1960-ban a Kecskeméti Közgaz­dasági Technikum kereskedelmi tagozatán 28 lány érettségizett. Ötévenként sorra megtartottuk a találkozókat. Nemrégiben volt a nyolcadik. Húszán voltunk jelen, pedig az országban szétszóródva élünk. Sajnos, igen nagyrabec- sült tanárunk, dr. Csapó László az idén meghalt, és három osz­tálytársunk sincs már közöttünk. Igen nagy veszteség ez számunk­ra. A volt iskolánkban beszámol­tak a megmaradottak életük fo­lyásáról, ezután tiszteletünket tettük szeretett osztályfőnökünk sírjánál. Szeretnénk még néhány igazi találkozót megérni. BOLYKI JÁNOSNÉ BOZSÓ MAGDOLNA, _____ ÁGASEGYHÁZA DH UNIVERZUM ÉRTÉKPAPÍR-KERESKEDELMI RT. Értékpapírpiac Folytassa, Vegyipar! Mozgalmas hetet tudhat maga mögött a nemzetközi értékpapírpiac, még ha ez nem is látszik meg a heti indexek változá­sán. A Dow Jones ugyanis csak 0,5%-kal erősödött (így 10.226 ponton zárt), de ha ezt annak a fényében vizsgáljuk, hogy a mutató hét közben jócskán 10.000 pont alatt is járt, azonnal szebb képet kapunk. A Nasdaq 6%-kal nőtt, ezzel már 15%-kal hagyta el az index két héttel azelőtt felállí­tott éves minimumát. Az amerikai cégada­tok optimizmust sugalltak, mivel a megje­lentetett számok a "profit warning"-okhoz képest jobb adatokról szóltak. A távol-kele­ti régió vegyes szereplést mutatott: a ki­sebb piacok és a Hang Seng emelkedtek, míg a Nikkei kétéves minimuma, 15.000 pont közelébe esett. Az európai fronton nyugodt volt a kép: Párizs és London eny­hén emelkedett, míg a DAX szintén eny­hén, de esett. Meglehetősen borús hetet zárt az euro, mivel jegyzése rekord alacsony szintet ért el a dollárral szemben (0,834 USD/euro). Az olaj ára nem változott jelentősen a nem­zetközi olajtőzsdéken - vihar előtti csend? A hazai pályán még mindig a vegyipari részvények játszották a főszerepet. A BUX emelkedésében szinte egyedül ők vettek részt (az index ismét 8.000 pont fölé ke­rült, 8.114 ponton fejezte be a hetet). A legnagyobb forgalmat a MÓL produkálta, és csaknem 15%-ot drágult, miután a dif­ferenciált gázáremelés végre megvalósul­ni látszik. Az ipari fogyasztók felé 2000. november 1-jétől (?) 43%-kal drágul a föld­gáz, míg a lakossági árszint az előre terve­zett mértékkel fog csak a megfelelő idő­pontban növekedni. Ezzel a MÓL veszte­ségei jelentősen mérséklődni fognak, bár még így is tetemesek lesznek. A közgyűlé­sen az OMV nem tisztázta szándékait a to­vábbi részesedésvásárlással kapcsolat­ban, viszont a MOL-t biztatta, hogy vegyen OMV-rószvényeket a stratégiai együttmű­ködés szorosabbá tétele érdekében. A TVK és a BorsodChem piacán szintén je­lentős forgalom bonyolódott erős ármoz­gással fűszerezve. Előbbi 5.800 Ft-on (mindenkori maximumán), utóbbi 7.785 Ft-on fejezte be a hetet (ezek az árak mindkét esetben 10%-ot meghaladó árug­rást jelentenek). Az index ellenében moz­gott a Matáv: hét közben 1.200 Ft alatt is járt az árfolyam, de végül is sikerült felette maradnia. Az 1.281 Ft-os záróár 3%-os esésnek felel meg. Enyhén erősödött az OTP és a Richter. A bankpapírt gyengévé tették a Postabank esetleges megszerzé­séről szóló pletykák, minek hatására csak­nem 13.000 Ft-ig zuhant, majd végül 14.400 Ft-ig kapaszkodott. A Synergon körüli bizonytalanság megtette hatását: az egyik vezető letartóztatása esetleges pénzügyi gondokat is felvetett, egyelőre pletykaszinten, de a részvény ára 1.100 Ft alá is benézett, majd a korrekció 1.230 Ft- on fejezte be a hetet. DH UNIVERZUM ÉRTÉKPAPÍR-KERESKEDELMI RT 6000 Kecskemét, Horváth D. krt. 12. Tel.: 76/486-606, 486-607; Fax: 76/481-884 Kerékpáros emléktúra Aradra A Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziumának 10 tanulója vághatott neki az aradi kerékpáros emlék­túrának Varga László nagy­tiszteletű úr és Szabados László tanár úr vezetésével. 2000. október 3-án reggel, a bú­csúztató ünnepség után indul­tunk el a budapesti Puskás Tiva­dar Távközlési Technikum nö­vendékeivel és 34 éve végzett öregdiákjával, Katona Kálmán volt miniszter úrral, aki velünk együtt teljesítette a közel 260 km- es túrát. Szállást a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gim­názium biztosított számunkra. Másnap ünnepélyes keretek kö­zött került sor a gimnázium sza­lagjának feltűzésére és általunk vitt koszorúra, amelyet Risztov Éva olimpikon helyezett el. Battonyára 18 óra körül ér­tünk, ahol a Mikes Kelemen Gim­názium és Szakiskola látott min­ket vendégül. Reggel a rövid isko­lai műsor után indultunk a határ felé, ahol várt minket Heinrich Jó­zsef pécskai katolikus esperes úr, aki bekísért minket Pécskára. Itt megtapasztalhattuk a katolikus plébánia és a pécskai Kolping csa­lád vendégszeretetét. A bőséges ebéd után Katona Kálmán szelle­mesen megjegyezte: „Két étkezés között kerékpározunk egy keve­set.” Október 6-án kora reggel keltünk, hogy időben odaérjünk a Minorita templomban tartott gyászmisére. A mise előtt talál­koztunk Dávid Ibolya miniszter asszonnyal, aki gratulált nekünk, és a templom udvarán elhelyezett Szabadság-szobornál közös fény­képet készítettünk vele. Ebéd után a városon átkerekezve ér­keztünk meg a vesztőhelyre, ahol már óriási tömeg gyűlt össze. So­kan tapsoltak és gratuláltak. Fel­emelő érzés volt a csodálkozó te­kintetek között áthaladni. A ko­szorúzás után megálltunk a már­tírhalált halt Tóth Sándor hódme­zővásárhelyi polgár tiszteletére állított kopjafánál. Velünk kereke­zett a fia is, aki koszorúval emlé­kezett édesapjára. Már sötétedett, amikor a határhoz értünk. Na­gyon fáradtan, de új élményekkel gazdagodva, magyarságunkban megerősödve értünk haza. A ke­rékpáros emléktúrán részt vettek: Karácsonyi Gábor, Svébis Márk, Pócsa Katalin, Bátori Dániel, Cse­peli József, Szegedi Tamás, Patay Szabolcs, Pócsa Andrea, Szaszkó Elek, Törőcsik Kálmán öregdiák. CSEPELI JÓZSEF, A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM -GIMNÁZIUMÁNAK TANULÓJA Akit naponta várunk A fülöpszál- lási Jámbrik Ferencné Gál Julianna mostanában kissé később „veszi nyaká­ba” a falut, mint nyáron. Ilyenkor „csak” hajnali négy után indul el, hogy a több mint kétszáz előfizetőnk kora reggel megkapja a Petőfi Népét. Még vasárnap is körbeszalad a 130 újsággal, hiszen annyira várják. Mostanában új és régi-új előfize­tőket is sikerült toboroznia, hi­szen közeleg a tél, több idő jut majd az olvasásra. Sokan szere­tik az Olvasói család összeállí­tást, az orvossorozatot. Legjob­ban persze annak örülnek, ha is­merőst látnak a lapban, vagy he­lyi hírekről szereznek belőle tu­domást. Olvasószolgálat A SZE­RENCSE ÓRÁJA­hamarosan! Megoszla­nak a véle­mények, mennyire szerencsés szám a 13-as. A Petőfi Népe előfizetői, köztük többen - éppen tizen­hármán - mindenképpen sze­rencsésnek fogják tartani. Ha­marosan indul ugyanis az az új akció előfizetőinknek, melyben 13 karórát sorsolunk ki. A játék részleteiről a Petőfi Népében ol­vashatnak. NÉGY HÁTI­ZSÁKOT sorsoltunk ki. Olvasó­ink közül azok, akik megfejtet­ték és be- küldték a hétvégi keresztrejt­vény kulcsmondatát, praktikus hátizsákot nyertek. Gratulálunk Kalmár Imréné mátételki, Czirok Dénes akasztói, Sepsiné G. Irén ceglédi és Sólyom Sándorné tiszakécskei kedves olvasónknak. Az ajándékot el­juttatjuk címükre. AJÁNDÉK- CSOMAG a nyeremény. Újabb aján­dékcsomag talál gazdá­ra előfizető­ink között. A sorsoláson mindazok részt vesznek, akik „Ajánljuk magun­kat - ajánljon ön is” akciónkra beküldték ismerőseik, szom­szédaik nevét és címét. Az ak­ció folyamatos, minden hónap­ban újra sorsolunk egy tízezer forintos ajándékcsomag a tét. Kérjük, ne felejtsék el, hogy te­lefonon, ingyen hívható zöld­számunkon: 06-80/480-756 is pályázhatnak! Vigyázz értékeidre! Nem olyan régen hazafelé me­net megállítottak az utcában. Mit sem sejtve leszálltam a bi­cikliről, „vesztemre”. Pénzt kér­tek kölcsön, nem adtam, de saj­nos a pénztárcám látható helyen volt. Míg én az egyikkel beszél­gettem, a másik kivette a pénz­tárcámat, melyben 14 000 forint és a nyugdíjas utazási papír volt. Ismerem ki volt, visszamentem, de természetesen már a két sze­mélyt sehol sem találtam. Saj­nos az utcán kint senki nem volt. így tanú sincs. Se pénz, se utazási papír. Csak mérgelődés! Ezt a levelet azért írtam, hogy másokat figyelmeztessek. Lát­ható helyre ne tegyék értékeiket. Ez nagy lecke volt nekem. NÉV ÉS CÍM SZERKESZTŐSÉGBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents