Petőfi Népe, 2000. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-13 / 215. szám

6. oldal - Petőfi Népe TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 2000. Szeptember 13., szerda flfll Cikkünk nyomán A jog nem bocsát meg Megdöbbenve olvastam a Petőfi Népe szeptember 2-i, szombati számában Kozma Ferenc cikkét a csecsemőkufákról. Az emberke­reskedelmet én is gyűlölöm. Fer- telmes bűnnek tartom. De biztos, hogy minden szempontot mérle­gelt a cikk írója? Elborzadva gondoltam arra, mi következhet még ebben az ügy­ben a peres eljárás után. Mert a családi állapot helyreállítása ürü­gyén Magyarország visszaköve­telheti a gyermeket. S mivel az anya lemondott gyermekéről, és tette mindezt a haszonszerzés re­ményében, a bíróság alkalmat­lannak nyilváníthatja a gyermek nevelésére. így a csecsemő köny­nyen egy nevelőintézetben talál­hatja magát. Jól tudjuk, hogy a magyar nevelőintézetek milyen sikerrel vehetik fel a versenyt egy gyermekre áhítozó amerikai há­zaspár által biztosított életkörül­ményekkel. S talán megint példát láthatunk arra, hogy a jog útvesz­tőjében hánykolódó ember sze­mélyiségjogai hogyan csorbul­nak. De legjobban attól félek, odáig juthatunk, hogy az ameri­kai család kártérítést kell fizessen a magyar államnak az állami gon­dozásba vétel miatt. Mert elvete­mült emberkereskedők, hiszen az ő törvénytelen, elítélendő ma­gatartásuk miatt keletkezett a ki­alakult helyzet. S akkor ki is lesz a csecsemőkufár? Nem szeret­ném azt a fájdalmat érezni, amit akkor tapasztalnak majd, amikor az érzéseket nélkülöző jogi gépe­zet beindul, és ledarál egy már majdnem boldog családot. Remé­lem, erre is gondolnak majd azok az emberek, akik a jog támogatá­sával mások sorsáról döntenek, és előszeretettel tárják szét kezü­ket. ,[Nincs mit tenni, ez a jogsza­bály” - mondogatják. S döntenek. Pedig az a pár csak egy gyermek­ről álmodott, s ha bűnös úton is, de anyává és apává váltak. Meg­bocsátani csak mi tudunk, a jog nem. SZÁSZVÁRI TIBOR GYERMEKFELÜGYELŐ Nem eladó a lakásom! Úgy tűnik, végtelen az em­beri találékonyság, ha egy­más bosszantásáról van szó. A következő variációhoz elég volt egy telefon, s az érintettnek napokra pokollá vált az élete. A múlt héten végső kétségbe­esésében fordult hozzánk egy hölgy. Gyanútlanul ment haza a munkából, örült, hogy vége az aznapi műszaknak, hiszen hajna­li négykor kelt. Alig ért haza, megcsörrent a telefon, és jelent­kezett az első érdeklődő: mennyi­ért adja a lakást. Először azt hit­te, nem jól hall, hiszen eszük ágá­ban sem volt a házukat eladni. Kiderült, valaki az ő telefonszá­mukkal és lakcímükkel meghir­dette az ingatlant. Alig tudta el­magyarázni, hogy ő semmiféle hirdetést nem adott fel. Öt perc múlva újra csöngött a telefon, jött a következő érdeklődő, és ez így ment órákon keresztül. A hölgy kétségbeesésében ki­írta a házukra, hogy elkelt, majd felhívott bennünket. Azt is el­mesélte,. a telefonos érdeklődők­nek sem volt ismeretlen a mód­szer, hiszen már ikszedik helyen válaszolták azt: eszük ágában sem volt hirdetni. Valaki, valahol jót szórakozott a telefonszámok­kal. A felvevőhelyen meg nem tudnak mit mondani, telefonon is elfogadnak hirdetést, tehetet­lenek. Vajon mi a jó ebben a „szóra­kozásban”? Azt csak a hülye gon­dolhatja, hogy ezzel bárkit is tá­vozásra bírhat egy bizonyos hely­ről. Ha csak a bosszantás a célja, nem egészen jó módszert válasz­tott. Hacsak nem a közvetlen szomszéd tesz üyet, és páholyból nézi az egyre idegesebben ajtót nyitó lakótársat. Netán egy régi haragos, aki így bosszulja meg az esetleg évek óta hordozott sérelmeket? Ki tudja? Ha ezért volt mindez, ezúton üzeni neki az áldozat, sikerült a terve, rendesen ráhozta a szív­bajt, most már megnyugodhat. És csak remélni tudjuk, a követke­ző „sértésért” nem így vesz re- vansot. ■ Megkérdeztük olvasóinkat Várja-e már Rohoska Ist­ván, Kiskő­rös:- Nagyon sze­retem a spor­tot, türelmet­lenül várom a legnagyobb világverseny kezdetét. El­sősorban a labdajátékok érdekel­nek. Ezeket, ha időm engedi, megnézem a televízióban. Az egyéni sportok, mint pl. az atléti­ka, úszás már nem annyira, de amelyik számban magyar ver­senyzők is érdekeltek, azokat biz­tosan megnézem. Kíváncsi va­gyok, jól mértem-e fel esélyein­ket. Én ugyanis hét biztos magyar aranyéremre tippelek, de ha több lesz, az sem baj. az olimpiát? Szakács Jó­zsef, Kiskun­halas:- Mint minden hozzám ha­sonló sportot kedvelő em­ber, már én is nagyon várom az olimpia kezdetét. Ha időm és munkabeosztásom megengedi, akkor szeretnék minél több sport- versenyt megnézni. Valamikor kézilabdáztam, így a női kézilab­da-válogatottért szorítok a legjob­ban, akik reálisan az 1-5. hely bármelyikére esélyesek. Termé­szetesen az aranyéremnek örül­nék legjobban. Optimista vagyok a magyar sportolók várható telje­sítményét illetően, így nyolc ara- nyat várok. ________________■ [ Kecskemét: j - Természete­sen, hiszen én JlllgiBy is sportolok, senyzőt isme- W»'*® rek, akik kiju- ....................* tottak az ötka­rikás játékok­ra. Igyekszem majd minden köz­vetítést megnézni. A birkózás, a súlyemelés, az ökölvívás a ked­vencem. Ezeknek a sportágak­nak megkülönböztetett figyelmet szentelek. Nagyon szurkolok Er­dei Zsoltnak, és természetesen a kecskeméti Balzsay Károlynak is. Azt nem tudnám megmondani, hány aranyérmet hoznak haza a magyar versenyzők. Remélem, minél többet. K ell-e fizetnünk vagy sem? A Szót kér a szerkesztő cí­mű, augusztus 16-i cikk ol­vasása után gondoltam ar­ra, hogy levelet írok. Egy kedvezőtlen bírósági döntés miatt igen elkeseredett vagyok. 1998 májusában eladtunk egy házas ingatlant. Arra kértek a ve­vők, hogy három részletben fi­zethessenek. A foglaló május­ban, a második fizetés júliusban, a harmadik törlesztés november­ben történt. Ekkor írta meg egy ügyvéd a törvényes végszerző­dést. A tulajdonosok alig várták, hogy a szerződés létrejöjjön, máris bevezették a vizet és a gázt. 1999 májusában megrogy- gyant az egyik szoba fala (gon­dolom, a nagy esőzések is befo­lyásolták). A tulajdonosok azon­nal bírósághoz fordultak. Kérik vissza a vételárat, a gáz- és vízbe­vezetés díját, az ügyvédjük kép­viseleti díját és 2000 első hónap­jától havi 20 százalékot. Mindezt a bíróság jóvá is hagyta. Mit lehet tenni ezután? A. I.-NÉ, KISKÖRÖS Az üggyel foglalkozó bíróság egé­szen biztosan szakértői vélemény alapján hozta meg döntését. Mi­vel az ügyben jogerős ítélet szüle­tett, az mind a két felet kötelezi az ítéletben foglaltak végrehajtá­sára. Sajnos nem tudni, mikor született az ítélet, ezt levélírónk nem közölte. Természetesen lehet az elsőfokú ítélet kézhezvételétől számított 15 napon belül fellebbe­zést benyújtani, mégpedig annál a bíróságnál, ahol az ítélet szüle­tett, de a Bács-Kiskun Megyei Bí­róságnak címezve. Mindannyian felelősek vagyunk a jövőért Az alábbi levél együtt gon­dolkodásra késztet. Talán értő fülekre talál. Egy olyan világban, ahol nap mint nap szembetalálhatjuk magunkat az illetlenséggel, durvasággal. De ne adjuk fel, sosem lehet késő! Örömmel olvastam lapjuk au­gusztus 23-i számában a Pulai aláírású Lapszél rovatukat, ame­lyet a szerző Himnuszunk cím­mel írt. Nagyon aktuális volt! Köszönöm neki! Augusztus 20-i ünnepélyen megfigyelt történé­sek adták meg szomorú aktuali­tását. Ez indított engem is gondo­lataim közlésére. Köztudott, hogy Kecskeméten a városközpontban létesült 0 km- es műépítmény már régen nem arra szolgál, hogy annak körbe­járásával az értelmes szülő el­mondhassa gyerekének, hogy városunktól mondjuk Tokió vagy Szeged, Marosvásárhely és La- josmizse milyen távolságra van, hanem bugyi- és nadrágkopta­tásra, jobb híján csúszdaként használják kisded és nagyob­bacska, már olvasni is tudó gye­rekek egyaránt. Nem volt ez másként a mil­lenniumi augusztus 20-án sem. Amikor felcsendültek a Himnusz bevezető dallamai, s az idősebb nemzedék meghatottan húzta ki magát egyenes vigyázzállásba, ahogyan szüleiktől és nevelőik­től annak idején soha el nem fe- lejthetöen megtanulták, a gye­reksereg hangoskodva, egymást lökdösve, a Himnusz méltósá­gáról, nemzeti érzésről, szokás­ról és hagyományokról mit sem tudva, változatlanul tovább foly­tatta kisded játékát. Honnan is tudhatnák? Mert ami szomorú, hogy szüleiknek eszébe sem ju­tott, hogy talán most - ha eddig nem - itt lenne az ideje, hogy arra is megtanítsák gyerekeiket, hogy ilyenkor „a nadrág varrá­sára tett kézzel kell megállni”, nem sétálgatni, nevetgélni, rágó­gumit rágni, kerékpárt tolni stb. Pedagógusként és magyarként sem állhattam meg ezt szó nél­kül, és rászóltam a gyerekekre, most ne csúszkáljanak, hanem álljanak meg! A gyerekek sok­szor értelmesebbek, mint némely felnőtt! Nagy szemekkel ugyan rám néztek, de megérezték, hogy most engedelmeskedni kell! Nem úgy az a szülő, aki köz­felháborodást keltőén még tünte­tőén buzdította is, tapsikolással ismerve el - az egyébként látszó­lag épelméjű, 8-9 éves fiúgyer­mekének - kb. másfél méternyi „lecsúszási tudományát”, mi­közben a színpadon a Biblia és a kenyérszentelés szavai hangzot­tak, és Kecskemét város ünne­pelni odagyűlt polgárai inkább azt szerették volna figyelemmel kísérni. Aggódom! Ezeket - az ünne­pély, a Himnusz alatt is csúsz­káló, de a főtérre el sem jövő - az ünnepelni nem tudó gyereke­ket ki tanítja meg arra, hogy ün­nepeinken a lelkünket is ünnep­lőbe kell öltöztetni? Ki tanítja meg erre? És ki nem tanította meg a fiatal szülőknek? Kinek kellene megtanítani? A szülők­nek? A pedagógusoknak? Bizony mindannyian felelősek vagyunk ezért! DR. JUHAROSNÉ MOLNÁR PIROSKA, KECSKEMÉT Akit naponta várunk Virág István, a Petőfi Népe újteleki kéz­besítője már hét éve hordja lapunkat. Mindennap fél 3-kor kel, hogy az újte­lekiek és a külterületeken élők reggel 7 órára megkapják az új­ságot. Ezért napi 38 kilométert kell kerékpároznia. Mindehhez párosul átlagban heti egy kutya- harapás is. Ebben az évben már nyolc nadrágot és egy postás­dzsekit is lerágtak róla a szaba­don kószáló ebek. Ezúton is ké­ri a kutyatulajdonosokat, hogy kössék meg házőrzőiket. Virág István kedvenc rovatai közé tar­tozik a Hírháttér és a Gazdasa­rok. Szívesen böngészi az apró- hirdetéseket, de érdeklik az ag­rárvilág eseményei is. Olvasószolgálat NEGYEDMILLIÓ forint a tét! A Petőfi Népe régi és új előfize­tői közül a legszerencsésebb 250.000 forintos takarékbetét­könyvet nyer őszi játékunkon. Ehhez elegendő a lapban és a PN Grátiszban megjelenő szel­vények közül egyet beküldeni. Ám az esély növelhető: korlát­lan számban elfogadjuk a cédu­lákat. A fődíj mellett kisorso­lunk egy mikrohullámú sütőt, egy konyhai robotgépet, egy mixergépet, egy olajsütőt, to­vábbá asztali órákat és esernyő­ket is! Akik még nem előfize­tőink, de szeretnének a játékba bekapcsolódni, legkényelme­sebben olvasószolgálatunk in­gyenes zöldszámán rendelhetik meg az újságot: 06-80/480-756. HALÁLGÖMB LAS VEGAS- BÓL. A levegő királyai, állatre- vü s még sok izgalmas produk­ció látható hamarosan Kecske­méten. A Magyar Nemzed Cir­kusz millenniumi műsorában egy idegtépő Harley Davidson- os mutatványt is megcsodálha­tunk. A Petőfi Népe előfizetői közül a legszerencsésebbeknek belépőjegyet ajándékozunk. A részleteket a lapban olvashat­ják el. AJÁNDÉKCSOMAG. Minden hónapban kisorsolunk egy-egy ajándékcsomagot azok közt, akik részt vesznek az „Ajánljuk magunkat, ajánljon Ön is!” cí­mű akcióban. Előfizetőinknek nincs más teendője, mint olyan ismerőseik nevét és címét elkül­deni nekünk, akik még nem előfizetői a Petőfi Népének. Hívja ingyenes zöldszámunkat! Munkatársunk várja a kérdése­ket, észrevételeket és megren­deléseket. ■ értékesítését művi kiszolgálással! DUTKER Kft. Kecskemét, Szent István kir. krt. 24. Tel.: 76/411-627, 411-631 DIK^EÍ Országos hálózattal rendelkező (§yp[£)Q@ß(2](§[jp(§S2@ft3 ©dg) Kecskeméten nyíló üzletébe keresi az alábbi munkakörökre alkalmas személyeket:-1 fő üzletvezető (gépkocsi, rádiótelefon, magas kereseti lehetőség stb.)-1 fő műszaki előkészítő- 2 fő eladó, illetve raktáros (targoncavizsga előny) Jelentkezés: 06-30/9670-448-as telefonszámon, hétfőtől péntekig: 10-15 óráig. Jobb sorsot érdemelne a temetői kápolna Az idő semmit sem kímél. Éppen ezért a mi felada­tunk vigyázni az értékekre. Az 1960-as évek közepén kezd­ték építeni Kecskeméten - a kor hangulatának megfelelő szellem­ben - az egykori Leninvárost és környékét. Az új városrész terje­szkedése nem kímélte a Szenthá­romság temetőben nyugvó őse­ink sírjait sem. Ugyanis az építés, a munkálatok jelentős része érin­tette a temetőt is. Az ott lévő - 1723-ban barokk stílusban épült - temetői kápolnának a város ak­kori vezetői megkegyelmeztek. Sőt 1968-ban felújították, s a vá­rosi tanács emléktáblával látta el, majd műemlékké nyilvánította. A Katona József Megyei Könyvtár pedig fiókkönyvtárat működte­tett benne nagy sikerrel, egészen a 90-es évek elejéig. Az évtizede hasznosítás nél­küli, üresen álló műemlék kápol­nát kikezdte az idő vasfoga. Falá­nak vakolata szinte minden olda­lon málladozik. Ablakaiban vere­bek tanyáznak, a díszítésül szol­gáló vaskerítés láncai itt-ott lesza­kadtak. Az épület kezd az enyé­szeté lenni. Véleményem szerint némi odafigyeléssel - kevés anya­gi ráfordítással - talán még hasz­nosítani is lehetne ezt a szebb időket megért, jobb sorsra érde­mes, történelmi jellegű kápolnát. Nem volna szabad megvárni, míg az épület teljesen tönkremegy, vagy összeomlanak a falai. A vá­ros vezetésének és az illetékesek­nek jobban meg kellene becsül­niük azt a kevés antik műemlé­ket, amit a vérzivataros századok meghagytak az utókor számára. KENYERES DÉNES KECSKEMÉT Köszönet az ápolóknak Idős családtagom agyvérzéssel súlyos bénulásban szenved. Az állapota eddig csak minimálisan javult. További gyógyulás remé­nyében kerestük fel dr. Gál Já­nos főorvos urat, a kecskeméti rehabilitációs osztály főorvosát, aki mindent elkövetett a gyógyu­lás érdekében. Soron kívül ágyat biztosított az osztályon a beteg súlyos állapota miatt. Az ott töl­tött két hét alatt szerettünk álla­pota nagyon sokat javult. Rend­szeresen felkereste őt a főorvos úr, és szívélyes modorával is segí­tette a mielőbbi gyógyulást. Ezúton szeretnénk a főorvos úrnak köszönetünket kifejezni. Köszönjük a többi orvos, ápoló, rehabilitációs szakember és Bá­nyai Gábor gyógytornász segítő­készségét. Isten áldását kérjük további példás munkájukhoz. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Szeptemberi ajándék Nagy öröm és megtiszteltetés ér­te Kunbaracs polgárait a közel­múltban. Dr. Balogh László or­szággyűlési képviselő 100.000 fo­rint adományban részesítette a község általános iskoláját. Az összeget a rászoruló tanulók tan­évkezdésének megkönnyebbíté­sére fordították. Az ajándékcso­magokat 2000. szeptember 7-én ünnepélyes keretek között adta át a képviselő úr a helyi művelő­dési házban a gyermekeknek és szüleiknek. Köszönjük dr. Ba­logh László nagylelkű és önzet­len segítségét, mellyel sok gyer­mekarcra varázsolt mosolyt! A KUNBARACSI SZÜLÖK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents