Petőfi Népe, 2000. augusztus (55. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-04 / 181. szám

4. oldal - Petőfi Népe BEMUTATJUK A MEGYE ORVOSAIT ANESZTEZIOLÓGUSOK II. 2000. Augusztus 4., péntek HB A legsúlyosabb, gyakran életveszélyes állapotban lévő betegeket a kórházak intenzív osztályain ápol­ják. Az intenzív terápiás szakorvosok azok, akik nap mint nap megküzdenek a beteg életéért. Mun­kájuk másik, nem kevésbé fontos területe a műté­tek előtti érzéstelenítés, altatás. Ha ők nem lenné­nek, egyetlen komolyabb, tehát altatást igénylő műtétet sem végezhetnének a sebészek. Az aneszte­ziológusok munkája óriási odafigyelést igénylő, lel­kileg és fizikailag is megterhelő feladat. Ha a mű­tét sikeres, azaző sikerük is. Sorozatunk követke­ző részeiben őket mutatjuk be. Lehetőség szerint - hiszen nyár van, a szabadságolások ideje - szeret­nénk a megye valamennyi intenzív terápiás szak­orvosát bemutatni. Ma kecskeméti szakembereket ismerhetnek meg. Az ember nem mindenható DR. BÉRÉNYI JUDIT 1966-ban szüle­tett Szentesen. 1991-ben vég­zett a SZOTE-n. 1996-ban aneszteziológi- ából és intenzív terápiából tett sz 1991-94-ig a gyulai megyei kórház intenzív osztályán dolgozott. 1994 óta dolgozik a kecske­méti megyei kórházban. A doktornő gyermekgyógyász szeretett volna lenni, ám pálya­kezdőként ezen a szakterületen nem akadt számára állás. A lehe­tőségek közül az aneszteziológu- si munkát találta a leginkább ked­vére valónak, s pár év alatt úgy megszerette, hogy már nem is akart váltani. Nehéz foglalkozás ez, szellemileg* és fizikailag egy­aránt. Az intenzív osztályon sú­lyos állapotú betegek vannak, kö­zülük sokat nem lehet megmen­teni. Olyankor újra és újra felteszi magának a kérdést: vajon mit kel­lett volna másképp tenni, hibá­zott-e? Minden intenzív terápiás orvos hasonlóan van ezzel. Evek kellenek a pályán, mire az ember megtanulja megkeményíteni ma­gát, s legbelül is elfogadja, hogy nem mindenható. Az idősebb kollégák tapasztalatuk folytán so­kat segítenek ebben. Ezt a szak­mát csak fokozott empátiával és lelkiismerettel lehet végezni, hi­szen egy kontaktusra képtelen beteg kezelésekor is egy embe­rért, egy egy életért felelős. Berényi doktornő 1997 óta a baleseti sebészeti műtőben dol­gozik. Ezalatt az idő alatt több visszajáró beteggel találkozott már. Egy súlyos baleset után a többszörösen sérült betegeknek olykor a sokadik műtétre is visz- sza kell jönniük a kórházba. Nagyszerű érzés, ha látja ezeket az embereket felépülni, gyógyul­tan hazamenni. A kisgyerekek különösen kö­zel állnak a szívéhez. Ők sokkal kiszolgáltatottabbak a felnőttek­nél, s fontos, hogy a kórház ne nyomasztó élményként marad­jon meg bennük. Ha szüleikkel kontrollra jönnek, gyakorta felke­resik őt. Az ilyen találkozások új­ra és újra megerősítik a doktor­nőt: a napi gondok ellenére is megtalálta a helyét. Az aneszteziológia fiatal szak­terület, gyorsan fejlődik, sok új is­meretanyaggal szolgál. A doktor­nő szeretne ebből minél többet megtanulni. Kiemelten foglalkoz­tatják a transzfúzió kérdései, a különféle vérmentő eljárások, s ezek alkalmazásai. ■ A megszállottak maradnak DR. RASZTIK MÁRIA 1986 í)an szak- ' ából és intenzív terápiából. 1982—84-ig a SZOTE Sebészeti Klinikáján volt anesztezioló­gus. 1984 óta a kecskeméti me­gyei kórházban dolgozik. 1992 óta adjunktus. Férjezett, egy kislánya van. Rasztik doktornőt régóta von­zotta az egészségügy. Mindig az munkált benne, hogyan segít­hetne másokon. Pályaválasztása szerencsésnek bizonyult. Az in­tenzív osztályon fekvő, súlyos állapotú betegeknek gyors segít­ségre van szükségük. Az azon­nali döntések mindennapi kihí­vást jelentenek az orvosnak. Mindezeken túl a beteg számára a műtőben fájdalommentessé kell tenni a beavatkozást. Csak az marad e nehéz pályán, aki szereti, aki igazi megszállottja. Nagy stresszel járó szakma az aneszteziológusé. Garantálni a beteg biztonsá­gát - folyamatos pszichés teher. Az e területen dolgozóknak ta­lán az átlagosnál is nagyobb szükségük van arra, hogy a kór­házon kívüli időt nyugalomban, harmóniában töltsék, hogy egyik napról a másikra feltöltőd­hessenek. A doktornőnek biztos hátteret ad a családja, kisgyer­meke. Mivel munkája révén sajnos gyakran találkozik erőszakkal, és tragédiák szemtanújává válik, krimit elvből nem olvas, nem néz a tévében. A feltöltődést számára az jelenti, ha utazhat, kirándulhat. Ezenkívül termé­szetesen az is sok erőt ad neki, ha a kezdetben reménytelen ál­lapotúnak tűnő betegeinél javu­lást tapasztal. A mindenna­pok sikerei közé tartozik az is, ha egy igen súlyos állapotú bete­get a műtét végén sikerül feléb­reszteni. A kívülállók ezt talán meg sem értik igazán. Pedig nagy dolog. Évekkel ezelőtt volt egy betege a doktornőnek, aki sokkos állapotban, hasnyálmi­rigy-gyulladással került az inten­zív osztályra. Heteken át mester­ségesen lélegeztették, többször meg is műtötték. Az illető végül meggyógyult s hazamehetett. Győztek a halál ellenében. A doktornő tapasztalata, hogy a betegek valójában nem is annyira a műtéttől félnek, ha­nem attól, hogy vajon utána fel­ébrednek-e. Több olyan beteggel találko­zott már maga is, akik utólag vallották be ezt. Sokan azt se tudják, hogy az altatóorvosi pá­lya külön szakma. Az anesztezi­ológusok szerényen, de igazi el­hivatottsággal teszik a dolgukat. Nélkülük a csapat nem működ­ne. Életmentő munkájuk a je­lenleginél sokkal nagyobb meg­becsülésre volna méltó. Munkáját szolgálatnak tekinti Irházi doktor úr nem mun­kának, hanem szolgálatnak tekinti, amit csinál. Azért hagyta oda nyugdíjaséveit, mert tudta, hogy a megyei kór­háznak aneszteziológusokra van szüksége, s ő mindenképpen sze­retett volna segíteni a rászoruló­kon. Emellett segít a kollégáinak is. A fiatalokat szakmai fortélyok­ra tanítja, s igyekszik kedvet adni nekik régi, jól bevált módszerek alkalmazására. Kedvenc szakterülete az úgy­nevezett vezetéses érzéstelenítés. Ez a helyi érzéstelenítés egyik ki­terjesztett formája. Főleg végtago­kon végzett műtétek érzéstelení­tésére alkalmazzák, de a hasfa­lon, a hasüreg alsó felében vég­zett műtétek, urológiai beavatko­zások legnagyobb részében is na­gyon jól használható módszer. Lényegesen kisebb megterhelést jelent a betegek számára, mint az altatás. Az intenzív terápiás szakma sokat változott századunkban. Újabbnál újabb, modern műsze­reket alkalmaznak, s a fejlődés nem áll meg. A betegek állapotát ma már olyan készülékekkel el­lenőrzik, melyek egyszerre re­gisztrálják a vérnyomást, a pul­zust, a vér oxigéntelítettségét, a légzés hatásfokát, valamint a szív­működést is. Ezáltal biztonságos a narkózis vezetése. Ám ezek a mindentudó műszerek sem he­lyettesíthetik az emberi odafigye­lést. Altatóorvosokra ezután is szükség lesz. E szakma épp a nehézségei mi­att az egyik legszebb orvosi szak­ág. Gyors, pillanatok alatti dönté­seket és cselekvést, határozottsá­got, örökös készenlétet igényel orvostól és asszisztenstől egy­aránt. Nagy a stressz, az ideg­rendszeri megterhelés, és ezt iga­zán sosem lehet megszokni. Irhá- zi doktor urat mind a mai napig megrázza betegei halála. Ő is azok közé az orvosok közé tarto­zik, akik nehezen dolgozzák fel a tragédiákat. Olykor bizony nehe­zen fogadja el a törvényszerű dol­gokat is. A kérdőjel mindig ott marad: mit lehetett volna jobban vagy másképp tenni? Egyik legemlékezetesebb ese­tét még fiatal orvosként élte át a 60-as években. Egy építkezésen sérült meg egy fiatalember. Ma­gasból, állványról esett le, s mind­két lábán apróra törtek a lábfej- és a sarokcsontok. Kérdéses volt, hogy valaha is lábra tud-e állni. Sok időbe telt, míg az akkori, kez­detleges módszerekkel rendbe hozták. De a kitartást siker koro­názta: a fiatalember saját lábán hagyta el a kórházat. Irházi dok­tor úr pályája során több alkalom­DR. IRHÁZI ISTVÁN 1930-ban szüle­tett Tiszafüre­den. 1955-ben szerzett diplo­mát a debreceni egyetemen. 1963-ban szak­vizsgázott sebészetből, 1965- ben pedig aneszteziológiából és intenzív terápiából. 1955-88- ig, nyugdíjazásáig katonaor­vosként dolgozott. Pihenéssel töltött éyek után 2000 márciu­sában visszatért a pályára. Jelenleg a kecskeméti megyei kórházban dolgozik. mai mentett meg olyan betegeket is, akik már a klinikai halál álla­potában voltak. Ezek a legszebb pillanatok emlékei közt. ÉLETVESZÉLYBEN. A kórházak intenzív osztályain súlyos, életve­szélyes állapotban lévő betegek fekszenek. Életükért sokszor ember- feletti erővel küzdenek az orvosok. fotó: pn-archív Embert próbáló szakma Tóth doktor véletlenül került erre a pályára, de nagyon megszerette. Az egyetemen keveset tanítanak az intenzív terápiáról, így ezt a szakmát valójában „élesben” le­het csak megtanulni. A szak­könyvek sem szolgálnak tapasz­talattal, csak elméleti tudniva­lókkal. Szerencsére az idősebb kollégák készségesen segítenek a fiatal orvosoknak a mindenna­pi gyakorlatban. Szakmailag igen sokat jelen­tett a pályakezdő doktor számá­ra, hogy hamar „mély vízbe dob­ták”. Ezen a területen az első há­rom hónap után már önállóan kell dolgozni. A felelősség súlya alatt természetesen szorong az ember, tudjon bár elméletben mindent tökéletesen. Évek rutin­ja kell ahhoz, hogy ez az érzés ne kísérje az orvost. Amikor a Nyíri úti tömbben lát el ügyeleti DR. TÓTH GÁBOR 1964-ben szüle­tett Szegeden. 1988-ban vég­zett a SZOTE-n, azóta a kecske­méti megyei kórházban dol­gozik. 1992-ben tett aneszteziológus és intenzív terápiás orvosi szakvizsgát. Nős, két gyermek édesapja. feladatokat, Tóth doktor nyu- godtabb, hisz’ házon belül a se­gítség. Ám az Izsáki úti tömb­ben, a szülészeten és a fül-orr- gége osztályon teljesen magára van utalva az aneszteziológus. Embert próbáló szakma ez, ezért is olyan emlékezetesek a nehéz esetek. Azonnal kell dönteni Sebestyén doktornő egy jó barátja buzdítására lett al­tatóorvos, s nem bánta meg. Tetszett neki, hogy pályakezdő­ként hamar önállósodhatott. Né­hány hónapig álltak csak mellet­te a műtőben a tapasztalt kollé­gák, aztán gyorsan elérkezett az idő, amikor maga maradt minden felelősséggel. Ám ez cseppet sem rettentette meg. Szereti, hogy sokszor azonnal kell döntenie. Annak idején még kötelező volt szakvizsga előtt a mentőorvosi gyakorlat. Szerette a mentőzést is. Beletanult a gyors döntések­be. Megtörtént, hogy a helyszí­nen, ahová riasztották őket, sike­resen újraélesztettek egy beteget. Két hét múlva a megmentett hölgy maga kereste fel egy csokor virággal... Kollégáihoz hasonlóan Sebes­tyén doktornő is lelkiismeretesen teszi a dolgát. Napközben a mű­tőben, ügyeletben pedig az inten­zív osztályon. A legapróbb sike­reket is megsokszorozva éli meg. Ám az egészségügy közismert problémái sokkal jobban megvi­selik, azok fárasztóbbak, mint maga a munka. A halállal való mindennapos találkozás ke­ménységet kíván. A doktornő mindmáig a fiatal betegek elvesz­tését dolgozza fel legnehezeb­ben. Az orvos feladata az is, hogy a hozzátartozókat tájékoztassa, igyekezzen megnyugtatni, biztat­ni őket. Maximális felvilágosítást kell adni számukra a beteg csa­ládtag állapotáról, nem szabad elhallgatni semmit sem - csöppet sem irigylésre méltó munka. DR. SEBESTYÉN GIZELLA Kecelen szüle­tett. 1984-ben szer­zett diplomát a SZOTE-n. 1988-ban szak- vizsgázott aneszteziológiából és intenzív terápiából. 1984 óta dolgozik a kecske­méti megyei kórházban. Fér­jezett, két gyermeke van. Sebestyén doktornőnek is megvannak a maga emlékei. Pá­lyakezdőként egy idős, gyomor­vérzéses bácsit kellett intubál- nia, pillanatok alatt. Csak így menthette meg az életét. Nagyon nehéz feladat volt, mert a szájá­ban felgyülemlett kiömlő vér mi­att nem látta, hová helyezze a tu­bust. Vakon, találomra. Azokban a percekben nem lehetett remeg­ni. Utána igen. Maga sem hitte, hogy egyedül megküzd a feladat­tal, de sikerült! Más jellegű siker­élmény volt az, amikor egy hete­ken át eszméletlenül fekvő, ko­ponyasérült fiatalember gyógyu­lását kísérhette nyomon. Ahogy egyre több életjelet adott, ahogy kezdett újra beszélni, mosolyog­ni, számolni - egy, kettő, három, öt - boldogság volt az intenzív osztály minden dolgozójának. A szülők örülnek így gyermekük fejlődése láttán. A doktornőt napi munkája után a gyermekei zökkentik ki a stresszből. Az apróságoknak nem lehet nemet mondani. ■ A sorozatot szerkeszti: Ábrahám Eszter. Munkatárs: Pálházi Ilona A Trader.com Rt, aki szolgáltatási tevékenységét külföldi tapasztalatok alapján folyamatosan bővíti TERÜLETI KÉPVISELŐT keres teljes munkaidőben Kecskemétre és környékére. Feladatok: • az Expressz Minőségi Használtautó program értékesítésének támogatása, • a programban résztvevő márkakereskedések rendszeres látogatása, • tanácsadás. Elvárások: • minimum középiskolai érettségi, • értékesítési tapasztalat, • felhasználói szintű számítógépes ismeretek, • nyitottság, dinamizmus, fejlett kapcsolatteremtő és kommunikációs képesség, • saját gépkocsi. Eredményes munkájáért versenyképes alapfizetést és teljesítményarányos jutalékot, valamint folyamatos szakmai továbbképzést nyújtunk. Fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát a M633 A referenciaszám megjelölésével augusztus 11 -ig várjuk az alábbi címre: 1539 Budapest, Postafiók 694. PENTA MOTOR KFT m # Suzuki markakereskedes Kiskunfélegyháza, Szegedi út 58/A Tel./fax: 76/463-199 szüreten NEM KÍNÁLUNK TÚL SOKAT, DE AZT BIZTOSAN! A Suzuki teljes modellválasztékát megvásárolhatja nálunk az alábbi feltételekkel:- kedvező hitellehetőségek- lízing kezes nélkül- használtautó-beszámítás- mozgássérült-utalvány beszámítása- ajándékok típustól függően- méltán jó hírű szerviz- használtautó-eladás

Next

/
Thumbnails
Contents