Petőfi Népe, 2000. július (55. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-28 / 175. szám
6. oldal - Petőfi Népe BEMUTATJUK A MEGYE ORVOSAIT ANESZTEZIOLÓGUSOK I. 2000. Július 28., péntek A legsúlyosabb, gyakran életveszélyes állapotban lévő betegeket a kórházak intenzív osztályain ápolják. Az intenzív terápiás szakorvosok azok, akik nap mint nap megküzdenek a beteg életéért. Munkájuk másik, nem kevésbé fontos területe a műtétek előtti érzéstelenítés, altatás. Ha ők nem lennének, egyetlen komolyabb, tehát altatást igénylő műtétet sem végezhetnének a sebészek. Az aneszteziológusok munkája óriási odafigyelést igénylő, lelkileg és fizikailag is megterhelő feladat. Ha a műtét sikeres, azaző sikerük is. Sorozatunk következő részeiben őket mutatjuk be. Visszakapott életek DR. VASS-EYSEN LÁSZLÓ 1956-ban született Kecskeméten. 1980-ban a SZOTE-n végzett, azóta dolgozik a Kecskeméti Repülőkórházban. 1984-ben szakvizsgázott aneszteziológiából és intenzív terápiából. 1990 óta az intenzív osztály vezető főorvosa. Katonaorvos, rendfokozata alezredes. Nős, két lánya van. A Kecskeméti Repülőkórház ötágyas intenzív osztálya általános intenzívként működik. Elsődleges feladata, hogy a mentővel sürgősséggel beszállított, illetve a kórház más osztályairól átszállított, súlyos, életveszélyes állapotban lévő betegeket ellássa. Mivel a repülőkórház részt vesz a baleseti ügyeletben - minden héten kedden és csütörtökön a repülőkórház fogadja a betegeket -, a baleseti sérültek ellátása is fő feladatuk. Sőt, a betegforgalom hatvan százalékát a baleseti sérülések intenzív ellátása jelenti. Az osztályon hat orvos dolgozik, akik forgórendszerben ügyelnek az intenzív osztályon, illetve altatnak a műtéteknél. Az osztályhoz tartozik az aneszteziológiai ambulancia is. Az intenzív munkával járó nagy pszichés és fizikai terhelés miatt az osztályon a kórház egészéhez képest magasabb a nővérlétszám. A műszerezettség, felszereltség az országos átlagnak megfelelő: legutóbb egy korszerű altatógéppel gazdagodott az osztály. Vass-Eysen főorvos büszke arra, hogy az osztályon kiváló á közösségi szellem. Orvosok, nővérek egy csapatot alkotnak: nem jelent gondot a helyettesítés, tekintettel vannak egymás családi problémáira is. A főorvos kedvenc szakterülete az intenzív ellátás. Eredetileg mérnöknek készült, s orvosként is megmaradt a műszerekhez való vonzódása. Az intenzív terápiában és altatásban pedig sok múlik a műszereken, amelyek a beteg szinte minden rezdülését jelzik. Persze, a műszer sem minden. Legalább felerészben az orvoson múlik minden: gyors helyzetfelismerésén, döntésképességén. A főorvos igazi szakmai kihívásnak a többszörösen sérült, súlyos vagy életveszélyes állapotban lévő betegek gyógyítását tekinti. Sok esetben előfordul, hogy a beteg napokon, esetleg heteken át öntudatlan, kómás állapotban van. Visszaadni egy ilyen beteg életét annyit jelent, mint megnyerni egy elvesztettnek hitt csatát. A kiváló szakember hírében álló dr. Vass-Eysen László számára sokszor megadatott már ilyen győzelem. Ez tartja a pályán, annak ellenére, hogy az intenzív terápiában dolgozó orvosok erkölcsi és anyagi megbecsülése bizony méltánytalanul alacsony. Állandó készenlétben DR. KISS ZSOLT 1950-ben született Zókon (Baranya megye). 1974-ben végzett a POTE-n, 1984-ben szak- vizsgázott aneszteziológiából és intenzív terápiából. 1980-86 között a kecskeméti, 1986-99 között a budapesti központi katonai kórházban dolgozott orvos alezredesként. 1999 óta a kecskeméti megyei kórház intenzív osztályának oszt. vez. helyettes főorvosa. Nős, két gyermeke van. Dr. Kiss Zsolt főorvos évtizedeket töltött katonaorvosként. Tavaly váltott, de tapasztalatai a polgári ellátásban is hasznára vannak. Osztályvezető-helyettesként munkája része a napi tennivalók megszervezése, az orvosok és nővérek munkájának irányítása. Ideje javarészét az intenzív osztályon tölti, de részt vesz a kórház műtéti programjában is, tehát rendszeresen altat. Kedvenc szakterülete a koponyasérült betegek ellátása, elindításuk a rehabilitáció felé. Óriási szakmai kihívásnak érzi egy súlyosan sérült, életveszélyes állapotban lévő ember életének megmentését. Az osztály felszereltsége európai szemmel is kiváló, így a napi életmentésben a szakember számára óriási segítséget jelentenek a korszerű műszerek. Az orvos és a felkészült, lelkiismeretes nővérek nélkül persze a gép sem működik: az intenzív terápia állandó készenlétet és alapos felkészültséget igényel. Dr. Kiss Zsolt is vallja, hogy az intenzív terápia nem lehet meg a társszakmák segítsége nélkül. A szoros kapcsolat elengedhetetlen: egy életveszélyes állapotban lévő ember gyógyítása a sebész segítsége nélkül elképzelhetetlen. A tapasztalt szakember szerint a súlyos betegek életesélyeit jelentősen javítja, ha a hozzátartozók körülötte vannak. Még akkor is, ha a beteg kómában van. Ha szerettei beszélnek hozzá, a kómás betegnek gyakran felgyorsul a szívverése, keringése. Az osztályon ezért napi gyakorlat, hogy amikor csak tehetik, beengedik a hozzátartozókat az intenzív osztályra. A főorvos régi tapasztalata, hogy a beteg maga is sokat tehet és tesz is gyógyulásáért. Aki hisz abban, hogy felépül, aki nem adjá fel - visszatérhet és vissza is tér egy akár többhetes kómás állapotból is. A sorozatot szerkeszti: Ábrahám Eszter Munkatárs: Pálházi Ilona Igazi kihívás minden nap Dr. F.Kiss Zoltán főorvos nagy zakmai elismerésnek tartja hogy a megyei kórház iitenzív osztályát az ország gyik legjobb intenzív egységeként tartják számon. A 13 siakorvos óriási feladatot vállal: qy év alatt 15 ezer beteg altatást érzéstelenítését végzik el, amelett, hogy forgórendszerben ddgoznak, ügyelnek az intenzív isztályon. A megyei kórháznak e pillanatban hét üres aneszte.iológus állása van, így könnyei belátható, hogy milyen hihetetlmül nagy pszichés és fizikai tehe: nehezedik nap mint nap az osztáy 13 orvosára, akik évente átlagcan 1200 érzéstelenítést végezne! Ráadásul az anesztezi- ológusokerkölcsi és anyagi megbecsülése is rendkívül alacsony, így igazi Ihivatottság kell ahhoz, hogy valáti ezt a nehéz szakmát válassza. Jyakran maguk a betegek sem tidják, milyen sokat köszönhetni az altatóorvosnak: ha a műtét sfcres, az nemcsak a sebész, hauen az aneszteziológus sikere is. Dr. F. Kiss Zoltán ezért is mondja, hogy a legnagyobb eredmény amelyet az utóbbi években elértek az, hogy az osztály működik. S nem is akármilyen műszerezettséggel. Négy éve egy országos felmérés a legjobban felszerelt hazai kórházak rangsorában a 19. helyre sorolta a megyei kórház intenzív osztályát. Ma már benne vannak az első nyolcban, s ez óriási fegyvertény a mai pénzszűke világban. Az utóbbi években mind az intenzív osztály, mind az anesz- teziológia új, korszerű műszerekkel gyarapodott: a lélegeztetőgépek és a monitorok világszínvonalúak, Európa legjobb klinikáin is ezeket használják. Amire szükség volna, az egy vagy két speciális, forgatható ágy, amelyekkel a hosszú heteken, hónapokon át kómában lévő betegeket óránként tudnák megmozgatni. Elkerülendő a felfekvéseket, a tüdőgyulladás kialakulását. A betegmozgatást ma kézi erővel végzik a rendkívül áldozatos munkát vállaló nővérek. Dr. F. Kiss Zoltán főorvos számára az intenzív terápia a legérdekesebb és legizgalmasabb területe az orvoslásnak. Véleménye szerint ahol igazán orvosnak érezheti magát az aneszteziológus, az az intenzív terápia. Visszaadni egy olyan koponyasérült betegnek az életét, egészségét, akik heteken át kómában feküdt - a legnagyobb siker, amellyel orvos büszkélkedhet. Véleménye szerint a gyors helyzetfelismerés, a gyors döntés - ez az adekvát terápia alfája és ómegája. A súlyos, életveszélyes állapotban lévő betegek esetében néhány perc késlekedés is végzetes lehet. A nagy pszichés teher ellenére éppen ez a vonzó ebben a szakmában - vallja a főorvos, akinek azért az anesztézia sem érdektelen szakterület. Sőt, az intenzív terápia mellett a kedvenc szakterülete a gyermeksebészeti anesztézia. Ma már, a műszereknek köszönhetően, az altatás rendkívül biztonságos. A monitorok a beteg legapróbb rezdüléseit is jelzik. Ennek ellenére a gyermekek altatása óriási kihívás, hiszen a gyermek elemetáris félelmét, szorongását is segítenie kell legyőzni az altatóorvosnak. DR. F. KISS ZOLTÁN 1954-ben született Hódmezővásárhelyen. 1980-ban végzett a SZOTE-n. 1984-ben szakvizsgázott aneszteziológiából és intenzív terápiából. 1980-tól 1994-ig a SZOTE sebészeti, illetve gyermekklinikáján dolgozott. 1994 óta vezeti a megyei kórház intenzív osztályát. Nős, két gyermeke van. Ha sikerül, a kis betegek nagyon hálásak. Évek múlva is megismerik az utcán, a strandon a „doktor bácsit”. A főorvos nézete szerint a hazai egészségügyi rendszer átalakításkor kiemelt figyelmet kellene hogy kapjon az intenzív terápia. A fizetések méltánytalanul alacsonyak, ezért is terveztek a közelmúltban országos demonstrációt az aneszteziológusok. Dr. F. Kiss Zoltán szerint a sztrájk nem megoldás, de a bérrendezés elodázhatatlan. Hiányszakmáról lévén szó, hovatovább az a veszély fenyegeti a hazai kórházakat, hogy azért maradnak el műtétek, mert a rosz- szul fizetett, leterhelt aneszteziológusok elhagyják a pályát. MUTET KOÁBEN. A sebészek mellett a műtétek főszereplői az aneszteziológisok. Feladatuk - a beteg érzéstelenítése, elaltatása - az operáció eBtt elkezdődik és a beteg felébresztéséig tart. Munkájukat műszertk segítik, amelyek nyomon követik a beteg minden rezdülését. pn-archív Őrzi a gyerekrajzokat DR. BENKÓ JaNOS 1956-ban szüe- tett Félegyházái. 1980-ban sze- zett diplomát a SZOTE-n. 198*- ben szakvizsga zott aneszteziologi 1984—95-ig a ktcs gyei kórházban Kecskeméti Repik dolgozik az inéi lyon. Nős, két gyír i ♦ ♦ * i *' ából. ceméti me- 995 óta a ^kórházban ízív osztá- meke van. Pályakezdőként i megyei kórházban dolgozott. Akkoriban szükség volt orvosra a laborban, a röntgenen és az ntenzív osztályon is. Azért ez utóbbi szakterület mellett döntött, mert úgy vélte, itt találkozhat is a betegekkel, „testközelből” láthit embereket, ha már erre tette feiaz életét. Választását nem bárta meg. Nagyon jó kollektívák került, s az altatóorvosi pálya lözismert nehézségei ellenére sen ment másfelé. Azoknak is tarozott ennyivel, akik megtanítottík a szakmára. Az aneszteziológisok munkájuk jellegéből adódóin nap mint nap tragédiákkal találkoznak. Sok beteget elveszítenek, ám olykor-olykor öröm is éri őket. Benkó doktor úr emlékezetes esete volt, amikor egy 18 éves fiú került az osztályra. Motorbalesetben olyan súlyosan roncsolódott a lába, hogy amputálni kellett. Ezenkívül komplikációk is felléptek, leállt a veseműködése, újra kellett műteni a csonkolt lábat is, és csak többszöri újraélesztéssel tudták megtartani az életnek. A fiú végül is felépült, elhagyhatta a kórházat. Később egy középkorú férfit hoztak a mentők, súlyos agyi érvérzéssel. Az ilyen állapotú betegek 90-95 százaléka meghal. A hozzátartozók érdeklődésére a doktor úr őszintén megmondta: szerettük bármelyik pillanatban meghalhat. „Mondtak már nekünk ilyet!” - szólalt meg az egyik családtag. A doktor úr természetesen megkérdezte: „Hol és ki?” „Itt, önök” - hangzott a felelet. Kiderült, hogy a motorbalesetet szenvedett fiú is a rokonuk volt. Azóta is éli életét, jól van. Amikor annak idején Kecskeméten a Kúti butiknál óvodáscsoportba szaladt egy IFA, több apróság is megsérült. Némelyikük igen súlyosan. Heteket töltöttek a kórházban. Öröm volt nyomon követni, hogyan javul az állapotuk, és hogyan csacsognak egyre többet. Amikor szülei végre ha- zavihették, az egyik kislány emlékül egy fényképet adott magáról, mellé egy rajzot: lerajzolta a doktor bácsit. Ezek után nem kell sokat beszélni arról, mi tarthat egy orvost ezen a pályán. ■ Belgyógyász szemlélettel Dr. Tóbiás Károly belgyógyászként szerette meg azokat az orvosszakmai határ- területeket, melyek eredménnyel csak akkor kecsegtetnek, ha az orvos nemcsak egy, hanem több szakmában járatos. Belgyógyászként érdekelte a kardiológia és az intenzív terápia is. Amikor a Kecskeméti Repülőkórházban létrejött az intenzív osztály, a tapasztalt szakemberre elsősorban mint belgyógyászra számítottak. Ma is annak tartja magát, olyan belgyógyásznak, aki otthon van az intenzív terápiában és az aneszteziológiában is. Az intenzív osztályon a belgyógyászati szakterület a profilja. Fő érdeklődési területe az intenzív terápián belül a kardiológia, a szív- és érrendszeri betegségek kezelése. Megunhatatlan szakmai és emberi kihívás számára az újraélesztés, a sokkos, kómás állapotok feloldása. Részt vesz a kórház műtéti programjában, tehát rendszeresen altat is. Konzíliumot ad a kórház többi osztályának és ő vezeti az intenzív osztály aneszteziológiai ambulanciáDR. TÓBIÁS KÁROLY 1940-ben született Szegeden, 1964-ben végzett a POTE-n. Közegészségtanból, belgyógyászatból és intenzív terápiából szakvizsgázott. 1969-től néhány évig a kecskeméti honvédkórházban, majd a megyei kórházban dolgozott belgyógyászként. 1988 óta dolgozik ismét a repülőkórházban. Nős, egy fia és egy unokája van. ját. Itt az a feladata, hogy a műtétre váró betegek belgyógyászati vizsgálata után eldöntse: a beteg operálható-e vagy sem. Kórházi munkája mellett mentőorvosként is dolgozik, havonta kétszer teljesít 24 órás szolgálatot a kecskeméti rohamkocsin. Tóbiás főorvos számára a legnagyobb kihívás, s egyben a legnagyobb szakmai siker visszaadni egy súlyosan sérült, vagy a klinikai halál állapotába került em- bemek az életét, egészségét. ■ Nővérek nélkül nem megy DR. CSONTOS CSABA 1960-ban Kis- kunmajsán született. 1987-ben a SZOTE-n végzett. 1991-ben szakvizsgázott aneszteziológiábó terápiából. 1987 ót Kecskeméti Repül Katonaorvos, renc nagy. Nős, egy Ián és intenzív a dolgozik a Jkórházban. fokozata őr- ya van. Dr. Csontos Csaba adjunktus az orvosegyetem előtt mentőápolóként, majd hatodéves medikus korában mentőtisztként dolgozott. A mentősöknél szerette meg a sürgősségi ellátást, így nem volt ellenére, amikor az egyetem után a repülőkórház intenzív osztályán kapott állást. Ma is nap mint nap új és új kihívásnak, megunhatatlan feladatnak érzi az inten- zíves munkát. Hiszen az orvosnak minden percben készenlétben kell állnia, s gyorsan kell döntenie. Véleménye szerint az intenzív osztály felszereltsége, műszerezettsége megfelel a kor követelményeinek. Az osztályon és a kórházban is nagyra értékeli az összetartást, a közösségi szellemet. Véleménye szerint a nővérek és az asszisztensek nélkül egyetlen orvos sem lehet eredményes. Fontos, hogy a napi munkában az orvos bizton számíthat a munkatársaira. Szerencsésnek tartja magát, mert egy ilyen közösségben dolgozhat. A fiatal adjunktus kedvenc szakterülete, a sürgősségi ellátás mellett részt vesz a kórház műtéti prográmjábán is, tehát rendszeresen altat. Az utóbbi hónapok nagy kihívása volt annak a fiatalembernek a kezelése, aki agyhártyagyulladással heteken át feküdt az intenzív osztályon. A feladatra - fertőző betegségről lévén szó - nem volt felkészülve az osztály. Ám megoldották a problémát. Éppen Csontos doktor volt az ügyeletes, amikor beszállították a fiút, majd akkor is, amikor váratlanul rosz- szabbra fordult az állapota. Napokon át lebegett élet és halál között, nagy emberi és szakmai siker, hogy gyógyultan távozott a kórházból - emlékszik vissza a valóban nem mindennapi esetre.
