Petőfi Népe, 2000. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-05 / 208. szám
8. oldal - Petőfi Népe ELŐTÉRBEN A Z AGRÁRGAZDASÁG 2000. Szeptember 5., kedd Miért ne lehetne a víz is jövedéki termék? Szögezzük le: a bor hamisítása nem szakmai, hanem hatósági kérdés. Ellene nem a szakma ellehetetlenítésével, a termelőt irritáló akták, nyilvántartások tömkelegével, a pénzügyőrségnek való teljes kiszolgáltatással és főleg nem a politika porcelánboltba való beengedésével kell védekezni. Mert jelenleg éppen ez történik. Ebben hibás maga a borász szakma, hibásak az egymást váltó kormányok, a szakmáról még csak harangozni is alig hallott minisztériumi apparátusok. És persze a polihisztor parlamenti képviselők, akik az áment mondják ki. A borász szakma nem tudta kigolyózni a klubból azokat, akik nemcsak tőkén termett bort készítettek. Ez persze érthető, ha arra gondolunk, hogy a 80-as évek nagyüzemeiben, ahol a szakma mai elitje felnőtt, különféle hangzatos álneveken borhamisítás is folyt. Ennek mértéke a piaci céltól függően lehetett szinte elhanyagolható, de lehetett igen durva is. Mindez adott esetben az Országos Borminősítő Intézet (OBI) tudtával, sőt írásos engedélyével történt. Nehéz tehát egyszer csak arra ébredni, hogy ennek vége, főleg olyan helyzetben, mikor mindenki tudja a másikról, hogy az nem akkor született, amikor a magánpincészetét létrehozta és elemi érdekévé vált a kiváló minőségű bor előállítása. Mivel nem volt megfelelő fórum, nem is tisztázódott soha, hogy nincs egységes szőlőtermesztői, és főleg nincs közös borászati érdek egy igencsak minimális alapszinten túl. Más az érdeke annak a szőlősgazdának, aki termését szőlőként adja le, más azé, aki mustot készít, és más azé, aki a borát adja át. Adott esetben gyökeresen más azé a borászé, aki vásárolt szőlőből dolgozik, más azé, aki saját termését dolgozza fel. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, messze nem azonos a palackos bort forgalmazók érdeke és a más kiszerelésben értékesítőké. Mást szeretne a klasszikus történelmi borvidékek szőlésze-borásza és mást a (jobb kifejezés híján) tömegbort előállító szakember. Az már csak hab a tortán, hogy az üzemnagyság szerint is érdekellentét van az egyes szereplők között és hogy a felsorolt kategóriák között átfedés is van. Ugyanakkor elemi a fogyasztói igény a tisztességes minőségű, megfizethető árú borra. Ezekkel az ellentmondásokkal sem a szakma, sem az éppen aktuális mező- gazdasági kormányzat nem tudott mit kezdeni, talán nem is akart. Mivel termelői és fogyasztói oldalról egyaránt komolynak tűnő igény mutatkozott a borhamisítók megfékezésére, innen már egyenes út vezetett a legrosszabbhoz. A politikusok kézbevették az ügyet és mi már csak azt mondhatjuk, hogy messze nem ilyen lovat akartunk. A jogszabály megalkotói valószínűleg szőlővel soha, borral pedig talán csak pohárban találkoztak. A szabályozást megismerve az is kannás-tablettás bor lehetett. A szőlő jövedéki termékként történő kezelése másképpen nem juthatott volna eszükbe. A sok tanult képviselő pedig jóérzéssel dőlhetett hátra, megint hatástalanított egy bombát. Mára más világos, hogy egy csomó bosszúságon kívül mást nem értek el, mert a borhamisítás éppen úgy virágzik, mint eddig, hiszen óriási pénz van benne, csak emellett a termelőket egy csomó felesleges adminisztrációra is kényszerítik, és a finánc ismét keresheti a fejadagon felüli bort a gazdák portáján. Hamisították a herendi porcelánt is és senkinek nem jutott eszébe, hogy a porcelán jövedéki termék legyen. Az meg, hogy a kaolin is mint a porcelán alapanyaga, ebbe a kategóriába kerüljön, arra épeszű ember gondolni sem mert. Ez a dolog kulcsa: a hamisítót üldözni, elkapni, akár borról, akár másról van szó. A két példa nem öncélú, mert az emberi együgyűség határtalan. A Petőfi Népe augusztus 23-ai számában ezt a tételt két cikk is bizonyítja, mégpedig alaposan. Két, nyilván saját maga által szakmainak minősített szervezet javasolja, hogy a borhamisítás visszaszorítása érdekében vonják jövedéki termékkörbe a cukrot. Ez a javaslat korlátlan lehetőséget nyit meg, hiszen a bor-szőlő összefüggés alapján a jövedéki terméklistát most a cukorrépára is ki kellene terjeszteni. Ha a cukorrépa mint alapanyag mégis kimaradna ebből, akkor meg kell határozni, hogy a cukor- gyártás mely fázisától számítana jövedékinek a termék. Csak a kristálycukor, vagy a porcukor is annak minősülne? Elő lehetne és kellene írni, ki, mikor mennyi cukrot vehet, mennyit tarthat otthon és erről milyen nyilvántartást kell vezetnie a gyártónak, boltosnak, cukrásznak, törökmézkészítő- nek, és ha szabadna javasolnom, akkor az éléskamrára kihelyezett jövedéki raktár feliratú tábla is jól mutatna. Lehet, hogy a szilvás gombóc is jövedéki termék lenne egy bizonyos mennyiségű porcukor esetén? Ugyanebben a számban egy titokzatos valaki biztosít bennünket arról, hogy a bort szakmán kívüli suhancok hamisítják. Ez akár igaz is lehet, de akkor minek ez a jövedéki hajcihő? Kérdezhetnénk, de minek. A soltvadkerti polgármester pedig egyenesen azt javasolja, hogy a borhamisítók miatt emeljék fel a cukor árát, de alaposan. Aranyos ötlet. A cukoriparnak eddig sem kellett különösen nagy ok az áremelésre. Epedve várom azt a történelmi pillanatot, mikor elhangzik: a lakosság nyomására x százalékkal emeljük a cukor árát. Ha egyszer beindul az üzlet, már nem lehet megállítani. Várom, hogy egy másik szakmai szervezet mikor jön rá, hogy a borhamisításhoz nagy mennyiségű víz kell. Tényleg, miért ne lehetne a víz is jövedéki termék? Bármibe le merem fogadni, hogy akadna képviselő, aki ezt is előterjesztené a parlamentben. SZOLABOV EMIL KERTÉSZMÉRNÖK A sertéságazat különösen exportérzékeny Magyarország Egy kiló karaj már 900 forintba kerül, a sertés felvásárlási ára viszont csökkent. Sok a disznó - állítják a szakértők - és emiatt zuhantak a felvásárlási árak. Ezen csak exporttámogatással lehetne segíteni, az viszont nincs. Ráadásul szeptember 1-jétől megszűnt a minőségi támogatás is.- Mint tenyésztők úgy érezzük, hogy a felvásárlási árak és az üzletekben a fogyasztói árak nincsenek összhangban. A kereskedelem, illetve a feldolgozó cégek nem veszik figyelembe, hogy a termelők az első félévben óriási ráfizetéssel dolgoztak. 180-200 forintot sem kaptak a minőségi sertésükért, miközben az előállítási költség a 240-250 forintot is meghaladta. A második félévben, ha a 280-300 forintot stabilan nem kapják meg, akkor tömegesen hagyhatják abba a tartást.- Nagyon bólogat itt mellettünk, szintén gazdálkodó, szintén termelő. Meg lehet-e azt becsülni, hogy mennyivel emelkedtek a költségek?- A tavalyi évhez képest 25 százalék mindenképpen. Az e- nergiaárak, a szemestermény fel- vásárlási árai is jelentős mértékben emelkedtek. A keverék takarmány árai lassan az 5 ezer forintot elérik átlagosan.- Tavaly mennyi volt?- Négyezer forint. Sajnos a támogatási rendszer nagyon drasztikusan megváltozott a korábbihoz képest. Csak az E- és az U- kategóriát preferálja. SERTÉSÁRAK Minőségi felár- Tehát a legjobb minőségű sertéseket támogatja?- Igen, míg a korábbi időszakban szinte minden sertést. Azt tudni kell, hogy máról holnapra nem lehet olyan sertést előállítani, amelyik csak ebbe a két kategóriába tartozzon. Nem beszélve arról, hogy ez jóval magasabb tenyésztési költségekkel jár, amelyeket ezek az árak, tehát még a 280-300 forintos árak sem tudnak fedezni.- Milyen típusú támogatások vannak most a sertéstenyésztőknek?- A sertésszabályozás rendszere teljesen kiszámíthatatlan. A legutóbbi szabályozás július elsejétől augusztus 21-éig volt érvényben. 39 forintot kaphattunk az E- és az U-minőségű sertéseinkért, ugyanakkor minden leadott sertés után 16 forintos kilogrammonkénti árat kellett a terméktanács kasszájába befizetnünk.- És most van-e minőségi felár, van-e ez a 39 forint?- Jelen pillanatban még nem tudjuk azt, hogy az augusztus 31- e után leszállításra kerülő sertésekért milyen támogatási forma létezik, s lesz-e egyáltalán. Olyan irányú változás történt, hogy a feldolgozók, mondván, hogy a 16 forintos befizetési kötelezettség megszűnt, a sertés felvásárlási árát 16 forinttal, egységesen minden kategóriára vonatkozóan csökkentették. Ezt a lépést nem tudjuk elfogadni.- Hogy látják most a jövőt?- Nálunk egy hatezer darabos hízókibocsátás van éves szinten. Kivárunk, meglátjuk, hogy saját takarmánybázissal meddig tudjuk folytatni a termelést. Nagyon kritikus a helyzet. Hullámvasút- Imént a termelők a sertéspiacot egy hullámvasúihoz hasonlították, ami hol felfelé megy, hol lefelé megy, és na- gyon-nagyon könnyű kipottyanni belőle. Beszélgetőtársam Zádori László, a Vágóállat és Hústermék Tanács titkára. Hogy lehet az, hogy miközben emelkednek a húsárak, aközben csökkentek a felvásárlási árak?- Tény, hogy most a sertés ára csökkent. Ennek egyetlen oka van, hogy jelen pillanatban a szektor semmiféle támogatást nem kap, és ez pedig az exportpiaci pozícióinkat rontja. De az FVM-mel folytatott tárgyalás a- lapján bizonyos támogatásokhoz az utolsó négy hónapban is hozzájutunk. Ennek viszont a következménye remélhetőleg az lesz, hogy a sertésárakat olyan szinten tudjuk tartani, hogy ez a 290-300 forintos felvásárlási ár megmaradjon, amit a sertéstartók kibírnak az őrült magas takarmányárak mellett. A magyar hússzektor árbevétele 230 milliárd forint. Ezzel szemben az összes támogatás nem haladja meg a tízmilliárdot. Ugyanakkor a sertéshús vonatkozásában, amely pokolian export- orientált, olyan országokkal versenyezünk, ahol a támogatási szint a 40 százalékot is meghaladja esetenként.
